Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
Ungváriak tisztelgése a szatmári püspöknél. Abból az alkalomból, hogy Meszlénvi Gyula szatmári megyés püspök és Hehelein Károly prépostkanonok fejedelmi adományaikkal lehetővé tették az ungvári „Gizella-ház" újraépítését, az ungvári róm. kath. hitközség kötelességének tartotta hálás köszönetét küldöttség utján élőszóval is tolmácsolni a két főpapnak. E végből á Kende Péter cs. és kir. kamarás, orsz. képviselő, az egyháztanács világi elnökének vezetése alatt Benkő József apát-főesperes, Lőrinczy Jenő alispán, Mijó Kálmán dr. vm. t. főorvos, Blanár Ödön és Fibiger Sándor dr. főgimnáziumi tanárok, (íöndy Ede rk. tanító, Peltsárszky Béla kereskedő, Eperjessy Mátyás és Sántha Mihály iparosok és Gaar Iván lapunk belmunkatársából álló küldöttség m. hó 30-án jelent meg Szatmáron, hogy az ungvári róm. katli. hitközség hálás köszönetének, legigazabb tiszteletének és legőszintébb szeretetének kifejezést adjon. A küldöttség d. u. 2 órakor érkezett a szatmári állomásra, ahol azon nem várt, de szerfelett meglepő, kellemes és megtisztelő szerencsében részesült, hogy fogadtatásra talált Hehelein Károly prépost-kanonok részéről, akinek társaságában volt Veszprémy Sándor somkuti és Barna János jánki plébános. A legszivélyesebb üdvözlés után a püspöki fogatokon a városba hajtatott a küldöttség, ahol ismét meglepetésben volt részük, amennyiben a küldöttségnek fele. része a püspöki palotában, másik fele pedig Hehelein Károly prépost-kanonoknál nyert lakást. Délután 3 óra 30 perczkor volt a fogadtatás a püspöknél, aki, hogy mennyire szívesen látta az ő ungiait, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megtudva, mikép a küldöttség egy része már palotájának zárt folyosóján van, a hivatalos tisztelgést megelőzve, önmaga vezette .be a jelen .lévőket elfogadó termébe, ahol a küldöttségnek általa nem ismert tagjait Hehelein Károly prépost-kanonok mutatta be. A püspök feltűnő szeretettel s látható örömmel fogadta a küldöttséget s minden egyes tagját kiilön- külön. Mikor már. mind együtt voltak, Kende Péter, aj egyháztanács világi elnöke fejezte ki igaz és hálás köszönetét a püspöknek általában nagybecsű, de számszerűleg is igen tekintélyes adományáért, melylyel lehetővé telte, hogy nemcsak a róm. kath. szülők gyermekei, hanem miként a múlt eléggé mutatja, a más vallásuaké is modern épületben tanulhassák a köz- tiszteletben álló irgalmas nővérektől a ma már mindenkitől megkövetelt ismereteket. Majd Blanár Ödön, a hitközség egyháztanácsának jegyzője átnyújtotta az egyháztanácsnak következő szövegű küszönő-iratát : Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Kegyes Főpásztorunk ! A szeretet Eszméjének örök példája Jézus Krisztus! Az 0 keresztjének tövéből áradt szét az a keresztényi szellem, mely fenséges módon áthatotta a tudományok és művészetek minden táját, minden területét, minden ágát. A komolyan gondolkodó emberiség minden tagjának tudnia kell s bizonyára tudja is, hogy ez az említett keresztényi szellem volt ama tápláló és teremtő őserő, mely az irodalmat, a festészetet, a zenét, az ének felemelő képességét, az építészetet, a tudás sokféle irányát, a családi élet tisztaságát, a társadalom békéjét, az állam erősségét, az egyén erkölcsi alapját, a szánalom oltárait, az oktatás helyeit, az iskola lami. Magad fajta gazda legénynek akármék házba megtürölik a széket, mikor üléssel kínálkoznak. Hát akkor az ijen szegény fajta hogyne dévánkozna utáuad. Oszt biztos vagy ó rula, hogy az a húzódás tiszta szin- igazság? Hát ha csak kiszámítás tülle az egész? Van a fejércselódnek magáho való esze, ne félj ! Esküvő előtt mind jó mind dógos. Ojan édes mint a nádméz. Őszt mikor már érzi, hogy törvény köti a házhoz, hát csak éppen hogy seprűn nem lovagol. Külö- 'nüsen az ojannak nyílik ki a szeme, aki viszi valamire. Annak osztán csak a czifraság, meg a gytívés, meg a fészkes feki tudja mi minden van az eszébe, csak éppen az ura dóga nem. Még jó, ha a tisztességét le nem szedi az férfi emberről. Emlékszel é Tojcsi Hurka Feri esettyére? No hát ű sem akart magánál okosabb embert ismerni! U is azt tartotta, hogy nem jár senki jánya után jószót kódúim. Oszt a végin mégis íí járta meg. Az ű fajta béli jányok, akik után nem akart járni, nélküle is mind férhe menegettek. De ű szegény, asszony nélkül maradt. Oszt mikor 45 esztendős korában elvett egy hótt szegény jányt abba a hitbe, hogy az megfogja majd becsülni, hát azt érte el vele, hogy az asszony szája miatt felkerült a fára. Megmondta az neki falu hallattára, „kend vén szamár, vén marha." Nem azért kötöttem én a fiatal életemet a kend vén testtyéhez, hogy a krompéját kapáljam, ha azért, hogy nemzeles. asszony legyek, meg lőcsös bricskán járjak. . Oszt mikor a szomszédok levágták a fárul, hát nemhogy megsiratta vóna, de azt mondta rá, hogy „biz a hamarább is eszébe juthatott von." Pedig mielőtt megesküdtek úgy járt utána, hogy két napig is elríjt, ha egy este nem ment el hozzá. No hát csak annyibul áll az, hogy nem kell azt a jószót mástul se kódulni. Aki meg magátul mutati, aho meg még sok igen sok férhet .... Mig az öreg beszélt, a fiú felsem nézett. Meglátszott ugyan rajta, hogy nem valami jól esett neki amit az öregtől hallott, meg nem is igen van vele egy véleményen, de azért nem szólt közbe. Csak az ökröket szólongatta néha És ha rászolgáltak, oda is cserditett nekik egy-egy kicsit. Azok meg, szép nyugodt ökörtempóban beértek a faluba is, hajlékait stb. stb. óvta, védte, erősítette, ápolta, pártfogolta, emelkedésüket és virágzásukat létrehozta! S ha mind eme tényezők az idők folyama alatt aláhanyatlottak, lesülyedtek, korántsem ez a szellem volt annak az oka, hanem az emberi gyarlóságok és hibák özöne. Ez a sülyedés, ez a hanyatlás mindenkoron csak jelző határköve volt annak a körülménynek, mely fennen hirdette, mennyire tért el a küzdő ember ettől a keresztényi szellemtől. Mindazok a nagyok, azok a teremtő elmék, avagy erényeik által tündöklő hősei Krisztus Anya- szentegyházának. kiknek példáján századok, korok s népek milliói igazodtak el —- mind egytől-egyig ennek a keresztényi szellemnek voltak bajnokai, annak a jelében munkálkodtak, tettek, fáradoztak Isten dicsőségére, embertársaik okulására és javára. Ennek a keresztényi szellemnek — miként hisz- szük és tartjuk — a szatmári egyházmegyének jótevő Püspöke, a mi szeretett Főpásztorunk is nagy szolgálatot tett. mikor az ungvári apácza iskolák egyikének, a Gizella-ház uj otthonának létesítését kegyesen elhatározta. Krisztus egyházának egyik apostoli módon buz- gólkodó Főpapja, nemes és kiváló ősök ivadéka —- az ungvári hívek lelki vágyát, hő kívánságát atyai szeretettel sietett teljesíteni, midőn a Gizella-ház fejlődését nagybecsű adományával biztosítani kegyeskedett. A mikor ezt az ungvári r. kath. hívek tetterős uj plébánosa emelkedett szavakkal az Egyháztanácsban — a tagok tudomására hozta: végig futott lel- künkön-szivünkün a hálának, a kegyeletnek, a köszönetnek érzése'; a fiúi odaadás, a gyermeki nagyrabecsülés érzelmeinek legtisztább megnyilatkozása. Ezt a hálát, ezt a kegyeletet mi, az ungvári r. kath. Egyháztanács tagjai, minden hivő keresztény lélekkel egyetemben megőrizzük sokáig-sokáig; azután átadjuk az ifjabbaknak, ezek közül első sorban a Gizella-ház növendékeinek, kik Méltóságodnak nevét, emlékét, jó tetteit majdan imáikba foglalva, kegyeletünkben megszentelik váltakozó nemzedékeken keresztül, hosszú idők során át. Esdve kérjük jóságos Istenünket: jutalmazza meg a katholikus, de egyúttal a hazai tan ügynek hozott eme szép áldozatot; áldja, óvja és áldásai közt éltesse Kedves Főpásztorunkat: Meszlényi Gyula 0 méltóságát sokáig! Meszlényi Gyula püspök válaszolva a köszönőszavakra, örömének adott kifejezést, hogy a Gizella-ház részére az áldozatot megtehette. Áldozatot hozott, úgymond, mert hisz a Gizella-háznak adományozott összeget a saját kényelmére óhajtotta fordítani, megvenni akarta ugyanis a hanajnai birtokot, s az azon levő kastélyt. Azon a napon azonbah, mikor ő a birtokot megszemlélte, a birtokhoz tartozó egyik épületet felgyújtották, s ez neki intő jelül szolgált, hogy a hanajnai birtokvótelről mondjon le. Úgy is tett. A birtokvételre szánt összegből jutott a 20,000 K a Gizella-háznak, egy nagy rész a csapi templomnak, s egy kis résszel létre hozta az ő Külön Hanajnáját, mely a püspöki palota eddig nyitott folyosójának zárttá tételéből áll, melynek megpillantásakor mindenkor hálát ad az Istennek, hogy nem a birtokot vette meg, hanem ehelyett jótékonyságot gyakorolt. Az ungmegveiek, de különösen az ungváriak iránt érzett szeretetének megnyilatkozása ez adomány; mégis kiemeleudőnek tartja, hogy ez adományozásnak ölj gyors megtörténte nagy részben Hehelein Károly kanonok érdeme, aki soh’sem szűnt meg nála az ungváriak érdekében kérni, közbenjárni nemcsak, hanem A széles poros utczán kevesen jártak. Az emberek inkább a házak alatt tanyáztak, vagy a kapuban pipaszóval voltak. A szekéren ülők pedig, hol szóltak, hol meg csak köszöntek a lent állókhoz, de nem álltak meg sehol. Haladt a szekér az ut közepén tovább. A kovácsház melletti kanyarodásnál azonban a barázdás ökör erősen kezdett az egyik házsor felé huzni. Aprózott sebes lépésbe vágott át és hyujtott nyakkal dűlve a járomnak, a kóztülcsőt is maga után húzta. A két tinó meg bambán kanyarodott utánok. A fiú csak akkor vette észi-e a Kondor cselfogását, mikor az öreg mérges hangon közibök ricsajkodott. Csálé ne Kondor! Csálé! A farkas harapja ki azt az éhes bendődet, mán téged is megigéztek! ? Hát mán te is másfelé huzol! ? Hun az az ostor, hogy repesztem ki a bűröd!? A Kondor azonban nem sokat adott a fenyegetésre. Az ő becsületes ökörlelke nem ismert ingadozást. Sokkal több kellemes pihenőt tartott ő már azon a helyen, semhogy holmi ijesztgetésekkel el lehetett volna téríteni szándékától. Rendíthetetlen kanyarodott tovább. Mire pedig az öreg kigöbözte a háromszor is visszakötött hosszubóres-ostort, már czélnál is volt. Ott állott meg az ákáczosoktól árnyékolt zsellérház rácsos kapujánál, a zsellér lanya előtt Onnan aztán még ostorcserditésre sem mozdult. Nagy bozontos fejét átnyújtotta az alacsony kapun és mig nedves fekete orrával mohón turkált az elébe tartott szakajtó tartalmában, jólesően tűrte, hogy a leány vakargassa kóczos üstökét. Hiába dohogott az öreg, hiaba pergetett a hosszú ostorral, meg sem mozdult, csak a derekán rántott egyet-egyet, ha az éles sugár vógigvágott rajta. Mikor aztán az utolsó szem darát is kinyalta a szakajtóból, magától kifordult az utczára. Aztán, hogy a szekér is megindult, megint a fiú vette át az ökrök vezetését. A lebontott ostort újból felkötötte és mikor szemközt kerültek a kapuban álló leánynyal, oda kiáltott az immel-ámmal haladó barázdásnak : — Csálé ne Kondor ! Mán csak ökrösgazdák maradunk ! A leány meg értett róla. igen tekintélyes pénzáldozattal is lehetővé tenni már most az építkezést. Ezért ő úgy tartja, hogy amikor a püspök nevét emlitik, nem szabad elhagyni Hehelein Károlyét sem. Nem kívánja ezt kőbe vésetni, de annál inkább a szivekbe. A közönség háláját s köszönetét szívesen megosztja kanonokjával. Végül Ígéretet tett, hogy a Gizella-ház uj épületét személyesen fogja felszentelni. Lekcs éljenzés volt a felelet a püspök szavaira, s a küldöttség elnöke — a püspök kegyes engedelmével — ott a püspöki palotában kifejezte a hitközség köszönetét Hehelein Károly prépost-kanonoknak. A hivatalos tisztelgés befejezése után még másfél óráig időzött a küldöttség a püspöki palotában, miközben a püspök legszivélyesebb kalauzolása mellett megtekintette az olajfestmények, ásvány-, fa-, csiga-, régiségek, érniük, aczélnyomásu és fametszetekről készült képek, egyházi szerek, bútorok stöbbiből álló múzeumot, mely Meszlényi Gyula püspök magántulajdonát képezi. A püspök állandó szívélyessége és nyájassága erősen megnyilatkozott abban is, hogy a minden tekintetben nagyértékü múzeumnak nevezetesebb tárgyait önmaga ismertette. Mikor a muzeum megtekintése véget ért, egy igen sikerült anekdotával hívta fel a jelenlevők figyelmét arra, hogy múzeumát igen szívesen engedi gyarapítani mások által is; mondván a következőket: Mikor egy külföldi múzeumot látogatott meg, s a kijárat felé közeledtek, a magyarázatot tartó muzeum- őr igy fejezte be szavait: — Ezen asztal mellett ültek a vár urai akkor, midőn a gyilkosok életükre törtek A gyilkosság után ezen tálban mosták meg a haramiák vértől gőzölgő kezüket. Ezen asztal pedig az, hova a nekem szánt borravalót kérem letenni. . . — Én nem kívánok borravalót, — jegyezte meg ismert jó kedélyével a püspök, de azért szívesen veszem, ha otthon elmondják, hogy van múzeumom, amelyben még igen sok tárgynak van helye. Midőn a múzeumot elhagyta a küldöttség, s a püspök által adott ozsonnához ült, érkezett meg Ungvár város képviselőtestületének aznap tartott közgyűlésén egyhangúlag hozott határozatából a polgármesternek köszönő sürgönye úgy Meszlényi Gyula püspökhöz, mint Hehelein Károly kanonokhoz. A püspökhöz intézett sürgöny tartalma ez : Méltóságos Meszlényi Gyula megyés püspök urnák Szatmár. Ungvárnak ma tartott képviseleti gyűlésén a polgármesternek indítványára Méltóságodnak azon kegyes tettéért, hogy Ungváron a nagyon tekintélyes kulturális intézet, q Gizella-leánynövelde építési és fel- szerelési költségéhez 20,000 koronával járulni inéltóz- tatott: egyhangúlag, teljes lelkesedéssel elismerés és köszönet szavaztatván meg, táviratilag kifejezi azt, midőn megyei és városi küldöttség még ma élő szóval lesz szerencsés ugyanazt nyilvánítani. Dr. Ivántsy polgármester. Úgy a püspök, mint Hehelein kanonok láthatólag szívesen fogadták a város összközönsége nevében küldött köszönő táviratot s a püspök külön is megjegyezte, hogy a választ levólileg fogja megküldeni. Hat óra tájban a küldöttségtől búcsút vett a püspök, mire a küldöttség Hehelein Károly prépostkanonok lakására vonult, hogy a hitközség köszönetének külön is kifejezést adjon. Itt is Kende Péter, az egyháztanács világi elnöke adott kifejezést a hálaérzetnek, mely nemcsak Ungvár város r. kath. közönségét tölti el, hanem él mindazon más vallásu szülők keblében is, akiknek szerencséjük volt leánygyermekeiket a Gizella-házban taníttatni. Majd Blanár Ödön hitközségi jegyző felolvasta az egyháztanács által aláirt következő szövegű köszönőiratot : Nagyságos és Főtisztelendő Kanonok Ur! Őszintén szeretett Jótévőnk! Hálás szívvel, keresztényi lelkünk nemes kegyeletével járulunk Nagyságodhoz — azon helyről, oly vidékről, melyhez Nagyságodat az emberi élet legdrágább, feledhetlen emlékei csatolják. Itt vannak köztünk — a mi emlékezetünknek is tisztelt ereklyéi — kedves jó szüleinek porladó hamvai; itt múlottak el gyermekségének, ifju-kora tavaszának boldog napjai; itt érlelődtek fejiedező szivének és értelminek kincses tulajdonságai! E helyről, e tájról tehát őszintén szeretve és mélyen tisztelve Nagyságodat köszóntjük és üdvözöljük egyúttal mindnyájan: szegények és gazdagok ; ifjabbak és vénebbek; kicsinyek és nagyok mind- 'rnind egyetemlegesen. Köszönjük Nagyságodnak megható gondoskodását mindarról, a mi a miénk, a mines fellendülése nekünk örömöt okoz; hálásan üdvözöljük főkép azért, hogy annak a sok óljairól megismert nemes gondolkozásának, finom lelkének, érző szivének, tiszta érzésvilágának egy jelentékeny részét nekünk juttatja. Nem önzés az tőlünk, mikor igy szólunk, hisz' Nagyságod jóságának minden parányi mozzanata, jó tetteinek minden kicsike része is Isten dicsőségét s az emberek javát harmonikusan hirdeti. Lelkes plébánosunk szép szavak kíséretében adta tudtunkra, hogy Nagyságod nem régen, miként sok más alkalommal is Ungváron lévő és szerető tisztelőire gondolt, katholikus egyházunk, annak tanügye- érdekében cselekedett, mikor az itteni apácza iskolák egyikót, a Gizella-házat nagybecsű adománynyal ajándékozta meg, hogy majd uj otthonában Istent imádva, a keresztény hitet, erkölcsöt és tudást tanítva, terjesztve egyszersmind nemes Jótévőinek emlékét -r- köztük Nagyságodét is sokáig-sokáig hálás érzelmek közepette ápolja és fentartsa.
