Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-02 / 5. szám
XL. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1902, február 2. 5. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Unjjvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szeikeszlőliöz intézendő minden köz- 1 meny. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak >1 Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. UNG A lap megjeleli minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám '20 Till Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi rés"‘;t illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyit ttér sor önkin t 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az ungvári társaskör. Nem szokásos ugyan, hogy egyletekről, kaszinókról a hírlapok czikkezzenek, mert az efféle egyesületek zárt társaságot képviselvén, a nyilvánosság elé alig tartoznak. Mindazonáltal a fővárosi sajtó is egyes fontosabb eseményekről, az évi közgyűlésekről, ott elhangzó beszédekről bőven megemlékeznek. Hogy mi czikkünk elé az ungvári társaskört tettük ezúttal, szintén abban gyökeredzik, hogy az legutóbb igen nyomatékos, társadalmilag igen fontos elhatározásokat tett, a melyek a nyilvánoság elől nincsenek kizárva, azok itt megbeszélhetők. Első sorban is eláruljuk abbeli nézetünket, hogy mi csak helyeselni tudjuk mindazokat az újításokat, és határozatokat, melyek miatt felszólalunk, és olyanoknak tartjuk, hogy azoknak messze kiható, üdvös hatásaik lehetnek és hisszük, hogy lesznek is. Tudni kell tehát legelőbb, hogy a helyben állomásozó 66.-ik cs. és kir. gyalogezred les- liUetileg belépett a társaskörbe, vagyis olyan megegyezés jött létre, a mely szerint az ezred nem tart fen külön kaszinót, hanem bizonyos ellenszolgáltatásért egyesül, élvezi mindazon jogokat, a melyek a tagok részére alapszabályig biztosítva vannak, fogadjak az ugyanott megállapított kötelezettségeket. Igazán felesleges tolmácsolnunk, mily üdvös eredménye lehet annak, ha a polgári és katonai társaságok egymással folytonos érintkezést tartanak fenn, hogy az igy kifejlődő barátkozás csak jót szülhet. Ezen megállapodással a társaskör tagjainak száma tekintélyesen felszaporodván, a helyiségek természetesen nem felelhetnek meg; minek folytán a „Bernáth“-féle ház egész emelete, vagyis az udvari helyiségek is kibérelhettek, a volt izraelita .imaház is. — Ez által a kör, ha nem is jut ideálisnak nevezhető helyiségekhez, de mindenesetre a kényelem szükségletét fedezni fogja. Lesz a;- ismert és nagytermen kívül, hatalmas olvasó szobája, tágas könyvtári helyisége, társalgója és kisebb mellékhelyiségek is rendelkezésre fognak állani; — végre be lesz rendezve egy kis étkező is, hol legalább azt, a mire férfi közönségnek a szokott időkben szükséglete szokott lenni, meg fogja kaphatni. A társaskör nagy áldozatok előtt áll; az átalakításokkal járó kiadások, a nagyobb házbér, a berendezéshez szükséges befektetések sok pénzt igényelnek. — A pénzt a kör megtudja teremteni, tagjainak most igazán tekintélyes száma tagsági dijjakkai és az ott időzés alatti költekezéssel — játék dijjakkal — fedezni fogja az évi költségvetési összeget. — E miatt tehát nincs gondunk, annál is inkább, mert van remény, hogy a kör helyiségének kibővítése után, még sok tag fog oda belépni. A mit e tárgyban még mondani óhajtunk, az két irányú. Először, hogy ha e kör még jobban megerősödik, igazán itt volna az ideje gondolni arra, hogy végre ez a társaság egy saját otthont kapjon; legjobban szeretnők látni, ha a társaskör maga építkeznék, de ha ez nagyobb nehézségekbe ütközik, alig hisszük, hogy alapos utánjárás mellett ne lehessen kapni Ungvári arra vállalkozó pénzes embert, a ki egy modern berendezésű e czélra épülő palotát a mostani magas lakbér biztosítása mellett fel ne építsen. Egy ily építkezés, a földszintnek kellő kihasználása mellett — étterem és kávéházzal — igen fruktuális vállalkozás volna. A másik dolog az volna, hogy e társaskörbe behivandók mindazok, a kik e városban, hogy úgy mondjuk, kaszinó képesek ; és akkor jó vezetés mellett egy oly társadalmi tőkét és erőt képviselhetne az, mely minden sociális kérdésben döntő szerepet játszana és sok félreértést, keserűséget fojtana el. Ismételjük tehát, hogy igen okos dolognak tartjuk a katonaság és polgárság eme barát- kozását; örömmel látjuk a társaskör megerősödését, üdvözöljük azt a terjeszkedés terén és ősszintén óhajtjuk, hogy megizmosodva; hivatást teljesítsen. A polgári perrendtartás Harsogó éljenzés közölt terjesztett be múlt hó 29 én a képviselőháznak Plósz Sindor igazsagügymi- niszter egy törvényjavaslatot, amely korszakot jelző nappá avatta azon napol a magyar jogszolgáltatás történetében. A magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat ez, melynek genezisét, legfőbb részeit a következőkben ismertetjük : Amint tudva van, az 1868: L1V. törvényc/.ikk a polgári peres eljárást ideiglenesen szabályozta. Ez még túlnyomó részben az Írásbeliségen alapult. A harmincz év alatt azonban egeszen átalakult a perjogi felfog is a franczia szóbeli perrendszor egész Európán keresztül megtette hóditó útját es nálunk is gyökeret vert a meggyőződés, hogy a szóbeliség és közvetlenség alapján lesz leghelyesebb felépíteni perrendünket. Az 1868-iki perrendtartás hiányai csakhamar kitűntek és mar 1871-ben kidolgoztak egy javaslatot, mely az egész perrendtartást felölelte. A reformelőké- szités azóta sohasem pihent, de csak novelláris utón javítottak a helyzeten időközben. Az 1881. évi L1X. törvényezikk által csak a legsürgősebb szükségnek akartak eleget tenni, perrendünknek csak egyes tűrhetetlen intézkedéseit módosították. De e novella tárgyalása alkalmával mindinkább követelték az általános perjog reformját és pedig a szóbeliség és közvetlenség és nyilvánosság elvein alapuló reformot követeltek. Erre nézve a képviselöház 1880. évi április 23-án hozott határozatával utasította a minisztert. Ugyanakkor Panier Tivadar igazságügyi miniszter megbízásából két tervezetet készítettek. Az egyik tervezetet Emmer Kornél, a másikat Plósz Sándor dolgozta ki. Nagy lépést tett a peres eljárás retormja Szilágyi Dezső igazságügyminiszter alatt, midőn megalkottak az 1893. évi XVIII. t.-czikket, a sommás eljárásról. Ez az uj törvény a szóbeliség és közvetlenség elvét a somA nyerges.*) A szellő sem mozdul. A delelőn álló nap perzselően tűz le a Hortobágyra, a melynek zöldelő gyeptengere beláthatatlan messzeségbe húzódik le és az egyeki határnál már összeolvadni látszik az égbolt kéklő azúrjával. A puszta ilyenkor alszik. A zsibbasztó csendet nemz avarja sem a vezérürü ko- lompolása, sem a csikósok ostorpattogtatása. A szétszórtan kosarazó juhnyájak tétlen mozdulatlanságban hevernek. A czimeres gulya az ér lankás partján pihen. A ménes az itatónál delel. A bojtárok pedig kihun széjel, ki az árnyékban, ki meg csak úgy a perzselő napon, a kalap alatt alusznak. A forróságtól vibráló levegő ólomsulylyal nehezedik az egész természetre, a bársonyos gyepszőnyeg szinte szemmel láthatólag veszti el viruló zöld színét. A puszták énekese, a pacsirta lebocsájtott szárnyakkal fáradtan pihen. Daru, gólya a gázlókba húzódik, a vadrécze pedig a kákások árnyékos sűrűjében keres enyhülést. És mig ember, állat petyhüdt fáradságban hever, addig a délibáb tele rajzolja a pusztát emberektől nyüsgő tanyákkal, hajlongó kút gémekkel, legelő gulyákkal, száguldó ménesekkel, a melyeknek alakjai jönni, menni, élni látszanak a hangtalan messzeségben. Hová mégy hékám! ? Szólította meg az öreg számadót, ki ahelyett, hogy a zöldgalyakkal hüvösitett ház belsejében szundított volna egyet a déli forróság alatt, a pányvát meg a sallangos kantárt kézre dobva, kifelé tartott a tanyából. Asszony gsak annyit akarjon tudni, a mennyit lát, tréfálkozott vissza az öreg. De nehogy lyukat fúrjon az ódalodon a kíváncsiság, hát megsúgom, hogy a méneshez mék. Szeretném mán azt a Pista gyereket csúffá *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő „Délibábok“ czirr.ű köteléből. tenni. Mikor ajándékba akartam neki adni Sajónak a köjkét, azt mondta, hogy neki nem kell, mert ü m ellőle ember fia úgy sem visz el semmit. Azóta mindig ro- j váson tartom. Mostankorig éczczaka jártam utána de sohasem bir-' tam alva tanálni. Ha az innenső oldalán mentem ki az éczczakának, akkor furulyázott, ha meg napkötte előtt mentem, akkor rendesen pipaszó mellett tanáltam. Azt meg mán csak asszonyi ésszel is fellehet érni, hogy a ki pipázik, az nem igen alhat. A sok járkálásban ap- ródonként kaptam osztán észhez, hogy miért nem kell neki kutya. Hát úgy tudd meg, hogy a nyergese neki a kutyája is. Az a sárkány fiók, alig hogy a határba értem mindig olyan fertelmes nyerítést vitt véghez, hogy a hótt ember is felébredt vona rá. No hát gondoltam osztán magamban, ha te első bojtárnak tartod magad, én meg a számadód vagyok! Eddig éczczaka és lóháton jártam utána. Mostaniul azonban csak igy gyalogszerrel fogok. Osztán éppenséggel nem éczczaka hanem ilyenkor, mikor a legmelegebben süt a nap és a lú a sok pöcsikeléstül se nem lát, se nem hall maga körül. Hogy Pesta alszik, azt úgyis tudom, mert mit is csinálhatna ilyenkor okosabbat a pásztor ember. Ha meg a nyerges, mint ahogy sejtem, csak a lovas embert neszeli meg, akkor éppenséggel nyert csatám van. A pányvával kifogom felkan- tározom, haza hozom és itthon az akolban úgy eldugom hogy egy hétig azt sem fogja tudni merre van a lova. Osztán máskor nem fogja a tojás tanítani a csirkét! Hozzá indultam, ha éppen akartad tudni. Most osztán békesség velünk én megyek utamra. Nohát csak vigyázzon édes szülém, hogy csúffá ne tegye kigyelmedet ez a lú, kiáltott a számadó után egyetlen lánya, ki az ajtó mellől hallgatta az öreg beszédet. Aztán, hogy még azt is utána tette, mert az olyan lu mintha nem is lu lenne, már nem igen hallotta meg, mert mindjárt a ház szegleténél letért és rá fordulva az itató felé vezető első dűlőre, a ménes felé tartott. Alig esett a nap két arasszal lejebb, mikor körvonalaiban láthatóvá lön a ménes* A csikók egy része a kút körül hevert. Lábaikat maguk alá kapva szunyókáltak. A többje pedig kisebb, nagyobb csoportot alkotva sűrű fejlóbálással pöcsikelt. Egyedül csak éppen a nyerges állott. Az mintha tudatában lett volna a ráruházott bizalomnak nem elegyedett a többi közé. Szinte vigyázni látszott rájuk, mert a csikók zömétől pár lépésnyire ide oda poroszkált. Harapot egyet a fűbe legyeskedett egy kicsit. Majd körüljárta a ménest. Azután a kút kávájához menve, végig szagolgatta szűrön heverő gazdáját. Néha meg szobor mozdulatlans igával állott meg egy helyben és a mint fejét magasan tartva idegesen táguló orrczimpákkal merően bámult bele a messzeségbe, úgy látszott, mintha czéltudatosan kémlelné a sima láthatárt. Mikor a számadó közelebb ért és tenyeréből ernyőt alakítva végig nézett a ménesen, bámulattal vegyes bo- szuságában majd a földhöz verte a magával hozott kantárt. A delelő ménestől külön állva egyedül állott a a nyerges. Azonnal rá ismert aranypej színéről, világos sárga sörényéről amint csüdig omló farkával idegesen legyezte karcsú derekát és felemelt fővel szemmel tartani látszott közeledtét. A kutyateremtését a kutyafülüjének, dörmögte bo- szusan a számadó, hát nem rám leselkedik! ? Mán muszáj vagyok lentebbről kerülni beljebb, elmélkedett tovább. És illő távolban egy nagy ívben igyekezett a ménes túlsó oldalára kerülni. A nyerges azonban mintha csak kitalálta volna gondolatát a ménes szélén egyiránt haladva vele nyomon követte mindenütt. Ha a számadó megáilott, megtorpant ő is. Ha tovább indult, minden különösebb zaj nélkül tovább indult ő is. De mikor észrevette, hogy a számadó, ki megunva a hiába való csalafintázást abban Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
