Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-29 / 26. szám
hivatalának sürgönye, melyben Köröskényi Elek szobránczi kerületi képviselőnek elhalálozását tudatja. — Mély megdöbbenéssel és őszinte részvéttel vette a törvényhatósági bizottság — a közszeretetben álló képviselő elhunytának szomorú hirét, s miután az alispán meleg szavakkal emlékezett meg Iíöröskényi Eleknek a közszolgálat és közügyek terén szerzett érdemeiről, áé alispánnak általános helyesléssel fogadott indítványára egyhangúlag elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy érdemes és szeretett tagjának halála felett érzett fájdalmának jegyzőkönyvében is kifejezést ad s emlékét és érdemeit ugyancsak jegyzőkönyvében örökíti megA közgyűlés e szomorú hir, leverő hatása alatt oszlott szét. Utazásaim a méhészet terjesztése ügyében. I. A Turia völgyön. A méhészeti előadások iránti nagy közöny, mondhatni ellenszenv tudatával indultam útnak, hogy Perecsc- nyen kezdve a Turia völgyén felkeressem a méhészeket, tanácsot adva, ahol szükséges, miként lehet a kellemetlen időjárás daczára is jövedelmezőbbé tenni a méhészetet. Ismertem már egyrószét e helynek, mert pár évvel ezelőtt meglátogattam az ószemerei tanítót, ki egyszerre 100 Dzierzon kaptárt készíttetett saját házánál egy asztalossal, mely 1000 koronájába került, holott fele áron készen kaphatott volna akkor és pedig jót; sajnálattal mondtam neki, hogy e kaptárakból méhei kifognak veszni, — nem hallgatott reám, szép méhállománya teljesen kipusztult, holott a méhészetre a legkedvezőbb hely. Akkor 11 tanító jelent meg, hogy előadásomat meghallgassa. Meghívtak T.-Paszikára is később, hogy az egyházi gyűlésre megjelenő tanítóknak is tartsak előadást; elmentem ismét, beszéltem előttük, kérdéseikre feleltem, de a szó elröpül, a gyakorlatban hasznát nem vehetik. A méhészetet a méhesben kell tanítani minden méhésznek, ott láthatni meg a hiányokat, a méhészettől — még a legjobb helyen is tapasztalható — elked- vetlenedésnek okait. Sok méhest megnéztem utazásom alatt, de egyetlent sem találtam, melylyel meg lehetett volna elégednem. A tulajdonosok beismerték magok is, hogy ezrével vesznek el a méhek, különösen a tavasz elején csak azért, mert fáradtan jővén haza, ha a röplyukat egyszerre el nem érhetik, nincs hol megpihenniük, leesnek a fűbe, dudvába, a gvikok és békák tanyájára. Egy méhesben megjelenésemkor is az alsó üres deszkát virágporral behintve találtam, a sok elhalt méhvel sűrűn volt fedve a föld; lehet-é kívánni, hogy a méhek szaporodjanak, ha a virágporért kimenő méheknek, midőn terhes munkájok eredményével hazaérnek, már a méhesben kell elveszniük. Ha a kiipü száját eltakarja a felnövő fü és dudva, hogy menjen be a szegény méh fáradtan ? — Egyetlen méhest sem találtam, hol az előtte lévő tér tisztán lett volna tartva. Fogalmuk sincs a méhészeknek arról, hogy köpüjökben az anya hány éves, holott az anyától függ a család népessége, szorgalma, élete. Általános a panasz, hogy a rabló- méhektől nem tudnak méhet tartani, holott az anyátlan vagy elgyöngült öreg anyás családokon könyörülnek a jó anyával bírók, midőn a veszendő családot magokkal hívják és természetesen a vagyont is elviszik magukkal. Igaz, hogy midőn egy köpűt kiürítettek, kirabolják aztán a második, harmadikat, sőt gyakran többet is, de ennek a méhész maga az oka, ne tartson méhésében 3 évesnél idősebb anyát, sem korábban is betegségbe eshetőt, mert hiszen a méh anyja is igen sok betegségnek van alávetve. A Dzierzon-keretes kaptárak ellen általános a panasz, hogy abból kivesznek a méhek. A kinek van, az sem akarja használni, ha van is benne méh, nem tudják használni, — jobban rajzik a gyékény és szalma köpöből, mint mondják. Kivesznek belőle a méhek. Természetesen 3 éves anyával biró rajat ha bele lakolják, azt ősszel halai anyával kellene felcserélni. Ha egy 80 éves embert egy minden kényelemmel ellátott lakházba teszünk s még abban az évben, vagy a következőben elhal benne, a házat elkeli é rontani azért, mert kihalt belőle egy vagy kőt év alatt az öreg ember? Rajzik abból a méh, ha akarjuk, de a czél nem ez, hanem hogy a mézet elszedhessük tőle, hogy dolgozzék, ne gondoljon a rajzásra, mert nincs hely hova dolgozni. Már régen Dzierzon kaptárral méhészkedőknek most mutattam meg, hogy kell kiszedni a kereteket s a jelenlevők csodálkoztak, midőn a keretekkel kiszedett méh senkit sem szúrt meg. Az építmény rendetlen, mert nem tudják, hogy kell elkészíteni a kereteket s a kaptárba berakni. A Turia völgyön mindenütt gazdag legelője van a méhnek, kora tavasztól őszig mindig talál a méh hordani valót; sehol sem láttam oly nagy köpüket, mint e völgyön, másfél vékástól 2 vékásig, — midőn kiölik, egy köpű 70 kgr. mézet ad. Igaz, hogy nehány előző év rendkívüli időjárása ott is nagy behatással volt a méhekre Perecsenyben már felényi hasznot sem adhat a méh, mert távolabb vannak a hegyek s azt állítják, hogy mióta a vegyi gyár működik, a méhészetből nincs annyi haszon. Perecsenyből O-Szemerén, Remetén, Rákón, Pa- szikán, Poroskón és Bisztrán megnéztem, a megjelentek előtt elmondtam a hiányokat, — mulasztásokat. Elmondhatom örömmel, hogy mindenütt igen szívesen meghallgattak s igéitek mindent, reményiem is, hogy eredménye lesz fáradozásomnak. Általában olmondtam tapasztalataimat; ki mit kapott tőlem, azt nem sorolom fel, de mindenki kikapta az érdemlett feddést, és igen szívesen fogadták. Nem zárhatom be tudósitásomat anélkül, hogy e helyen is köszönetemet ne fejezzem ki nagyságos Rónay erdőtanácsos urnák, ki rendelkezése által igazán kellemessé tette utazásomat. .Jövő számban az Ung völgyéről fogok szólni. . Bacskay Sámuel, méhészköri elnök. Köröskényi Elek orsz. képviselő, f 1841—1902. Szomorú hirt hozott e hó 26-án a táviró Ung vármegyébe. Köröskényi Eleknek, a szobránczi vál. kerület országgyűlési képviselőjének, nyug. főszolgabírónak, a Ferencz József-rend lovagkeresztesének, a mindenki által tisztelt és becsült atyusnak hirtelen és váratlanul bekövetkezett halálának hire volt ez, amit az országgyűlés képviselőházának háznagyi hivatala a következő sürgönynyel tudatott: Gróf Török József főispán, távollétében Alispán urnák Budapest; feladatott 9 ó. 40 p. Ungvár. Köröskényi Elek képviselő ma reggel Royal- szállóban elhalt. Kérjük hozzátartozóit értesíteni, a temetés iránt intézkedni. Hulla Kerepesi-temető halottas házába szállíttatott. Háznagyi hivatal. E távirat a főispán szabadságon levese folytán az alispánnak kézbesittetett, aki ép az aznap tartott vármegyei közgyűlést vezette s aki a szomorú hirt nem is késett a bizottsági tagokkal tudatni. Az alispán a gyűlésen jelenvolt szobránc.zvidéki bizottsági tagokkal egyetértőleg úgy intézkedett, hogy a megboldogult holtteste Szobránczra szállíttassák s ott temeltessék el, hogy ott pihenhesse örök álmát, ahol 34 éven keresztül élt és hivataloskodott nem magának, de a közügynek, a közönségnek hasznára és teljes elismerésével. Halálát régi szívbaja okozta, mely hirtelen s teljesen váratlanul oltotta ki életét, úgy, hogy halálának nem is volt senki tanúja. Holtteste tegnap a déli vonattal érkezett meg Ungvárra, ahol Lőrinczy Jenő alispáD vezetése alatt I vármegyénk előkelőségei közül számosán jelentek meg. Mikor a halottat a vonatról levették s a város halottas kocsijára helyezték, Komjáthy Gábor ungvári ev. ref. lelkész megható imát mondott, ezután pedig a dalárda gyászdalt énekelt, melynek végeztével a több díszes koszorúval borított halottas kocsi-megindult, ki a szobránczi utczai vámházig, kisérve hosszú kocsisortól s az abban ülő gyászoló közönségtől. Itt a barna szinü és aranynyal .dúsan díszített érczkoporsót behelyezték a faburkolatba s szekérre téve, Kulin Aurél szolgabiró kísérete mellett Szobránczra szállították, ahol ma délután lesz a temetés. * Ü« * Köröskényi életrajzi adatai ezek: 1841-ben született Felső-Reviscsén. Középiskolai tanulmányait Ung- váron kezdte, a Vl-ik osztálytól Sárospatakon folytatta, hol a 1864-ben a jogot is bevégezte. Az 1867. évi alkotmányos tisztup áskor a szobránczi járásban rendszerinti esküdtnek választatott meg és tiszteletbeli szolgabirónak neveztetett ki; az 1871. évi általános tisztujitáskor a volt zalacskai, 1877., 1883., 1889. és 1895. évi tisztujitások alkalmával a szobránczi járás szolga-, illetőleg íőszolgabirájává választatott, mely állásában maradt múlt év szeptember hó 1 éig. 1895-ben érte őt a király kitüntető kegye, amikor is hosszas, hű és buzgó szolgálatának elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. 1901. okt. 3-án a szobránczi választókerületnek egyhangúlag megválasztott orsz. képviselője lett, s mint képviselő a szabadelvű párthoz tartozott. A házban a naplóbiráló s a IX. biráló-bizottság tagja volt. * *Ü Köröskényi Elek mint köztisztviselő, alapos és biztos Ítéletével, gyors felfogásával, erélyes cselekvésével vonta magára a közönség figyelmét. Mint főszolgabíró sokat adott arra, hogy mindig teljesen rendben legyen járásának szénája, melynek ő nemcsak mint tisztviselő, hanem mint társadalmi férfiú is legelső embere volt, minthogy állandóan részt veit a szobránczi járás területén előfordult összes társadalmi közügyekben, mint tevékeny munkás és buzgó támogató. Családot nem alapított. Nőtelen maradt. Kis családja helyett nagy családja volt: az egész szobránczi járás, melyet mint szerető apa gondozott úgyis mint főszolgabíró, úgyis mint képviselő. Bizalmasabb, baráti körben nem is nevezték máskép, mint „atyus“-nak, úgy annyira, hogy még képviselő- társai közül is az ismerősebbek igy szólították őt. Most már ravatalon van. Délután átadják testét az anyaföldnek, emléke azonban sokáig fog élni nemcsak a szobránczi járás lakosai között, de az egész vármegyében, mint oly egyéné, aki teljesen méltó volt az emberek tiszteletére, becsülésére és szeretetére! Nyugodjék békében! * * * Haláláról a KörÖskényi-család a következő gyászlapot adta ki: A Köröskényi család tagjai mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy felejthetetlen jó rokonuk kis- és nagyköröskényei Köröskényi Elek ország- gyűlési képviselő, nyug. főszolgabíró és a Ferencz József-rend lovagja folyó évi junius hó 26-án reggeli 5 órakor, életének 61-ik évében váratlanul bekövetkezett gyászos elhunyták A megboldogult földi maradványai folyó évi junius hó 27-én délután 4 órakor fognak a kerepesi ut melletti temető gyászházában, az ev. reform, egyház szertartása szerint megáldatni és Szobránczra (Ung vármegye) szállíttatván, ott folyó hó 29-én délután 3 órakor újólagos megáld ás után az ottani sirkerlben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 19U2. évi junius hó 26-án. Áldás és béke a drága halott porai felett! Képvi selőtestületi tagválasztások. Mozgabnas napja volt e hó 23-án Ungvár város közönségének. Ekkor választott a képviselőtestületbe 30 rendes és 10 póttagot és pedig mondhatni igazán óriási érdeklődés közepette. Különösen a belvárosban és a hidontúli részen volt a jelöltek, a kortesek és a leszavazok száma nagy, úgy, hogy az egész kép valóságos nagyválasztást mutatott. Daczára azonban, hogy a belvárosban hatféle szavazólap és kétszer annyi kortes, a hidontúli részen tizenkétféle szavazólap s háromszor annyi kortes és Önjelölt „dolgozott", két tag kivételével ugyanazok kerültek ki győztesen az urnának nevezett pléhdoboz- ból, akiket az e hó 19-én tartott értekezlet jelölt, amely jelölési eredményt lapunk múlt számában közöltük. És ha a választási eredményt általában a__ közönség minden hivatalos befolyástól ment megnyilatkozásának kell is tekintenünk, egyet sajnálattal kell közölnünk, hogy a közönség nem tett jól, hogy kisebbségben hagyta maradni Molnár Mór dr. ügyvédet, aki évek hosszú során át a számvevőszék elnöke s mint ilyen, mindenkor a legnagyobb buzgalommal, a legnagyobb odaadással teljesítette kötelességét éppen annak a közönségnek érdekei megvédése czéljából, mely neki most madátumot nem adott. Megjegyzésével még annak, hogy az e hó 23-iki választás volt az első, mely teljesen a községi törvény szellemében folyt le, azaz nem engedte leszavazni azokat, akik Ungváron laknak ugyan, de állami adójuk után városi pótlékot nem fizetnek, — ami sokaknak 'nem kis bosszúságot okozott — itt adjuk a választási eredményt és jegyzékét annak, hogy kikre, még hány szavazat esett: Megválasztattak ' Az 1. (savanyuvizi) kerületben: Rendes tagokul: Adler M. Sámuel (aj) 120, Dubró József 135, Fincicky Mihály 143, Kerekes István dr. 144, Sántha Mihály 131, Tomajkó István 133, Weinberger Izidor 146 szavazattal; póttagokul: Matyasovszki János 143, Pásztor István és Timczó János (uj) 146 szavazattal. Beadatott összesen 150 szavazat. A II. (belvárosi) kerületben: Rendes tagokul: Benkő József (uj) 222, Cserő Soma 148, Csűrös Ferencz (uj) 217, Fehér Ákos 133, Gaar Iván 210, Grabovszky Román 214, Horvát Sándor dr. 145, Jäger Bertalan 125, Székely Simon 168, Vágmer Emánuel 204 szavazattal; póttagokká: Butkóczy János (uj) 124, Gyulai Endre (uj) 218, Roth Bernát (uj) 201 szavazattal. Szavazatot nyerlek még a rendes tagságra: Fábián János 42, Hámos Aladár 110, Jaezkovics Mihály 69, Roskovics Emánuel 69, Weinberger Izrael 119-et és még nyolczan nehányat; a póttagságra: Dubró Miklós 15, Roth Sándor kávés 101 -et s még 5-en nehányat. Beadatott 222 szavazat. A III. (hidontúli) kerületben: Rendes tagokká: Babják György 191, Dortsák Gyula (uj) 209, Fényes Vilmos dr. 261, Fuchs János 215, Guttmann Sándor dr. (uj) 303, Juhász János 191, Kemény Zsigmond dr. (uj) 304, Lipták József 224, Mihálics János 213, Papp Gábor 181, Schächter Adolf 306, Szabó Lajos 314, Sztojkó Mihály 195 szavazattal; póttagokká: Bertha István (uj) 197, Czikájló László (uj) 255, Guttmann Mihály (uj) 192, Krón Majer (uj) 163 szavazattal. Szavazatot nyertek még a rendes tagságra: Bakos István 100, ifj. llaraszthv Lajos 36, Kardos Emil 169, Kesztenbaum Majer 130, Krón Majer 160, Mezei Gyula 56, Molnár Mór dr. 115, Olenyik Emánuel 30, Iíadá- nyí Lajos 67, Roth Herman dr. 171, Weinberger Lipót 147, Weisz Ödön 168-at s még heten nehányat; a póttagságra: Csolinszky András 32, Lipták József 118, Olenyik Emánuel 110, Pap Gábor 126, Roth Herman dr. 124, Tapasztó Pál 28-at s még hárman néhányat. Beadatott 356 szavazat.
