Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
haddijban 129 K 82 f (+ 5 K 42 í-rel); bélyeg- és jogilletékben 19,873 K 59 f (+ 3345 K 92 f-rel); fogyasztási és italadóban 66,792 K 88 f (+ 7632 K 59 frei); dohányjövedékben 48,684 K 26 f (+ 918 K 25 t-rel). A törvényhatósági m. kir. állatorvos jelenti, hogy a junius havi állategészségügyi állapot kedvezőtlen volt. A kereskedelemügyi m. kir. misztérium kebelében levő posta- és távirdaigazgatóság azon értesítése, hogy Szolyán, Hagy- Turiczán és Poros kőn külön postahivatal felállítását, tekintettel a csekély forgalomra, nem engedélyezheti s hogy Nagy-Turiczára és Poros- kóra posta-ügynökség felállítását elrendelte, tudomásul vetetett; valamint tudomásul vétetvén az is, hogy Pálócz és Pályin községekben a kért távirdahivatalok felállítását, az egyedüli tavirda-vezeték tullerheltsége miatt, szintén nem engedélyezheti Helybenhagyta a bizottság az alispánnak azon határozatát, hogy Kis- és Nagykapos, valamint Csepely községekben a halottkémlést Rosenberg Jendő dr. körorvos végezze s mely határozat szerint e teendők végzésétől a kaposi járásorvos eltiltatott. Dzauda Vazul uj-szemerei, Andrió György szennai, Simkó Mihály kjs-zalacskai, Rehó Imre koncz- házai, Tóth György császlóczi, Karbonanecz Mihály neviczkei, Kertész Mihály kis-szeretvai és Molnár Mihály hosszumezői lakosok kivételes nősülés iránt benyújtott kérvényeik pártololag terjesztetnek fel a honvédelmi miniszterhez. Baka Sándor bezői körjegyzőnek a bezői, Orosz János karcsavai körjegyzőnek a karcsavai anyakönyvvezetői kerületbe rendes anyakönyvvezetővé, Be- nyovszky Barna szerednyei segédjegyzőnek a sze- rednyei kerületbe h. anyakönyvvezetővé való kinevezése iránt a belügyminiszterhez felterjesztés intézése határoztatott. A kir. pénzügy igazgatóság előterjesztésére a közig, bizottság felterjesztés intézését határozta a m. kir. pénzügyminiszterhez Szobránczon és Nagyberez- nán m. kir. adóhivatal íelállitása ügyében. Az Ungrneg'yei Közművelődési Egyesület köréből. Titkári jelentés. Felolvastatott az 1901. évi julius hó 7-én Szobránczon tartott évi rendes közgyűlésen. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egy nagy s valóban magasztos eszme szolgálatában gyűltünk ma egybe. Mint a nemzeti közművelődés szerény munkásai jelentünk meg e kies helyen, hogy számot adjunk e.y évi működésűnkről. A nemzeti köz- művelődés szolgálatában eltöltött egy évi munkásság képét kell önök elé állítanunk, hogy lássák, miként az eszme, melynek szolgái vagyunk, nemcsak névben, hanem a valóságban is él s mind mélyebb gyökereket ereszt vármegyénk területén. Tisztelt Közgyűlés 1 A nemzeti közművelődés nagy eszmeje ma már társadalmi s tegyük hozzá politikai életünknek is egyik uralkodó eszméje, a nemzeti megerősödésnek egyik legelső tényezője, fajunk fenmara- dásának egyik legfőbb biztosítéka. Ez eszme megvalósításával, mint nemes, ideális fegyverrel küzdünk a magyarság javáért, a magyar állameszme terjesztéséért. A magyar haza egész területén társadalmunk szerves tömörülését észlelhetjük, melynek czélja: a nemzeti közművelődés terjesztése, a magyar hazához való hűség ápolása, nemzeti nyelvünk mepkedveltetése. Szerves orgánumok, az u. n. közművelődési egyesületek hálózzák be immár országunk egész területét s működésük eredményeként lassan bár, de lépésről-lépésre halad a magyarosodás ügye. Minden egyes ily egyesület valóságos erősség, a magyarság védőbástyája. — Szerencsétlen, csak nem igy ment az ulczán végig ! ? Oh ezt még egy süket ember is megérthette volna, hogy nem az irigység, nem a féltés hangja. Csak nem volt talán nagyon kaczér? Oh hiszen, hiszen ő még a Jäger alsó fölé húzott parquet lábravalóját is egészen letürte czipőjéig-------amazok pedig — a szemérmetlenek — áttetsző harisnyákat hordanak. Miért nézi mégis olyan gyönyörrel őket? Mi tetszhetik tehát férjének más asszonyon olyan nagyon? * Bezzeg Érsek Laczi szépséges felesége ugyancsak értett hozzá, mivel csalogassa magához a férfiakat. Olyan volt a nézése, hogy szó nélkül is Ígéretnek lehetett venni Nem csoda tehát, hogy Herlea Domokos is azon iparkodásban van, minél löbbet meglátogatni a szép asszonyt, mikor éppen tudja róla, hogy a férje nincs odahaza, Egy pár héttel házassága után már megint csak nála járt. Meg is találta lakásának legbelső szobájában olyan üdének, ragyogónak, mint tán még soha. Az asskony egy pprczig szótalan maradt, úgy látszott, a bámulattól, lehetséges azonban, hogy megfigyelte, nem jár-e valaki közelükben, — aztán odadobta magát a férfinak hatalmasan kivasalt ujdonat-uj galambszürke kabátjára s úgy búgott neki szerelmes szóval, szerelmesebb csókkal, mint egy igazi tollas galamb a párjának. — Te édes! Eljöttél? Itt vagy? Szerellek. Miért kerestél meg megint ? Már nem szabad! Hiszen van feleséged ! Te édes, te mindenem! Az enyém maradsz ugy-e? Sokszor eljösz, mindég? Engem szeretsz csak igazán, ugy-e? Ki győzne ezekre egyébbel, mint csókkal felelni? Erre az édes, buta kotyogásra, melyet minden szép asszony olyan egyformán tud. És sohasem jut eszébe, hányszor elmondta már! # Azalatt meg a szegény kis falálisan rut asszony, stoppolja jó meieg téli harisnyáit, dupla parquetből készült aisóruháit s büszkeséggel nézegeti dús íehérneVármegyénk lelkes közönsége, mely sohasem zárkózott el a hazafias vállalkozások támogatásától, szin- j tén sorompóba lépett s már az országos közművelődési mozgalom kezdő éveiben megalkotta a vármegyei köz- művelŐclési egyesületet. Ezen egyesület néhány évi tevékenység után megszüntette működését, a teljes tétlenség állapotába sülyedt Nem lehet czélja e soroknak, hogy szemrehányó hangon forduljanak bárki felé is. A szomorú tény tisztán áll előttünk s annál nagyobb azon férfiak érdeme, kik ezelőtt három évvel, hosszas és nehéz munkával isméi életre keltették egyesületünket. Az uj időszak harmadik évét zártuk le immár s a biz- ■ tató kezdet nehéz munkája és tagadhatatlan sikerei után ez évben ismét némi pangás vehető észre működésünkön, melynek legfőbb okát a társadalmi életre is nehezedő nyomasztó anyagi viszonyainkban keresheljük. Azonban bizzunk önmagunkban s ne adjuk fel a biztatóbb jövő reményét 1 Vármegyénk közönsége tud lelkesedni s ha kell áldozni is. Múlt évi közgyűlésünk óta egyesületi életünk legjelentékenyebb mozzanata azon országos jelentőségű mozgalom megindítása volt, melynek czélja ■»Északkeleti Közművelődési Egyesüket«- czitn alatt egy hatalmas köz- művelődési emporium megteremtése hazánk északkeleti vidékén. E hatalmas czél érdekében lelkes felhívásban fordultunk az érdekelt törvényhatóságokhoz és a' létező rokon-egyesületekhez, fölkérvén őket nagy horderejű eszménk támogatására. Felhívásunkra eddig négy helyről, u. m.: Szabolcs, Ugocsa vármegyék és Szatmár szab. kir. város törvényhatóságaitól és az eperjesi Szé- chenyi-körtől nyertünk biztató választ s eszménket a fővárosi sajtó is meleg pártfogasban részesítette. Ily körülmények között reményünk lehet, hogy a már létező nagy közművelődési szervezete' mintájára megalakul az Északkeleti Közművelődési Egyesület, mely méltóan zárná be országunk nagy közművelődési hálózatát. Másik kiemelkedő mozzanata ez évi működésünknek a múlt év decz. 8 án megtartott Vörösmarty- ünnepély volt. Azon országos kegyeletnyilvánitás, melynek a múlt év deczemberében tanúi voltunk, visszhangra talált egyesületünkben is s ennek volt kifejezője Vörösmarty-ünnepünk. Ez ünnepélyes ülésünk az Ungvári Társaskör nagytermében nagy számú közönség jelenlétében folyt le a legfényesebb sikerrel. Az est ünnepi szónoka Komjáthy Gábor ungvári rét. lelkész ur jellemző vonásokban s hatásos előadásban állította a magyar költő szép hivatását s hálára méltó működését a hallgatóság lelke elé, egyúttal Vörösmarty költői alakját korára való nagyszerű hatásában találó képben domborította ki. Virányiné-Bodor Kornélia úrnő a Szózatot adta elő, remekbe menő szavalatával. Margitay Tihamér kiváló festőművészünk nagy hatással szavalta az ünnepelt költő hattyúdalát, a Vén czigányt, az Ungvári Dalárda pedig a Szózat és Fóti dal precziz elő adásával szintén nagyban járult hozzá az est fényes sikeréhez. , Ezen ünnepi estéiken kívül még mindössze egy alkalommal lépett fel á nyilvánosság előtt egyesületünk, midőn Kovács Laura szavaló-művésznő előadásának pártfogását elvállalva, okt. 17-én ez alkalomból estélyt rendezett. A szakosztályok működésére térve át, a legnagyobb sajnálattal bár, de teljes őszinteséggel ki kell jelentenünk, hogy minden megkezdett akcziójuk csupán a tervezés stádiumában maradt. A téli évad elején az irodalmi szakosztály lépéseket tett kiváló fővárosi irók közreműködésére — sajnos, eredmény nélkül. Egy művészeti kiállítás rendezése is erősen foglalkoztatta ezen szakosztályunkat ; azonban váratlanul oly akadályok léptek a megvalósulás útjába, hogy a szép tervről — legalább egyelőre — le kellett mondani s a jobb jövőre halasztani. müs szekrényét, mely egy német grófnőnek is díszére lehetne. Ilyenkor eszébe jut a sok parádés asszony ismerőse, akikkel fürdőhelyeken találkozott. Milyen pazarlók ezek. Kezükben préda jószág lenne ez a sok drága csipkés holmi, amelynek összekötő szalagjai nála még most is megvannak, ahogy Párisból kapta őket. Ilyen újak lesznek ezek talán még húsz év múlva is. Mert ő takarékos. És igy van rendjén. Más asszonynál már hírmondója sem akadna olyankor, mikor ő még az átalköfő szalagokat sem bontotta föl. És szorgalmasan öltöget a formátlan, bő szoknyá kon, ahol lehet, javítgat rajtuk még, hogy újra fölve- hesse s evvel megtakarítsa az újakat. Mert belátja, ha valaki asszony, már nem igen való a csecsén öltözködés. A férjnek nagyon közömbös, miként látja a feleségét. Mással meg nem törődik. Pedig módjában volna hivalkodni, hiszen gazdag. Ez övé itt minden. A drága, értékes bútorok, a kincseket érő ékszerek, arany- és ezüst-nemüek, az övé a palota, a kert, benne minden szál virág, mert az ő pénzén lett vásárolva az egész. S övé a szép daliás ember fényképe is. Az is, amelyik olajba van festve. Az a széles aranyrámás. De csakhogy éppen csak a kép az övé. Az eredetije ezeknek, az oltár elé vezetett férj, ki tudja most melyik kaczér asszonynál tölti idejét? Itt lakik vele. Étkeznek együtt naponkint, télen színházban vannak, nyáron fürdőhelyeken és mégis sohasem érezte, hogy az övé volna az ura igazán. Pillangó szokásaként alig-alig ízlelgetve a mézet, röpköd ide-oda, virágnak tekintve az asszonyt. Amerre udvarolgat, diadalmaskodik mindenfelé. Valamennyi asszony büszke reá, mig ő, az igazi, a törvényes csak sejtésből, hírből ismeri az ura szerelmét. — Hogy ezt az egyet nem bírta megvenni tengernyi pénzén sem. Aztán csak elkezd búsulni, amivel éppen nem segít szépsége emeléséhez, zsörtölődik, töpreng és végigjárja az élet kálváriáját anélkül, hogy akadt volna férfi, ki a szerelemnek egyetlen stácziójánál is megállította volna, A művészeti szakosztály tevékenységéről nincs feljegyezni valónk. A szakosztályok működésének pangása, mely nagyrészben az Ungváron létező más egyesületek hasonló irányú tevékenységében és az ebből keletkező időmegválasztás kedvezőtlenségében leli magyarázatát, arra bírta az igazg -választmányt, hogy jövőben, alkalmasabb időben maga fogja a szakosztályok tevékenységét irányítani. Az igazgató-választmány az utolsó évi közgyűlés óta 5 ülésben foglalkozott egyesületünk adminisztratív ügyeivel. A hozott határozatok sorából az eddig említetteken kivül kiemeljük a f. hó 1-én tartott ülés azon határozatát, melynek értelmében ez évben 460 korona jutalom kiosztását hozza javaslatba a mai közgyűlésen, a magyar nyelv tanításában kivaló vármegyei tanítók között, továbbá- azt, mely szerint egyesületünk évenkint bizonyos összegű tanszert oszt majd ki a vármegyei szegény iskolák között, melyet ezek mint leltári vagyonukat tanítványaik használatára átengednek, a tanév végével pedig az iskola törzsvagyonához csatolják. Az egyesület állapotának kiegészítéseként megemlítjük, hogy tagjainak száma meghaladja a kétszázat, pénztári állapotunk szintén elég kedvező. Nagyobb alapítvány egy történt egyesületünk javára az elmúlt évben: Stahlberger Mór ungvári lakos 50 koronát adományozott egyesületünk czéljaira, mely tettéért a választmány jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. Tagjaink sorából eltávozás folytán kiléptek : Hehelein Károly, Kecskés Dezső, Hoffmann Béla vál. tagok. Végül sajnálattal kell megemlékeznünk a művészeti szakosztály elnökségében történt változásról, amennyiben eddigi érdemes elnöke: Popovics Miklós ur, elfoglaltságára való hivatkozással ezen tisztéről lemondott. Az igazg.- választmány eddigi tevékenységéért jegyzőkönyvileg fejezte ki vele szemben elismerését. Ezen néhány vonásban inkább vázlatszerüen igyekeztünk az igazsághoz híven — nem szépítve egyesületünk múlt évi tevékenységét a t. Közgyűlés előtt föltárni. Örömmel rajzoltunk volna színesebb képet, de igazságérzelünk tiltakozott volna ellene. Hisz ha nem is hivatkozhatunk fényes eredményekre, mégis tanujelét adtuk annak, hogy élünk s élni és a nemzeti közművelődés szent ügyét szolgálni akarjuk a jövőben is. Lépéseket teszünk a jövőben a magas kormánynál is, hogy kulturális bajaink, hiányaink memorandumszerü feltárásával az államkormányzat hathatós támogatását is kinyerjük. S igy erőben meggyarapodva bizton reméljük, hogy a következő egyesületi év lezártával eredményesebb működésre tekint hetünk majd vissza. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 E reményben kérem a t.. Közgyűlést, hogy e vázlatos jelentést tudomásul venni szíveskedjék. Ungvár, 1901. junius 30. Mazuch Ede, titkár. Harminczéves találkozó. Szép és lélekemelő ünnepély folyt le e hó 9-én az ungvári régi főgymnasium, jelenleg városháza épületében, ahol találkoztak azok, akik az 1871. évben, tehat ezelőtt 30 évvel tettek az ungvári kir. kath. fő- gymnasiumban érettségi vizsgálatot. Kimák Sándor kezdeményező, fíenkő József; dr. Ország Jakab és Lacsny Lajos közreműködők hivó szavara a végzettek közül ez ünnepélyre a következők jelentek meg: Weisz Károly kir. táblai biró Kassáról, Popovics Theodóz főmérnök, fütőházi főnök Budapestről, Cseh Lajos polgármester Munkácsról, dr. Hajós Emil Székelyhidról, dr. Üveges László orvos Husztról, dr. Pogány Gerő orvos Nagy-Mihályból, Csopey Antal lelkész Agárdról, Baliovics Miklós Mártonkáról és Reőthy Simon lelkész Uzsokról, akikhez a fentebb elősorolt kezdeményezők csatlakoztak. A mondott napon reggel 8 órakor a régi gymna- .sium, jelenleg városháza tanácstermében jöttek össze a volt iskolatársak, ahol Wilcsek Janos, a végzettek volt tanára a következő — éljenzéssel több ízben megszakított -— beszéddel üdvözölte volt tanítványait: Kedves tanítványaim! Az 1871. évben érettségizettek megjelentek avé- get, hogy megünnepelje az érettségi vizsgálatuk 30-ik évfordulóját. Gsekélysegemnek kedves osztályrészül jutott dicső ünnepélyünket megnyitni s Önöket illő szóval fogadni. Ünnepélyünknek mondom, mert az Önök ünnepe az én ünnepem is; dicsőnek pedig állítom, hisz az ungvári kir. kath. főgymnasium csak büszke lehet arra, hogy neki hálás, azaz derék tanítványai voltak; másrészt az Urakra is háramlik e dicsőségből már annál az elvnél fogva is, hogy honor est honoran- tis (a megtisztelés a megtisztelőt illeti). Mint az ungvári főgymnasium szerény munKása egyedül állok, talán a leggyengébb azon férfiak közül, akik az Önök nevelésén s művelődésén fáradoztak ; itt találtak engem és én úgy érzem, hogy ugyszólva egyedül vagyok hivatva az akkori alma matert képviselni, amelynek nemes kebelén nemes táplálékkal élve, nőttek, eros- búdtek s virágoztak. Ezt az alma matert képviselve, mint az az öreg anya, kinek édes fiai 30 évi távollé- tök után összebeszeltek, hogy édes anyjoknak még egyszer megszerzik a legnagyobb örömet azáltal, hogy mindnyájan egyszerre megjelennek előtte, — mondom, mint az az édes anya — úgy tárom ki öreg karjaimat Önök felé, szerető • keblemre szorítom mindnyájokat s reszkető hangon szólítom: „Isten hozott, drága, édes fiaim, legyetek üdvözölve s szívesen latva altalam!“ De ne érzelegjünk soká, hanem fontoljuk meg, hogy mily dicső dolgot miveinek, amikor a mai napot ünnepük. Mindenekelőtt fölvetem a kérdést: „Mi hozta Önöl et, Uiaim, messze földről, mi okozta azt, hogy a régi épületünk még az ósdi falaihoz is ragaszkodnak ? Miért nem ünnepük az elemi iskola, az akadémia vagy az egyetem végeztét?“ A második kérdésre megfelelni könnyű. Az elemi iskolás fiú olyan, mint a pillangó, élvezi vagy eltűri, amit a pillanat nyújt, könnyen vesz
