Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
miért tarthatja magát a borzderes a többoldalú pirostarkával szemben. A borzderesnek tejhozamtöbblete ellensúlyozza kisebb hizó- és igavonóképességét. A már idézett strickhofi mezőgazdászati iskola értesítője szerint 21 évi átlagban egyenlő éte- tés és gondozás mellett visszaszámítva egyenlő 500 klg. élősúlyra, a borzderes tejhozamban 13% többletet adott. Körülbelül ilyen külömb- séget konstatáltak más rendszeres megfigyelések is. Evvel szemben észleltetett az is, hogy a pirostarka marhánál a tejelőképesség egyenletesebb, mig a borzderesnél inkább egyéni. Az elősoroltakból önként következik, minő korrektorokat kell behozni Ungmegyébe. Kapos vidékén a szarvasmarha használtatik mint igavonó; Ungvár melletti falvakból tejjel látják el a várost; a felvidék pedig abból él, hogy a nagybereznai és ungvári vásárokon eladja a vidéki és fővárosi mészárszékekre a felnevelt marhát. Minden theoriánál ékesebben beszélnek azon vásárokon feljegyzett vételárak. Körülbelül egyenlő súly mellett a pirostarkát 15—20%-kal drágábban fizetik, a jó szim- mentáli félvér tenyészborjukat pedig 60%-kal is magasabban adják el, mint a borzdereseket. Gyakran csak a piros-tarkára van vevő. A szomszédos Zemplénmegyéből és Galicziából ugyanazon vásárokra sok pirostarka hajtatik le; ezeknek évről-évre növekedő konkurren- cziája az ungi felvidékre reáoktrojált borzderes fajt egészen tarthatatlanná teszi. Merem állítani (arról meggyőződést szereztem azon eszmecseréből, melyet az egybehívott, de hivatalosan meg nem tartott értekezleten váltottunk), hogy egyetlenegy ungi felvidéki értelmes gazda sem fog a borzderesre szavazni, kivételt képezhet Ungmegyében csak a sze- rednye-vidéki gazda, ki a munkácsi vásárokra hajtja a marháját, hol a pirostarka még nem konkurrál. A borzderes mellett érvelnek egy állítással, melyet mint dogmát élőnkbe állítanak: E jelszó az, hogy a borzderes, mint kis igényű faj, egyedül felel meg a szegény és mezőgazda- sági tekintetben hátramaradt Ungmegyének. Erre a felelet az, hogy Ungmegye gazdasági tekintetben csakugyan hátramaradt, de a Kapos vidéke, az Ung völgye egész Dubrinicsig, a Túrja völgye, még a magas hegyidéknek is egyrésze, gyönyörű terjedelmes havasaival, gazdag talaj. Fő ellenvetésünk azonban a felállított dogmák ellen a következő érvelés: Üres állítás, hogy valamely marha igénytelen általában véve, az igénytelen lehet csak a használati irányzatokra vonatkozólag. A magyar például igénytelen mint igavonó marha, de nagy igényű mint tejelő. A borzderes és a riska a megevett takarmányért aránylag (egyenlő élősúlyra viszonyítva) jóval több tejjel fizet mint a magyar faj. Ilyen értelemben a borzderes mint igavonó nagy igényű és kis igényű mint tejelő. Vagy talán a borzderes oly értelemben igénytelen volna, hogy a felvidéki kiima zordonságát jobban tűrné, mint a pirostarka? Éppen az ellenkezője bizonyítható ennek, mert a tarka marhának a bőre vastagabb és 25, egész 30%-kal nehezebb mint a borzderesekc ;*) továbbá talán azzal is bizonyítható, hogy a borzderest Észak-Afrikából, a pirostarkát pedig Skandináviából, tehát a legzordonabb tájról származottnak állítják.**) Szerény véleményem szerint még azon esetben is, ha a pirostarka és borzderes marhát illetőleg egyenlő érvek állanának szemben — amint azt Svájczban látjuk — nálunk a pirostarkát kellene választani, már a lehető legnagyobb egyöntetűség czéljából is, miután hazánkban több mint 30 vármegyében a pirostarka már honos és csak négy vármegyére nézve van arról szó, hogy ezekben a borzderes meghonosittassék. Végre legyen szabad néhány szót mondanom az ungi magas hegyvidéken nem kis jelentőséggel biró riska tehénről. Ott néhány helységnek, nem a hegyek magassága, de a terméketlen talaj folytán oly gyér legelője van, hogy azon csak a juh, kecske és azoknál nem sokkal nagyobb riska tehén találhat elegendő táplálékot. Ezen riskák közt akadnak valóban kitűnő tejelők. Megfelelő kiválasztás és gondozás mellett azok egy országos speczialitássá fejlődhetnének, melyek versenyezhetnének a nagyhírű dzserzei angol kis tehenekkel, melyekkel külsőleg is nagy hasonlatossággal bírnak. A baj ezen tenyészkörben az, hogy ezen tehénkéktől a szegény nép ökröket is nevel, melyek természetesen egészen értéktelenek A riska magában tenyésztendő vagy a dzserzei kis fajjal, mely a borzderes és a tarka svájczi marhától egészen elütő külön fajt képez (bos- taurus brachycephalus) és Svájcz legkopárabb zugában mintegy példának tartotta fenn magát arra nézve, hogy bizonyos helyi viszonyok mellett a riska-féle faj is kultiválandó. Kelt Lyután, 1901. szeptember hó 1. Bacsinszky Ödön. Ung- vármegye virilistái. (A csillaggal jelöltek adója kétszeresen számittatott A kitüntetett számok az állami adót tüntetik fel koronaértékben.) Ung vármegye területén legtöbb állami adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok megállapított névjegyzéke az 1902-ik évre : Gr. Sztáray Sándor 10299 69 Nagymihály Gr. Hadik Barkóczy Énére 6592 69 Pálócz Borsay Miklós 3029 79 Pinkócz Klein Nándor 2741 30 Záhony Gelsei Gutman Izidor 2487 08 Karcsava *) Das schw. Braun und Fleckvieh. Franz Müller im Rost 25. oldal. **) prof. pr c Keller Untersuchungen über die Ur-Ras- sen des schw. Rindviehes. Bern 187(5. szos gyerektől a legtagbaszakadtabb kamaszig, mind pusztítja az ég áldását. És van szivük az apró gyenge állatkát kifogdosni, hogy egykét órát gyönyörködjek kim (ban, sőt még azt az ezer gonddal, műremekbe készült fészket kifosztani, azt a gyönyörű tarka tojas- kákat kiszedni, hogy otromba ujjaival azt a remek alkotást egy pillanat alatt elpusztítsa. Pusztítani, rombolni, törni dúlni! Teremtés ura, hogy tehetsz te olyat! És képzelhetjük-e, hogy ily bánásmód, ily emberhez, az Isten, a végtelen jóság, kegyesség os irgalmasság képmására teremtett lényhez nem illő, megbélyegző bánásmód, melyben ártó, ártatlan a legcsekélyebb kárt okozótól a legesleghasznosabbig mind, de mind részesül — képzelhető-e, hogy ily bánásmód nem riasztaná el, nem undorítaná el az állatok embertelen szivét ? Bizony el vannak riasztva, a gyengék félénkségükkel fordulnak el tőlünk, a hatalmasak, erősek, ott ártanak, ahol tehetik. És ugyebár milyen kedves a ragaszkodó, életét is feláldozó hű eb, sírva búcsúzik el a huszár lovától; a kemény csatákban aczélosodott sz-vü b-finok, ki harczi dühében kegyetlenebb a parducznál, mily gyengéden ragaszkodik bajainak osztozójához. Vagy nézzük ami szelíd madárkánkat, amely oly vígan ugrándozik, ha feléje közeledünk, sőt van olyan is, mely reászáll odatartott ujjúnkra, kiveszi a parányi magvaj szánkból. Mily kedves, mily ennivaló teremtés. És van mégis ember, ki embernek nevezi magát és képes ezen állatoknak is ellenségévé szegülni, hi' szén hogyan mutathatná meg méltóbban, hogy ő a világ ura! így bizony sok nehézségbe kerül, mig az állatokba millió kegyetlenség révén oltott félénkséget, vadságot el tudjuk távolítani. De az igaz ember vasakarata mindent képes elelérni. Lám, mily kedvesek nálunk a fecskék, nem félnek tőlünk, oda rakják boldog fészkeiket ereszünk alá, ott csicseregnek hajnal1 hasadtával —- miért? — mert *Bradács Gyula 2452 80 Ungvár *Dr. Virányi Sándor 2105 62 Bródi Zsigmond 1809 28 „ *Dr. Sajó Elek 1808 20 „ Grosz Ábrahám 1806 41 „ *Dr. Nehrebeczky György 1781 38 „ “Firc/.ák Gyula 1720 42 Br. Redvicz Sándor 1681 95 Szűrte Csuha István 1676 64 Szobráncz *Dr. Levy József 1547 84 Ungvár “Fekete Vincze 1422 26 „ *Dr. Preusz Adolf 1363 78 ” “Tomcsányi László 1317 08 Budapest “Bene Lajos 1298 86 Ungvár “Langer Bódog 1290 20 Róth Pinkász 1242 09 “Kende Zsigmond 1228 96 Nngy-Geőcz *Lám Sándor 1201 68 Ungvár “Gottlieb Mihály 1187 56 *Dr. Novak Endre 1186 84 ” Reismann Bertalan 1159 64 „ “Turjay János 1153 20 Kende Péter 1135 61 “Dr. Ország Jakab 1117 26 „ *Dr. Weinberger Salamon 1108 54 „ “Gazdag Elemér 1106 22 “Buday Zador 1105 80 Budapest “Farkas Ferencz 1101 82 Ungvár Schulmann Jakab 1096 60 *Haraszthy Gyula 1095 34 ” “Róth Sándor gőzmalmos 1046 68 *Dr. Brujmann Béla 1046 20 Bernáth Zoltán 1023 90 Nagykapos Weinberger Arthur 1017 84 Kráska Grünwald Adolf 1015 62 Eőr “Dr. Kemény Zsigmond 960 — Ungvár Heumann Barnát 939 86 Tomcsanyi Ödön 935 17 „ Schwartz Bernát 920 28 Ubrezs Súzberger Márk 906 79 Ungvár “Hegyi György 833 22 Widder Jenő 874 27 Vajnatina Gottlieb Ábrahám 871 18 Ungvár “Tóth Lajos 867 78 Szürthe *H impel Janos 811 20 Ungvár “Lám Gyula 802 70 Halpert Bernát 790 30 Patay András 775 28 Jenke Nebenzahl Mór 763 54 Ungvár Zipser Mór 760 20 „ Mittelmann Hermann 757 60 „ Weinberger Lipót 742 71 „ Bacsinszky Ödön 738 78 I .vilfa Flach Jakab * 737 “Szepesy Sándor 725 Dier Lajos 718 “Dr. Weinberger Mór orvos 708 Herczeg Károly 702 í “Dr. Lüley Sándor 697 78 “Dr. Spitzer Sándor 689 86 Rothmann Lipót 688 35 Siahlberger Mór 646 19 Kende Pál 639 74 Kende István 634 80 Brodi Sándor 630 65 “Horostsak Gyula 627 32 Plotényi Nándor 616 51 N„0_, ___ Pogány Antal 612 40 Ungvár “Darvas Adolf 599 20 „ “Hrabár Leontin 595 08 Dubróka Fiala Károly 592 98 Ungvár Weisz Kálmán 584 27 Tarnócz “Popovics Miklós 584 20 Ungvár nem szabad ám azt a lurkónak bantania, majd adna neki az anyja. így volna a többi édes szavú madárka is, igy valamennyi teremtése a jó Istennek, ha hasonlóan bánnék vele az ember. Láttam én egy 80 esztendős bácsit, aki kenyér- morzsát hintett a pajkos verebeknek, úgy megismerték, megszerették, hogy ha kiült padjára, ott termettek mellette. És nincs olyan állatja a Föld kerekségének, legyen az a legvadabb, vagy legfélénkebb, melynek szivét az ember nem tudná megszerezni. Persze az ember ellenségévé szegült vadnak megszelídítésére más az eszköz, mint a tőle futóé. A jól- tevőjáre, ápolójára fogát vicsorító fenevad korbácsot, kemény szót kap ; a félénken meghúzódó simogatást, barátságos hangot. Bre'nm apó, az állatok legnagyobb barátja, igy sétálgatott a sivatag királyával, az oroszlán követte a legzajosabb városban, mint egy kezes bárány és a leg- kisebbb madárka egy pillantására olt termett, hogy kedves jóakaróját gyönyörkedlesse. — Gyermekeivel játszadoztak a legsötétebb rengeteg megszeliditett vadjai. Amerika indián csajádjainál mindenütt találhatni megszeliditett kedves vadakat. Egy okos hindu a haszontalan majmok egyikét rátanitotta a kókuszdió szedésére, egy jelére fenntermett a fán s csak az érettet dobta le. Nekünk nincs ugyan módunkban sem Nubia pár- duezait, sem Sybia oroszlánjait, sem Bengál tigriseit meg- szeliditeni, de erősen gyönyörködhetünk a mi megszelídített apró vadjainkban. Minden háznál van tyúk, kutya, macska, egyikben, másikban tehén is, ló is, mily kedvesek ezek, ha kezesek, ép oly visszataszítók, ha vadak. Pedig hát ezen hibájukat az ember oltotta beléjük már zsenge korukban, valami rossz gyerek r.yávogtatta már kis korában a macskát, uszitgatta a kutyát, mindenféle úton módon rászedte, csipdelte, rú*atta a bornyút meg a csikót, Ne bántsátok az állatokat. (Az ungvári állami reáliskolában szept. hó 9-én tartott felolvasás.) Midőn az Ur a Földet megteremtette és benépesítette azt élőkkel, utoljára alkotta az embert, a Föld urát, átadta neki az egész Földet, hogy uralkodjék annak teremtményein, azok pedig engedelmeskedjenek neki. És valóban a legvérengzőbb fenevad is meglapult az ember előtt. És most a vegetáriánus szarvas nekiront, az . emberevő tigris szétmarczangolja és megittasodik vérétől, a buta víziló legyűri és meg az ökölnyi hörcsög is ugyan neki ugrik, ha tán megsértené közeljöttével. Mi az oka ennek? Persze, hogy az ember maga, hisz ő a Föld ura, kinek pusztán tekintése, tekintélye a legvadabbnak is inába szállítja bátorságát. De éppen ez az emberi tekintély veszett el az állatok előtt. Az állat az emberben, hogy úgy mondjuk — a bátorságot és jóindulatot becsüli meg. A vadnak különösen a bátorság, a házi állatoknak a jóindulat imponál. A vadtól elfutó embert üldözőbe veszi az, a szemben- érőtől ő futamodik meg. Az ember a sok állat közül kiválasztolta a neki megfelelőket, azokat csakugyan megszelídítette, a többit pedig, melyekre szüksége nem volt, ott hagyta vadaknak, hogy vagy egyáltalaban ne törődjek vele, vagy ahol éri, agyonüsse; csak kevés állatnak jutott az a kiváló szerencse, hogy szent állatoknak tartják és ugyan beczézgetik, ha még oly sok kárt okoznak is. Különösen a majmok azok, tán mert az ember alakját is majmoljak. A többi állat azután, akár teszen kárt az embernek, akár nem, ugyancsak állatias módban részesül. Nézzük csak a természet remekműveit, a pehelykönnyű, de aczélizmu madárkákat, a legaranyosabb teremtményeket. Nem elég, hogy a sok haszontalan, gyilkos, vérszivó pusztítja, köztük a mi cziczánk is,— amely különben derék állat lenne — de a teremtés ura is pusztítja legigazibb barátait. Kezdve a hat ara-
