Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

Melléklet az „UNG“ 1901. évi 28-ik számához mindent; az öntudat s meggyőződés kevés benne; azért is az elemi iskola rövid évei csak sekély baráz­dát húznak emlékezetünkben; az egyetem vagy az akadémia pedig kenyérstudiumot nyújtva, ugyszólva csak prózai emlékeket hagy lelkűnkben. A keltő közt áll a gymnasium, amely úgyis leghosszabb tanulást, fejlődést igényel. Feleljünk meg tehát az első kérdésre, azaz lássuk, miért szeretnek oly szívesen a gymna- siumra visszaemlékezni s hozzá visszatérni. Amint tudják, a föld, az ásványország csak erő­nek enged, isteneket faraghatsz, önthetsz belőle; de nem nevelheted. A buzamagot összetaposhatod ugyan, de kedvező körülmények közé hozva, az újból csak buzamagot hoz létre saját halálával. A ragadozó sas inkább elpusztul, de mással nem táplálkozik, csak hússal. Itt kivétel nincs: az egyik sas olyan, mint a másik ; az ember ellenben oly különbségeket mutat, mint a zenit és a nadir, mint az ég és a pokol, mint a bűn s az erény. Itt van p. o. hazája szabadságát védel­mező Miltiades, vele szembeállítható a hazaáruló Ephialtes; itt van az istenfélő Sokrates, amott a tem- plomgyujtogató Herostratos; itt van a legnagyobb ma­gyar, Széchényi István, amott Rózsa Sándor, a hírhedt kapczabelyár. Mindenki lathatja e példákból, hogy mit tesz a nevelés, mit tesz az iskola. Ezt a feladatot kü­lönösen a gymnasium teljesiti. Nézzük meg tehát Önö­ket, Uraim, a gymnasiumban ! A komolyabb tanulás, a Studium elhalaszthatat- lan elsajátítása, a közös baj s küzködés, a közös re­mény s öröm megíüzte barátságuk szorosabb kötele­kéit. A barátság, az önzetlen barátság oly fűszere az életnek, hogy nemesebb lelkek éltök végéig táplálják s a tisztességes aggastyán magára, azaz barátok nélkül inaradvan, maga is kívánkozik a sírba. A barátok el­válása és viszontlátása a hosszú nyolez gymnasiutni éven át megnyitja a tanuló szivét az emberiség első érzetének számara és a tanuló kezdi bajtársai közt le- simitani az önzés, a darabosság szögleteit. Itt tanul élni. Ha pedig visszaemlékeznek lelki állapotukra, ami kor a gymnasiumba léptek, köd állott Önök előtt, köd Önök mögött, homály volt jobbról, homály balról, ti­tok volt a múlt s a jelen; a gymnasiumban azonban a természettudományok, a földrajz, a történelem elosz­latták a ködöt a jelenről s a homályt a múltról. Ta­nulva, kutatva láttak, hogy bukásunkat vagy más nem­zetek bukását mindenkoron az erkölcstelenség, a rut önzés, a tudatlanság, azaz az elbizakodottság idézte elő, ellenben, hogy csodákat művelt az összetartás, a haza iránti szeretet és a műveltség. Az idegen nyelvek classicus termékeinek tanulasa mellett megösmerkedtek más nemzetek gondolkozás! módjával; a hazai, azaz a magyar nyelv s irodalomból a nyelv törvényein kí­vül meg kellett tanulniok, hogy mi a szép, hogy a zengzetes magyar nyelv mindenféle szépnek előállítá­sára alkalmas; meg kellett tanulniok, hogy mi a haza, hogy a magyar csak a szabadsága s alkotmánya mel­lett lehet boldog; hisz e föld „bölcsőd s majdan sírod is, — itt élned, halnod kell!“ Távolról sem akarok doctrinair modorban fellepni, hanem tapasztalatukra hivatkozom, hogy az embernek csak a vallas nyújthat kellő biztosítékot a jóban, a szerencsében s vigaszta­lást a rosszban, a szerencsétlenségben. Láthatták, hogy a tökéletes embernek meg van adva akár ezer gene­ration keresztül is az Istenség képét maga ele állítani, ezt szivében hordani, — s ha az Isten képe bennem lakozik, latom, hogy számtalan az az ut, melyeken haladhatok s hogy mégis örökkévaló törvények meg­szabják. hogy csak egy ut, egy egyenes ut van, amely a boldogsághoz vezet. Ily ismeretekkel feldíszítve, ép lélekkel, melyet sem szenvedélyek, sem tudományos aberratiók (téve- lyek) nem vezettek felre, melyet még gond s bánat nem tépett össze, elhagyták e komoly falakat, bizva- biztak a jövőben s örömtől s boldogságtól duzzadozó leikök fogadta az érettségi vizsgálat alkalmával, hogy majd 30 esztendő múlva találkozván, vig jubileumot rendeznek. Itt keresik az Urak újból a régi boldogsá­got ? Megvan-e ? Az öröm csak hiányos lehet. Néme- lyikökön pótolhatatlan veszteség sajgó sebet ütött, egy másik hiába várja leghívebb pajtását; hisz már hideg hant borítja hajdan szerető szivét stb. Mi pedig, kiket az élet további működésre szólít, menjünk az Ur há­zába, imádkozzunk elesett bajtársainkért, foglaljuk imánkba edes szülőinket, kik költséget, fáradtságot mi­értünk nem sajnáltak, kiknek Isten után legtöbbel tar­tozunk, foglaljuk imánkba draga magyar hazánkat s annak öreg apostoli királyát. Végre kérjük a Minden­hatót : Áldja meg az ungvári kir. kath. lőgymnasiumot, hogy számtalan hazafi annak köszönje műveltségét s boldogságát s hogy azok oly melegen dobogó szívvel emlékezzenek vissza reá, mint ezt az Urak teszik most. Még egyszer köszönöm az alma mater nevében a megtiszteltetést s kívánom : Éljenek soká, éljenek bol­dogul ! A beszéd végeztével Kimák Sándor talaborfalvai esperes lépett elő és elfúló hangon, remegő ajkakkal mondott köszönetét a veterán tanárnak a szivek mé­lyébe ható gyönyörű üdvözlő beszédéért, megemlékez­vén egyúttal a szónoknak azon áldásdús érdemeiről, amelyeket a tanítás és nevelés terén 34 hosszú esz­tendőn át kifejtett működésével szerzett és méltatta a professorban az atyai szeretettel párosult jó indulatot, melyet a kezeire bízott ifjak irányában mindenha ta­núsított. Beszéde további folyamában volt iskolatársai­ról emlékezett meg. Ezután dr. Pogány Gerő olvasta fel a harmincz évvel ezelőtt érettségit tettek névsorát, amelyből szo­morúan konstatálták, hogy kilencz társuk költözött el oda, „ahol nem faj semmi, nem bánt senki." Továbbá tett indítvány folytán egy akarattal el­határozták, hogy 10 év múlva ismét össze fognak jönni és hogy e nap emlékere magokat csoportban le- fenyképeztetik. Parba állottak ezután a volt iskolatársak és a székesegyházba mentek, ahol Kimák Sándor esperes, Csopey Antal és Rőthy Simon lelkészek és volt pályatársak társas misét mondottak. Ennek végezté­vel a róm. kath. templomba vonultak, ahol Benkő József esperes-plébános, volt iskolatárs fényes segéd­lettel celebrálta a szent misét és a Te Deumot. A hálaadó istentisztelet után a társaság a róm. kath. plébánián gyűlt össze, ahol Benkő József házi gazda terített asztallal várta volt iskolatársait. A gaz­dag reggeli közben megeredt a jókedv, melyet a házi gazda szívessége mindinkább növelt és melynek a társaság kedélyes felköszöntőkben és vidám koczinga- tásban adott kifejezést. Itt kereste fel és üdvözölte a jubilálókat vár­megyénk szeretett főispánja: Török József gróf, vala­mint Kozma Gyula kir. járásbiró, Berzeviczy Istváa rendőrkapitány es többen. A reggeli végeztével az ünneplők lefényképeztet- ték magukat a nap emlékéül. Majd az agyagipariskola kiállítását tekintették meg, déli 2 órakor pedig közös ebédre jöttek össze a Korona éttermébe, ahol a viszontlátás örömeit délután 5 óráig élvezték. Az ebéd alatt dr. Hajós Emil, Kimák Sándor, dr. Ország Jakab és Popovics Theodoz, a volt iskolatársakat, Benkő József Wilcsek Janos ta­nárt, Wilcsek pedig volt tanítványait köszöntötte fel. Itt olvastattak fel a volt tanárok és a távollevő iskolatársak üdvözlő táviratai. Táviratot küldtek: Duma György, Mendlik Ferencz és Tömör Ferencz jelenleg budapesti és dr. Fail Attila jelenleg körmöcz- banyai, volt ungvári tanárok, Habina János és Legeza István budapesti tanárok, Holosnyai Ambrus kecs­keméti tanár, Kemény Bertalan trencséni kir. főmér­nök, Nagy József nagy-kaposi kir. adótárnok, Hrabár László Mármarosszigeten időző ungvári képezdei ta­nár, Stoll Bela nagybányai kir. ügyész, Lukács János lelkész, Szepesi Géza rozsnyói főgymnasiumi igazgató és Nagel Benő budapesti nagykereskedő volt iskolatársak. Esti 8 órakor bucsuvacsorara gyűltek össze az ünneplők ismét a Koronán, amelyen városunk intelli­gens közönsége is nagy számban vett részt. Főispáni beiktatás Zemplénben. Zemplén vármegye főispáni széke Molnár István visszavonulása folytan megüresedvén, ő Felsege a ki­rály által Hadik Béla gróf neveztetett ki Zemplén vármegye főispánjává, akinek beiktatási ünnepélyére a következő meghívó érkezett vármegyénk törvényható­ságához : 150. ein. sz. Zemplén vármegye alispánjától. Kedves Barátaink és Atyánküai ! 0 császári és apostoli királyi Felsége vármegyénk főispánjául gróf Hadik Béla ő méltóságát legkegyeseb­ben kinevezni méltóztatott. Főispánunk ünnepélyes beiktatását 1901. évi jú­lius 16-án tartandó rendkívüli közgyűlésünkben óhajt­juk megtartani. Midőn Titeket erről értesíteni szerencsénk van, ezen ünnepélyünkre egyben baráti és atyafiságos tisz­telettel meghívunk és kérünk, hogy örömünket jelen­létetekkel növelni, az idecsatolt ivet pedig kitöltve julius 8-ig hozzánk becses válaszatokkal megküldeni szíveskedjetek. Hazafiui üdvözlettel vagyunk barátaitok és atya­fiaitok Sátoralja-Ujhelyben, 1901. évi junius hó 24. Zemplén vármegye közönsége s annak nevében : Matolai Etele s. k., alispán. * * * A fenti meghívó folytán Ung vármegye részéről gróf Török József főispán vezetése alatt Kende Péter alispán, Lőrinczy Jenő főjegyző, dr. Nehrebeczky György t. tőszolgabiró, hireghi Hirsch Károly kir. pénz­ügyigazgató, Czibur Vilmos műszaki tanácsos, dr. Lüley Sándor polgármester, Fejér Emánuel kano­nok, Benkő József esperes-plébános, Saxun József kanonok, esperes-lelkesz, Komjáthy Gábor ev. ref. lelkész, Csuha István, Patay András, gróf Sztáray Gabor és gróf Sztáray Sándor törv.-hatósági bizott­sági tagokból álló küldöttség vesz részt a főispáni be­iktatom A beiktatási ünnepélynek sorrendje ez: I. Julius hó 15-én, a délután 4 órai s az esti 8 órai vonatoknál a szomszéd törvényhatóságok küldött­ségeinek fogadtatása és elszállásolása. II. Esti 87j órakor ismerkedés a Bock-szálló étkezdéjében. III. Julius hó 16-án reggel a 7 órai vonattal ér­kező küldöttségek fogadtatása. IV. Délelőtt 9 órakor a bandérium gyülekezése a vármegye székházának udvarán. V. Délelőtt VUO órakor a fogadó küldöttségek gyülekezése fogataikkal a vármegye székháza előtt. VI. Délelőtt 7210 órakor a bandérium előlmene- tele mellett a fogadó küldöttségek kivonulása a vasúti indóházhoz. A pályaudvaron a kocsik sorakozása iránt Sátoralja-Ujhely rendőrkapitánya fog intézkedni. VII. Délelőtt 7211 órakor a főispán és kíséreté­nek megérkezése a pályaudvarra, hol a főispánt a fogadó küldöttségek élén a törvényhatóság nevében gróf Andrassy Sándor üdvözli. Ezután bevonulás lépésben a vármegye szék­házához. VIII. Délelőtt 11 órakor a főispán a bandérium előlmenetele és a fogadó küldöttségek kíséretével a vármegye székházába érkezik, hol a lépcsőn az alispán beszéddel fogadja s bevezeti lakosztályába. IX. Délelőtt 7212 órakor az alispán megnyitva a beiktatási rendkívüli közgyűlést, küldöttséget nevez ki, mely a főispánt a közgyűlésbe meghívja. A főispán Satoralja-Ujhely rendezett tanácsú vá­ros polgármesterének előljövetele s a küldöttség kísé­rete mellett a tanácsteremben megjelenvén, a vármegye főjegyzőjének kinevezési okmányát és a hivatalos eskü­formát átadja. — A kinevezési okmány felolvasása s az eskü letétele után a főispán székfoglaló beszédet tart, mire a vármegye főjegyzője őt a törvényhatóság nevében üdvözli. Ezután 4 főszolgabíró által székében felemeltetik s a közgyűlést berekeszti. X. Délelőtt 12 órakor a főispán hivatalos helyi­ségeiben a tisztelgő küldöttségeket fogadja és pedig következő sorrendben: 1. Római katholikus klérus. 2. Görög katholikus klérus. 3. Protestánsok: a) alsó-zempléni ev. ref. egyház­megye, b) felső-zempléni ev. ref. egyházmegye, c) tisza- vidéki és hegyaljai ág. ev. egyházmegyék, d) sáros­pataki ev. ref. főiskola. 4. Izraelita hitközségek: a) sátoralja-ujhelyi sta- tusquo, b) sátoralja-ujhelyi orthodox autonom, c) s.-a.- ujhelyi orthodox sefard hitközségek. 5 Am. kir. honvédség és csendőrség. 6. A szomszéd törvényhatóságok : a) Abauj-Torna vármegye, b) Borsod vármegye, c) Sáros vármegye, d) Szabolcs vármegye, e) Ung varmegye, f) Kassa sz. kir. város. 7. Sátoralja-Ujhely r. t. város képviselő-testülete. 8. Kir. bíróságok: a) sátoralja-ujhelyi kir. törvény­szék s a kir járásbíróságok, b) sátoralja-ujhelyi kir. ügyészség. 9. Pénzügyi állami hivatalok: a) s.-a.-ujhelyi kir. pénzügyigazgatóság, b) királyi adóhivatalok, c) királyi dohánygyár, d) pénzügyőri biztosság, 10. Állami mérnöki hivatalok: a) Államépitészeti hivatal, b). folyammérnöki hivatal, c) kulturmérnökség, 11. M. kir. államvasutak: a) forgalmi főnökség, b) osztálymérnökségek, c) állomásfőnökség, d) műhelyi főnökség, e) fütőházi főnökség, f) szertárfőnökség. 12. A m. kir. posta- és távirdahivatal. 13. M. kir. erdőhivatalok. 14. Zemplén varmegyei gazd. egyesület. 15. Ügyvédi kar. 16. A Bodrogközi Tisza-szabalyozó társulat. 17. A Felső-Bodrogi vizszabályozó társulat. 18. A s.-a.-ujhelyi r. k. főgymnasium. 19. A Zemplén vármegyei tanfelügyelőség veze­tése alatt: a) sárospataki áll. tanitóképezde, b) a ho- monnai polgári és felső kereskedelmi iskola, c) a s.-a.- ujhelyi carolineum, d) a homonnai műfaragó szak­iskola, e) a s.-a.-ujhelyi polgári leányiskola, f) a s -a.- ujhelyi ailami elemi iskolák tantestületei. 20. A sátoralja-ujhelyi ált. ipartestület. 21. Zemplén vármegyei orvos-gyógyszerész egylet. 22. Zemplén vármegyei általános tanitó-egyesület. 23. Zemplén varmegyei községi és körjegyzők egyesülete. 24. Zemplén vármegyei önkéntes tűzoltó-egyletek. 25. Zemplén vármegyei pénzintézetek. 26. Jótékony egyesületek: a) magyar szent ko­rona vöröskereszt-egylet Zemplén vármegyei fiókjai, b) a magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyé­ben terjesztő egyesület, c) s.-a.-ujhelyi dalarda, d)s.-a.- ujhelyi árvasegitő és jótékony egylet, e) s.-a.-ujhelyi izr. nőegvlet, f) s.-a--ujhelyi chevra-cadischa temetke­zési egylet, g) s.-a.-ujhelyi szegény izr. gyermekeket ruházó egylet, h) s.-a. újhelyi izr. népkonyha egylet. 27. Zemplén vármegye és Sátoralja-Ujhely r. t. város tisztikara. 28 Sárospatak nagyközség képviselőtestülete. 29. Mád nagyközség képviselőtestülete. XI. Délután 3 órakor a főispán által adott ebéd a vármegye székházában. Este 729 órakor a főispán tiszteletére fáklyás menet, mely a gyárteleptől indulva a Rákóczy-utczán fog felvonulni a vármegye székháza elé. A karzatra kiadott jegyek úgy a közgyűlésen, mint az ebéden érvényesek, mig a tanácsterem karzat alatti részére kiadott belépő-jegyek csak a közgyűlésre érvényesek. A bizottsági tagoknak, valamint a meghívott ven­dégeknek a tanácsterembe való belépéshez jegyre nem lesz szükségük. A Budapesti Ungvármeg’yei Kör beszámolója. A Budapesten fenálló Ungvármegyei Kör a tanév befejeztével kötelességének tartja, hogy évi működésé­ről Ungvár és Ungmegye nemes közönségének, haza­fias sajtójának, Ungmegye lelkes törvényhatóságának, disz, alapitó tagjainak és pártfogóinak elszámoljon. Színezés nélkül tárjuk fel körünk ez évi történe­tét. ítéljenek! Alig volt hazafias mozgalom, ünnepély, mely élénk visszhangot nem talált volna körünkben. Deczember 9-én tartottuk meg lánglelkü költőnk, Vörösmarty Mihály emlékére az Ungvármegyei Körnek első disz- ülését, melyen sok ungvármegyei származású vendé­get üdvözölhettünk. Márczius 15-én társasvacsorat rendeztünk, melyen szónokunk szép szavakban a 48-as nagy napokat elevenítette fel lelkűnkben. Hogy a kapcsot az ungvári ifjúsággal minél szo­rosabbra fűzzük, három pályadijjal szerepelünk az ung­vári Dayka-körben. Fogadtuk és kalauzoltuk az orszá­gos tornaversenyre feljött tornázó ifjakat. Julius 13-án mulatságot rendezünk, melynek féljövedelmét a Dayka- szobor alapjának juttatjuk. Amint átvettük a kör vezetését, minden igyeke­zetünket a kör alaptőkéjének gyarapítására fordítottuk. Kérvényünkre érkezett is 20 korona a Munkácsegyhaz- megyei alapoktól s május 2-án Ungvármegye nemes törvényhatóságától 200 korona. Memorandumban kö­szöntük meg e kegyet, kölesei Kende Péter alispán urat pedig a kör disztagjává választottuk. Itt megem­lítjük, hogy ez évben körünknek 116 'rendes és 4 ala­pító tagja volt, névszerint Gulácsy Ignácz Ungvár vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom