Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-10 / 10. szám

Melléklet az „UNQ“ 1901. évi 10-ik számához.

a város érdekeit. Igen, pusztíts tűzzel, vassal minden szennyet, mert ma mar hivatalos adatok állnak rendelkezésedre, melyek sajnosán igazolják, hogy Ungvár város legszegényebb lakosainak véres verejteke mostoha kezekbe jutott.

Ezek után, midőn mint újonnan megválasztott polgármestert szívből üdvözöllek, azon legbensőbb óhajomnak adok kifejezést, vajha a mai hivatalos ténykedésemmel én hoztam volna be a béke olajágát Ungvár város képviseletének tanácstermébe, hogy egyesitett erővel, lankadatlan ügybuzgalommal kezd meg újból és folytasd működésedet, melyhez Istentől erőt, egészséget, türelmet, kitartást kérve, kívánom, hogy az isteni gondviselés Ungvár város javára irántad mai napon újból példásán nyilvánult bizalomban és szeretetben sokáig tartson és éltessen !

Lőrinczy Jenő vm, főjegyző beszédét igen gyakran kisérte zajos helyesléssel a kepviselő-testület s végül erősen megéljenezte a közönség általános óhajtását visszatükröző szavakat. Az éljenzés csillapultával Lüley Sándor dr. szólott. Beszédét,’ mely általános tetszessél találkozott, jegyzeteink nyomán itt adjuk :

Tisztelt Közgyűlés !

Mikor körülbelül egy évvel ezelőtt a viszonyok úgy hozták magukkal, hogy a polgármesteri állástól való lemondásomat a varos közönségének jó előre jeleztem, nem tudtam s nem tudhattam, hogy lemondásom bekövetkezte után ennek az állásnak betöltése az előállott nagy nehézségekbe fog ütközni.

Én lemondásommal egy válságot idéztem elő, melyből a kibontakozás e város közönségének egyrészt sok megbeszélésre adott alkalmat, másrészt pedig a történtek után engem kényszerhelyzetbe juttatott. E közönség ugyanis mint egy becsületbeli kérdést állította elem e va ság megoldásaként, hogy régi helyemet el kell foglalnom. E kérdés ily fellogása mellett a megoldás ezen módja elől kitérnem nem lehetett s most a tisztelt közgyűlés megtisztelő bizalmából ismét itt állok, mint az Önök első szolgája — első tisztviselője.

A lezajlott válság nem volt meddő hatású, mert abból nemcsak a közviszonyokra, nemcsak a város adminisztrációjára, de reám nézve is nagy tanulságok szűrődtek le. Én e tanulságokat megfigyeltem s azokból a szükséges következteteseket, mint a jövőben iránytadó útmutatókat magamnak megjegyeztem.

A tisztelt Közgyűlés szemei előtt fejlődtem ifjú emberből férfiúvá az elmúlt hat és fél esztendő alatt, nehéz időkben nehéz körülményekkel küzdve s csoda-e, ha ily viszonyok között az intézés munkája szerény erőimet felülhaladta s ha munkám eredménytelensége időközönként elkeserített.

Bármit mondjanak is szigorú bírálóim arról, hogy ezen idő alatt eleget nem dolgoztam, az én lelkiismeretem nyugodt abban, hogy a szellemi munka súlyát en hordtam vállaimon. Más kérdés, hogy e munkásságnak megvoltak a közviszonyokban megkövetelhető eredményei ? A megnyilatkozott közlelkiismeret e kérdésre azt felelte, hogy nem.

E megnyilatkozásból más következtetést nem vonhatok le, minthogy nekem még többet kell dolgoznom es a közönséget kielégítőbb módon dolgoztatnom.

Megkísérlem e követelményeknek megfelelni, minden erőmet összeszedve a legnagyobb önmegtagadással s ha a kellő eredményt elérnem nem sikerül, félreállok oly időben, midőn helyemnek betöltése a közhangulatot kielégítőbb módon történhetik.

Az én munkám azonbana közönség támogatása nélkül eredménytelen marad. És ez a támogatás legyen ideális, mely egyedül a közjót szolgaija, mert különben én hasznát nem vehetem s abból erőt nem meríthetek.

Ezt a támogatást kérem Önöktől a jövőben.

Ezzel u támogatással érhetjük el csak közös czél- jainkat, érhetünk el eredményeket, legalább olyanokat, milyeneket a varos különleges viszonyai megengednek.

Mert e viszonyok nagyon nehezek. Sok mindent nem engednek meg, amit a modern haladás megkövetel. Ezek alapjan nem szabad tovább menni, mint először jó közigazgatast teremteni, másodszor az anyagi befektetések terén addig a határig jutni, ameddig az a közönségnek a mainai lehetőleg nagyobb, érzékenyebb wtegterheltetésével nem jár. Mert a közönség anyagi erejének a kimerüléstől való kímélése elsőrendű hatósági feladat, amennyiben ez nemcsak a jelen sikereinek biztosítására szolgai, de a jövő — habar lassú — fejlődésnek is záloga. Mar pedig e város anyagi ereje hamar kimeríthető s e körülménynek ösztönül kell szolgálnia arra, hogy háztartásában a legszigorúbb takarékosság elvei szabjak meg a mérteket. '

Több esztendőnek zárszámadásai mutatják, hogy ez elveket a múltban is követni igyekeztem. A jövőben sem akarok azoktól eltérni.

Tisztelt Közgyűlés! Önök tapasztalhatták azt, hogy eddig is erős igyekezetem volt a törvényesség hatarain belül működni s hivatali állásomat a közönséggel szemben humánusán gyakorolni es mindenkinek szemelyvalogatas nélkül igazságot szolgáltatni. Hatalmammal tálán eléggé nem eltem, de azzal soha vissza nem eltem. Igyekezetem lesz, hogy azzal ezentúl egesz mértékben élni tudjak.

Adja a Gondviselés, hogy az az áldozat, melyet állásomnak ismételt elfoglalásával a közönségnek meghoznom kellett, az Önök jóindulatú támogatásával e varos eleteben megfelelő gyümölcsöket teremjen.

Megtisztelő bizalmukat hálásán köszönöm.

A képviselőtestület sürü éljenzése volt e beszédre a felelet s bizonyítéka annak, hogy a polgármester megértette a közönséget s a közönség a polgármestert.

Végül Hampel János ez. kanonok, képviselő- testületi tag mondott köszönetét Lőrinczy Jenő főjegyzőnek a választás tapintatos vezetéséért s a közönség óhajtását teljesen visszaadó beszédéért; — majd a

polgármesterhez fordulva arra kérte őt, hogy a közön*

ségnek irányában immár több ízben megnyilatkozó bizalmát, mely egyúttal a közönség altalános tiszteletének és szeretetének jele is, viszonozza azzal a buz- gósággal és ügyszeretettel, melyet ö képességénél fogva teljes hivatottsággal bir.

Ezzel ért véget a polgármestert választó közgyűlés.

Nyílt kérdés

az „Ungvölgyi helyiérdekű vasút“ igen tisztelt üzletvezetőségéhez.

Az, hogy az ungvölgyi vasút igazgatósága Nagy Bérezna és Ungvár közötti vonalán az utazó közönség érdeke, igénye és kényelmére hihetőleg üzleti szempontból nem nagy súlyt lektet, nyilvános és köztudomású dolog lévén, ennek részletezésébe nem bocsátkozom. Nem pedig azért sem, mert hiszen ezt ennek intéző hivalalnokai is nyilvánosan hangoztatják ; de mert ennek bizonyítéka a váróteremnek nevezett ungvári megállóhelyen levő üveg madárkalitka, ahol ugyanis az utasok — hihetőleg itt is azon üzleti szempontból kiindulva, hogy az üzletre nézve nem tesz különbséget, hogy a meghatározott utazási dij ki által és mily összegben fizettetik — különösen a téli időben, oda vannak kényszerítve, hogy a vonat megérkezéséig vagy kinn dideregjenek, ázzanak és fázzanak, vagy rang- és személy- külömbség nélkül meneküljenek az eső és hideg elől, a válaszfallal el nem látott, egy vaskályhával fütött, üveg madarkalitka alakú váróteremnek nevezett helyiségbe és ott vegyüljenek össze, barminő öltözékkel, illatszerrel és állatsereglettel utazó embertársaikkal.

Sőt nyilvánosán tudott tény az is, hogy a vasúti közlekedés megkezdése után nehány évig a nagy be- reznai végállomáson volt egy I. és II. oszt. váróteremnek jelzett tisztességes helyiség, melyben az arra jogosan igényt tartó, helyben lakó vagy az állomásra beérkezett férfiak és nők a vonat indulását, megérkezését, avagy azok, kik innen tovább utazni szándékoztak, fogataikat az év bármely szakában, kényelmesen és tartózkodás nélkül bevárhatták és ott tartózkodhattak.

Pár évvel ezelőtt azonban, mert az üzlet érdekére nézve az czélszerünek mutatkozott, a kis 1. és II. oszt. váróterem átalakult étteremmé is. És most azon utazók, nők és férfiak egyaránt, kik azJ.és II. oszt. váróteremre igényt tartani jogosítva vannak, de, mert a zajt meg nem szokva, vagy a kiknek a pipa, szivar és szivarka füst ártalmukra van, ezt kikerülni akarva, kénytelenek a vonat indulását, ennek vagy (ogatjiiknak megérkezését a váróteremül szolgáló szabad ég alatt ázva, fázva, sétálva vagy a havat és sarat taposva bevárni.

Ezek felemlitése után áttérve azon tényre, mely tulajdonképpen engem arra indított és kényszeritett, hogy az általam különben igen tisztelt Ungvölgyi vasúti üzletvezetőséghez a következő nyílt kérdést intézem, és pedig:

Az üzleti szabályokkal, vagy az utazók érdekével összeegyeztethetőnek találja azt, hogy a midőn a vonaton az üzletvezetőséghez tartozó egy pár hivatalnok is utazik, megvan-e ezeknek azon joguk, hogy eltekintve az utazók kényelmétől, saját és az ő társaságukban utazó egy harmadik személy, vagy talán saját érdekük és kényelmük szempontjából, az egész vonatot és igy ezzel egyben a tehervonatok előtt álló személyszállító kocsikat is, az állomáson kívül eső vendéglői helyiség előtt állítsák fel indulásra készen, úgy hogy azok a vendéglőből az első osztályú kocsiba kényelmesen (elszánhatnak, az utasok pedig, hogy tovább utazhassanak, az állomástól a személyszállító kocsiba, nemcsak az üresen hagyott pályaudvarból, de a számos kocsikból álló tehervonat hosszában, futni legyenek kénytelenek ?

Ezen kérdés megtételére kényszerit pedig engemet azon körülmény, hogy ez velem és más utitársammal szemben m. hó 28-án megtörtént, a midőn ugyanis az ungvölgyi vasúton a délelőtti vonattal Ungvárro) haza utaztam és a midőn a vonat indulásra készen, az állomáson kívül levő Denk-léle „gyári fogadó“ előtt lett lelállitva és a hova én, agg korom daczára, majdnem lélekzetemet veszítve, az állomási, vagyis váróterem helyiségétől a II. oszt. kocsiig futni voltam kénytelen.

Hogy pedig ez tény, azt szükség esetén igazolni is kész vagyok.

Kelt Nagy Bereznán, 1901. márczius 7.

Szomráky István,

ügyvéd,

nagybereznai lakos.

KÜLÖNFÉLÉK.

* Az Ungmegyei Közművelődési Egyesület választmányi ülése. Közművelődési Egyesületünk igazgatoválasztmanya szerdán, f hó 6-án a kir. főerdőhivatal tanácstermében Schürger Ferencz elnöklete mellett ülést tartott, melyen fontos ügyek kerültek tárgyalásra. Első sorban az igazg.-választmany által kiküldött albizottság beszámolt azokról a lépésekről, melyeket a tervbe vett Északkeleti Közművelődési Egyesület szeivezése érdekében megindítandó mozgalomra nézve szükségeseknek tart. Az albizottság megbízásából Mazuch Ede titkár a mai lapunk élén olvasható átiratot terjesztette az igazg -választmány ele. Az igazg.-választmány egyhangúlag helyeslőleg tudomásul vette s egyúttal kimondta, hogy azt kinyomatva az összes erdekelt vármegyékhez és közművelődési egyesületekhez megküldi. A válaszok beérkezése után következik a szervező összejövetel megállapítása s ha ennek eredménye lesz, úgy nincs messze az az idő, mikor hazánk északkeletén is erőteljes szervezet áll majd nemzeti művelődésünk szolgálatában, ami köz- művelődési egyesületünk kezdeményezésének lesz köszönhető. A másik tárgy a Szobránczon rendezendő nyári közgyűlés rendezése volt. A', igazg.-választmány kimondta, hogy junius hó folyamán Szobránczon

vándorgyűlést rendez és az előkészületek megtételére a

szobránczi kaszinó utján az ottani értelmiséget kéri fel. Fontos targya volt még ez ülésnek Luzsénszky báró felolvasásának előkészítése. Báró Luzsénszky, ki a búr háborúban szerzett élményeiről már az ország sok városában tartott fölolvasást, hajlandó Ungvárra jönni s közönségünknek is egy tanulságos s élvezetes estét szerezni. Luzsénszky báró felolvasó estéjének rendezését a Közművelődési Egyesület vette kezébe s a felolvasás valószínűleg a jövő hó végén lesz megtartva. Bejelentés történt még Roskovics Ignácz hires festőművészünk ajánlatáról, aki Palesztináról felvett vázlatait hajlandó egy előadás kereteben a Közművelődési Egyesület czéljaira bemutatni. Végül az igazg.-választmány köszönetét mondott Stahlberger Lipótnak az egyesület javára tett 50 korona adományáért és Székely és Illés könyvkiadó ezégnek a Nansen utazása czimü füzetek adományozásáért és kimondta, hogy Thaly Kálmán kiváló lörténettudósunkat és az egyesület tb. tagját a Szt.-István-renddel történt kitüntetése alkalmából levélileg üdvözli.

* Hampel János ünneplése. Az ungvári apácza zárdák egyikenek : a Gizella-haznak egyik régi jótevője, nemeslelkü jóakarója Hampel János szatmár- egyhazmegyei ez. kanonok, ungvári kir. kath. főgym- násiumi nyug. hittanár ezer (1000) koronát adományozott s ez összeget a szatmári egyházmegye püspökének be is küldötte. Az ungvári r. kath. iskolaszék ezen alkalomból e hó 2-án tartott értekezletén e nagybecsű s utánzásra méltó ténykedést jegyzőkönyvileg megörökítette, egyúttal elhatározta, hogy másnap teljes számban az adományozó kanonok elé járul s Wilcsek János világi elnöke utján kifejezi előtte háláját, köszönetét. Az iskolaszék e hó 3-án teljes számban meg is jelent az ünnepelt előtt, ahol a világi elnök : Wilcsek János főgymn. senior-professzor fordulatokban gazdag, igazságokban dús és kedves beszédben üdvözölve Hampel Jánost, megköszönte neki a tanügy javára adott nagybecsű ajándékát. Beszéde végén fölhívta az iskolaszék jegyzőjét, hogy olvassa föl az iskolaszék nevében ünnepeltünkhöz szóló jegyzőkönyvi átiratot, mely ekkép hangzott: Kivonat a r. kath. iskolaszéknek 1901. márcz 2-án tartott értekezletének jegyzőkönyvéből.

A napirenden lévő tárgyak hosszasb megbeszélése után Benkő József esperes-plébános, a r. kath. iskolaszék egyházi elnöke kert szót s ez alkalommal igaz érzéssel, tiszta lelkülettel a következőket mondotta: Igen tisztelt iskolaszék 1 Hazafias munkálkodásunk közepette, keresztény katholikus tevékenységünk közben s tóm kath. híveink művelődésére irányuló működésünk óraiban örvendetes hitül, lelkesítő érzelemmel hozom tudomásara tagtarsaimnak, hogy Istenünk hű fia ; a világot szeretettel atkaroló kath. anyaszentegy- hazunk példás gyermeke ; alkotmányos királyunknak, magyar hazánknak odaadó hive ; városunknak tiszteletet parancsoló becsülésben egyik érdemes szülöttje Hampel Janos ez. kanonok s nyug. főgymn. hittanár a Jézus hitének érdekében szorgosan kifejlesztésre váró Gizella-apacza zárdának ezer (1000) koronát adományozott. Örvend a lelkem, hogy e nagybecsű adományt, az adományozó kedves nevének kapcsolatában en hozom az iskolaszék szives tudomására. Nagyon kérem tagtársaimat: jelenjünk meg valameny- nyien a kanonok ur előtt s fejezzük ki előtte szivünk hevével, lelkünk tiszta nemességével köszönetünket, nagyrabecsülésünket.

Az iskolaszék eme szép szavak hatása alatt s az adományozó iránt érzett hű ragaszkodása, becsülése jeléül elhatározta, hogy Hampel János ez. kanonok, nyug. főgymn. hittanár s iskolaszékünk szeretett tagja előtt teljes számban megjelenve — neki nemes tettéért fenkölt érzéssel kifejezi igaz szeretetét, őszinte háláját, kegyeletét s köszö étét.

Nemcsak az iskolaszé ktagjai, de az ungvári róm. kath. hitközség minden hive : apraja-nagyja olyannak veszik napjaink sivársága közben e megható áldozatot, melyet jóságos Istenünk a majdan — adja a Mindenható, hogy a legközelebbi jövőben kiépített, kifejlesztett Gizella-haz falain belül kiképzett róm. kath. leánykák vallási, erkölcsi és értelmi előmenetele révén bőségesen fog kamatoztatni.

Az iskolaszék tudja és vallja, hogy a Giz ella-ház növendékei az adományozó nevének, emlékének kegye- letes megőrzését hosszu-hosszu időn keresztül, nemzedékek sokaságán át híven fogják teljesíteni.

Mi nekünk is Nagyságod személye, élete, tettei parancsolóan kötelezővé teszik, hogy érző lélekkel, szerető szívvel fohászkodjunk Istenünkhöz : áldó kezével őrködjék munkálkodásban, szorgos tevékenységben s még több adományra kész tovafolyó életének még minél több esztendejében.

Az Ég ura áldja, oltalmazza, éltesse Nagyságodat sokáig, sokáig.

Az ungvári róm. kath. iskolaszék nevében Ung- váron 1901. márcz 3-án.

Az ünnepelt lelke mélyéig meghatva, szemeiben rezgő könynyel válaszolt a beszéd elhangzása s az atirat felolvasása után. Forrón köszöni — úgymond — a szives megjelenést s a meleg baráti üdvözlést. Becses ajándék az ö számára is az iskolaszéknek hálás köszöneté, hisz e testülethez az ő lelke is hozzáforrott. Úgy érez, miként az ékesen szóló szónok mondotta : a nemes tettek, a jótékonyság gyakorlásának erénye a leghívebb barátja, a legodaadóbb kalauza az embernek, mert azok elkísérnek az Isten trónjáig 1 Nem feledkezett meg a Gizella-házról, gondja lesz reá ezentúl is, mert szive sugallja neki, hogy a helybeli két zárda a róm. kath. egyházközségnek két hatalmas oszlopa, hitbeli erőssége.

Zajos éljen volt a felelet e lelket felemelő szavakra. B.

* A munkácsi — meg az ungvári kereskedők. A munkácsi kereskedők összetartását mi sem jellemzi jobban, hogy míg az ungvári kereskedők