Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-13 / 2. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. UngTár, 1901, január 13. 2. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyehá*-tér 1. szám. A szerkesztőhöz inlézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. j Negyedévre 2 kor- Félévre. . . 4 » | Egyes szám 20 fillHirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMI] HETILAP. Nyilttór sor önkin t 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az ungvári porezelián- és agyag- ipargyár. Az alábbi sorokban egy memorandumot adunk közre, melynek alapos kidolgozása, az érvek ellen- allhatlan hatása Papp János igazgató kitűnő tehetségét dicséri. Nem kevesebbről van itt szó, mint hogy az agyagipargyár, mely pár év óta megszűnt létezni, ismét felépüljön és illetve oly arányokban létesüljön, mely annak fennállását biztosítva, egyúttal mint a gyáripar tényezője szerepelhessen. Hogy minő fontossággal bírna ez gazdaságilag, bővebb indokolást e helyen nem igényel. Tény, hogy egy ily gyár felépítéséhez szükséges anyag rendelkezésre áll, a mi pedig egyik fontos tényező; tagadhatatlan az is, hogy újabban több külföldi czég is érdeklődik ez eszme megvalósulása iránt; tagadhatatlan végre, hogy ha ez és a szövőgyár ténynyé válnék, ez iparunkat kereskedelmünket hatalmasan föllenditené. Természetes tehát, hogy nagy érdeklődéssel fogjuk kisérni ez ügyet és végtelenül szívesen engedtünk helyet a kitűnő munkának, mihez ezúttal még csak anyit füzünk, bárha a jövő meghozná a kívánt sikert! A munka nagyobb terjedelme folytán azt két czikkben adjuk közre, vagyis a jövő számunkban folytatjuk és befejezzük. A memorandum igy hangzik: Az ungvári porezelián- és agyagipargyár részvénytársulat gyára Magyarország észak-keleti részén, Ung vármegye székhelyén, a 12,000 lakossal, 2 vasúti állomással (a magyar államvasutak és az ungvölgyi vasút részv.-társ. állomásai), élénk kereskedelemmel, számos közhivatallal biro Ungvár városában van elhelyezve. A magy. államvasutak S.-A.-Ujhely—Szerencs— Miskolczon at: Budapest télé, — majd Nyíregyházán át Debreczen télé, — Beregszászon at M.-Sziget, Szatmár stb. nagyobb városok felé közvelitik a forgalmat. Az ungvölgyi vasút részv.-társ. által tervbe vett s rövid idő múlva az ország határáig kiépítendő vasútvonal által pedig a galicziai piacz nyílik meg közvetlenül a számára. Mint az észak-keleti kárpáti hegység tövében fekvő város, környékén több fajta kiváló nyers anyagokkal rendelkezik, melyek az agyagipar czéljait kitünően szolgálják. I. Nyers anyagok: A Kárpát-hegység felső zömét képező kárpáti homokkőzet, Antalócz község hatarábin, szép fehér színben, meglehetős tisztán s na y mennyiségben fordul elő, mely kőzet a színes mázakban a sokkal"keményebb quarc-követ pótolja. Laza, törékeny, porhanyó* kőzet ez, melynek zúzása és őrlése sokkal kevesebb fáradtságba s munkába kerül, mint a tiszta, kemény quarcz- kőé, melyet zúzása előtt calcmálni (égetni) is kellene. A Kárpátok délibb lekvésú részében uralkodó kőzet a Trachit és ennek egy válfaja: a Riolit, melyeknek mállasi terménye jo tűzálló-agyaggal, és szép fehér purczeliántölddel, a Kaolinittal gazdagítja a közeli környéket. Ungvár halárához tartozó, a magyar erdőkincslár tulajdonát képező »Társa» (vagy inasként cserveniczai) hegységben egy jóminőségü, világos-sárgára égő, eléggé (üzálló, plastikus agyag lordul elő, körülbelül 22 méter mélységben, melyet az ungvári agyagipar részv.-túrsulat teltárt, illetőleg rendes akna-üzemre évek óla felszerelt. Ez az agyag kiválóan alkalmas a színes (barna, zöld és majolika) szobalűiő cserépkályhák gyártására. A belőle égetett cserépkalyharészek-a gyors höfökválto- zásokat, amit egy kályhától a (ütés alkalmával elvárunk, minden veszély nélkül kiállják: nem repednek el, úgy, hogy a kályhák tüzjáralai közül csak az első járatot kell sárral kitapasztani, mig a többi szabadon hagyható, mert a láng nem repeszti el. Ezen szabadon hagyott cseréplapokon a meleg könnyen kisugárzik a szobákba és a melyeket aránylag elég gyorsan bemelegítenek. Ez volt egyik nagy oka azon közkfc^ltségnek, melylyel Budapest építő közönsége az ungvári kályhákat fogadta s mely azoknak azon időben, midőn a vállalat még üzemben volt, igen jó hírnevet szerzett. Kiválóan alkalmas ez az agyag még az épület- diszitések gyártására is. Kellemes, zsemlesárga színe miatt a cserép a nyers építkezéseknél (Roh-Lau) szép színharmóniában van a budapesti téglagyárak sarga szinü sajtolt disz- tégláival (Verblender Steine), mely esetekben a cserép eredeti színében bocsátható piaczr-.. A meszelt épületekhez e házdiszitések szép, szolid, beégetett hamuszürke sziliben is szállíthatók, mert nyers, égetetlen állapotban ilyen szürke szinü agyag (Engobe) lestékkel veszély, repedés s törés nélkül bevonható és égethető. A szin sem a száradás, sem az égetés közben nem hull, vagy pattogzik le róla, hanem a tűzben az alaptesttel egy egynemű tömeggé forr össze, eg ki. Ezen szürke szinü terracotta-disztárgyak előnye abban áll, hogy az épület külső festékének iekopása esetén a diszités vörös szine nem tör át a házíestéken s nem zavarja az épülethomlokzat szinhatását, miért is nagyon becses tárgyak azok az építészek előtt. A »Társa»-hegy gyomrában még egy élénk vörös szinü, plastikus agyag is lordul elő, mely teljesen fel van tárva és könnyen, olcsón bányászható. Ezen agyag a vörös ázin előállítására szokott vétetni, melynek segítségével (ugyancsak a nyers építkezésekhez) élénk vörös szinü terracotta-épületdiszités állítható elő. A Társa hegyi, úgynevezett cserveniczai agyag, magasabb hőtoknál (körülbelül 1200 C.°-nal) egy igen szép, vízhatlan, csengő, aczéllal szikrázó, szürke szinü „Kongó11 cserepet (Klinker) ad, mely savmentes technikai ezikkek és kiváló minőségű konyhai főzőedények, zsíros bödönyök stb. gyártására teszi alkalmassá azt. II. A Társa hegyi (cserveniczai) agyagból készíthető agyagáruk piacza. 1. Szoba-kályhák piacza. A szoba-kályhák lő-piaczát képezi: a) jóformán Magyarországnak egész észak-keleti Kárpátok vidéke, Kassától M.-Szigetig. Ezen vidéknek a tenger szine (ölölli magas fekvése és magas, havas hegykörnyéke, hosszantartó, zord téli kiimája mellett reá van utalva a cserépkályhák használatára, melyek nélkül a lakások télen nem temperálhatok kellően. Ezen kitűnő vidéknek mintegy központján tekszik Ungvár város, melynek kalyhagyára látta idáig el S.-A.-Ujhely, Ungvár, K.-Várda, Munkács, N.-Szőllös, Szatmár, M.-Sziget, Beregszász slb. fejlődő városokat, — szóval Zemplén-, Ung-, Bereg-, Máramaros-, Szatmár- stb. vármegyék vidékét, b) kitűnő piaczát képezi e 'állatainak még a magyar Altöld határos része egész Debreczen városig, melynek módos lakói szintén nagy előszeretettel veszik e kályhákat. E nagy vidéken concurrenlia nélkül áll az ungvári vállalat, mert az egész nagy vidéken egyetlen egy hasonló gyár sincsen e) Budapest lő- és székváros is kitűnő piaczát képezte néhány évvel ezelőtt az ungvári kályháknak, ahol, amint már emlitém, igen jó hírnévnek örvendettek azok. Ma erre a piaczra: 1) a beállott budapesti építkezési roaktió, 2) a nagy távolság s az ezzel járó vasúti fuvar, 3) az erős külföldi, tőleg csehországi concurrentia mellett, kevé.-bbé lehet számitahi. Ez különben nem négy veszteség, mert Budapésten a fennemlitett két utóbbi ok miatt úgy sem lehet tekintetbe vehető haszon mellett értékesíteni ez árut. Az ungvári kályhagyárnak megvan a maga természetes, kiterjedt és előnyös vidéke, ezt a A kőrösfalvi hittérítő. — Az »Ung« e r e d e t i t á r c z á j a. — Nemcsak arról hires a kőröslalvi parochia, hogy egykori jámbor lelkületű papja maga rugaszkodott neki a harangkötélnek s a már nem annyira buzgó hiveinek kézzelloghatólag és érczes hangon maga bizonyítgatta ama nagy igazságot: „Szegény az eklézsia, maga a pap harangozik“, — de dicső hírnevét a parochiák során emelni van hivatva azon ritka körülmény, hogy négyszáznegyvennégy hive közül nyolezvankettő kiváló szerencséjének tartja, hogy magát a nagy Fáraó vályogvelö c/.igánynyá törpült ivadékának nevezze. Nem hiába szerencsés plánétában — a bak-jegy alatt — születtem, de a nyolezvanas évek elején én találtattam „méltó“-nak ezen parochia papjává kirendeltetni ; — mivel pedig — hogy miként eshetett meg, nem tudom:—épen csak érdemeim hiányoztak parochiám elnyerésénél, le lettem kötelezve „méltó“-Ságom utólagos kiérdemléséro. Széjjel is nézlem legazonnal az érdemszerzés helyi utain és módjain ! A parochialis lakot a kőröslalvi hívek tiszteletemre akkor zsuppolták újból és padozták ki; az ujonnán lölépitett templom lalai a vidéki építkezési szokástól eltérve, bámulatomra még nem repedez, tek meg ; uj iskola építését pedig csupa előrenéző figyelemből és nagylelkűségből leendő utódomnak szántam ; azért, mint látható, ez utakon érdembabérokat nem gyüjtheltem ; a módokat vettem tehát elő. . . . . S eszmém támadt, nagy eszmém ! Ó menynyire nagyobb, mint a pusztatalvi papé, ki cjak a „kicsinyeket kereste" fel; mert én telve friss tudással, Hkesültséggel és hivatottsággal, imigy gondolkoztam: Nem kell mennem sem a kínaiak közé, hogy esetleg »boxer«-ek küldjenek kegyelemből az egekbe, sem az indusok közé, hogy tehér kacsóimra, mint ízletes »cse- megé«-ré bűnös mohósággal pislangassanak a szépséges indán nők s esetleg »körtánc?» alatt szálljon (öl lelkem I n iradicsomba, — ime előttem, itthon a dicsó alkalom, i >:y megtérítsem az Istentől elrugaszkodott czigánysereget s rávezessem az üdv és a czivilizáczió útjára! Őket ölelem itju pásztori szivemre, őket árasztom el kiváltságos, torro szeretetem melegével, ők legyenek az én „választott népem“; s az írás szavai szerint: „Nagy lesz jutalmam az égben“, a mihez még emberi gyarlósággal hozzateltem : és a löldön is ! Szóval, hitléritő leszek — itthon ! A tett embere lévén, legazonnal ru is léptem a tettek mezejére. * * * Hogy »választott nép»-emmel megismerkedjem, siettem személyes tiszteletemet megtenni az »oroszi.-i telepen, melyet köveitek gyakori látogatásaim, amidőn is már a lelki irgalmassági cselekedetek főleg elsejének igyekeztem tenni őket, vagyis? a tudatlanokat tanítottam. S ki hitte volna, hogy szeretett népem az illem- tudás oly magas tokán áll ? Mert, nem hiába, hogy „Sándor“ és „Demeter“ őseik egy nemes grófnál hajdanta próbainas-szolgálatra vottak bealkalmazva, de látogatásom viszonzásával késni, hosszabb időre adósuknak maradni, illőnek nem tartván, majd egyenkinl, majd párosával, a legiljabb csemetékkel egyetemben legazonnal kezdették meg a parochián való tisztelkedést. Féltem, hogy a parochialis lak búcsujáró-helylyé változik; csak az vigasztalt, hogy a búcsusok mit sem hoztak a konyhára s mert végre is be kellett látnom, hogy „választott népem“ mohón szoinjuhozván az igazságot s kiváló érzék és logékonysággal birván hittani előadásaim iránt, gyakori megtisztelő látogatásaival nekem csak kiváló alkalmat akar nyújtani arra nézve, hogy a lelki irgalmassági cselekedeteken kívül mutatnám be nekik a testi irgalmassági cselekedetekből legalább az első hármat — gyakorlatilag. Meghatott udvariasságuk, észbeli fogékonyságuk s nagylelkűségük ! Lelki örömömben nemcsak elmondtam az írás szavait a kínálkozó alkalmakkor : »Kinek két ruhája van, ossza meg a szegénynyel“, — »Szegd meg az éhezőnek kenyeredet“ ; — de úgy is cselekedtem, bár nagy irgalmasságom közepette néha-néha ilynemű titkos sóhajok törtek ki bensőmből: apósom társzekerei, hol késtek az éji homályban, könyörüljetek rajtam?! Hogy pedig érintkezésem választottaimmal változatos legyen, segítségemre jött a délvidékről tavaszszal hazatérő gólyamadár, ki kedves hiveim egyptomi rokonaitól meghozta a küldött ajándékokat s a kéményen barna bábák alakjában bocsájt gáttá le egy-kettőnkint a »hajadon» asszonyságoknak. Mily örömmel mostam fehérré a barna testecskébe helyezett leikecskéket! Édes Istenem ! Legfeljebb »Miska bácsit» éri oly gyakran a kitüntető megtiszteltetés, amennyinek én részesévé lehettem volna a gólyamadár jószántából, ha a nekem kegyesen fölajánlott »komaság.-ot elfogadtam volna! Fájt a szívem, nagyon tájt, hogy szomorúságot okoztam kedveseimnek, de büntető viszonzásul tettem velük azért, hogy Hymen rózsalánczával egy pár sem volt közöttük összekötve, valószínűleg azon kipróbált czigány-elvböl, hogy: a láncz, bizony csak láncz, még ha rózsaláncz is. Egy „hajadon“ azonban mégis kifogott rajtam, maga hozván keresztvíz alá drága újszülött magzatát s koma lettem, koma ; járt is nyomában a „czigány-áldás“, mert egy reggel egész „csürhe“ menekült ki sertésólamból : huszonhárom volt az Istenadta, czigány-áldással született magzatja !! De- meghalt Nikó János, oda lett a komaság s elszállt vele a „czigány-áldás“ is. A kedélyeskedéseket azonban — fájdalom — néha- néha a halál angyala szakította télbe, ki tavaszi utján a zár itlan kunyhó-ajtókon könnyen férkőzhetett be, hogy elvigyen magával a magas égbe egy-egy fehér leikecskét, a barna testecskét pedig nekem hagyja, hogy el- hantoljam az „oroszi“-i temető sárga földjébe . . . Ó tudom, érzem, hogy hálásak a lelkeim, ott fönn a mennyekben, hogy nem engedtem bevett régi helyi szokás szerint bársonytestöket zsuppszalmába, avagy odvas lűzbo helyezve átadni az anyatöldnek, de fényes vég, tisztesség megadásával, festett koporsóba téve, magam Lapunk mai száma 8 oldal re terjed.
