Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-03 / 9. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Uugvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szert es-.zlohüz intézendő minden közém» ny. mely a lap szellemi részéi illeti. Levelek csak bérmentesén fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. 'Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. Ungvár, 1901. márczius 3. VEGYES TARTALMI! HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. ; Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 40 üli. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A téli felolvasásokról. Darányi Ignácz földinivelésíigyi miniszterünk sok mindenre kiterjedő gondoskodása e télen sem feledkezett meg a gazdálkodó közönségről. A hely- lyel-közzel már előbb megkezdett s általán véve czélirányosnak bizonyult, téli előadásokat és póttau- tolyamokat most már szélesebb mederben igyekezett a gazdaközönségre nézve gyümölcsözővé tenni s eme szempont szolgálatában vármegyénk intéző körei- nek figyelmét is felhívta e nagyjelentőségű eszme felkarolására. Vármegyénk alispánja, úgy is, mint a mező- gazdasági bizottság elnöke, kezet, fogva kír. tanfelügyelőnkkel, nem is késett szolgálatába szegődni e magasztos czél kivitelének s számot vetve a helyi körülményekkel, már a letűnt téli hónapok alatt vármegyénk több községében gondoskodott részint téli előadások, részint pedig egyes iparágak elsajátítását czélzó póttanfolyamok tartásáról. Most, amidőn már utána vagyunk úgy a téli előadásoknak, valamint a póttanfolyamoknak, nem lesz teljesen fölösleges rövid visszapillantást vetni ezen közgazdasági jelentőséggel bird ügyekre s tanulságot vonni le belőlük, hogy az jövőbeli igyekezetünknek mintegy zsinórmértékéül szolgálhasson. Mindenekelőtt is azon kérdéssel találjuk magunkat S'" ,n; van-e gyakorlati jelentősége átéli gazdasági h , soknak s háziipari póltanfolya- moknak ? Erre a feleletet mindennél fényesebb alakban adja meg az a okai mondó szám, mely a téli előadásokon és póitanfolyamokon részt vett hallgatókat és látogatókat tünteti fel. Nem mondható ez ugyan meglepőnek, avagy várakozáson felülinek, de figyelembe véve a kezdet nehézségeit, s az ily ügyek iránt sok helyt még erős lábon álló balvéleményeket: nem nagyítunk, ha nyíltan kimondjuk, hogy az eddig észlelt tapasztalatok és benyomások biztató jövőt jósolnak a megkezdett ügynek. Nyereség-számba jöhet már az is, hogy a gazdaközönségnek alkalom adatik az egymással való tömegesebb találkozásra. A községi közszellem fejlesztésének. az egymás támogatására való utaltságnak s az egészséges gazdasági közvélemény kialakulásának alig van alkalmasabb tere s hathatósabb eszköze az ilyen önkéntes elhatározáson alapuló összejöveteleknél. Az emberek között fennálló ellentétek megszüntetése, az ősi kiváltságok homoktalaján épült válaszfalak lerombolása s a demokratikus szellem teljes megszilárdítása van ott szőnyegen akkor, ha a nagy ur fogadja a szegényebb szives üdvözletét, ha a gazdag kezet fog a szegénynyel s a tehetős hallja a tehetetlen panaszát s kínos vergődéseit. Legnagyobb nyereségnek tekinthetjük mégis azt, hogy a gazdaközönség s különösen a kisbirtokososztály, mely a földmivelést ősi foglalkozásként űzi s épp ezért nehezen tágít az ősöktől öröklött megszokástól : az összejövetelekben rejlő erő hatása alatt lassankint mintegy önkéntelenül kerül arra az útra, melyen az okszerű gazdálkodás szövevényes titkai fölfejthetök s a közvagyonosodás szolgálatába szegődtethetők. A téli előadások jelentőségére való tekintetből szükséges tehát, hogy minden lehetőt, elkövessünk az ügy iránt való általános érdeklődés fel költése és megszilárdítása szolgálatában. Elkerülhetetlen kelléke az ily összejöveteleknek, hogy azok bizalmas, családi jelleget öltsenek magukra. Az erőszakolt ünnepélyesség, a rendőri fegyelemre támaszkodó tekiutély-hajhászat sehol sem bosszulja meg magát oly mértékben, mint az ily előadások, vagy póttanfolyamoknái. Az általános érdeklődést és közfigyelmei magának az előadásnak, vagy felolvasásnak kell mintegy kiérdemelnie Olyannak kell annak lenni, hogy a hallgatóság figyelmét elejétől végig magával ragadja segyes érdekleszitő fordulatok közre- vonásával, a különben sznraz fejtegetésekbe is életet öntsön. Szükséges továbbá, hogy az előadások változatossá tétele czéljából oly egyének kéressenek fel közreműködésre, kik az illető község közönsége által szaktekintélynek vannak elismerve, vagy más tekintetekből bírják a hallgatóság többségének rokon- szenvét és bizalmát. Épp emez utóbbi szempontból czélvesztett dolog lenne általános szabályként, állítani fel, hogy a téli előadások és felolvasások tárgyai kizárólag csak a gazdálkodás köréből vehetők. Ellenkezőleg. Kívánatos, sőt elkerülhetetlenül szükséges, hogy a szárazabb gazdasági előadást, esetleg más tárgyú, de mindenesetre érdekfeszitő s mulatva-oktató előadás, vagy felolvasás kövesse nyomon. Ily s ehez hasonló beosztásával a téli előadásoknak egyfelől megkedveltetjük a néppel az összejöveteleket s mintegy talajt készítünk az előadásoknak, vagy felolvasásoknak; másfelől meg mintegy észrevétlenül segitünk felszínre juttatni oly közgazdasági eszméket, melyek később áldásos hatásukat érezlel hetik a község kicsinyeivel s nagyjaival egyaránt. Hogy a rablógazdálkodásnak eleje vétessék, — hogy a muukáshiáuyon segitve legyen, — hogy a különféle gazdasági gépek a kisbirtokos munkáját is megkönnyítsék s végül, hogy az állattenyésztés, gyümölcstermelés stb. meghozza a kívánt hasznot: ehez a kisbirtokosság közvéleményének kívánatos irányba való terelése szükséges, mit legkönnyebben azzal érhetünk el, ha többszöri tömeges érintkezés által lehetővé tesszük a jóravaló eszme napirendre hozását s az ige megtestesülését. Ezek a tanulságok az immár letudott téli előadások- és póttanfolyamokról. Adja Isten, hogy a kezdet nehézségein való túlesés után izmosodó útjára térjen az az eszme, melynek, ha testet ölt, jövőbeni kiszámíthatatlan előnyei megédesíthetik a magyar gazdálkodó közönség örömteli poharát. Marosi Pál. Felolvasás a naptárról. Irta : Melles Emil. szatmári gör. kath. esperes-lelkész. Az embernek, hogy éljen, kél dologra van okvetlenül szüksége. E két életalap az idő és a tér. Részleteiben ismerjük mindkettőt. De egész valóságukban oly véghetei len nagyok ezek, hogy a/.ok terjedelmét teljesen belátni képtelenek vagyunk. A metafizika, az értékelhető termeszét hatarain túlterjedő íogalmakkal foglalkozó tudomány megállapította, hogy az oly dolog, melyet részekre lehet osztani, éppen azért, mert felosztható, maga is véges. Véges tehát az idő, véges a fér, de reánk nézve mindkettő végérhelellen, mert sem az időnek, sem a térnek kezdetét és véget belátnunk nem lehet. E nagy mindenség, melynek központjává oly szívesen tesszük a földel, ha a csillagászat szemüvegén tekintünk szét benne, lesújt bennünket, megmerhetetlen- ségével érezteti csekélységünkét. Egyedül a hit világa mellett tudunk fölemelkedni, midőn a hit békés szózata szivünkbe ápolja a tudatot, hegy íme, mily nagy, mily halai nas, mily végtelenül bölcs és jó az Isten, ki nekünk is nemcsak Urunk, de jó édes Atyánk is egyúttal. Az időről tudjuk, hogy repül, rohan feltartóztat- iiattanul. Úgy vagyunk vele, mint az utas a hajón. Járunk, ke'ünk, — leszünk, veszünk, — szeretünk, gyűlölünk, — remélünk és csalódunk, — és a hajó, az idő siklik, rohan és vele elrohan a mi életünk is, mig végre kidőlünk, partot érünk egy uj életrendszerben, az örökkév.dóságban, hol a jó Isten vár reánk. Azt mondjak, hogy a löld sarkainál hat hónapig van nappal és hat hónapig éjszaka, és azt is mondják, hogy végtelenül unalmas, leverő hatású az ily hosszú nappal és még inkább megzsibbasztja a lelket a hosszú éjjel. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. Ilyenforma volna a mi életünk is, ha az időt nem tudnánk részekre osztani, nem tudnánk megmérni, ha nem tudnánk abban bizonyos határvonalakat megállapítani. A teremtő Isten, mint mindenről, gondoskodott erről is, midőn adta a napot, hogy uralkodjék nappal és a holdat, hogy uralkodjék éjjel és igy megállapította a napol, a hónapot és a nap elhajlása által az évet. Egy perez is nagyon drága. Azonban, mert az idő mérését említem, nem arról az időmérőről akarok szólani, mely részekre osztja a napot, perczekre az órát, és melyet zsebóránkban, mint elválhatlan élettársat, majd mindegyikünk magával hord, — hanem arról a nagy óraszerkezetről, melyet a Teremtő az égboltra helyezett és melynek egy-egy kereke, mutatója a Nap, a Hold és a Főid, mint égi testek. Íme, uj századot kezdtünk. Egy századot eltemettünk. Elhantoltuk őt ősei mellé. A naptár, melyet ma használunk, czimlapjan büszkén viseli az 1901. év számát. Némi kis szokatlan dolgot is reánk parancsolt ez az év, mert emberemlekezet óta nem történt, hogy a gör. szert, katholiku.sok karácsonya január 7-én lett volna, mint az idén. Szives engedelmükkel azért megismétlem ma önök előtt, igen tisztelt urak és hölgyek, a naptár csillagászati berendezésére vonatkozó, általánosan ismert tudományos rendszert, mert az, úgy vélem, most a századok váltakozása idején eléggé aktuális, időszerű. A számtan tanításában, az elemi ismeretek közlésénél, legnehezebb az egység fogalmának pontos meghatározása és elsajátítása. Nagyon természetes, nsert ez az alap. A legnagyobb mennyiség is egységből áll és az egység ismerete, pontos meghatározása adja a kulcsot a legnagyobb összeg ismerete és meghatározásához is. Az idő megmérésénél is ily egységre van szükségünk. Mondjuk, egy ilyen méterrudra, vagy mivel nem akarunk egyedül a földön maradni, de kirándulást tervezünk a csillagok közé is, egy ilyen mértföldnyi mérő-szalagra, melynek végeinél az idők végtelenségében jeiző-táblákat átlithatunk tel. Ilyen időmérési egység az év. Nagyon fontos, hogy az pontosan meg legyen határozva. Hogy szinerei jól legyenek megállapítva. Mert ha ez ingadoznék, nem érne semmit az egész időmérés, — használhatatlanná lenne az óraszerkezet. Önök valószínűleg elgondolják, mi lehet annál valami egyszerűbb dolog, mint egy év tartamát meghatározni? Pedig éppen az teszi a dolgot nehézzé, hogy az évet, az évnek tartamát pontosan adni, hogy az éppen egy méter legyen és még egy hajszállal sem több, sem kevesebb, — nem könnyű. Hosszasan elidőzhetnénk, ha el akarnám mondani mindama rendszereket, melyeket müveit és kevésbé müveit népek az év tartamának meghatározásában létesítettek. Csak azokat akarom röviden ismertetni, melyeket, mondjuk úgy, Európában még ma is használnak. A mohamedán-világ holdéveket használ, — azaz: 12 holdvállozást vesznek egy évnek. A hold változásának ideje 2972 nap, igy az ő hónapjaik 29 és 30 naposak és egy évük 354 napot tesz ki. E számításnak legnagyobb hibaja, egyebeket most nem is említve, hogy az újév napja igy századok folytán általmegy a négy évszak mindegyikén és egyszer esik tavaszszal, máskor meg őszszel. Holdéveket használ még ma is a zsidóság is ; az ő számításuk sokkal tökéletesebb az izlam rendszerénél, meri ők azt a 11 napot, melylyel a holdév a napévnél rövidebb, mihelyt már 34 napra szaporodik, mint közbe- szurt hónapot leszámítolják és ilyenkor évük nem 12, hanem 13 hónapból áll, és pedig ilyen 13 hónapos évük van minden 19 évben 7. Ez a számítás elég helyes, csak igen zavaros, nehezen kezelhető és épp azért a mindennapi életre kevésbé alkalmas. A keresztény világ napéveket használ, vagyis egy évnek azt az időtartamot veszi, mely eltelik addig, mig a löld a Nap körül egyszer megfordul. így kimondani, vagy leírni e tételt igen egyszerű dolog, de azt az időt pontosan lemérni már nem kis feladat. Szerencsénkre megtették már mások, — mi az ő kész munkájukat használhatjuk. A csillagászok megkülönböztetnek: 1. csillagászati, u. n. szideritus évet, 2. az évszakok forgásának évét, vagyis a tropikus évet. — Csillagászati évnek azt az időtartamot nevezzük, a mely kell arra, hogy a föld a Nap körül egyszer megfordulván, az égbolt ugyanazon pontjára visszaérkezzék, és erre kell 365 nap, 6 óra, 9 perez és 11 m.-percz. Az évszakok forgásának éve pedig az az időtartam, mely eltelik addig, mig a föld a Nap körüli útjában a tavaszi napéjegyenlőség pontjától, ugyancsak a tavaszi napéjegyenlőség pontjára visszatér,
