Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-24 / 8. szám
Ungvár, 1901. február 24. XXXIX. ÉVFOLYAM. 8. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. 1 Negyedévre 2 kor. Félévre.. . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előtizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYÍTS tartalmú hetilap. Nyilttér sor önkin t 40 fill. ÜNG VARMEGYE ES AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mezőgazdaság s kereskedelem. Egy európai lórii államfórfiu mondotta nemrégiben azon, az igazságnak mindenben megfelelő szavakat, hogy a legnehezebb helyzete ma aiinak van, aki a földjei után akar megélni. Ezek a nagyjelentőségű szavak nein csupán a mezőgazdaság mai válságos helyzetére vonatkoznak. Németországban el nem tagadható az agrár- törekvéseknek minden téren való érvényesülése, mégis — beszámítva azt, hogy a német földmives-nép útban van a jólét, a boldogulás felé — nap nap után hallani ott is panaszokat, melyek a mai föld- míves- és birtokos-osztálynak panaszaihoz meglepően hasonlítanak. Ott is, mint, nálunk, általános az a nézet, hogy a földbirtok, a mai gazdálkodási rendszer mellett, nem fizeti ki magát. A termelő, ha piaczra hozza termését, alig nyer rajta valamit. A közvetítő-kereskedelem haszna legalább is jóval nagyobb, mint a termelőé. Pedig hát ez az állapot visszás. Igaz, hogy a kereslte- denek is kell a termékeken nyernie, de, hogy ez a nyereség több legyen, mint amennyi azé, ki elvetette a magot, munkáltatta a tőidet, learatta, magtárba gyűjtötte a termést keserves fáradtsággal, hozzá hónapokon át koczkáztatta munkájának minden eredményét, — ez ellenkezik a méltósággal. , Az agrár-törekvések egyik sarkalatos tétele; a fogyasztóknak a termelőkhöz való közelebb hozása. Tudták jól úgy a magyar, mint a külföldi agráriusok, hogy a földbirtok válsága nem íog addig meg szűnni, inig a mezőgazdasági termékeknek a közvetítők kezén keresztül vezető hosszú vándorútját meg nem szüntetik. Kell ez azért is, mert ezáltal a termelő is méltányos árt kap terményeiért, a fogyasztó pedig olcsóbban kapja kézhez. Ez a közös érdek a csirája a német földön immár nagyszámú és folyton szaporodó értékesítő-szövetkezeteknek s melyhez hasonlót már nálunk, is létesítenek. A földbirtok érdekében folyt, munkálkodásnak azonban még mindig nem koronája a közvetitő- kereskedelem túlkapásainak megszüntetése. Vannak egyes jelenségek a mezőgazdasági életben, amelyek gondolkodóba ejtenek. A mezőgazdaság egyoldalúsága még tán nagyobb baj, mint a közvetitő-kereskedelem túlkapásai. Különösen szembetűnő a magyar földön, a föld művelőinek és a föld birtokosainak a régi hagyományokhoz való ragaszkodása s az azokkal szakítani nem akarás. Pedig hát a gőz és villám korszakában élünk, amidőn minden talpalatnyi térnek, minden pereznek, minden legkisebb eszköznek kell, hogy meglegyen a maga rendeltetése. A napi élet számtalan oly eseményt idéz fel, amiből meggyőződhetünk arról, hogy parányi dolognak a helyes kihasználása sokszor meglepő eredményeket szülhet. Ismeretes, hogy Budapest piacza kicsinyben képe az egész ország kereskedelmének. Értjük a kereskedelemnek azt az ágát, mely szoros össze függésben van az ország mezőgazdaságával. A figyelmes szemlélő hamar rájön arra, hogy a magyar piaczon oly termékek, melyeknek előállítása a mezőgazdasági tevékenységnek egyik mellőzhetetlen kiegészitő-rószét kellene képezniük, — külföldről kerülnek hozzánk. Budapesten grasszál a szerb baromfi, zöldséget pedig Olaszország importál nekünk. Hát bizony ez szomorú dolog. A, kisgazda még csak ráfanya'odik a baromfitenyésztésre, de már a nagyobb birtokosok nem. tartják érdemesnek vele foglalkozni. És igy van ez a mezőgazdasági élettel kapcsolates minden más téren. Állattenyésztésünk általában véve nem elégi ti ki a várakozást és az igényeket. Mezőgazdasági iparunk egyáltalán nincsen, pedig, hogy mily hord- ereje van a mezőgazdasági ipar fejlesztésének, azt csak az tudja, aki ismeri az agrár-szoczialisztikus mozgalmak indító okait. Nem régen jelent meg egy figyelemre méltó munka, mely rámutatott arra, hogy a magyar gyümölcsösei mily sikerekét lehetne a külföldön elérni, mily könnyen meg lehetne hódítanunk a külföldi gyümölcspiaczot. Van gyümölcs-kivitelünk, azt el nem lehet tagadni, — de nem oly nagy, mint a minő viszonyainknak megfelelne. Látjuk, hogy a mi gazdáink a gyümölcsfatermelést, az Alföld és a Dunántúl némely vidékét kivéve, teljesen elhanyagolják. Más országban a nép a gabona mellett egyformán megbecsüli az ízletes gyümölcsöt adó fát is. Kárát nem is vallja. Azt hisszük, hogy az agrárpolitikának a közel jövőben nem lesz sürgősebb és fontosabb feladata, mint népünket kinevelni a mondott irányban. A íöldmi velőst ki kell szabadítani mostani egyoldalúságából. Akkor mezőgazdaságunk a folyton növekedő közszükséglet minden kívánalmát ki fogja tudni elégíteni. A népbe üzleti szellemet, kereskedői tulajdonokat belecsepegtetui a jövő feladata. Vármegyei közgyűlés. — Febr. 16. — Ung vármegye törvényhatósági bizottsága ez évi első rendes közgyűlését e hó lö-án tartotta meg Török József gróf főispán elnöklete alatt. A megnyitás alkalmával még ugyan gyéren voltak jeien a bizottsági tagok s ezt Török József gróf főispán sajnálattal konstatálja is, később azonban a jelenlevők szama már elérte a 80—90-et. Mint rendesen, úgy ez alkalommal is az alispáni jelentés került, mint első tárgy, a napirendre. A jelenlés első sorban meleg hangon és igaz részvéttel emlékezik meg a vái megye még egyetlen életben volt tábia- birájának : bölsei Buday Miklós, ny. árvaszéki elnöknek m. hó 22-én történt eihunytáról. Bejelenti az alispán, hogy az általános tisztelet- és becsülésben részesült férfiú végtisztességén, személyes vezetése alatt, a vármegye tisztikarának nagyrésze, valamint számos törvényhatósági bizottsági tag vett részt, s hogy a tisztikar részéről koszorút helyezett az elhunyt ravatalára. Végül indítványozza, hogy Buday Miklós emléke jegyzőkönyvileg inegörökittessek s hogy a gyászoló csalad a törvényhatósági bizottság részvétéről jegyzőkönyvi kivonaton értesittessék. Az alispán indítványa egyhangúlag elfogadtatott. A jelentés további részében a vetések állását kielégítőnek jelzi az alispán, kinek jelentéséből közöljük még, hogy a gazdasági szakelőadások mindenütt kedvező eredménynyel folynak, Ungvár város kivételével, hol részvétlenseg folytan be kellett szüntetni.—A nagy- bereznai járás területén az ínség jelei mutatkoztak, ennek enyhítésére tog szolgálni a kereskedelemügyi miniszter által utalványozott 15,000 korona úti munkaelőirányzat. Az állategészségügyi közszolgálat államosítása folytán, a nagy-bereznai járás kivételével, hol a kinevezett állatorvos állását el nem foglalta, a járásokban már állami közegek működnek. Az állategészségügy örvendetes javulást mutat, mert a sertésvészszel sújtott nehány község kivételével a vármegye teljesen vészmentes és a forgalmi korlátozásoktól ment. — Tüzeset január hóban csak Nyarad községben fordult elő kevés kárral. — A A téli napnyugvás — Irta : Vidonyí József. — Leányom, fiaim kimentek a beíagyolt Ungra korcsolyázni; nem télnek ők a jégen a 14 tok Celsiustól, még ki is nevetik, mikor Szibériában a 25 Reamur-Iok is közönséges, hanem mikor hazajönnek, mégis csak emelgetik a lábukat, togdossák a füleiket, az orruk pedig olyan, mintha vad mák virulna rajta ; úgy körülveszik a kemenczet, hogy ha esetleg lába kelne, nem tudna köztük kiszaladni. Van már jég elég, tiszta, vastag, nem lesz csorbái krislaly-jégre szükség; Sternberger dolgozhat erősen a Szobráncz-ulcza végén, a szekerek bátran neki mehetnek a szemközti ház falának, ablakának, ha nem akarják a jéghegyet megmászni. Tudja a Jehova erős Isten, hogy ezeknek a jerikói embereknek minden szabad. Quo jure? Magam is nyilamba akasztottam mind a kel lábamat s azokra (elvettem a kalucsnit, a vadaimra pedig a most 5 esztendeje vett 13 trtos, galléros szürkémet, mely a lóidig ér; meg akartam győződni, hogy tudnak-e már gyermekeim a jégen tánczolni. Egy kis séta télben sem ártalmas, különösen akkor, mikor egy teljes félnapon meglógja az embert az asztal előtt a nehéz tölgyfaszék, körmölni kell a sok telegrammokat. Csetletfem, botlottam, síkos volt a gyalog-ösvény k magas Ung-parton, de hát mi az egy magyarnak, akinek még a füle sem latszik ki a szürke kabátból; derekasan kifogtam a hidegen, annyi szent igaz, mert a ezéf a czél kergetett ki a meleg kemenczetől, hátba ( lyan valami speczialis dolgokat fogok tarisznyámba rakhatni, amit majd otthon papírra szedegethetek ki belőle. Eszembe is jutott mindjárt a volt miniszterem, aki a Duna zajló jege közt találta halálát; szinte magam előtt láttam lefolyni a drámát, mely megakasztott egy becsületes, munkás életpályát, hulló csillag lett dicsősége. Üsszekuporodva ültek a havas, megfagyott avar mezőn a varjak, a hollók, közeire bevárták az embert. Ha telrepültek, közel jártak a lóidhoz, mintha valami láthatatlan kéz húzta volna őket ahhoz, — meg nem engedve a magasabb emelkedést. Egy par meg is szólalt, hogy „kár, kár“, mintha azt akarták volna mondani: ugyan van-e jó dolgod, bennünket megzavarni? A gimplik gombolyag-módra, összehu ódva keresgélték a magszemeket a teher üröm magasra nőtt, száraz, összezsugorodott szirmai közt, a szürke löld-loltokon; az éhség gyötrelme olyan szelídekké tette őket, hogy egész közelről repültek tel, szinte kalappal lehetett őket togdosni. Ah! milyen pogány is a tél, nincsen az ö asztalán semmi, ami kedvet adna a csicsergésre, az eleven élet megnyilatkozására. Ami van is, milyen fáradtsággal kell kivágni a csonttá fagyott rögök csomójából. Bizony, nehéz ez a munka, de hát az éhgyomor megkívánja a maga porczióját, táradni kell minden sze- mecskéérl. Hátha meg leszakad a magas hó, akkor lesz c»ak szükség, szegény kicsinyke madárkáim; akkor ke- r sítek tel kerteinket, ahol mar ki van teszitve ellenetek a gonosz háló, lépvessző, mely örökre megszakítja szabadságokat. összehasonlítottam a szép tavaszt a fagyasztó tél lel; szinte megmelegedett a lelkem, midőn képzeletben megláttam a velem szemben levő szőllőhegyek gyümölcsiáit virítani, az Ungban a halászok hálóvetését, hallottam lejem felett megszólalni a pacsirtákat, akik sietnek az égben szántani. Ah ! hol is van még az az áldott idő; mennyi mindenféle dolog történik addig; bánat éri lelkünket, tőr járja a szivünket, ezekből pedig bőven ki szokott jutni mindnyájunknak. Kevés az élet öröm, tengernyi a csalatkozás; ez az élet. Ezen ugyan mi nem változtathatunk semmit, — csak az isteni kéz fordíthat ja a mi sorsunkat jobbra. Mikor a > kalap»-tói visszafordultam hazafelé, a szám egészen befagyott, spárga-kötél vastagságú csapok nőttek a bajuszomon, amitől nagyon megijedtem, hogy elviszi a bajuszomat; mit togok én akkor színészi arcz- czal csinálni, úgy fogok kinézni bajusz nélkül, hosszú hajjal, mint egy utón tanyázó zsebrak. Különben lassan magamhoz tértem, amint a jégcsapokat leszedegettem egyenkint a bajuszomról; ilyen az igazi tél, nem kell felni, hogy megpálik a disznó-oldalas, mert a hideg éppen olyan erős, mint az akna-sugatagi só ; ahol ez a kettő dolgozik, ott nem érheti maliczia a gazdasszonyt. A napocska még fenn volt, de olyan halvány pa- rázs-szine volt az arczának, mintha el akarná egészen takarni a hamu. Kialvásnak induló mennybéli kemencze- tüz, melynek sem ereje, sem fénye nincs már. Minél közelebb érte a zempléni hegyeket, annál jobban megnőtt az ábrázata ; korong-széle itt-ott meg- rovátkosodott, mintha a titánok csipdestek volna belőle egy-egy (alatot. A sorompón túl, a Braun-féle házat izzó lángok közt látom; még a szemeimet is megtörültem, hogy jobban lássak. Borzasztó látvány volt ez, össze-vissza csapkodtak a lángok ; ahány lépési tettem, annyi formákban változtak a pusztító lángok, csak az volt csodálatos: tüst-íelleget nem láttam sehol. Füst nélkül égett a nagy ház. A lenyugvó nap sugarai okozták e káprázatos tüz- látványt az épület ablakain, minthá a pokol tüze támadt volna lel a ház belsejében, szinte vártam, mikor fog az egész épület egy földet megrázó dörgéssel levegőbe repülni. Egészen bágyadt volt a napkorong szine, de annál kapunk mai száma 6 oldalra terjed.
