Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
Melléklet az „UNG“ 1900. évi 37-ik szóméhoz méhkashoz hasonló üres házban, rideg, magányos öregség vár. Vagy pedig: megszületik a gyermek, látszólag ép és egészséges. Nehány hónap múlva rriegjelen az ifjú ember rettenetes ellensége, a más-más alakban fenyegető tuberkulózis s a gyermek az agyháltya-, vagy hashártya-gyulladás tünetei közt elpusztul. A gyermek gyarapszik. Reméljük, sőt bízunk benne, hogy felnevelhetjük. Ekkor váratlan Szerencsétlenség ér. Féltett kincsünkön erőt vesz az épilepsia. a hystéria, az angolkór elnyomottja tagjait, avagy ifjúságának virágában elragadja a tüdővész. Kikerülve mindezen veszélyeket, gyermeketek egészséges. A test ép, de szellemi képességű hiányos. Szegény szülők, akiknek gyermeke hülye, vagy csak korlátolt is, akik tudják, hogy semmi tanítás nem fog rajta, vagy akik arra a tudatra ébrednek, hogy fióknak korán jelentkező bűnös hajlamai majdnem az erkölcsi betegség és lelki nyomor örvényébe sodorják menthetetlenül! A párisi Salpetriere-ben egyszer megvizsgálták 60 alkoholista csalad állapotát. Az eredmény rettenetes volt. 301 gyermek közül zsenge korban meghalt 132. Epileptikus volt 60, 48 szenvedett görcsökben s csak 61 birt látszólag testi egészséggel. S mit tudtak szellemi, lelki és erkölcsi állapotukról? Ezt rövid vizsgálat meg nem állapíthatja. Mennyi bánatot, mennyi ke serü csalódást és összetolt reményt árul el ez a szomorú statisztika! Elveszteni öt gyermek közül kettőt, nyomoréknak látni kettőt s csak egygyel birni, aki testileg ép, de akire a szellemi bajoktól való örökös rettegéssel tekintünk — lássátok, az alkohol ilyen boldogságot teremt. Ilyen örömöket szerez a szesz, a szemérmetlenül családi italként hirdetett gyomorerősitő, lélek vidító pálinka! A társadalmi fűszer, az alkohol naponkénti használata ilyen, az egyén és csalad egészségét, eletét és boldogságát rombadöntő eredményt mutat fel. És mi elitéljük a szegény embert, ha nyomorában, hajlék, ruha, táplálék es fűtőanyag nélkül tengődve, a mindezeknél olcsóbb pálinkában keresi a jóllakottság, a me: leg és vidámság csalóka, önámító érzését?! Őt az az ínség kergeti az alkoholizmus karjaiba, mig mások csak azért folyamodnak hozza, hogy izgató hatása áltál fokozzák azon egy-két óra élvezetét, amelyet ba rátáik közt a vendéglőben, vagy kávéházban eltöltenek. Érdemes-e ezért koczkáztatni egy nemzedék, egy ország jövőjét? Halljuk a testi és lelki munkában kifáradtak érvelését. — Szükségünk van — úgy mondják — oly lélek- viditó frissitő-szerre, amely elfelejteti velünk a kiállott izgalmakat s gondolataikat eltereli a napi-foglalkozástól. Igazuk lehet. Hanem a kedély felvillanyozasára találunk más, egészségesebb italt is. így egy csésze rum- nelküli tea eloszlatja a fáradtság érzetét. Ezt bizonyítják az oroszok, japánok és kínaiak. A forró égöv eltikkadt lakói, az arabok, algíri és tunisi mórok hűsítőül naponta többször egy-egy csésze fekete kávét isznak s jól érzik magukat mellette. Hallottunk oly hírneves franczia orvosokról, akik kifáradt szellemük felfrissítésére szénsavdús ásványvizet használnak. Végre itt van a sör és bor, őseink itala, amelvnek mértékletes élvezete ártalmatlan. Sajnos, manapság nem igen bizhatunk tiszta voltukban. A különösen nálunk nagyon is elterjedt kávé- házozás helyett az ülő foglalkozású egyéneknek sokkal alkalmasabb s hathatósabb módot ajánlanék a fáradtság elűzésére. Ilyen a friss levegőn tett séta, az estebéd után a családi, vagy meghitt baráti kör beszélgetései, vagy a szellemi élvezetek, olvasmányok és művészetek gyakorlása által nyújtott szórakozás. Visszatérve az egyedül normális életmódhoz, az ipar és tudományos pálya munkásai nemsokára örvendetes változást észlelnének. Az addig korcsmákban, kávéházakban elköltött pénzzel az egyszerű polgár is kényelmessé, lakályossá varázsolhatná, otthonát s ha a napimunka után oda térne vissza, léha, költséges és egészségtelen mulatozás helyett övéinek szerető körében nemesebb szórakozást lelne s a csendes tűzhely mellett visszatérne ereje, egészsége és vidámsága. Az ily módon elért szellemi felfrissülés újabb s fokozott munkára serkentené s jövedelmének növekedése a jólét növekedését vonná maga után. Budapestet rég elnevezték már a kávéházak városának. Vájjon nem ott születik-e meg a fővárosi emberek számtalan családbontó szerencsétlensége ? A rossz társaság s a pálinkás üveg nem egy családot tett már tönkre. Gyűlölnünk kell tehát az alkoholt, boldogságunk legádázabb, legveszedelmesebb ellenségét. Megrövidíti életünket s százszoros szenvedésekkel fizetteti meg velünk az élvezet rövid pillanatát. Megöli, elnyomottja, megmételyezi gyermekeinket s az ország elnéptelenedésére vezet. Óvakodjunk a szenvedések, anyagi és erkölcsi bajok megteremtőjétől, amely nemcsak azokat ejti rabul, akik szenvedélyből hódolnak neki, hanem megtámadja s megrontja azokat is, akik vétkes gondatlanságból tűrik az alkoholizmus alattomos, romboló hatását. Erzsébet királyné emlékünnepe. Az ungvári Erzsébet-Kör f. hó 9-én, d. e. 11 órakor a vármegyeháza nagytermében tartotta díszközgyűlését, melyen kizárólag boldogult Erzsébet királyné dicső emlékezetének áldozott. A díszközgyűlésen szép számú és előkelő közönség gyűlt össze, melyet pont 11 órakor Virányiné Bodor Cornélia elnöknő mély érzéssel kidolgozott s gyönyörűen előadott, megható beszéddel nyitott meg, amit itt közlünk ; Mélyen tisztelt vendégek, kedves tagok ! Együtt vagyunk ismét, mint ma egy éve. Együtt vagyunk ismét s mosolygó arczczal, egymást üdvözölve tekintünk szét. Oh de jól tudjuk, hogy ez a derű, mely felénk ragyog, csak külszin, álarcz, melyet felöltünk a nyilvánosság számára, mint öltözékünk valamely darabját. A mythologiában Psiche láthatatlan. Örök igazság e képlet, a lélek féltve őrzi legigazabb megnyilvánulásait. Mennél őszintébb, közvetlenebb, mennél magasztosabb valamely ér.elem, annál inkább rejtőzik. De a lelkek azért megértik egymást. Mint a czimbalom húrja a tiszta hangra, úgy rezdül meg lelkünk, midőn valamely megjegyzés, nyilatkozat, vagy panasz előttünk igazán a szívből szakadt. S a midőn néha gyöngédtelen ujjal nyúlnak előttünk mások lelki sebeihez, nem kél-e bennünk visszhangként a részvét, mely gyakran úgy a szivünkbe hasit, hogy csaknem teljajdulunk bele? Hiába mosoly- gunk most is egymás szemebe, jól látjuk, hogy onnan a meghatottság tükröződik s az alkalomra gondolva, mely bennünket ma összehozott, mindnyájan elfogadunk. Persze, enyhébben nyilatkozik meg ma a bánat, mint ma egy éve s nem sikolt, jajong, mint két évvel ezelőtt. Az idő, mely láthatatlan lehével eltemeti a múlt évszázadok csodáit, mely kősziklába burkolja elmúlt évezredek világát, mely mindent nivellál, eltompilja a mi fájdalmunknak, mint minden érzésünknek az élét. Öröm és bánat egybeolvad a múltban s az emlékezet gyümölcse lesz mindkettő s mindkettő egyaránt kedvessé lesz előttünk. Ha elmerengünk, nem okoz többé örömet a régmúlt öröm s nem fáj a bánat, csak megmozdít bennünk valamely érzelmet s úgy a szivünkre nehezedik mind a keltő. Emez magasztosabb. nemesebb hatással. Mint lényegében felülemelkedik a föld rögén, ment a földi vágyaktól s önös hajlamoktól, úgy, mint emlékezet is tisztább sférák felé vonz. S emelheti lelkünket emlék magasabbra, mint a mi szent Erzsébetünk élete és halála? S hogy összegyűltünk, hogy, mint a zsoltár mondja: »A gyülekezetekben d csérjük a te neved» s mindnyájan Ő rá gondolunk, nem is őszinte arczunkon a mosoly, hanem fájdalomtól megszentelve emelkedik elfogódott lelkünk, vágyva felfelé ahhoz a nagy asszonyhoz, aki immár két év óta díszíti a mennyországot. Ezután Seidler Emi kisasszony olvasta fel nagy olvasottságra és mély érzésre valló dolgozatát, melyben párhuzamot von Erzsébet királyné és kedves költőjének, Heine-nek lelki világa között, — mély megindultságot idézve elő a hallgatóság között. Eme szép dolgozatot tárcza-rovatunkban egész terjedelmében közöljük. Utána Kis Berta kisasszony adta elő Tompa Mihály „Halottak emlékezete“ ez. költeményét, általános tetszés között. Tabódy Ida kisasszony pedig az Erzsébet királynéról szóló könyvből a 60-as évek politikai viszonyait megvilágító s a boldogult Erzsébet királyné véghetetlen szivjóságát igazoló részletet olvasott fel. Virányiné úrnő a szép számú közönség részvételét megköszönő zárszavai után a díszközgyűlés véget ért. A szép számú közönség mélyen meghatva távozott a díszközgyűlésről. KÜLÖNFÉLÉK. * A második évforduló. Szeptember 10-ike a gyászos visszaemlékezésnek napja a magyar szivekben mindig. Két esztendővel ezelőtt hozta azt a szivén át nyilalló, borzasztó hirt a táviró, hogy imádott Erzsébet királynénkat egy őrült olasznak gyilkos tőre a genfi tó partján megölte. Mélységes gyászba borította e szörnyű hir az egész hazát s bánatosan hangzó harangszó mellett, hangos zokogással sirattuk a legjobb, legdicsőbb királynét. Az örökre gyászos emlékezetű nap óta két esztendőnek öröme s bánata váltotta fel egymást s bár a hazafiui szivekben a gyógyító idő múlásával csillapult is a fájdalom, ezen a napon annál fájóbban sajgott. A hűséges kegyelet önként érthető okból nyilatkozott meg tehát országszerte e napon, amikor a templomokban gyász Istentiszteletek tartattak, a legjobb királyné lelki üdvéért. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök rendelkezéséből Ung vármegye összes rk. templomaiban volt gyászistentisztelet. Ung- váron Jóna József dr., id. administrator mondotta azt Barna janki plébános, Komka és Pásztor lelkészek segédkezése mellett, amely alkalomból a templom fő- hajójaban virágerdővel díszített gyönyörű katafalkon fejedelmi korona volt elhelyezve, mig a koporsó állványát körülvevő gyászszövetre élővirágokból a megdi- csőült királyné nevének kezdőbetűjét helyezték el gyöngéd női kezek. A gyász Istentiszteleten Kende Peter cs. és kir. kamarás vezetése alatt megjelentek az összes állami hivatalok, a törvényhatóság és a város tisztviselői, a tanintézetek növendékei tanaraik és tanítóik vezetése alatt, a cs. és kir. közös hadsereg, a m. kir. honvédség és m. kir. csendőrség tisztikara. * Felség-segélyek. Jaczkovics A. István, szuchai gör. kath. éneklész-tanitó, Magyar Pál zahari ev. ref. tanító és Jaczina László kosztyova-pásztélyi gör. kath. éneklész-tanitó 30—30 korona felség-segélyben részesültek. * Vármegyei közgyűlés lesz holnap, hétfőn, d. e. 972 órakor kezdődőleg. Az állandó választmány e hó 14-én tartotta ülését, melyen az Ungvár városát érintő ügyekben a következő határozati javaslatokat hozta : A szikviz-adó behozatalát ellenzi, a vármegyeházhoz tartozó I.am-féle teleknek a tüzőrség czéljaira való átengedését nem véleményezi, mert e telek az esetleg Ungvárt felállítandó törvényszék épületei számára jelöltetett ki. * Tót-megyeri vadász-társaság. Nyitra- megyében, gróf Károlyi Alajos vadász-területén, f. évi szeptember hó 3-tól 7-ig bezárólag, rendkívüli eredményű fogoly-vadászat volt, melyen gróf Török József főispán is részt vett. Az alábbi kimutatás szerint 14 vadász 4861 vadat ejtett el, és pedig : szeptember 3-án, 5 puskás a tót-megyeri vadász-területen : 591 fogoly, 12 fürj, 2 vadkacsa, 7 vegyes vad; szeptember 4-én, 8 puskás a rábi és surányi vadász-területen : 1 fáczán, 836 fogoly, 8 fürj és 2 vegyes vad; szept. 5-én, 10 puskás tót-megyeri vadasz-területen : 1349 fogoly, 8 fürj, 4 nyúl, 2 vegyes; szeptember 6-án, 12 puskás a surányi és lászló-telepi vadász-területen : 1061 fogoly, 10 fürj, 5 vegyes; szeptember 7-én, 12 puskás a rabi és tótmegyeri vadász-területen : 941 fogoly, 20 fürj, 2 vegyes. A vadászaton részt vettek: Gróf Eszterházy László, gróf Török József, báró Révay Simon, Meszlényi Bencze, báró Vecsey Miklós, gróf Draskovics Dénes, gróf Berchtold Kázmér, Máriássy György, báró Inkey József, gróf Friess Mór, gróf Apponyi Gyula, gróf Károlyi Lajos és gróf Schönborn Károly. * Városi közgyűlés. Ungvár város képviselő-testülete folyó évi szeptember hó 17 ik napján, délután 3 órakor a városháza gyüléstermében rendes közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők : 1. A m. kir. kincstár tulajdonát képező Széchenyi-ligetnek (Vadaskert) a várossal a borsólázi földekből megfelelő területért leendő elcserélése tárgyában közgyűlési határidő kitűzése. 2. A vármegye által építendő laktanya czéljára a város által tuladonjogilag átadandó terület átengedése. 3. A város képviselő-testülete által folyó évi aug. 13-án az építendő állami elemi iskolaépület jó karban tartása és tűzbiztosítása tárgyában hozott határozatnak a nmélt. vall. és közokt. m. kir. minisztérium részéről kívánt megváltoztatása. 4. A kapos-ut- czai uj sorompóház, valamint az uj városháza udvarán szükséges fatartó-épités. 5. Lám Sándor képviseleti tagnak a város tulajdonát képező, volt pénzügyőri laktanya-telekből 2 méter szélességű területnek a Minaj-utcza szélesítésére leendő átengedése iránt beadott inditványa. 6. A Ferencz József-laktanyai kantin bérletének meghosszabbítása tárgyában tett javaslatok. 7. A polgár- mesternek folyó hó 18-ikátóI számított 14 napi szabadságidő engedélyezése. 8. Markovszky Sándor v. rendőrtanácsos rendőri egyenruhaviselhetés iránti kérvénye feletti határozathozatalok. 9. A városi pénzügyi és gazdas. bizottságban üresedésbe jött egy tagsági hely betöltése. 10. A városi villanyvilágításra vonatkozó árverési feltételek folytatólagos tárgyalása. * Áthelyezés. Kecskés Dezső ungvári kir. pénzügyigazgato a soproni pénzügyigazgatósághoz helyeztetett át hason minőségben, egyúttal Ő Felsége a király által részére a királyi tanácsosi czim adomá- nyoztatott. A közönség és tisztviselői részéről egyaránt tisztelet- és szeretetnek örvendett pénzügyigazgatónak az ungvári pénzügyigazgatóság vezetésétől való távozása általános sajnálatot keltett minden körben. Utódja még nincs kinevezve, de előre látható — miként mar emlitettük —, hogy hidegi Hirsch Károly kir. tanácsos, miskolezi pénzügyigazgató lesz az ungvári kir. pénzügyigazgatóság vezetője. * Az Ungvári Tanári Kör közgyűlése. Az Ungvári Tanári Kör, melyhez ez idő szerint a beregszászi és munkácsi állami főgimnáziumok táhár- testületei is tartoznak, ez évi rendes közgyűlését f. hó 22-én, szombaton, délután 3 órakor tartja meg a helybeli főgimnázium tanácskozó termében. A közgyűlés tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A pénztáros és a pénztárvizsgálóbizottság jelentése. 4. Az alapszabályok revíziója. 5. Nyers Karoly beregszászi áll. főgimn. tanár értekezése: A földrajzi terminológia egységesítése s a földrajzi egyedek egyöntetű, megfelelő elnevezéséről. 6. Dr. Csighy Antal beregszászi áll. főgimn. tanár értekezése : Iskolai nyelvtanaink terminológiájáról 7. Esetleges indítványok. 8. Tisztujitás. * Katonáink hazaérkezése. Úgy a közös hadsereg, mint a honvédség itt állomásozó zászlóaljai e hó 18-án, d. u. 2 óra 5 perezkor és d. u. 5 óra 50 perczkor fognak hazaérkezni a galicziai hadgyakorlatokról. * Gyászhir. Fehér Ákos, vármegyei II. aljegyzőt súlyos csapás érte. Neje: Tabakovics Juliánná úrnő, e hó 13-án, életének 33. évében, hozzátartozói és ismerőseinek őszinte bánatára, hosszas betegség után elhunyt. A korán elhunyt végtisztessége e hó 14-én ment végbe, nagy részvét mellett. Haláláról a gyászoló család a következő jelentést adta ki: „Fehér Ákos mint férj, gyermekei Mariska és Mihály, továbbá Tabakovics György mint apa, fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a felejthetetlen, hűséges feleség, a gondos any a, a szeretett jó gyermek : Fehér Ákosné, szül. Tabakovics Juliánná, életének 33-ik és boldog házasságának 8-ik évében, hosszú és súlyos betegség következtében, az utolsó szentségek ájtatos felvetele után, folyó évi szeptember hó 13-án, reggel 8 órakor az Urban elhunyt. A megboldogult drága halottnak földi részei a gör. szert. kath. anyaszentegyház szertartása szerint a kálváriái temetőbe f. évi szeptember 14 én, délután 4 órakor fognak eltemettetni. A megboldogult lelki üdvéért bemutatandó engesztelő szent mise-áldozat pedig folyó hó 15-én, reggeli 7 és V* órakor a ceholnyai gk. egyházban fog megtartatni. Ungvár, 1000. szeptember 13. Imádkozzunk érette I“ * Köszönő-irat. Az ungvári állami reáliskola tanári kara Farkas Ferencz ungvári ügyvéd, képviselő- testületi taghoz köszönő-iratot intézett abból az alkalomból, hogy a reáliskolának főreáliskolává való fejlesztése érdekében a képviselő-testülethez megokolt indítványt nyújtott be s ez indítvány alapján a képviselő-testület a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez felterjesztést intézett, melynek — reméljük — meg is lesz a kívánt sikere,
