Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
XXXVHl. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. szeptember 16. 37. SZÁM. Kéziratok: nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 írt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 > | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap niegjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A tisztességtelen versenyről. Alább hozzuk a kereskedelemügyi minisztériumban kidolgozott előadói tervezetet, mely kiválólag kereskedőkre, gyárosokra, iparosokra vonatkozik, részben pedig azok alkalmazottaira. -- Érdekes mindenesetre e munka, melyről úgy látszik, sokan azt hiszik, hogy egészségesebb állapotokat fog teremteni, de minket, mint nem szaklap Íróit, azon körülmények érdekelnek főleg, melyek e tervezetből a mostani társadalom életét, jelenségeit élesen bírálják. Mire mutat e tervezet? mit jelentenek a benne foglalt rendeletik és büntető határozatok ? Az egész nem egyéb, mint tükör a mai kereskedelemről,de a mely ugyanoly viszonyokat mutatna a társadalmi élet más irányából is. A verseny, a meg nem engedhető verseny minden téren ott található ! Nem merjük állítani, hogy mi lettünk rosszabbak; talán a viszonyok teszik azt, amely abból származik, hogy ma minden pálya túlzsúfolt, tulzsnfolt pedig azért, mert gyenge g zdasági viszonyaink, helyesebben szegénységünk folytán nélkülözni kell tudnunk az ügyvédet, az orvost, a festőt, a zenét, — tehát mondjuk : a viszonyok változtak oda, hogy a tisztességtelen konkurrencia minden téren mutatkozik. Az alább olvasható törvény-tervezettől nem lehet eltagadni, hogy igen helyes rendelkezéseket tartalmaz, a baj esak az, hogy i'yen törvényre szükség van, hogy a különben nóikülözhetlen verseny oda fejlődött, hogy merész tulhágásait fenyitő utón kell visszaszorítani az egészséges mederbe ; a baj csak az, hogy törvénynyel egymagában segíteni is nehéz, mert az e törvényben foglalt tilalmakra nehéz reá jönni és nem lesz, a ki feljelentse az illetőket, lóvén a magyar ember, minden inkább, mint spicli természetű s igy csak igen sporadikusan fog büntetés előfordulni. Látjuk ugyanezt a hamis borokra vonatkozó törvénynél ; annyi még ma is a hamis bor az országban, hogy utou-utfélen, minden második korcsmában azt mérik. Ismételjük azonban, hogy a mily szóim >ru világot vet e törvény szükségessége a kereskedők és iparosokra, oly általános társadalmi jelenség ez oszágszerte, az érvényesülés minél előbb, bármi eszközökkel. Ezen bajon azonban törvény nem segíthet: nekünk kell javulnunk és megjavítani embertársainkat. Különben olvassuk el a törvényt: A tervezet szerint senki sem használhat czégén, kirakatában, áruin, hirdetésein, kórözvényeiben, számláin, vagy más Írásbeli, vagy nyilvános szóbeli közleményeiben az üzleti viszonyokra, nevezetesen a munka, vagy áru minőségére, meynyiségére, előállítási módjára, árára, a beszerzési lorrásra, kitüntetésekre, az eladás módjára, okára, vagy czéljára vonatkozó oly kitételt, vagy ábrát, mely a valóságnak meg nem telel és a közönség tévedésbe ejtésére alkalmas. Oly kitüntetések, czimek, oklevelek, melyek nem a magyar kormány fennhatósága alatt rendezett kiállításokra vonatkoznak, csak a kereskedelemügyi miniszter engedélyével használhatók. Oly személyes tulajdonságok, melyek más kereskedőhöz, vagy iparoshoz való üzleti viszonyból származnak (tanítvány, volt alkalmazott, képviselő), csak az illető kereskedő, iparos, vagy jogutódai beleegyezésével tehetők ki. Senki sem tehet ki az árun, vagy az arra vonatkozó közlésekben oly származási helyei, mely a valóságnak meg nem felel. A kereskedelemügyi miniszter bizonyos árukra nézve elrendelheti, hogy csakis a származási hely megjelölésével ellátva hozhatók torgalomba. Senki sem alkalmazhat áruinak csomagolásánál, vagy kiállításánál oly módokat, továbbá oly hirdetéseket, árjegyzékeket, üzleti leveleket, ajánlatokat, számlákat, melyek a/, érdekelt forgalmi körökben valamely versenytársai gyanánt ismeretesek. Tilos a versenytárs személyének, működésének, vagy árúinak olyatén kisebbítése, mely üzletének menetére, vagy hitelére ártalmas. Tilos más, ugyanazon, vagy hasonló üzletkörrel biró kereskedő, vagy iparos jogosan használt nevét, czégét, czimeret, üzleti elnevezését, vagy egyéb megjelöléseit oly módon használni, amely összetévesztést okozhat. Aki e tilalmak ellen vét, 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ismétlés esetében ezenlelül 30 napig terjedhető elzárással büntetendő. Ha a kereskedő, vagy iparos ily tiltott cselekmény által kárt szenved, a kereskedelemi ügyekben eljáró biróság elölt annak megtérítésére keresetet indíthat. Aki mint alkalmazott, munkás, vagy tanoncz oly üzleti, vagy üzemi (gyári) titkot, melyről a szolgálati viszonyból kifolyólag tudomást szerzett, annak tartama alatt másnak jogosulatlanul, az üzlettulajdonos megkárosít isa végett elárul, vétséget követ el és a sértett fél panasza folytán 6 hónapig terjedhető fogházzal és 4000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ugyanezen büntetéssel sújtandó, a ki üzleti, vagy üzemi (gyári) titkot, melynek tudomására valamely alkalmazott, munkás, vagy tanoncz állal, vagy más, a törvénybe, vagy a jó erkölcsökbe ütköző cselekedet utján jutott, verseny czéljából jogosulatlanul felhasznál, vagy másokkal közöl. Aki valamely alkalmazottat, munkást, vagy tanon- czot, az üzlettulajdonos üzleti (üzemi, gyári) titkainak jogosulatlan közlésére reábir, vétséget követ el és három hónapig terjedő logházzal és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ez esetekben a sértett félnek kérelmére 10,000 koronáig terjedhető kártérítés Ítélhető meg, a biróság elrendelheti, hogy a marasztaló ítélet a sértett fél által megjelölt hírlapokban egész terjedelmében, indokaival együtt, a marasztalt fél költségére közhírré tétessék. A kereskedelemügyi miniszter elrendelheti, hogy bizonyos, az országba behozott oly áruk, melyek a magyar korona országaihoz tartozó valamely helység nevével vannak hamisan ellátva, vagy általában mint hazai termékek feltüntetve, elkoboztassanak. A huszkoronás bankjegyek. A hivatalos lap a napokban közölte a pénzügy- miniszter rendeletét, melyben az osztrák-magyar bank buszkoronás uj bankjegyeinek e hónap 20-án megkezdődő kibocsátását teszi közzé Egyidejűleg az osztrák-magyar bank is tudtul adja a hivatalos lapban a kibocsátást s közli az uj bankjegyek részletes leírását. Ebből látni, hogy a huszkoronás papírpénz kisebb lesz, mint a mostani tiztorintos s az alapszíne nem kék, hanem vörös. A felülnyomás, a mely tulajdonképen csak az utánzás megnehezítésére szolgál, fekete pontsorokkal tarkított zöld ornamentekből van összeállítva. A szöveg egyik oldalon tiszta magyar. A másikon a németen kívül még nyolcz más, Ausztriában használatos nyelven olvasható, bár a némethez képest erősen kicsinyítve. A bankjegy folyó száma a magyar irásmezőben, sorozatszáma a német oldalon olvasható le, fekete színben nyomtatva. Érdekes, hogy a szöveg’a bankjegyek beváltását kívánatra törvényes érczpénzben Ígéri. Vagyis nem aranyban, mert a valutarendezés befejezetlensége miatt ez még nem volna reális. Azért ezt a módot választották arra, hogy a huszkoronás fedezetét mindenkor az államérvényes érczpénzben találja. A kibocsátásról szóló pénzügyminiszteri rendelet egyébként igy hangzik : Az osztrák-magyar bank 1900. évi márczius hó 31-ikéről keltezett 20 koronára szóló bankjegyeinek Heine és Erzsébet királyné. — Irta és az Ungvári Leányok Erzsébel-Körének e hó 9 én tartott gyászünnepélyén felolvasta: Seidler Emi. — A múltak ködéből egy alak int felénk, egy Kriszlus- fejü beteg ember lájdalmas alakja: Johann Christian, Heinrich Heine . . . Távol hazájától, idegen földön, évek hosszú során át elevenen eltemetve „madrácz-sirjában“ — ahogy ö maga fájó gunynyal nevezni szokta —, egy elaszott testben gyötrődve vergődő lélek ... igy jelennek meg előttünk a szenvedő költő körvonalai. Mert költő volt, nagy költő, Isten kegyelméből va'ó. Olyan, aki dalba foglalta mindazt, ami poézis és szépség bennünk és kívülünk él: a zöld levelek közt elsikló napsugarat, a távol láthatáron kékellő h gyek sejtelmes szépségét, a lenyugvó nap haragos bíborát és a rózsaillattól mámoros csalogány szerelmes csattogását S figyelő lülét az emberiség szivére hajtva, megleste annak legbensőbb rezgéseit, leghalkabb szívverését is. Saját lelke vívódásain keresztül érezte át az emberi lét minden keservéi, halálos nagy fájdalmait és értetlenül szunnyadó bánatos sejtéseit. Majd a szivet megremegtető boldogságnak és a szí p imudásábol lakudó min den gyönyörűségeknek ská’úja csendül meg lantján a természeti hangok fenséges egyszerűségével, melyeknek muzsikájához csak az Istentől kegyelmezett zseni tud igazán . . . Dalaiból a tavasz lehellete és az őszi herva- dás luvallata áramlik (elénk, amelynek érintése mindnyájunkat megcsap, amit megar.nyian érzünk, de kifejezni nem tudunk. A szépség, ez az ö birodalma. E birodalmon belül ö korlátlan ur, aki a szép kultuszánál és annak művészi megérzékilésénél parancsolóbb kötelességet nem ismer, sem kíméletet, midőn azt idegen elemek ellen védelmeznie kell. Költészete ragyogó gyöngyszemei mellett helylyel- közzel, de mindig felvillan a gúny finom éle is, melyet könyörtelenül fordít minden ellen, ami hazugság, korlátoltság, szükkeblüség és kicsinyesség az útjába akad. Legyen az bár a népszokás szentesítette hagyomány, köztiszteletben álló emberi intézmény, vagy a vak tömeg által tömjénezelt utszéli nagyság a tudomány, költészet, vagy társadalom terén, a Heine tegyvere nem tesz különbséget. Nem kiméi semmit és senkit, legkevésbé önmagát. Kegyetlen graciozitásával nevetve vág hol jobbra, hol balra, lel és le, egy benső kényszerűséget követve, mely öt a gyarlóság eltiprására és agyonnevetésére készteti . . . Üt, vug és szúr, míg szivéből patakban (oly a vér és ajkan mosoly játszik, — a bölcsek örökkévaló klassikus mosolya. És mosolyog akkor is, mikor saját keblébe mártja a tőrt . . . Midőn saját vérének vérei, tulajdon hazája és nemzete ellen kénytelen fölemelni pengéjét. Azt a minden oczélnál élesebb és czéltudalosabb pengét, mely csak a szellemi nagyoknak adatott meg . . . Magasra törő lelke röpülni vágyott, — ám az elhatalmasodott középszerűség békója megakasztá szárnyait. Elméjének fénysugarait széjjelhinteni óhajtá testvérei közölt, — ám mindenfelé csak a rosszhiszemű vakság kínai talaba ütközött. A gyilkos türelmetlenség kietlen éjszakája és a kishitűség gyanakvó közömbössége nyelte el hangját. Szivében felsírt a szeretet a hazugság jármában nyögő hazája láttára, — ám omló könnyeit nevető álarcz mögé rejtve, gúnyos kaczajával akarta lölverni azt: kelj lei és légy méltó magadhoz ! Ő másként nem cselekedhetett, ezt követelte lelke másik imádott bálványa, melyet a szépség mellett elsőnek tartott: az igazság. És ime, ennek oltárára tette le véres áldozatul élte boldogságát és költészete diadalát is. Mert a szerecsennek mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy tekete, az embernek mindent, csak azt nem, hogy gyarló. Ember az embertől sziszszenés nélkül túr el bármit: a gyűlölet izzó parazsát, a gonoszság korbácsütéseit és az elnyomás bilincseit. Csak a megvetés hideg érintése lázitja föl, csak a gúny csiklando- zására ordít fel eszelősen. Az erő felsősége előtt térdre hull, de az elme magasságai felé öklét mutogatja A rövidlátó tömeg logvicsoritva kap sebéhez és nem látja, hogy az övé is sajog — a haldokló oroszláné, akinek haldokolnia kellett holta napjáig. S holta napjáig nem lelt pihenése, mert ahányan csak voltak a kicsinyek és gyarlók, akik az oroszlánkarmok simogatását valaha is érezték mellükön, mindannyian fölkeresik az odújában és ütnek rajta egyet. Mintha sejtették volna a gyávák és kislelküek, hogy ez az egy ember, e vánkosára hanyatlott haldokló oroszlán mindenkorra megmarad áruló mértékül, hogy milyen gyarló a többi. És halála után is eme megbékélhetetlen gyülölség ereje veti a Heine szobrát német földről tengeren-túlra, tengerentúlról vissza német földre ... Ez a fehér kisértet, ez a bujdosó szobor az ő márványujjával, mikéntha szörnyű és rettenetes példát intene mindazoknak, akik imádják a szépségei és megvetik a butaságot . . . •T« S mégis, — a száműzött poétának is akadt hazája, a bujdosó szobor is talált dicső emlékének helyet. Akit szülőföldje el nem fogadott szülöttjének s akinek szobra, mint kővé vált örök zsidó pusztákon, vadonon és tengereken bolyongott: ime, egy fejedelmi szívben, egy dicsőSZ EH K ESZTŐSÉG: Ungvúr, Vármegyefcj^^Bgr 1. szám.- F A szei keszlőhöz intézenao minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmil sem közlünk, ha nem tudjuk, kilói jön. papunk mai száma 8 oldalra terjed,
