Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
XXXVili. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. szeptember 2. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeliá*-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmenlesen fogadlatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. 85. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 > | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttép soponkint 20 kp. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A helyi pénzintézetekről. Igen nehéz, mondhatni leküzdhetlen uj helyzettel fog állani szemben már a legközelebbi jövőben a 3, illetve 4 városi bank; tudnivaló dolog ugyanis, hogy a szobránczi és kaposi j.-bíróság területére telekkönyvi hatóság létesül, a miáltal az oda tartozó községek ingatlanaiba való belete- Kintés meg fog nehezülni, meg fog drágulni A helyi intézetek pedig igen sok bekebelezési és személyhitelt nyújtottak e tagadhatlanul legmódosabb két kerületnek, mely hitelnyújtásoknak mindenkor az volt az alapja, hogy a hitelt kérők telekkönyvi állapota megvizsgáltatott, a bírálati igazgatóságnak tájékozás adatott. A már bekebelezett hitelre nézve változást nem fog előidézni, de a személyes hitelt kapott egyénekre nézve nehézséget fog okozni, hogy az esetleges telekkönyvi változásokat nem ellenőrizhetjük innen és az esetről esetre való hivatalos megkérdezések, avagy hiteles tkvi kivonatok beszerzése drága és nem is biztos eljárás. Tudjuk ezt, mert a n.-bereznai telekkönyvi hivatal felállítása után a felvidékkel igy nehezült meg, nagyobbrészt lehetetlenné vált a kölcsönadás ; annál érezhetőbbé fog válni most, midőn egyszerre két kerületet vesztünk el, hozzá a legmódosabb vidéket. Ha tekintetbe vesszük ezenkívül, hogy a fillérbankkal egy negyedik intézet fejlődött ki városunkban, hogy a jelzálogi kölcsönadás majd nem minden intézetnél ki van használva, érthető azon aggódás, melyet czikkünk elején jeleztünk. E változással erősödni fognak a községi szövetkezetek, kisebb pénzintézetek melyek már Csapon, N.-Kapóson, N.-Bereznán, Szobránczon és Tarnóczon, mint szövetkezetek működnek és alig csalódunk abban, hogy ezekhez később még újabb ilyen kis intézetek fognak csatlakozni. A nélkül, hogy ez áramlatnak ellenségei volnánk, sőt gazdasági előnyeit sem kicsinyeljük, ha ez intézetek feladataiknak megfelelendenek : közvetlenül mégis előtérbe lép, hogy helyi tekintélyes hitelintézeteinknek számolni kell az uj helyzettel, gondoskodniok kell a módról, melylyel az okvetlen beálló üzleti veszteséget más utón behozni lehessen. A vidéki pénzintézeteknek legnagyobb hátránya, hogy üzemben tartása, felügyelete nagy apparátussal jár, drága helyiségeket, sok hivatalnokot, igazgatóságot kell fizetnie, úgy, hogy a jövedelem legnagyobb- része a kezeléssel emésztődik fel; de ugyanily személyzettel, ugyanazon kezeléssel sokkal nagyobb forgalmat is pontosan el lehet végezni, győzni. S miután az előbbi elkerülhetlen kiadást képez s csak nehezen és csekélységben volna redukálható, természetes, hogy a nagyobb forgalom elérése kell, hogy czélul tűzessék ki, kell, hogy különösen a fentiek után, az igazgatóságok ennek elérésére gondoljanak. Hogy miként gondoljuk mi az üzletek kiterjesztését, . arról legközelebb fogjuk nézeteinket előad A:' Közigazgatási tanfolyamok. A m. kir. belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a közigazgatási tanfolyamokon való részvételre óhajtaná megnyerni a már oklevéllel biró jegyzőket is s evégből a következő s az e hóban tartandó vármegyei közgyűlésen tárgyalandó körrendeletét bocsátotta ki az összes vármegyei törvényhatóságokhoz : A községi közigazgatási tanfolyamokról szóló 1900. évi XX. t.-cz. ez évi szeptember hó 1-én életbelép s a törvény értelmében felállítandó tanfolyamok szeptember elején megkezdik működésüket. A törvény végrehajtására vonatkozó, »A községi közigazgatási tanfolyamokról és a községi közigazgalási vizsgálatról» szóló szabályrendelet egy példányát mellékelve, a következőkre kívánom felhívni a törvény- hatóság figyelmét: A most életbelépő törvény a községi-jegyzői minősítés megszerzésének módját egészen uj alapokon szabályozza. A jövőben csak az fogja ezt a minősítést megszerezhetni, a ki a községi közigazgatási tanfolyamot szabályszerűen elvégzi és a tanlolyamok székhelyén szervezendő vizsgáló-bizottságok előtt a községi közigazgatási vizsgálatot sikeresen leteszi. Önként következik ebből, hogy az eddigi, vármegyénkint szervezett jegyző- vizsgáló-szakbizottságok ez évi szeptember hó 1. napjával leioszloliaknak tekintendők. Mig azonban az uj törvény a jövőre nézve a jegyzői minősítést ilyen gyökeresen megváltoztatta, addig a múltban már megszerzett jegyzői oklevelek érvényét nemcsak fentartotta, hanem ki is terjesztette azzal, hogy mindazok oklevelét, a kik az uj törvény életbelépte előtt az 1883. évi 1. t.-cz. 6. §-ának megfelelően a jegyzői vizsgálatot letették, kivétel nélkül országos érvényűvé emelte. Azok tehát, a kiknek ilyen oklevelük van, folyó évi szeptember hó 1. napjától kezdve községi és körjegyzőkül az ország bármely vármegyéje területén akadálytalanul alkalmazhatók. Az életbelépő uj törvény messze kiható fontosságát — úgy vélem — nem szükséges különösebben hangsúlyoznom. A törvényhatóság bizonyára teljes tudatában van annak, hogy a községi közigazgatás élén álló elemek szellemi színvonalának és szakképzettségének fokozásához minő fontos érdekek fűződnek, nemcsak a községi közigazgatás szempontjából, hanem, mivel ennek működése az egész közigazgatás menetére kihat, az általános közigazgatás szempontjából is.' Éppen a kérdésnek ezen nagy fontossága miatt felette szükséges, hogy a törvény végrehajtásában, nevezetesen a szeptember hó elején megnyitó községi köz- igazgatási tanlolyamok sikeres működésének előmozdításában minden tényező tőle telhető buzgósággal vegyen részt. Annak, hogy a tanfolyamok hivatásukat betölthessék, egyik föteltétele mindenesetre az, hogy hallgatásukra minél többen vállalkozzanak. Azoknak, a kik a jegyzői pályára készülnek és még nem tettek eddig jegyzői vizsgálatot, czéljuk elérése végett természetesen szükségszerüleg hallgatniok kell a tanfolyamot. Kívánatos lenne azonban s különösen erre akarom most a törvényhatóság figyelmét felhívni, hogy a tanfolyamok hallgatására necsak azok jelentkezzenek, a kik — mint lentebb említettem — a tanfolyamok hallgatására rá vannak szorulva, hanem olyanok is, a kiknek már jegyzői oklevelük van, különösen a jegyzői oklevéllel biró, de önálló jegyzőként még nem működő jegyzői alkalmazottak. Nemcsak azért, mert az ismeretek kibővítése s az önművelés minden esetben dicséretes, hanem azért is, mert azok, a kik a tanfolyamot elvégzik, a jegyzői álláshoz íüződő és egyre fokozódó követelményeknek bizonyára jobban meg tudnak felelni s a dolog természete szerint a jövő közigazgatási szervezetbe is könnyebben tudnak majd beleilleszkedni. Igen helyesen jár el tehát a törvényhatóság, ha a tanlolyamok hallgatására a jegyzői oklevéllel bírókat is buzdítja s emlékezteti őket arra, hogy bár az uj törvény oklevelük érvényét nemcsak meghagyta, hanem az egész Közös regényünk. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Irta : Silberger Róza. (Vége.) Ideje volt előbujni rejtekhelyemből, barátnőmnek szüksége volt támogatásra. Engem megpillantva, mosolyogni próbált, de én be sem várva a részletezéseket, egyenesen czél leié tartottam : — Tudok mindent, édes! Szedd össze magad ! Fenn hord a tejed ; igy ni! Mint előbb, mikor kiadtad útját. Ne tudja meg rajtam kívül senki keserű csalódásod. Nem tudod te, mi a szerelem és csalódás ? . . . — Klári! Nem élem túl, meglásd ! — Dehogy nem 1 Hordja mindegyikünk a maga keresztjét . . . — Te is, Klári ? — Oh, nem ! Borzasztó futó-fellobbanás volt,siettem elfelejteni, mit neked is ajánlok. Te még boldog lehetsz. Te érted egy derék férfi-sziv dobog. Közel, csak nyúlnod kell boldogságod után . . . így beszélgetve, értünk haza. Ilus látszólag, megnyugodott, miután az utszéli kápolnánál letette panaszát. De csak látszólag ! Hús nap-nap mellett hervadt, sorvadt és ma ott nyugszik a kápolna melletti szép helyen, a hüs akáczfak alatt, boldogsága színhelyén ............ Ott viritnak az ápolt virágok a sirhalmán, versenyt illatozva avval a szép, óriási, fehér kaméliával vegyes mirtus-koszoruval, mit egy távollevő ismeretlen »Dr.» küld menyasszonyának, »igaz megbánása jeléül» .... E sir közös kedvencz sajátunk ; itt húzódik meg lavaszszal szerényen a barátné ibolya-koszorúja . . . Itt ülök egy forró júliusi nap enyhe, szellős estéjén, bámulva a csillagos égboltozatba, a sápadtan lénylő holdba, szerelemmel telt szívvel és mégis boldogtalanul . . . Kérdezem a csendesen suttogó szellőtől, a fészkel, ben pihenő madaraktól, a méhesben zümmögő méhektől, a karámban kolompoló szarvasmarhától és a duczban morgó galambpártól : »Leszek-e még boldog szerelem nélkül ?» . . . A természet gyermekei azt lehelik mindenünnen : »Csak úgy, ha szeretsz és szeretve vagy!» A modern uri-kisasszony azt felelné: »Hogyne, kérem, ha lérjet és vele vagyont is kap. Miért ne?» De én csak egy, a maihoz hasonló nyári estére gondolok vissza, mikor egy édes férfiajk tapadt a kezemre ... Ah! Hogy nem tudtál az ajkamra tapadni, annak melege nem engedte volna onnan leszakadni . . . Óhajtanám, hogy úgy légy szereivé, mint te szeretsz, akkor boldog leszek örökre, lemondva viszontszerelemről húsz esztendős korommal! Madaram krécselése zavar, folyton ismétli: Vén leány! Vén leány ! Atyám tanította arra, mióta egy „uras parthien“ töri a fejét, miben örömet remél részemre. Szegény apám! Szinte látni vélem, mint hajtod ősz lejed és kérded magadban : honnan hozzad leányodnak a boldogságot? Fel-felviilanó tekinteted azt beszéli, hogy csak „kutsir-kocsin“, czifrán felszerszámozott hámban, négy tüzes paripát hajtva jöhet az a végtelen szerencse . . . Anyám bóbiskolva folytatja gondolatmenetét: „Nekem is elő kell szedni majd az ünneplő ruhát hétköznapról, ha úri asszony lesz az Istenadtából!“ Aranyos lelkeim! Nem bársony-pamlagon vágyik ülni Kláritok, büszke, uras kérőtök mellett! Egy szál vászon, bő ingujjas, tüzes szemű legény keble lett volna puha nekem, az eperla alatti kemény pádon is . . . De az bús elhalt imádottja után és vele gyászolom én is barátnőmet és iljuságomat.-------— Hah ! Ifjúságom ? Nem. Hazudom ! Érzem, hogy él bennem egy szikra remény. Aratás elölt kell hazajönnie! Két éven át, tán csak kigyaszolhatta már a más kedvesét ? De, ha gyászolsz is, neked nem szabad látnod Klári benső bánatát. Előtted hangosan kell tudnom ka- czagni, ha szivem szakad is bele. Nem kellesz, ha kérnél sem ! Nem is merné megtenni; tudja, hogy édes apám felelete ez volna : „Buta parasztja ! Az én Klárim? Ohó! Ahhoz iskolába kellett vön’ járni magának, Gazsi, és nem a rendet vágni!“ Vasárnap este van ma, csütörtökön várjuk haza . . . hogy gondolok reá, pedig el akarom felejteni . . . Barátnőm kedvencze, vén gitárom után nyúlok, ujjaim öntudatlanul húrjait keresik és nem találok abban semmit, hogy egy bús gyászdalt elhúzzak rajta; a gyászdalból érzelgős, szerelmes nóták lesznek és önkéntelen e szavakkal kisérem, ismételve : „Nem kell nekem senki megunt babája, akármilyen szép is, bármilyen legény is, hiába“ . . . Dalolnám tovább barátnőmnek keserves nótámat, de mintha álmodnék, mintha felém jönne valaki és még szebben szól a muzsikánál: Igazán nem kell, édes, játszótárs ? Hát olyan nagyot vétettem, hogy azt is szerettem ? Kezdek ocsúdni: — Maga az, Gazsi ? Tan megbomlott ? Azt hiszi, hogy llus támadt föl ? Kaczagni igyekeztem, de Gazsi nem látszik észrevenni azt. Odébb- odébb jön, letérdel mellém, mint a jogászok szoktak nekünk régen s a legények szoktak a feszület előtt és beszél csodaszépeket: — Ne kaczagj, édes gyönyörűségem, egyetlen, még számomra létező boldogságom ! Ne ámítsd szived hamis dolgokkal! Ne kínozz engem, veled együtt ! Ne igyekezz olyan tettetve nevetni, kizokog drága szived fájdalma . . . Jer, borulj ide váltómra ! Ezen kebel dobog érted igazán, szerelmem, üdvösségem, szentem — te ! Ott álltam, már nem ültem ijedtemben. Tán láto- mány ez, vagy mi ? Gúnyosan szerettem volna kiabálni: »Hát olyan hamar változtat szerelme tárgyán, Gazsi, mint szűrt szokott minden vásárkor ?» „Leány, nem szűr !“ De ajkaim csak nyíltak és ismét bezáródtak. Ő ott térdelt s ruhám csókolja, folytatva zavartalanul : — Ne utasítsd vissza meleg szerelmem ! Engedd, hogy szeresselek, te drága szivem, le, kit akkor, mikor felém repültél, szeretettel kerültem — egy másért. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
