Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. • Ungvár, 1900. julius 29. SZERKESZTŐSÉG: OngvRr, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. 30. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 > | Egyes szám 10 kr Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főreáliskolát Ungvárnak. Az ungvári állami reáliskola 1899/1900. tanévi Ertesitőjében ez intézet kifejlesztésének ügyével foglalkozván, felemlitém. hogy a tanár-testület részéről a nm. minisztériumhoz intézendő emlékirat kész és csak a t szülők általi aláírásra s azután a beterjesztésre várakozik. Később nagy örömmel értesültem, bogy a nemes város képviselete elé a kifejlesztésre vonatkozó javaslatot szándékoznak elfogadásra beterjeszteni. A városi képviselet a beterjesztett javaslatot elfogadta és emlékirat felterjesztését, határozta el. A dolog ilyetén állapotában feleslegessé válik az intézetünk részéről kontemplált emlékirat benyújtása. Nem végzek azonban talán felesleges munkát, ha a nagy közönség tájékoztatására az ügyet a szerkesztettem memorandum alapján közelebbről és tüzetesebben megvilágítom. A főreáliskolává fejlesztés indokai között első helyre kelletett tenni, mint legnyomósabbat, a helybeli főgimnázium túlzsúfoltságát, még pedig azért, mert ez volt a reáliskola megalkotásának szülőoka. Az 1897. évi 64,637. sz. a. kiadott miniszteri rendelet ugyanis a főgimnázium túlzsúfoltságát említi fel. a szervezés indokául, kijelentvén, hogy a reáliskolával ezt akarja apasztani. E czél részben eléretett, mert a lefolyt tanévben intézetünk 3 osztályába 108 tanulót irtunk be. Minden hihetőség szerint e 108 tanuló leguagyobbrésze (de a helybeli 53 és az ungmegvebeii 17, nemkülönben a szomszéd megyékből sorozott 26 tanuló, tehát 96 növendék) reáliskola híján nyilván a helybeli főgimnáziumba járt volna s ez esetben ott megmaradt volna ama felette nagy létszám, amivel ez intézet a reáliskola kreálása előtt rendelkezett. E szám pedig 1896-ban 671 volt, mig a legutóbbi tanévben már csak 611. Tehát a kitűzött czél eléretett, amennyiben a főgimnáziumi tanulók kontingensében tényleg beállott a kívánt apadás. Ez apadás még hozzá aránylagos is és egyszersmind olyan, mely arra vall, hogy itt Ungvárott a reáliskola gyökeret vert, alkalmas talajba plántálódott. A főgimnáziumba legutóbb beirt 611 tanulóval szemben t. i. figyelembe veendő, hogy e még mindig tekintélyes, nagy számot az alsó osztályoknak három év előtti rendkívüli nagy száma táplálja (s pár évig fogja is gyarapítani). Amint tehát óvenkint 1 — 1 felsőbb osztály helyébe a megelőző tanévi osztály fog lépni, fokozatosan fog apadni a létszám. Azért bízvást mondhatni, hogy a reáliskola felállítása óta szinte kiegyenlítődik a status. Ez idő szerint azonban az apadás még mindig csak részleges, a főgimnázium még mindig túlzsúfolt. A lefolyt tanévben nemcsak az alsó négy osztályban és a 6-ikban, tehát öt osztályban voltak párhuzamos osztályok, de az Y. osztályban is 68 tanuló volt (ami ily magas osztályban igen nagy szám) s ami igen nagyon fontos, a legutóbbi tanévben is az I. A) és 1. B) osztályba 110 tanulót Írtak be; tehát, ha a kezdő osztályba nem is jutott oly felette sok tanuló, mint a reáliskola felállítása előtti évben (az I-ben 71 és 68 = 139!), de mégis fel volt véve 54 — 56 110 növendék. E létszám már közelit a párhuzamos osztályok normális létszámához, de azt még nem érte el; 45—48 tanuló az alsó fokon, a mostani modern tanít smód mellett, amikor tő a tanulókkal való folytonos foglalkozás; amikor a kikérdezésnek is az egész osztályt illető tanításként kellene szerepelnie, nemcsak teljességgel elegendő, de maximális szám. Vallom, hogy az esetben, ha a szülők biztosítva lettek volna a főreáliskolává való fejlesztés felől, a főgimnázium már is elérte volna a fentebb vázoltam kedvező helyzetet. Személyes tudomásom volt arról, hogy több szülő csak azért nem Íratta be a reáliskolába gyermekét, mert nem volt biztos, ha vájjon majd az egész középiskolai tanfolyamot elvógezheti-e ott az illető. Ez aggodalomhoz sokaknál a szerencsétlen elhelyezés miatti skrupulus is járult; ez utóbbi akadály azonban immár el vagyon hárítva az útból. (Magam sem járathattam gyermekemet az intézetünkbe, mert pár év múlva idegenbe, tetemes költség árán, nem kívántam bocsátani.) Ezért kértem már az első évben a nm. minisztériumot, hogy a főreáliskolai czimet adja meg, sőt kértem rendkívüli latin-nyelvű tanfolyam engedélyezését is, hogy az esetleges átlépés könnyítve legyen. A mihelyt tehát a főreáliskolává fejlesztést kimondja a magas közokt. kormány, a vidékről is nyilván tetemesen számosabb tanuló keresendi fel a reáliskolát. De helyből óvenkint mindenesetre 15—20 tanulóval többet kaphat intézetünk. Ekkor azonban már eléretett ama kívánatos állapot, hogy a reáliskolai tanulók száma olyatén normális lószen, mely anélkül, hogy túlzsúfoltságot csinálna, megizmositja, állandósítja az intézetet s a fokozottabb igényű paedagogiai s tanulmányi feladatok lelkiismeretes ó® lelkes végzésében nem hátráltatja, másrészt a főgimnázium alsó 1 — 1 osztályában 45—48 tanulót írhatnának be, ami már itt is normális szám lenne s így a főgimnázium megszabadulna az erejét, szabad szárnyalását lekötő ama tehertől, mely a túlzsúfoltság képében már évek óta ólomsulykónt oda nehezedik működésükre és mely az eredmény elérését, melyet nagyhirü multjokhoz képest vállvetett fáradalmakkal törekednek színvonalon tartani, oly felette fáradtságossá teszi, a szülővilágra nézve pedig sokszor az évi kiadások megismétlődését okozza. Tekinteten kívül nem hagyható t. i., hogy a reáliskolai tanszak kérdése itt, helyütt, szoros vonatkozásban van a főgimnáziummal s a szülők anyagi érdekeivel. Amily fokban megizmosodik t. i. Ungvárott a reáliskola, abban az arányban szabadulnak meg : a főgymnázium a működését lankasztó tehertől, a szülők pedig a nagy tandij s a sokszoros egyéb más kiadások elfecsórelésótől, mert normális létszám mellett a lelkiismeretesen működő intézetekben nincs, nem lehet sok bukás, nem szabad lennie gyakori osztályismétléseknek .... A főreáliskolává kifejlesztés második indokául az szolgál, hogy reáliskolánk már ez idő szerint is népes a sok kedvezőtlen viszonyok, a szerencsétlen elhelyezés s a főgimnázium nagy versenye daczára, mely utóbbi ritka szép, mondjuk remek otthonában, százados múltjával, sok ösztöndíjai- s alapítványaival Szervusz, Józsi. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Irta : Vidonyi József. III. A 100,000 torint nem volt ugyan még a zsebemben, éu mégis elkezdtem már építkezni; úgy nyomta az agyvelőmet az a nagy vagyon, hogy szinte beteg lett tőle a lelkem. Istenem, hogy elveszi a gazdagság az embernek a liszta eszét; a szegény ember sohasem kívánkozik a börze-játék után, de én már azon törlem a tejemet, hogy a még nincs pénzzel megreszkirozom a nagyobb szerencsémet a börzén, veszek olyan búzát, ami senkinek sem kell, úgy is a hátunk mögött van már a chinai háború, kell oda majd kenyér elég; könnyen nyerhetek a 100,000 forinttal még egy milliomocskát, miért ne? mikor a szerencse olyan bolond, engemet fog találni az ul jaban, lelvesz a tenyerére, azután kitesz egész (amiliátn- mal együtt az ígéret löldjére. Egy milliomocskával már lehet (ánczolni, segíteni ill, segíteni ott, becsületszóra, vagy a nélkül, mert én erősebbnek tartom a becsületes ember szavát a kezesek altat aláirt váltónál; a nemes szív törvénye nem ismer sem bírót, sem végrehajtót, az a törvény maga az isteni igazság, melyet kijátszani nem enged a lelkiismeret. Van egy pár szegény rokonom, lábraállitom őket. 8 barátaim is vannak, akik rettegnek >ma< a holnaptól, »holnap? a holnaputántól, hát én leveszem lelkűkről a télelmet, helyébe helyezem a reményt; kéz, kezet mos, — mondja a közmondás ; visszaadhatják ők nekem még mind, kamalaival, — ha hátat találna nekem fordítani a szerencse — a londoni börzén, vagy akarom mondani, Montecarlón. Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok zaklattak, nyugtalanítottak, mert hiszen Hímmel Béla nagyon érint a pénzvágy mesterségének fölkeltéséhez. Alig ért haza Losonczra, harmadnapra már meghozta a posta levelét, melyben ismét biztos kilátásba helyezte a 100,000 forintot, csak azt kötötte erősen a telkemre, hogy a 33,333-dik számú sorsjegyet jól csukjam el, ne férjenek hozzá a gyermekek. Még egy más dóig at is a lelkemre kötött, amit talán jó volna elhallgatni, de ha már benne vagyok, elmondom azt is, nehogy valaha kapzsi embernek mondjanak ismerőseim. Azt kötötte ugyanis másodszor a lelkemre, hogy csak olyan szőllőt vegyek, ahol már nincsen szőllő, meri ott nem a borféreg a pusztító, hanem a sziklában a temérdek arany, csak kapálni kell, évről- évre erősen, utoljára is elő fog bukkanni maga az arany. Igaza van, a munka arany, munka nélkül sehol sem lehet szénát gyűjteni. A második levelében pedig azt irta: Józsi! ne késsél a házvétellel; legjobb lesz, ha azt a házat veszed meg, ahol már 5 esztendeje otthon vagy; bontsd le az egészet, vedd meg a szomszédoktól a kerteket, 40—50 ezer forintból kitelik; lesz úri házad, a ház felett szőllő, ugorkás-kert, a többit majd meghozza az idő, csak arra figyelmeztetlek, mint jó barátod: a kovács-müheiynek úri lakás alatt nincsen helye, vigye a sátorfáját a vámon túl, ahol senkit sem fog köhögésre kényszeríteni a kőszén-füst. A porta elég tágas, vágass egy kis pinezét is a homok- sziklába, azután dugass bele 6 hordó bort, szerednyei rizlingit, elég lesz az neked egy esztendőre. Vasárnap délutánonkint magad légy vendégeidnek szerető korcsmárosa. Ha szót fogadsz, meglásd, lesznek kellemes vasárnap délutánjaid, nem fog megölni az unalom. Sorsjegyemet jobban őriztem két szemem világánál; mikor csak egy kis szabad időm volt, elbújtam az Íróasztalom mellé, ölelgettem, szorongattam azt a kis papirt, mintha kedvesem lett volna De szinte restellem a dolgot, hogy dugtam, milyen gyermekes zavarba jöttem, mikor rám nyitotta feleségem a nyitva felejtett ajtót. Gyanúba hoztam magamat, mert a feleségem komolyan elhitte, hogy szerelmes levélkéket olvasgatok, azokat dugdosom, azok tesznek gyermekes figurává ; annyira el vagyok olvasásukba mélyedve, hogy se látok, se hallok, előre is oda szállók a kitűzött találka helyére. — Ne is tagadd, öreg. — Mit, édesem? — Hogy szerelmes levelet olvastál. — Ó nem, édesem; kijöttem én már a szerelmes levelek firkálásából. — Igazán? — Egészen. — Mutasd meg hát, mit csuktál el az íróasztalod fiókjába ? — Ugyan ne légy olyan kiváncsi, mama ! — Jó . . : jó . . . nem voltál te hozzám őszinte soha. — Én? — Te! Egy idő óta egészen ki vagy (orgatva, alig ismerek rád, még éjszaka is félrebeszélsz. Egyszer egy három emeletes házról beszélsz, máskor szőllő nélküli szőllőről, majd megint kinálgatod jó barátaidat szerednyei rizlinggel, mint saját szüreteléseddel. Utoljára elkezdesz sugdosni, érthetetlen hangon beszélni, mintha el akarnád magadtól hárítani a hálálkodást. Szórod a pénzt becsületszóra, hiszen majd megadjátok; jó az Isten, ne hagyjátok őt el. Hallottam azt is, mikor erre a házra alkudtál; 11,000 torintot már ígértél, de úgy látszik, ez nem volt elég nagy ár, mert élénken tettél ellenvetést: »többet nem adok«. Gonosz álmok ezek öreg, vigyázz magadra. No, ugye, hogy szerelmes levelet olvastál ; kérlek, add ide, szeretném tudni, kivel akarsz szerelmes pásztorórákat tartani a forrásnál, vagy tudom is én, hogy hol? Meg voltam fogva, hát csak kinyitottam az Íróasztalom fiókját, ki is adtam mamcsikámnak belőle a szerelmes levelet. A szeme nagyot lobbant, hamar kikapta a kezemből, azután elkezdte mohón olvasni. Laputak mai szama 6 oldalra tarjad.
