Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-25 / 12. szám
alá, árnyékos helyekre jó sűrűn ültetik el; elültetik pedig helyi szokás szerint egy-két kapavágással készített gödrökbe jó erősen betaposva, a mely ültetési móddal azonban vagy az örök sírja lett megásva az oltványnak, mely tehát soh’se zöldül ki, vagy pedig, ha esetleg kedvező körülmények között meg is ered s idővel kínjában termést is hoz, — már a legtapasztaltabb pomo- log sem lenne képes meghatározni a fájdalmasan született gyümölcs nevét: >Drap d’or-e az, vagy Bois- bunel, Raymaker-e az, avagy Nectarine Galopine. Ez a titkos oka azután annak s eredményezi azt, hogy a kiültetett »ingyenes* oltványok 20°/o-a sem fogan meg, s hogy, mint pl. P ............községben 5 —600 »ingyenes* oltványból csak 60—80 »élő* fogja hirdetni a magas minisztérium atyai kegyes jóságát. Ez különben csak az en egyéni véleményem s szűk körben szerzett tapasztalatom, melyekkel mindenkoron készséggel hajlom meg a megyei fatenyésztési főfelügyelő összegyűjtött tapasztalatai, s kimutatásai előtt. Ezek alapján tehát okvetlen szükség van arra, hogy 1-szöra felfolyamodást megelőzőleg a községi jegyző, tanító, avagy lelkész megvizsgálja a befásitásra szánt területet s névszerint jegyzékbe vétessenek, a kiknek oltványokra valóban szükségük van; 2-szor, hogy a kiültetés szakember felügyelete mellett történjék ; 3-szor, hogy a folyamodó magánosoknak, valamint a községeknek tudtul adassék megelőzőleg, hogy az „ingyenes“ oltványokat lelkiismeretesen gondozni le vannak kötelezve; 4-szer, hogy évenkint az „ingyenes“ oltványokból nyert ültetvények felülvizsgáltassanak a megyei fát. felügyelő által, egyrészt, hogy „dicsérjen, avagy dorgáljon“, másrészt pedig, hogy tanítson; 5-ször, hogy az „ingyenes“ oltványok terméshozamakor úgy a magánosok, mint a községek kötelezve legyenek bizonyos számú legszebb gyümölcs-példányt „hálás emlékül“ a megyei tat. felügyelőnek beszállittatni, hogy igy alkalom adassék a kiváló gyümölcstermelők megjutalmazására egyrészről, de másrészről hogy a megyei fát. felügyelő is biztos meggyőződést szerezzen magának arról, hogy mely fajok sikerülnek legjobban az egyes vidékeken s melyek ajánlatosak kiválóan a nagyobb termelésre. Ezek elmondása után bátorságot veszek magamnak, hogy kimondjam szerény véleményemet az „ingyenes“ oltványok minőségére is. Általában tudva van, hogy jól termő gyümölcsfa csak az erős gyökérzetü, ép törzsű, szép egyenes, egészséges oltványból várható, — mig a selejtes — tekintettel a munkára és költségre, mivel sohasem lesz jó tejlő- désü s jó termő fa — tűzre való. Mi, ungvármegyebeliek, kiválóan szerencsések vagyunk, mert ha belépünk az ungvári állami faiskola kertjébe, — gyönyörködhetik szemünk a szebbnél-szebb, kitünően kezelt és gondozott minden fajú nemes oltványok ezreiben. — S boldog és szerencsés, akinek módja van ahhoz, hogy az onnan „készpénzen“ beszerzett oltványokat ültetheti ki kertjébe, mert 2—3 év múlva biztos termést lát. De könnyes szemmel és az irigység némi érzetével tekintünk szét mi az „ingyenes“ kiosztásra előre elkészített, elásott oltványok halmazán, — kik szerencsések voltunkazokban „díjtalanul“ részesülni, mert, fájdalom, azok gyengék, hibás , törzsüek, gyenge gyökérzetüek, Koronába nem metszettek, szóval selejtesek szoktak volt lenni. Igaz, hogy „az ajándékozott lónak nem szokták nézni a fogát“ s igaz az is, hogy a hálátlanság utálatos bűn. — Nem akarok hálátlansággal vádoltatni, azért készséggel, a legnagyobb hálával eltelten a magas töldm. minisztérium iránt vallom be, hogy én is részesültem az „ingyenes“ oltványokban s ma már 150 drb. nemes oltvány van kiültetve kertemben s bevallva őszintén, a legszebben díszük is; — de épen ez okból én látom a legjobban, mi a különbség a pénzen beszerzett és az „ingyenes“ oltványok között. — Az előbbiek kiültetésük után a 2—3-ik évben már termést hoztak, az „ingyenesek“ után 6—7 évig kell várni, mig idáig jutunk ; ép azért nem csoda, ha akadtak oly „megajándékozottak“, kik a gyenge csemetéket el nem fogadták. Én részemről hálát adok a jó Istennek, hogy a nagym. minisztérium kegyes jóvoltából lelkészi kertemet betásitottam, mert én szakszerű gondozással, fáradozással, az »ingyenesekből* is felnevelek — s már fel is neveltem — eléggé szép, erőteljes s már is gyümölcs- termő fákat ; — de nem úgy a nép, — mert annak kedvet kell adni legelőször a gyümölcstermeléshez. — Már most minő örömmel, minő kedvvel néz az ember arra az ujjnyi vastagságú csemetére, melynek törzset kell még képezni, koronába metszeni, de melyhez ő nem ért; mely után még évekig kell várni, mig rajta egy pár gyümölcsöt lát s mely kicsinysége miatt kertjében ki van téve minden kézzel és nem kézzel fogható veszedelemnek? — Mennyivel jobban kapna kedvet a gyümölcs- termelésre, hogy tudna örülni annak nagyja-apraja, hogy kapálná, hogy öntözné, hogy őrizné, ha kapna nagy, szép, egészséges, koronába metszett oltványt, mely rövidesen termőre fordulna s fáradtságát hamarosan meghálálná 1 így azonban szánalmasan, görbe szemmel tekint »ingyenes* oltványára, mely reménynyel nem kecsegtet; ép azért több után nem is vágyik s a beültetteket is talán szívesen elajándékozná ő is. Minthogy azonban az »ingyenes* oltványokkal czéloztatik, hogy a nép kedvet kapjon a gyümölcstermeléshez, melyből egykoron jövedelmi forrást nyithasson, azért igen kívánatos volna 1-ször, hogy az »ingyenes* oltványok ne legyenek selejtesek, de adassék a népnek »díjtalanul* szép, nagy, egészséges oltvány, ha nem is százakra menő. de kis mennyiségben; 2-szor az oltványoknak a faiskolából való kiadásakor minden egyes vevőnek adassék egy kis 4—5 filléres könyvecske, melyben magyar, esetleg más nyelven is legyen megírva az oltvány-nevelés módozata; 3-szor, mivel az egyes folyamodók nem tudják előre; kapnak-e »ingyenes* Oltványt, vagy nem, azért az oltvány alá szükséges gödröket őszszel nem ássák ki, mely okból kívánatos volna oly eljárás életbeléptetése, hogy már őszszel tudva legyen, ki részesül az »ingyenes* oltványokban. Midőn mindezeket elmondani bátorságot vettem magamnak, a gyümölcstermelés ügyének véltem szolgálatot tenni. — Tudomásom van arról, hogy megyénkből most is sok község és magános kérvényezett »ingyenes* csemetéket, melyek talán már e hó végén kerülnek kiosztás alá. — Őrködjenek azért a község elöljárói, tanítói, lelkészei, hogy kárba ne vesszen már a kiültetésnél a magas minisztérium gondoskodó, nemes jóakarata s nyújtsanak telvilágositást, segédkezet a kiülietés körül ; — a megyei tek. lat. főfelügyelő ur pedig osz- szon ki szép, nagy, egészséges csemetéket kitűnő faiskolájából. — Csak ez a kettő a kívánságom ! Vidéki. KÜLÖNFÉLÉK. * József-napja. Márczius hó 19-én, délelőtt 11 és Va órakor a varmegye egesz tisztikara társulva a város tisztikarával s a város intelligens közönségével, testületileg jelent meg a főispani kisteremben, hogy a közszeretet- és tiszteletben álló főispánnak névnapja alkalmából szerencsekivánatait kifejezze. A tisztikar élén LőrinczyjJenő főjegyző következő szavakat intézte a főispánhoz: Méltóságos Gróf és Főispán Ur! A szívnek ünnepek kellenek, hogy érzelmének égési pompáját kitárhassa. Ily kedves ünnep nekünk e mai nap, midőn a többi hatóságok tisztikarával s Ungvár város közönségének nagyreszével szívben es lélekben egyesülve, nem a társadalmi szokások kenysze ritő behatása alatt s nem a köteles tisztelet érzetével, de az őszinte szeretet és hála melegével eltelve jelentünk meg Méltóságod előtt, hogy becses névünnepe alkalmából teljes odaadással üdvözöljük. Méltóságod a szeretetben kifogyhatatlan volt és éppen azért nehéz feladatunk, hogy azt a sok szeretetet, melyet a megye, a város minden fia s különösen a varmegye tisztikara irányában társadalmi és hivatalos térén annyi even at oly sokszor tanúsított, — csak részben is lerohassuk. Ennek folytán örömmel ragadjuk, meg e mai napon az alkalmat, hogy Méltóságodnak a sors csapásai közepette is minden irányban kiterjedő atyai gondoskodásáért őszinte hálánkat szivünk teljes’.érzetével kifejezvé, kérjük a Mindenhatót, hogy Méltóságodat, a haza javara, a felséges trón tamogatasára, varmegyénk, varosunk jólétének előmozdítására és mindnyájunk örömére erőben, egészségben sokáig éltesse s állandó szeretetünknek tartsa meg, — A főispán az üdvözlő szavakra meghatottan válaszolt, megköszönve úgy a tisztikarnak, mint a többi jelenvoltaknak szives megjelenését, mert meg van győződve, hogy az őszinte szívből történt s kijelentésében azon megdöbbentő szavakat mondotta, ha netalán ez lenne az utolsó alkalom, midőn a tisztikar irányában érzett szeretetének kifejezést adott, legyenek meggyőződve, hogy azután is úgy a tisztviselői kar, mint az egyesek jogos érdekeinek tőle kitelhető védelmezésében és támogatásában teljes odaadással fogja teljesíteni kötelességét. — E szavak hatasa alatt a nagyszámú tisztelgők azon benső meggyőződéssel és óhajjal távoztak el, hogy a főispán által jelzett alkalmat a 25 éves jubileum hatarain túl sem szeretnék elérni, mert mint a tisztelgők egyike egyhangú helybenhagyások között kijelenté: „a főispán távozása volna a lesújtó Istencsapás, mely úgy a vármegyét, mint a nehéz viszonyokkal küzdő városunkat érhetné s a bonyodalmak beláthatlan lánczo- lata következnék, melyet sem a vármegye, sem a város komolyan gondolkodó értelmisége eppefi nem óhajt“. Adja Isten, hogy az a nehéz alkalom mentői későbben következzék be. * Lemondott a polgármester, Ungvár varos polgármestere, Liiley Sándor dr., az e hó 21-én tartott kepviselő-testületi közgyűlésen tudomásvétel végett bejelentette, hogy a. polgármesteri állásban legkésőbb csak ez év szeptember haváig fog maradni. *.Az ungmegyei közművelődési egyesület áltál e hó 17-en rendezett művész-este úgy látogatottságot illetőleg, mint az előadások magas színvonalat tekintve, igen sikerültnek mondható. Különösen a szépnem volt nagy. számmal képviselve, kevésbé érdeklődött az erősebb férfi-osztály. A műsor első szamát Kende Peremé Sztáiay Sarolta grófnő és Tüchler Sándor dr. kettősben adtak elő, Kapdebó Ilonka kisasszony zongorakisérete mellett. A kettős műdal művesziesen volt előadva s a hallgatóság meg- ujrázta. Margitay Tihamér festő-művész Hogy lettem művészszé czimü önéletrajzot maga olvasott fel, amit lapunk legutóbbi számának tarczarovatában közöltünk A feszült figyelemmel hallgatott (elolvasást a közönség megtapsolta. Ezután népdal-egyveleg következett, melyet Kende Péterné Sztáray grófnő énekelt, özv. Berhelyiné úrnő magyaros zamatu zongora-ki- sérete mellett; ezt is megujrázrta a lelkes hallgatóság. Lévay István kassai igazgató-tanar a Markóni-féle drót-nélküli telegrafálásról tartott előadást; annak használatát nemcsak elméletileg magyarázta, de gyakorlatilag be is mutatta. Az érdekes előadást zajos tapssal és hosszas éljenzéssel jutalmazta a hallgatóság. Végül özv. Berhelyiné úrnő zongorán, Lányi Gyula és két társa zenéje kíséretében, népdalokat játszott oly bravúrral, a magyar zene oly hivatott értelmezésével, hogy játékával az egész közönséget magaval ragadta s méltó befejezője volt a tarsas-estély sikerének. * Előléptetés. Burdács János dubrinicsi m. kir. erdész, az ungvári főerdőhivatal kerületébe fő- erdészszé neveztetett ki. * Az „Ungvári Dalárda“ ünnepe márczius 15-ikén. Az ungvári dalárda, mint minden évben, úgy az idén is fényesen megünnepelte a szabadság, egyenlőség és testvériség megszületésének magasztos napját, amennyiben kitünően sikerült dalestélyt rendezett ez alkalommal a Korona-szálloda nagytermében. A jelzett helyen már esti 8 órakor nagy számmal gyűlt egybe az ünneplő közönség, hogy a dalárda által előadott hazafias dalok hangjainál elmerengve, áhítattal gondoljon vissza azokra a félistenekre, kik szivükben az igaz hazaszeretet örök lángjával, oly lelkesedéssel segítették elő a szent eszméknek keletkezését. — A dalárda igyekezett is kitenni magáért s valóban élvezetes estét nyújtott a közönségnek. Erkel „Hymnusa“, Hubert „Nemzeti zászlója“, a francziák „Marseillaise“-ja kiváló precisi- tással előadva, — óriási lelkesedést keltett. Fokozták a lelkesedést a kitűnő szavalatok is. Novak Ferencz ur Petőfi „Talpra magyar“-ját szavalta el hazafias érzéstől athatva, mig Szabó Zoltán ur Inczédy László „Márczius 15.“ czinü költeményének elszavalásaval gyönyörködtette a közönséget. A műsor bevégzése után is együtt maradt a közönség s élvezettel hallgatta a dalárda által programmon kivül előadott énekszámokat. Éjfél felé afiatalság tánczra perdült s Lányi Gyula hires muzsikájának hangjai mellett kora reggelig járták a ropogós csárdást. — Az erkölcsi siker érdeme Dudinszky István karnagy uratis illeti, ki valóban teljes odaadással, kitartással s páratlan lelkesedéssel nemcsak hogy gyönyörűen tanította be az egyes szólamokat, de a kart is kitünően vezette. Szívből gratulálunk a szép sikerhez ! * Felolvasó-est. A kath. kör huszonhetedig a téli időszakban utolsó felolvasó-estéjét e hó 25-én, an vasárnap délután 5 órakor tartja a tanítóképző-intézet földszinti nagytermében a következő tárgysorozattal: l. Isten-élet. Szavalja Ilosvay Mariska k. a. 2. A hallás szervéről. Felolvassa Pogány Gyula tőgimná- ziumi tanár. 3. Az Isten-anya képe. Szavalja Juhász Anna k. a. 4. A drótnélküli taviratozásról, kísérletekké előadást tart Medreczky István főgimnáziumi tanár * Jótékonyczólu hangverseny. Az ungvári „Gyermekbarát-Egyesület“ ez évi április 23-án saját czeljaira érdekes hangversenyt rendez. * Eljegyzés. Halpert Gyula kun-szent-miklosi állatorvos, f. hó 15-én eljegyezte Reich Etelka kisasz- szonyt, Reich Mór eőrdarmai földbirtokos leányát. * Az uj városháza. Ungvár város képviselőtestülete e hó 21-én tartott közgyűlésén a régi gimnáziumnak nagyobb ‘költséggel uj városházává való átalakítása ügyeben előzőleg hozott határozatát visszavonta, tekintettel arra, mikép a régi gimnáziumi épület még nagyobb ^öllségü átalakítás után sem felel meg teljesen városházának, annak szűk volta, de különösen udvarhiánya miatt. Minthogy azonban a városházát, habár ideiglenesen is, valahová el kell helyezni, felhatalmazást adott a tanácsnak, hogy 50000 frton belüli költséggel alku-tárgyalás utján hozassa rendbe a régi gimnáziumot, úgy, hogy abba a városi hivatalok május hó folyamán beköltözhessenek. * A műmalom válsága. Az ungvári mű " malomnak válsága mar legközelebb veget ér. Ug^ tudjuk, hogy a hitelezők és magánosok által jegyzet1 részveny-szam teljesen megfelelő s igy a részvény' társulat megalakítása legközelebb megtörténik, ami1 egyelőre meg az hátráltat, hogy a pénzügyministertő1 a,malomépület átadásara vonatkozó, de kilátásba helyezett jóváhagyás nem érkezett meg. * Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes. Szerkesztő ur! Folyó évi márczius hó 18-án, becseslapjában „Egy tevedes“ czim alatt megjelent közleményre vonatkozólag van szerencsém válaszolni, hogy a földmivelésügyi m. kir. minisztérium megbízási folytan vasárnaponkint tartott gazdasági előadásokra vonatkozólag a községi t. elöljáróságokat es a lelkész-és tanító urakat is, kiknek a népre befolyásuk van, szoktam felkérni, szakelőadásaim idejenek minél szélesebb körben való szives terjesztésére. A módozatokra nézve, nem ismerhetvén a sokféle község viszonyait, nem is tehettem javaslatot. így, amit a „P“ betű alá rejtőző hirbeküldő állít, mintha én arra kértem volna fel valamelyik lelkészt, hogy a „fejős tehénről“ és „borjú-nevelésről“ szóló előadásomnak a szószékről való hirdetését eszközölje : egyszerűen valótlanság. Az Eőrdarmán, a fejős tehénről és borjú- nevelésről megtartott előadás leírásában azon megjegyzésre, hogy miféle bölcs intézkedés, hogy oda az iskolás gyermekek is be voltak rendelve, van szerencsém válaszolni, hogy azokat én nem rendeltem oda. Az itt jelen voltak, mint gazdasági ismétlő-iskola tanulók voltak ott, kik az általam akkor előadottakat mint rendes tantárgyat, a vallás- és közoktatásügy m. kir. miniszternek 1896. évi november hó 16-an 60,764. számú rendelete alapján amúgy is kötelesek tanulni. Válaszom szives közlését kérve, maradtam a tekintetes Szerkesztő urnák őszinte hive: Nitsmann Jenő, m. kir. gazdasági szaktanár. * Közgyűlés. Az ungvári kath. legény-egylet e hó 18-án tartotta rendes évi közgyűlését, Jéna József dr. elnöklete alatt. A közgyűlés örvendetes tudomásul vette az elnöki jelentést, mely szerint az egyesületnek már több mint 1000 frtnyi tiszta vagyona van. Megválasztotta ezután a tisztikart s Kende Peter alispánt tiszteletbeli tagul. * Ungvár város 1900. évi költségvetése e hét folyamán osztatott ki a képviselő-testü'eti tagok között. Az előirányzat szerint az évi községi pótlék 63°/o lenne. A függő adósságok a költségvetéshez csatolt kimutatás szerint az 1898. év végén 64,310 k. 50 fillérre rúgnak. * Tűz Nagy-Kaposon. E hó 19-én este nagy tűz ütött ki Nagy-Kaposon. A tűz könnyen végzetessé válhatott volna, mert a nagy szél igen kedvezett a lángnyelvek rohamos terjedésének, de a lakosság bátor és önfeláldozó mentési munkálkodása elejét vette a nagyobb veszedelemnek. így is öt épületet hamvasztott el a tűzvész, melynek következtében a kár több ezer koronára rúg. * Felség-segély. Az uj-sztuzsiczai gk. éneklész tanító 15 frtnyi felség-segelyben részesült.
