Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-18 / 11. szám

* Az ungvári anyakönyvi hivatal tudósítása. Születtek 1900. mirczius 10-től 9-en. Ezzel szemben meghaltak: Seidenfeld Jakabné Kahán Régi izr. 43 éves háztartásbeli, Moskovics Móricz izr. 79 éves kisbirtokos, Vincze András római kath. 3 hónapos gyermek, Vajkó József görög kath. 7 hónapos gyermek, Bujdos Mihály római kath. 58 évés napszámos, Gya- csinkó József görög kath. 3 éves gyermek, Várady Józsefné Sütő Borbála ev. ref. 57 éves napszámos, Ács Sándor római kath. 35 éves napszámos, özv. Csiporcsik Antalné Szerencskó Mária görög kath. 95 éves koldus. — Házasságot kötöttek a következők: Schvvarcz Dávid és Weisz Hani Hermin.

SELYEM-BLOUSOK 2 nt 40 Mól

feljebb — 4 méter! postabér- és vámmentesen szállítva ! Minták postafordultával küldetnek ; nemkülönben fekete, fehér és színes „Henneberg-selyem“ 45 krtól 14 frt 65 kiig méterenkint.

Henneberg G., selyenigyáros (cs. és kir. udvari szállító) Zürichben. 6

A maláta-kávé bevezetéséről, a mely körülbelül egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött és ma már az egész müveit világban elterjedve van, mindinkább bebizonyul, hogy azt jótékony hatas kiséri. úgy a nemzetgazdaság, mint az egésszég javára. Megbe- csüihetlen az a megtakaritas pénzértékben és a jólétnek az az előmozdítása, a melyet a Kathreiner czég az ő egésszéges honi kávéitalának általános bevezetése által elért. Nem is állunk már messze attól az időtől sem, amikor a Kathreiner-féle Kneipp maláta-kávé, mint kitűnő pótkávé a babkávéhoz, vagy ott, a hol orvosi rendelet folytán a babkáve haszálatát mellőzni kell, teljesen tisztán élvezve, minden családnál otthonos lesz. Bizonyára örömmel üdvözölhető az a háziasszony, aki mindennapi szokásitalunk eme egészségi javulását övéinek üdvére bevezet vagy bevezetett és azt előmozdítja.

Hivatalos közlemények.

A közig, erdészeti bizottság elnökétől.

9/1900. E. B. szám.

A közig, erdészeti bizottság múlt évi 57. (169.) szám alatt hozott határozata folytán intézett felterjesztés következtében a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium az 1879. évi XXXI. t.-cz. 115. §-a alapján elrendelte, hogy a vármegye területén a fenyő karácsonyfák eladása és vétele csak azon feltétel alatt leszen eszközölhető, hogy az eladó, az eladni szándékolt fenyő karácsonyfák jogos szerzését annak — a községi elöljáróság által láttamozott — bizonyítvány ával igazolja, kitől azokat szerezte.

Ennek folytán tudomására hozom az érdekelteknek, hogy attól, a ki a fentebbi rendeletben körvo- nalozott bizonyítvány nélkül karácsonyfát eladásra kínál, vagy vesz, a karácsonyfa rendőri utón le fog foglaltatni, azonkívül úgy az eladó, mint a vevő az erdőtörvény 116. §-a értelmében 2 írttól 10 frtig (4 koronától 20 koronáig) terjedhető birsággal fog sujtatni.

Ungvár, 1900. márczius 3-án.

Kende Péter,

alispán,

mint az erdészeti biz. elnöke.

Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. — 87821/899. 1. szám. Valamennyi magyarországi vármegyei törvényhatóság közönségének. (Nyit- ravármegye kivételével.) A gőzekék és más nagy súlyú gazdasági gépek használata egyre általánosabbá válik s ebből kifolyólag egyre sűrűbben merülnek fel azok a nehézségek, a melyeket e súlyos gépeknek az ily terhelésre nem számított hidakon és pedig nemcsak a fa, hanem más anyagból készült s különösen a vastartós és teljesen vasszerkezetű hidakon való átvontatása is okoz. — Minthogy azonban az 1890. évi 1. t.-cz. 115. §-a a gőzekéknek s más nagy súlyú járómüveknek csak fahidakon való átszállítását köti kifejezetten feltételekhez, kétségek merültek fel az iránt, vájjon az ily nehéz járómüvek nem fából készült hidakon, igy például vashidakon való átszállításának bizonyoskorlátozása, illetőleg feltételekhez kötése törvényes alappal bir-e ? — Egységes eljárás érdekében a közönség figyelmét a következőkre hívom fel: A közutakról és vámokról szóló 1890. évii. t.-cz. 59, és 64. §-ai értelmében minden hídépítés előtt annak főmeretei s létesítésének főfeltételei (ezek közt szükségképen, de a törvény említett §-ai alapján fejlődött gyakorlat szerint is a hid teherbírása szintén) törvényszerű helyszíni bejárás alapján határozatiig megállapittatnak és engedélyeztetnek ; amennyiben tehát valamely hídon az engedélyezés alkalmával megállapítottnál nehezebb járómüvet akarnak átvinni, ez — mint az engedélyezés keretein kívül álló eset — természetszerűleg az engedélyező hatóság külön elbírálása alá tartozik, vagyis csak ezen hatóság külön engedélyével és altala megállapítandó módozatok mellett történhetik meg; annál is inkább, mert az eredeti engedélyben foglalt határozatoknak és feltételeknek figyelmen kívül hagyását aszóban levő törvény 138. §-a kihágásnak minősitt. — Ugyanazon törvény 125. §-a pedig tilalmazza s kihágásnak minősiti minden, a közlekedés czéljaira szolgáló, vagy azok fenntartására megkivántató bármely létesítmények úgy szándékos, mint vé kés mulasztásból, vagy gondatlanságból származott rongálását. — Éhez képest a bejárás és külön engedély ezés tárgyát képezett hidakra nézve az enge

délyező hatóságnak kétségtelenül meg van a joga arra, hogy a műtárgy engedélyezése alkalmával előrelátottnál nagyobb súlyú járómüvek átkelését nemcsak fából, hanem más anyagból készült, igy vashidaknál is, bizonyos feltételekhez kösse, sőt szükség esetén, a mikor ezt a hid állapotára való tekintettel a közbiztonság érdeke megköveteli, bizonyos hidakra nézve esetleg teljesen meg is tilthassa. — A bejárás és külön engedélyezés tárgyát nem képezett hidakra vonatkozólag alapot ad ugyanerre a törvény 66. §-a,

a melynek értelmében „mindazok, kiket valamely közutnak fentartas i és kezelése megillet, tartoznak az iránt kellően gondoskodni, hogy a forgalom folytonosságát és biztonságát megakasztó, vagy koczkáz- tató okok elharittassanak és úgy a forgalom folytonossága, mint annak biztonsága megóvassék.“

— Minthogy pedig a közúton • való forgalom biztonságát és folytonosságát a közúton levő hidak anyagára és az engedélyezés körülményeire való tekintet nélkül veszélyezteti az, ha e hidakon nehezebb járómüvek közlekednek, mint a milyeneknek a hidtartók erőssége megfelel: nyilvánvaló, hogy a fennhatósága alá tartozó közutak műtárgyaira nézve a törvényhatóság első tisztviselőjének általában nemcsak joga, hanem kötelessége isaz ily esetek bekövetkezését a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel megakadályozni. Czélszerünek műtatkozik ennélfogva, ha a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatóság területén fennforgó szükséghez képest az egyes érdekelteknek,

— szélesebb körű érdekeltség esetén az egész közönségnek —, egyrészt a közforgalom folytonosságának és biztonságának megóvása érdekében, de másrészt az illetők saját jól felfogott érdekeben is, megfelelő módon, figyelmeztetés jellegével — esetleg a hidaa mellett elhelyezendő megfelelő feliratú intőtáblák alkalmazásával —- tudomására hozza, hogy bizonyos műtárgyakon (esetleg bizonyos útvonalak összes műtárgyain) az engedélyezés feltételeihez, illetőleg a műtárgy tényleges teherbírásához képest legfölebb mily nehéz járóművek közlekedhetnek s közli, hogy ennél nehezebb járóműveket átszállítani csak esetenkint külön adandó hatósági engedély alapján, illetve megállapítandó módozatok mellett szabad. •— Felhívom ehez képest a közönséget, hogy a fent említett intézkedéseket, illetve közhirrétételt, a mennyiben ennek szüksége a törvény- hatóság területén tényleg fennforog, első tisztviselője utján a törvényhatóság területén levő utakra nézve (az áll. közutakat is ideértve) mielőbb tegye meg, különösen figyelmeztetvén az érdekelteket arra, hogy a tervezett gépszállitás bejelentéséről saját érdekükben mindenkor jóelőre gondoskodjanak, — hogy a netán szükséges s esetleg bizonyos tanulmányt igénylő rendszabályok megtételére kellő idő álljon rendelkezésre. — A fent körülirt figyelmeztetés jellegével biró intézkedéshez szükséges adutokat az általam egyidejűleg megfelelően utasított államépitészeti hivatal fogja a közönség rendelkezésére bocsátani. — A mennyiben tényleg előáll a szüksége annak, hogy egy- egy nehezebb jarómű valamely hídon való átvontatásának feltételei megállapitassanak, e megallapitása törvény 115. §-aban foglallak analógiájára nemcsak fa:, hanem más anyagból készült hidakra nézve is első sorban és önként érthetőleg teljes felelősség mellett az államépitészeti hivatal feladatát képezi. — Kívánatos, hogy egy-egy ilyen külön intézkedést igénylő gépszállitás mindig megfelelő hatósági felügyelet mellett történjék es pedig egyszerűbb esetben az illetékes utmester, fontosabb esetben s különösen pedig nagyobb vasszerkezeteknél egy-egy műszaki tisztviselő felügyelete mellett, hogy •gy egyrészt meggyőződés szereztessek az átszállítás előírásszerű voltáról, másreszt a gépek által a műtái- gyakon netán okozott károk azonnal a helyszínén megállapíthatók legyenek. — Kívánatosnak tartom továbbá, hogy a fentiekben körülirt rendszabályok necsak törvényhatósági es állami közutak, hanem községi közlekedési, vasúti állomásokhoz vezető közutak műtárgyaira is lehetőleg akalmaztassanak. — A mi az átszállítás czéljábol történt intézkedések költségeit illeti, azok ugyancsak a 115. §. analógiájára mindenkor az átszállitót terhelik. — A mennyiben pedig a fenneb- biekben előirt külön engedély kieszközlése nélkül, vagy az engedélyben előírandó feltételeknek mellőzésével, avagy hiányos alkalmazásával eszközöltetnék az átszállítás, az ebből szármázó károkért az átszállító felelős (1890. évi 1. t.-cz. 125. §.). Végül értesítem a közönséget, hogy a fentiekben tárgyalt esetek sürü ismétlődésére tekintettel és azok minél gyorsabb, helyesebb és egyöntetűbb elintézhetése czéljábol intézkedtem, hogy az ilyen esetekben, s különösen a nagy súlyú gépeknek nagyobb vasszerkezetű hidakon való átszállítása esetén szükséges óvóintézkedések és követendő rendszabályok lehetőleg részletesen kidolgoztassanak. Ezen rendszabályokat a közönséggel annak idéjén közölni fogom. — Budapest, 1900. február 9-én. Hegedűs, s. k.

IC

1824. szám. Ungvármeaye alispánjától.

ki. 1900.

Az „Ung“ tek. kiadóhivatalának

6NGVÁRT.

hozzáadással értesítem, hogy az engedélynek a hiva talos lapban való közzétételére nézve egyúttal intéz Kedtem. — Budapest, 1900. február hó 23-án. A miniszter megbízásából: Olvashatlan aláírás, miniszter oszt.-tanácsos.

Ezen Közérdekű miniszteri rendeletet díjtalan közlés végett kiadom.

Ungváron, 1900. febr. hó 18-án.

Kende Péter, alispán.

Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. 13/098/V1II. 99. szám. TJngvármegye közönségének. Szobráncz község kérelmére megengedem, hogy ott az 1900-ik évben kivételesen a szeptember 12-iki országos vásár ugyané hó hó 19-én, — a november 14-iki vásár e hó 13-án ésazl901.évijanuár2-iki vásár 1900decz. 3l-én tartassák meg. Erről a közönséget, folyó évi február hó 14-én 1619. szám alatt kelt felterjesztésére oly

Irodalmi értesitő.

A „Magyar Könyvtár“ most küldi szét már- cziusi füzeteit, melyek ismét hat értékes számmal gyarapítják e nagybecsű vállalatot. Mindenekelőtt folytatódik Petőfi költeményeinek illusztrált kiadása; ezúttal A helység kalapácsa és János vitéz van egy vaskos füzetbe foglalva, melyet Telegdy László rajzai, egy igen szép Petőfi-arczkép, továbbá Bánóczi Józsefnek magvas bevezetése és jegyzetei tesznek érdekessé. Egy másik füzet Jókai nehány novelláját tartalmazza; a „Ne nyúlj hozzám“ ez. hosszabb elbeszélés, mely a füzetet megnyitja, valamint a többiek is, ed- digelé nem jelentek meg. A külföldi klasszikusok közül most Aischylost adja a „M. K“, még pedig az Oresteia-trilogia legszebb részét, az „ Agamemnon“-t, Váradi Antal poétikus fordításában a szükséges magyarázatokkal és jegyzetekkel. A legújabb elbeszélő irodalom is képviselve van az uj sorozatban : a külföldi két, a magyar egy füzettel. Ouidától, a népszerű angol regényirónőtől, a ki oly mesterien tudja rajzolni az olasz népéletet, a „Tonia“ czimü olasz tárgyú elbeszélést fordította le T. Fenyvessy Szeréna asszony, mig a Franczia Elbeszélők Tarának III. sorozataképen Ambrus Zoltán és Hevesi Sándor Edmond About, Cattule Mendés, Villiers-de L’Isle- Adam és Maxime Paz egy-egy munkáját tolmácsolják. Végre a mai magyar elbeszélők közül Tábori Róbert jelenik meg egy füzetnyi „Különös Történetek“-kel, a hol csupa fantastikus, érdekesnél-érdekesebb meséjü históriát mesél el rendkívül elevenen és ötletesen. A „M. K.“ egy egy száma 15 kr. Az eddig megjelent füzetek jegyzékét ingyen küldi meg a kiadóhivatal: Wódianer F. és Fiai (Andrássy-ut 21).

MENETREND

(Érvényes 1899. október hó 1-töl.)

A vonat Gyv. Szv. Gyv. Szv. Vv.

Ungvárról indul 4£ 836 l18 446 82ü

Qsapra érkezik 5S 926 2or 537 9^

Beregszászra „ — ll32 340 7- 616

Munkácsra „ — ll29 323 7- 1112

M.-Szigetre ,. — — 6- 10- 960

Kis-Várdára „ 709 — 403 722 —

Nyíregyházára „ 843 — 523 9- —

Debreczenbe „ 1221 — 7-1 — —

S.-a.-Ujhelybe „ 654 ll53 351 7- —

Kassára „ 1014 250 — 11- —

Miskolczra „ 925| 256 552 1222 —

Budapestre „ l30 8- 10- 6 5! —

Lembergbe „ — 10- — 755 7B5

Becsbe (stb.) „ 722 620 62ü l50 —

Az éjjeli idő esti 6- órától reggeli 5- perczig, a perczeket jelző számjegyeknek _ aláhúzásával van megjelölve.

Felelős szerkesztő: LÖRINCZY JENŐ.

11762/1899. tk. sz.

Az ungvári kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstár végrehajtónak, Lebovics Léba csertészi lakos végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében 221 korona 58 fillér tőke és járulékainak behajtása végett az árverést a következő módozatok mellett elrendelte:

1. Az árverés tárgyát képezi a csertészi 49. sz. tjkvben B/7. alatt a Lebovics Lóba végrehajtást szenvedő nevén álló ingatlan 1152 korona kikiáltási ár mellett.

2. Az árverés Csertósz község házánál 1900. évi április hó 19-ik napján, d. e 10 órakor lesz megtartva, mely alkalommal az ingatlan a kikiáltási áron alul is el fog adatni.

3. Az árverezni szándékozók kötelesek az árverést megelőzőleg bánatpénz gyanánt a bírói kiküldött kezéhez 115 korona 30 fillért készpénzben, vagy óvadókképesnek nyilvánitott értékpapírokban letenni.

Kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság.

Ungvárt, 1900. január hó 26.

» e p

kir- albirói