Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-18 / 11. szám

Melléklet az „UNG“ 1900. évi 11-ik számához.

tanácsot, vagy felhatalmazást nem kérhettem, és pedig két okból.

Először, mert senki, még legnagyobb jóakaróm sem, még ha inlenczióim korrektségével szemben a bizalom legnagyobb mértékével viseltetnék is, nem tanácsolta volna, nem engedte volna nekem, hogy a most hangoztatandó témát itt szóba hozzam. Másodszor azon okból nem kérhettem senkitő1 tanácsot és nem jelenthettem be senkinél ebbeh szándékomat, mert erre a fizikai lehetőség nem volt meg. Én, t. i. az utóbbi időben nemcsak napok, de hetek óta, mint a későbben közlendőkből ki fog tűnni, oly harczban állok, hogy a most átélt időt bátran életem legérdekesebb fázisának nevezhetem.

Én érzem, hogy ezen most teendő nyilatkozat, tekintetei a nálunk ma uralkodó áramlatot, állásomba kerülhet, — de ha bukom is, legalább kötelességemet teljesilettem.

A személyes szempont itt egészen mellékes. Nézetem szerint ily tontos kérdésekben az egyes indivi- diumnak, mint ilyennek, minden konczesszióra és abdi- káczióra ellentmondás nélkül el kell készülve lennie. .A rám bízott ügy tekintetében azonban egy hajszálnyira sem engedhetek konczessziót, az ügynek minden körülmények közt győznie kell. (ügy van ! ügy van !)

A ki, mint én, bár lélbeszakitva poroszországi tartózkodásom állal, de már 1883. óla, tehat 18 évvel ezelőtt már közszolgálatban ál ottam s a kinek nyilvános működése a nagyközönségnek egy, bármely csekély része előtt is már közel két évtizeá óta ismeretes, az talán némi jogosultsággal hivatkozhatik arra, hogy munkálkodása mindig csak építésben, nem pedig rombolásban állott. Ezek után, azt hiszem, várhatom, hogy legalább azok, a kik ismernek, lógnak személyemnek annyi bi zalmat előlegezni, hogy beszédemnek egyedüli indító oka ezen kérdésben is egyedül az alkotás s az építetteknek a jövőben leendő biztosítása.

Ha a rám bizott közgazdasági akczió csupán szántás-vetésben, a vidék állattenyésztésének javításában és hitelszövetkezetek alapításában állana, akkor nagyon békés foglalkozás lenne. Hogy harczczá tétetett, az onnan van, hogy ezen lent körvonalozolt állami missziónak e vidéken vannak ellenségei, nyílt és titkos ellenségei, veszélyes ellenségei s a harezot nem az állam békés képviselője, hanem azok provokálták és lolytatják, kik ezen törvényes alapon mozgó, minden ízeben hazafias és csak népünk legszegényebb sorsú részének felsegélyezésére és megmentésére irányuló akcziónak ellentálla- nak, ezt minden megengedett és meg nem engedett módon lehetetlenné tenni iparkodnak. (Zajos helyeslés, ügy van! ügy van!)

Mig ezen dologról hallgatni lehetett, én hallgattam!

Az állami akczió elleni harcz folyik az első percz- lől fogva, melyben lábamat ide tettem. Daczára ezen ténynek, melyet számtalan körülmény által bebizonyítani képes vagyok, hivatkozhatom ezen fényes gyülekezetben jelenlevők közt legalább 30, vagy 40 köztiszteletben álló férfiúra, köztük főispánok, orsz. képviselő k, lőszolgabirak és lelkészekre, vájjon egészen a mai napig összes tanácskozásaink, összes Írásbeli és szóbeli hivatalos tárgya'ásaink alkalmával íordult-e élő csak egyetlen egyszer is ezen szó, melyet most először vagyok kénytelen kiejteni: zsidó! (Számos felkiáltás: Nem, soha!)

Miután a miről mindenki, a ki eddig nem tudta, nagyon gyorsan meg fog győződni, itt számos és. veszélyes ellenségről van szó, ezért nemcsak szabad, de nekem kötelességem ezen ügyet ezen komoly órában j[t, megbeszélés tárgyává tenni és ezen ügy a maga egész

— Menjen ön ! ;— ismételte, birálólag végig pillantva rajzaimon. — Önből nagy művész és hires ember lesz.

Ezt mondta. Lehet, hogy némelyek, a kik a hazug szemlesütést is szerénységül tisztelik, megcsóválják a fjüket s azt fogják mondani:

Csak ne magad mondtad volna el !

Rögtön megmagyarázom, hogy miért mondtam el !

A Piloty szavai úgy hatottak rám, mintha nem biztatás, hanem szigorú parancs rejlettek volna azokban.

— Menj és éjet-napot összetéve, tartsd kötelességednek megmutatni, hogy mire képes egy magyar, a kit Piloty megdicsér.

Mentem és éjet-napot összetéve — nem dolgoztam vagy három hétig egy hajszálnyit sem. Egyik műteremből a másikba bódorogtam s néztem, hogy munkálkodnak a többi kollogáim ?

Nehéz volt a megszokott Rubens-, Raphael-modor után úgy is azt festeni, a mit látok ! — Tétlenségem ideje alatt a Piloty szavai égető vádként nehezedtek szivemre . . . Neki gyürkőztem s — három hét után — kezdtem festeni. Tanárom nem szidott hi, sőt biztatott.

— Csak bátran 1 Csak azt és úgy, a mint látja

Végre sikerült egy tanulmányíejet úgy megfestenem,

a mint igazán láttam. A tanár megdicsért — s miután korábban készített képterveimmel is megismerkedett időközben, — elvezetett a .»Compositions Verein »-ba s igy mutatott be pályatársaimnak :

— Egy magyar első éves, a ki az idei első kom- poziczió-dijat el fogja nyernio. Ajánlom őt az önök figyelmébe, uraim !

A pályatársak valószínűleg mosolyoglak a tanárnak en e szavaira : hanem én azért, mindannak daczára is, csakugyan elnyertem az én Darius Codomannusom- mal az ő kelmék orra elől az ez évi első kompoziczió- dijat, — hála legyen érte budapesti tanáraimnak, különösen pedig Székely Bertalannak, a ki rákényszeríti ugyan tanítványait, hogy ne a maguk egyénisége, hanem a Van Dyck, vagy Holbein feje szerint gondolkozzanak, alkossanak és lassanak, hanem azért, ha a tehetségnek csak egy szikráját látja is bennük, a szó nemesebb éneimében vett művészt igyekszik belőlük faragni,

terjedelmében igenis nagyon szorosan ide tartozik. (ügy van! ügy van !

Nálunk már régóta, de különösen ez utóbbi időben nagyon sokat tanácskoznak a kivándorlásról és kutatás tárgyává teszik annak okait. Ezen halármegyékben nézetem szerint, s mindenki, a ki ezt a vidéket ismeri, ezen nyilatkozatomat kétségkívül helyeselni fogj», a kivándorlás legfőbb oka : bevándorlás. (Zajos helyeslés.)

Kik ezen bevándorlók? Én azon kezdem: nem is zsidók!

Méltóztassék ezen széles vállu, herkulesi alakokat csak közelebbről megfigyelni, ezen nagyobbrészt szőke, vagy vöröses typussal biró kaftános galicziai zsidókat. Ezek nem zsidók abban az értelemben, a mit mi ezek alatt ériünk. Nekem ittlétem első_ pillanatától fogva szemembe ötlött ezen különbség. Én azóta tanulmány tárgyává tettem ezen kérdést, beszéltem anthropologu- sokkal s igy ma, mint ezen tanulmányaim és informálásaim eredményeit, a következőt mondhatom :

A palesztinai zsidók, kik a tudomány nyelvén beszélve, dolichocephalok (tehát hosszufejüek), sötét typussal bírnak, göndórhajuak, közép» vagy kisded termettel bírnak, simulékonyak, sőt gyakran túlságos szolgálatkészek és alázatosak. Ez azon szemitafaj, mely vérrokon a babyloniakkal, phöniciaiakkal és arabokkal.

Tessék azonban megnézni ezen hegyvidéki zsidók azoktól teljesen eltérő typusát. Tessék megfigyelni azok bátor, vad, vakmerő, fanatikus fellépését. Ezek nem zsidók, ezek renegátok! (Nagy zaj és hosszantartó mozgás) Ezek, úgy tudom: a Kaspi- és Fekete-tenger partján élt kazárok közvetlen ivadékai, kiknek őseredeti vadságukat örökölték, kik csak későbben olvadtak be a zsidóságba. Ezek a tudomány nyelvén beszélve brachycephalok (tehát kurta-, vagy kerekded-fejüek). Egy renegát nép, mely csak későbben lett zsidóvá. (Hosszantartó helyeslés, taps, éljenzés.)

Hogy ezen és hasonló, tulajdonképen nagyon ártatlan és ily komoly akczíóval összeköttetésben csak mintegy természetes megfigyelési nézeteket is miért lehet nálunk csak oly nehezen nyilvánítani és miért vannak ily nézetek oly biztosan nemcsak a félreértésnek, de a tendencziózus elferdítésnek ’kitéve, ezt most mindjárt meg fogom mondani.

Nálunk talán inkább, mint más országban, úgy a közéletben, mint a politikában a jelszavak uralkodnak ! (ügy van;)

Ha ezen jelszó helyes tendencziát rejt magában, akkor ez üdvös, mert lényegesen megkönnyíti a közvélemény irányítását és vezetését. De vannak hamis jelszavak is és azok egyik legveszélyesebbike az antiszemitizmus! (ügy van ! Zaj, helyeslés.) Ezen jelszó is nagyon gyakran olyanok által használtatik, kik a zavarosban óhajtanok halászni és ezen zavaros helyzetet minden körülmények között ki akarják aknázni (Úgy van!) s ha valaki mer érdekköreikhez közeledni, tuár messziről kiáltanak: »Ez antiszemitizmus!» csakhogy ezáltal magukat egy noli me tangere által körülvegyék. Sőt gyakran épp olyanok élnek ezen furfanggal, kik nem is zsidók és kiknek a zsidók felekezeti éideke vajmi kevés fejtörést okoznak.

Hogy a ministeri kirendeltség nern foglalkozik antiszemitizmussal. ez köztudomású, mert a mi működésünk nyílt könyv. Ily exponált helyzetben, melyben mi most 2Vi év óta működünk, ha csak a látszatnak egy kis parányi nyomával nekünk antiszemitisztikus tendentiákat imputálni fi hetne, az esetben azon sok száz, sőt sok ezer szempár, mely bennünket működésünkben napról- napra obszervál és nem mindig csupa jóakarattal,

Mert ne mondja nekem senki, hogy például a kiasz- szikus irányban való tanítás egyoldalúvá teszi a növendéket.

Nem! A klasszikus irány kiműveli az Ízlést; érzé- kenynyé teszi az illetőt a szép és finom subtilitásai iránt, de nem gátol meg senkit abban, hogy — ha azt rejtegeti magában az egyénisége — a legnagyobb reálistává ne váljék. Csak müvésziellen materialistává nem válhatik az, a ki a klasszikus irányzattal egyszer megbarátkozott!

Ha valaki rajongott a klasszikus irányzatért, rajongtam én is a Székely Bertalan vezetése alatt — az iskolában. (Odahaza mindig mulatságos, éleiből ellesett jeleneteket, karakterfejeket festettem akkor is.) Münchenben erősen reálistává lettem ; Olaszország sötétkék ege (s talán az is, hogy akkortájt kezdtem legelőször érezni a szerelemvágy édesen nyugtalanító izgalmát) lyrai hangulattal töltött el— s utóvégre is megragadtam ott, a hol Debreczenben — tanáraim lelopogatása alkalmával — megkezdtem: a nekem furcsának tetsző, mulatságos

dolgoknál. Persze, most már nemcsak az ember individuális, hanem erkölcsi s a társadalom félszeg furcsaságaival igyekszem bíbelődni.

Hogy mennyire sikerült eddig nekem ez ? azt elmondták azok, a kik — már akár doronggal, akár kalácscsal a kezükben — szívesek voltak képeimmel foglalkozni. Egy kritikusom legújabban azt is kisütötte felőlem, hogy képeim mind csupa erkölcstelenségek ; hogy én az erkölcstelenség iskoláját alapítottam meg Magyarországon a festőművészeiben. Meglepett, mert még álmomban se mertem volna löltenni magamról, hogy iskola-alapitó váljék belőlem ! sem azt nem gondoltam volna, hogy mikor képeimmel az egyén s a társadalom léhaságát, ferdeségét igyekszem nevetségessé tenni, — voltaképpen „erkölcstelenséget terjesztek.

Szivemből kívánom magamnak, hogy ennek a bizonyos kritikus urnák még sok alkalma legyen képeim fölött nagyon respektált megbotránkozását kifejezhetni és szivemből önnek is, t. Szerkesztő ur, hogy többi kollegáim érdekesebb életirati jegyzetekkel lássák el, mint én, a ki maradtam tisztelője :

Margitay Tihamér.

bizonyosan idáig már mindenáron felfedezte volna az antiszemitizmust. Méltóztassék nekem azonban a mi, ezen kérdés iránt nagy érzékkel, sőt néha talán túlságos érzékenységgel biró napi sajtónkban csak 3 sort is mutatni, melyben valaki ezen 21/* év alatt a földmive- lési ministerium ruthén akczióját antiszemitizmussal vádolta volna, vagy csak kapcsolatba is hozta volna.

Nehogy azonban valaki megkísérelhesse ezt a jövőben —- talán még visszaható erővel is — reánk bizonyítani, szükségesnek tartom egyes tényeket itt felsorolni. E cz.élból tegnap kiírattam az állami bérlet jegyzékéből az izraelita vallásu bérlők neveit, kik a kirendeltségtől kapták a bérleteket. E jegyzék szerint 30 izraelita (felolvassa a neveket is) haszonbérlője van az államnak Beregmegyében.

(Folytatása következik )

Az uj bűnvádi eljárás.

Vili. FEJEZET.

A nyomozás.

I. A nyomozás czélja és a teljesítésre hivatott

hatóságok és közegek.

83. §. A nyomozás tárgya : azoknak az adatoknak kipuhatolasa és megállapítása, melyek a vád emelése vagy nem emelése kérdésében a vadló tájékozására szükségesek.

A nyomozás e határon túl nem terjedhet.

84. §. A nyomozást rendszerint a kir. ügyészség, ha pedig a vádat kizárólag főmagánvádló képviseli (41. §.), az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el.

A kir. ügyészség a nyomozás érdekében minden közhatóságtól felvilágosításokat és értesítéseket kívánhat, továbbá az egész nyomozásnak, vagy egyes nyomozó cselekményeknek teljesítése végett a rendőri hatóságokat és közegeket (85. §.) megkeresheti, illetőleg utasíthatja; a nyomozás menetét irányítja ; a nyomozási cselekményeket és a nyomozó hatóságok eljárását ellenőrzi.

A rendőri hatóságok és közegek kötelesek a megkeresésnek, illetőleg utasításnak feltétlenül eleget tenni, különösen a tényállás megállapítása, a tettes és a részes kipuhatolása, valamint a bűnjeleknek és a bizonyítékoknak megszerzése czéljából eljárni és minden lényegesebb intézkedésiéi, valamint annak eredményéről a kir. ügyészséget értesíteni.

85. §. Rendőri hatóságok alatt értendők: az államnak, a törvényhatóságoknak, rendezett tanácsú városoknak és a községeknek rendőri hatáskörrel biró hatóságai és hivatalai, valamint ezeknek vezetői és önálló intézkedésre jogosított tagjai, nevezetesen a községi elöljáróságok is.

Rendőri közegek: a felsorolt hatóságoknak alárendelt hivatalnokok, az állami, törvényhatósági, városi és községi rendőrök, valamint a csendőrségnek altisztjei és legénysége.

A kir. minisztérium rendelettel állapítja meg, hogy mely rendőri jogkörrel biró hatóságok és közegek vannak a kir. ügyészség közvetlen rendelkezésének alávetve és melyekkel érintkezik a kir. ügyészség megkeresés utján.

86. §. Járásbíróságokhoz a kir. ügyészség csak egyes nyomozó cselekmények teljesítése végett intézhet megkeresést.

Ha azonban e megkeresés teljesítése közben a kir. ügyészség részéről megjelölt nyomozó cselekmény kiegészítésének szüksége merül fel, a megkeresett járásbíróság a megkeresés tárgyával összefüggő, vagy abból folyó további szükséges nyomozó cselekményeket újabb megkeresés nélkül is teljesiti.

II. A íeljelentés és a magáninditvány megtétele

és a íelhatalmazás megadása.

87. §. Az összes hatóságok és hatósági közegek kötelesek a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott nem magáninditványra üldözendő bűncselekményeket, a birtokukba került adatoknak közlésével és a bizonyító tárgyaknak áttétele mellett, a kir. ügyészségnél feljelenteni. Egyúttal intézkednek a bűncselekmény nyomainak fentartása, valamint a bűnjeleknek és más bizonyító tárgyaknak megőrzése iránt.

88. §. Ha annak jelenségei mutatkoznak, hogy valaki nem természetes halállal múlt ki, vagy ha ismeretlen egyén holttestét találták, a rendőri hatóságok és közegek kötelesek erről a kir. ügyészségnek, vagy a legközelebb levő járásbíróságnak sürgősen jelentést tenni.

Ez esetben a holttestet csak a kir. ügyészség, vagy a bíróság engedelmével szabad eltemetni.

89. §. Minden bűncselekményt, a mely nem magáninditványra üldözendő, mindenki akár írásban, akár szóval feljelenthet. A szóval tett feljelentésről rendszerint jegyzőkönyv veendő fel.

A feljelentés az illetékes kir. ügyészségnél teendő; azonban azt más kir. ügyészség, vagy a főügyészség, valamint a rendőri hatóságok és közegek és a bíróságok is elfogadni és az illetékes kir. ügyészséghez haladéktalanul áttenni tartoznak.

90. §. Oly bűncselekmények esetében, melyek miatt a büntető-törvények értelmében csak magáninditványra van eljárásnak helye : a magáninditvány a 89. §. második bekezdésében felsorolt hatóságoknál és közegeknél adható be, vagy mondható jegyzőkönyvbe.

A magáninditványban a panaszolt bűncselekmény határozottan megjelölendő és a tettesre, valamint a részesekre vonatkozó adatok lehetőleg felemlitendők. Erre a jegyzőkönyv felvételénél figyelmet kell fordítani.

Ha az írásban beadott magáninditvány határozatlan, vagy hiányos, annak helyesbítése, illetőleg pótlása rövid utón, esetleg a magáninditványra jogosultnak kihallgatásával eszközlendő. A bűncselekménynek téves minősítése az indítvány hatályát nem érinti.

A magáninditvány, melyet nem az illetékes kir. Üg> elégnél tettek, ebez haladék nélkül uüeendő,