Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-21 / 3. szám
uralkodó képmását. Azután arról az atyai gondoskodásról emlékezett meg, a melylyel a király a hadsereg iránt mindig viseltetett s végre a következő szavakkal végezte beszédét: ■— »A mindenható Isten tartsa meg a mi kegyelmes császárunk és királyunkat mindnyájunk javára még hosszú éveken át.« A tőherczeg ezután a küldöttség minden egyes tagjának átnyújtotta díszes keretbe foglalt fényképét. Délután ebéd volt a főherczegnél, a melyre a küldöttség tagjai hivatalosak voltak. * A 65-ösök jubileumát mi is felhasználjuk, hogy irántuk érzett tiszteletünk és szerzetünknek kifejezést adjunk, s kívánjuk, hogy az a szívélyes és barátságos viszony, mely ma a tisztikar és városunk közönsége között van, s mely hogy fenn áll, legnagyobbrészt Nestor Emil ezredes, ezredparancsnok érdeme, a jövőben még fokozottabb mérvben erősödjék. A szobránez-nag'y-mihályi vasút. Kilencz év óta húzódik a szobráncz-nagymihályi vasút építési ügye. S ma, kilencz év múltán még mindég nem tudható biztosan, mikor tog kiépülni e vasútvonal, mely egy nagy vidéket van hivatva közelebb hozni Ungvármegye székhelyével: Ungvár városával. S csodálatos, e bizonytalanságot épp Ungvár város képvi- selő-testülete idézte elé, az a képviselő-testület, mely az 1890. évben nagy lelkesedéssel üdvözölte a tervet, a szobráncz-nagymihályi vasút kiépítésének tervét. Tudott dolog ugyanis, hogy az 1890. évben Ung- var város képviselö-Lestülete 15,000 frtnyi törzsrészvény vásárlására kötelezte magát, s mikor ez összeg befizetésére az 1898. év végén lelkéretett, annak teljesítését megtagadta azon a czimen, mert ma már a képviselőtestület többségének az a nézete, hogy e vasútvonal kiépítése a városra nem előnyös. E határozatot a vármegye törvényhatósági bizottsága az 1890. évi április hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésén megsemmisítette s utasította a várost, hogy a 15,000 forintot a vasútvonal engedményeseinek fizesse meg. A város képviselő-testületének lelebbezése folytán az ügy döntés vegett a kereskedelemügyi m. kir. miniszter elé került, a ki, mielőtt végleg, határozna, még egyszer alkalmat ad a képviselő-testületnek, e kiváló fontosságú ügyben határozatot hozni, a következő leiratával : 63857/V. 99. sz. Kereskedelemügyi pi. kir. miniszter. Ungvármegye közönségének! Hivatali elődöm az 1891. évi szeptember hó 6-án 54252. szám alatt kelt rendeletével értesítette a vármegye közönségét, hogy Ungvár város képviselő-testületének az 1890. évi deczember hó 16-án 154. sz. alatt hozott azon határozata ellen, mely szerint a város az ungvár-nagymihályi h. é. vasútra 15,000 forint, azaz 30,000 korona hozzájárulást biztosított, elvi szempontból észrevétel ugyan nem merült fel, a város és vármegye vonatkozó közgyűlési határozatai azonban kor- manyatösági jóváhagyásban nem részesíthetők, mert a képviselő-testületi határozatban az iránt, hogy a biztosított 15,000 Irt hozzájárulás miként fog fedeztetni, intézkedés nem foglaltatik. Ugyanezen rendeletben (elhivatott a város közönsége, hogy a hozzájárulás mikénti fedezésére nézve, pótlólag újabb határozatott hozzon. A vármegye alispánjának múlt évi julius hó 17-én 7969. sz. alatt, a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz intézett jelentésével felterjesztett s a ministerelnök ur által hozzám juttatott tárgyalási iratokból arról értesültem, hogy Ungvár város kép- viselő-testülete a helyett, hogy elöl idézett határozatának elrendelt kiegészítéséről gondoskodott volna, a múlt évi márczius hó 3-án 12. szám alatt hozott határozatával azt egyszerűen visszavonta, indokul hozva lel azl, hogy mivel a helyi érdekű vasút megépítése a városra nem előnyös s az 1890. évi határozata meghozatalánál az 1886. évi XXII. törvényczikk 59. §-ának rendelkezései be nem tartattak, — magára azt kötelezőnek nem ismeri. A városi képviselő-testület ezen újabb határozatát a vármegye törvényhatósági bizottsága a múlt évi ápri lis hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésből 54/5100. sz. alatt kelt határozatával feloldotta ugyan, de ezen határozat ellen a város felebbezéssel élt. Ungvár város képviselő-testületének ezen eljárása annyira indokolatlan és következetlen, s a város valódi érdekével annyira ellentétben áll, hogy lel kell tennem, miszerint a képviselőtestület a szóban forgó visszavonó határozatának meghozatalánál a helyzettel és eljárása következményeivel nem eléggé számolt. Az ungvár-szobráncz-nagymihályi h. é. vasút en- gfcdélyezési, építési és üzletberendezési feltételei ugyanis megállapítottak s a 3.260,000 koronában megállapított tényleges építési és üzletberendezési tőkéből törzsrész- vények kibocsátása utján fedezendő 1.141,000 koronának elhelyezése is Ungvár város lenti 30,000 koronányi hozzájárulásának beszámításával biztosítottnak tekinthető, amennyiben az állami és érdekeltségi hozzájárulások levonása után még mindig mutatkozó tetemes hiány fedezését a helyi érdekű vasút tervezői elvállalták. A képviselő-testület által hozott visszavonó határozat végeredményében tehát, a már biztosítottnak tekinthető helyi érdekű vasút létre jöttét hiúsítaná meg, mert kétségte en, hogy a vasút tervezői, a kik annak létre jötte érdekében már is oly messzemenő áldozatot hoztak, a város 30,000 koronányi hozzájárulásának elvesztése esetén ezen összeg fedezésére képesek nem lennének. Ennek pedig főleg Ungvár városa vallani kárát, mert mint a vármegye közigazgatási és gazdasági központja, a szóban forgó helyi érdekű vasút megépítésénél, mely helyi érdekű vasút egy kiterjedt vidéket fogna a várossal összeköttetésbe hozni, éppen ő van leginkább érdekelve. Hogy a város képviselő testülete a tervezett vasút által Ungvár városára háruló előnyök teljes tudatában volt, elvitázhatlanui bizonyítja a képviselő-testületnek 1890. évi deczember hó 16-án hozott határozata, melyben világosan kimondotta, hogy tekintettel azon kiszá- mithatlan előnyökre, melyek egy Ungvár-Szobrancz- Nagymihály felé irányozott vasút létesítése által a városra háramlanak, biztosit a helyi érdekű vasútra 15,000 írt hozzájárulást, — mivel sem magyarázható meg ennél lógva, hog\ a múlt évi márczius hó 3-án tarlott közgyűlésében ugyanazon képviselő-testület a korábbi határozatát azon okból vonja vissza, mert a tervezett vasút a városra financzialis „előnyöket nem hoz“, holott a helyzet most is ugyanaz. — Mindezeknél fogva mielőtt a szobán forgó ügyben érdemileg határoznék, módot akarok nyújtani a város képviselő-testületének arra, hogy a helyzetről megfelelően felvilágosittatván, saját jól felfogott érdekének szem előtt tartásával a kérdést újból megfontolhassa. Erre való tekintettel, az ügyiratokat vissza rárólag idezárva, lelhivom a vármegye közönségét, hogy Ungvár rárosát az előadottak közlése mellett újabb határozat hozatalára utasítsa s a város képviselő-testületének határozatát annak idején hozzám terjessze lel. Budapest, 1900. évi január hó 10. Hegedűs s. k. Italmérők és italelárusitók megrend- szabályozása. (Folytatás.) Az eljárásra hivatott I. fokú hatóságok a végrehajtási utasítás 11. §-a szerint: a) községekben a lőszolgabiró vagy az erre felhatalmazott szolgabiró, bj városokban a rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbízott tisztviselő, Kultúra tekintelében Ungvár gazdag. Itt székel egy hazafias, tettben erős, apostolkodásban példás püspök, körülötte az egyházmegyei lelkészség legjava, részben művelői. részben pártolói az irodalomnak; van itt szép múlttal diszeskedő, nagyon népes lőgymnasium egy negyedszázad tanárral, kik közül egyik egyben, másik másban múlja felül szellemével és tudásával a középszerűség mértékét; az ősi intézet iíju társaként végzi rendes feladatát a csak egypár esztendős reáliskola; van nekünk száz éves múltra tekintő képzőintézelünk is, honnan hazafias és vallásos eszmékkel gazdagon széled nek el működésűk színhelyeire a nemzet napszámosai ; az annyira lontosnak fölismert s újabban oly sűrűn hangoztatott nőnevelésnek is állított itten csarnokot az egyházmegyei papság áldozatkészsége. Meg kell említenem, Uram, a nőszerzetesek két derék intézetét s a tő- gymnasiumot népességben felülmúló elemi iskolákat, melyeknek jelentősége és haszna a jóindulatú nemzetiségi területen kiszámithatlan. Íme, e kis területen ennyi forrásból bugyog fel dúsan a nemzeti érzés és vallas-erkölcsös művelődés, s ha ennek u városnak a révén az irodalom egy sorral sem gyarapodnék, akkor is a nemzeti eszme egyik szent helyéül kellene elismernünk Ungvári. Van három könyvkereskedésünk, négy nyomdánk, nem kevesebb mint hét heti lapunk, melyek közül kettő rufhén nyelvű; de a magyar nemzeti ügynek becsületes munkása. — Hat éve, hogy e városnak lakója vagyok, s Uram, e hat év alatt körülbelül 25 munka került ki helyi szerzőtől a helyi sajtó alól ; ezek közül 13 szépirodalmi termék, a többi gyakorlati jellegű, vagy tudományos szakmunka. Az én idegenem ép úgy meg volt elégedve Ungvár kulturális kdével mim nőivel, Hanem búcsút veszek a nyájas idegentől s magamra maradva, fölteszem a kérdést : Vájjon az Ungvári megjelent szépirodalmi művek viszonylag nagy tömege arányban van-e a belső értékkel? Avagy e müvek a hiúságnak, túlbecsült egyéni képességnek, a Par- nassusra való erőtlen kapaszkodásnak idétlen szülöttei? Vagy talán olvasottságon okult, kiválóak sikerein buz- duló költői kedélynek halvány reflex működései ; tükröződései az eredeti szellemek fényének, nem is oly szelíd sugárözön alakjában, mint a holdlény, hanem ideg- boszantóan, mint a tükörlap fényvisszaverése ? Tudjuk, hogy az írott müveknek nem mennyiségében rejlik valamely irodalom becse, hanem minőségé ben. Egy remekmű hasonlithatlanul többet ér a középszerű termékek egész garmadájánál s mit szóljon az ember a silány müvekről ? Mig a tudományban bámulatos módon izmosodunk, mert müveikben igazi kincsesei ajándékozzák meg nemzetünket jeles tudósaink, addig a XIX. század első negyedétől kezdve egyszer sem volt szépirodalmunk oly szegény, mint mai napság. Csak felfújt nagyságaink vannak, a tárgyilagos és müértő szem a divatos novella egy-egy valóban kitűnő művelőjén kívül a múlthoz méltó alakot nem talál az irodalom tágas mezején. A régi gárda kidőlt s egyetlen egy tiáni erőnk sincs. Várjuk, mint egykor a Messiást, a Petőfi- arányu lírikust. Mily lelkesedés tört ki ezelőtt tiz évvel Vadnayn és Beöthyn, midőn egy ismeretlen ilju költő első dalaiban a Petőfiéhez hasonló erőnek megnyilatkozását vélték érezni. Nagyrészb,n csalódtak. Hol van az a hatalmas drámairó tehetsége, a ki a Katona Bánk bánjához hasonló alkotásokban domborítaná ki múltúnk egy-egy jelenetét, vagy legalább oly izmos kézzel tnarko na bele jelen forrongó társadalmi úitíUikbe, miül. Ibseit, éuaak óriásit? Hu a drámában egy ■ c) Budapest mindenik kerületében az illető kerü leti kapitány. A boreladással vagy kiméréssel foglalkozó kereskedőket, vendéglősöket, korcsmárosokat, bortermelőket slb., amennyiben ezek jövedéki ellenőrzés és felügyelet alatt állanak, az 1897. évi 53850. sz. kereskedelemügyi min. rend. 12. §-a értelmében az illetékes pénzügyi hatóságok és közegek az 1893. XXIII. t. ez. szempontjából is kötelesek ellenőrizni és ily nemű kihágás gyanúja esetében kötelesek erről a már fentebb említett elsőfokú hatóságot további eljárás czéljából haladék nélkül értesíteni. Az 1893. XX11I. t. ez. által tiltott minőségben, vagy oly módon forgalomba hozott borra nézve tehát a pénzügyi hatóságok és közegek ellenőrzési ténykedése és beavatkozása kizárólag csak az észlelt gyanúnak az illetékes I. toku hatóságnál való haladéktalan bejelentésére van korlátozva. Borminták vétele, vagy a gyanús borkészletek zár alá helyezése feltétlenül mellőzendő ; sőt óvatosan kerülendő minden olyan eljárás, vagy nyilatkozat, melyből a gyanúsított tél azt következtethetné, hogy borkészleteire nézve alapos gyanuészleletek támadhattak volr.a, minthogy a telmerült gyanú idő- előtti elárulása csak a további törvényszerű eljárás eredményét koczkaztathatná. 25. §. A községi vagy körorvos teendői. A község szakértő közege a közegészségi ügyekben az 1867. XIV. t. ez. 145 §-a értelmében a községi vagy 1-örorvos lévén, az van hivatva a jelen rendelet értelmében megkívánt szakértői szemlék megtűr tusára ; köteles továbbá a kerületéhez tartozó összes iialméresi és italelárusitási helyiségekben a felmerült szükség szerint, mindenkor évenként azonban legalább egyszer a községi közegek kíséretében vizsgálatot tartani, mely alkalommal szigorúan ellenőrzi, hogy a jelen rendeletben szabályozott közegészségügyi és köztisztasági követelményeknek elég tétessék. Ezen vizsgálat eredményéről a községi, illetve körorvos az 1867. XIV. t. ez. 145. §. 9. pontja értelmében évnegyedenként (elterjesztendő egészégügyi jelentésében, illetve a fennálló rendeletek szerint teendő időszaki jelentéseiben említést tesz. 26. § Hatósági felügyelet. A lőszolgabirák és velők ugyanazon hatáskörrel biró közegek hathatósan ellenőrzik, hogy hatóságuk területén az orvosrendőri szabályok foganatosittatnak-e illetve, hogy e községi közegek a reájuk bízott leendőket a 24. és 25. §§ ok értelmében lelkiismeretesen és pontosan teljesitik e ? Szükség esetén vagy az ellenőrzés hathatósabb gyakorolhatása végett saját kezdeményezésük folytán az italmérési helyiségekben az említett hatósági közegek személyesen tartanak vizsgálatokat s ezen felül eljárnak mindazokban az ügyekben, melyeket a jelen rendelet egyes §§-ai vagy esetleg utóbb kiadandó rendelelek hozzájuk utalnak. A járási tőszolgabiró az 1897. évi április hó 30-án 40769. sz. a. kelt belügyminiszteri körrendelet értelmében csak akkor követelheti a magánféltői a helyszínére való kiszállás körül lelmerült költségeinek megtérítését, ha a kérdéses helyszíni szemle a fél kifejezett kérelmére tartatott meg ; mig ha a kiszállást egyéb ok —Laz alispán lelszólitása, a község nyilatkozatának ki nem elégítő volta vagy egyéb hivatalos indok idézte elő, a főszolgabíró a sajat járása területén végzett ilyen hivatalos eljárásáért a fennálló szabályok értelmében külön eljárási költségeket tel nem számíthat. Az I. fokú közigazgatási hatóságok mellett közegészségügyi ügyekben szakközegül az 1876. XIV. és 1893. XXX1I1. t. ez. értelmében a járási, illetőleg tiszti orvosok működnek. Ezek működési körét, valamint a közegészségi ügyekben a törvényhatóság első tisztviselőjének és a mellé szakközeg gyanánt rendelt tiszti főorvosnak teendőit az idézett 1876. évi XIV. t. ez. tüzetesen körülírván, azok kötelesek a maguk körében az italok kimérésének és árusításának feltételeit concrét panaszok nem egy sokat igéro tehetség felcsillan, mint megtörtént a múlt év folyamán is, a sajtó és kritika örömrivalgása Kárpátoktól Adriáig hangzik, csakhogy aztán úgy ne járnánk ezekkel is, mint Rákosival, az Esopus szerzőjével és Váradyval, az Iskariotth Írójával, kiknek müve be nem teljesült egy egy-egy vérmes remény zálogául maradt reánk árván. Arany óta nincs epikusunk, a ki a még méltóan meg nem énekelt nagyok lönséges megrajzolásával szent mámorba ejtené a nemzetet; nincs a Madách gondolatmélységét elérő szellem, mely a lét sejtelmes kérdéseit egy kolossalis művé teremthetné. Nagy lírikusra, nagy epikusra, nagy drámaíróra van szüksége a nemzetnek, s a mely helységből ilyen alak emelkedik az ország színe elé, alfélé azzal a kegyeletes érzéssel fogunk lor- dúlni, a melylyel Nagy-Szalontát, Kis-Kőröst illeti minden houfisziv. Bizony a tárczaszerü czikkek és novellák tömege nem magasztosit Tempe-völgygyé egy várost sem. Kétségleien, hogy e rövií terjedelmű s legnagyobb részben rövid életű müvecskék divatja és uralma még erősen tart s ki tudja meddig fog tartani. E divatos tnozgalom forgatagán Ungvár sem áll kívül. A könnyű szellemi táplálékhoz szoktatott közönség mohón nyeli a könnyen és olcsón előállítható élvezeti czikkeket ; mind- azáltal a mi e nemben jó, megédemli az alaposabb kritikai méltatást Ez a szempont vezérel engem, midőn Levy Karolának úgy kiállítás, mint belső érték tekintetében elismerésre méltó müvet behatóan tárgyalom. Fiilöp Árpád.
