Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
felállítani tervezett csendőr-őrs mielőbbi felállítása iránt a belügyminiszterhez sürgető telterjesztést intéz. A t. főorvos jelentése szerint az augusztus havi egészségügyi állapot általában véve kedvező volt. Veszett eb általi megmaralás egy fordult elő : Ungvári. A születések és halálozásokról szóló kimutatást a főorvos nem jelenthette be, mert a bereznai főszolgabíró a vonatkozó adatokat beküldeni elmulasztotta. Orvosrendőri boncz- vizsgálat illetve hullaszemle összesen 5 esetben lett foganatosítva éspedig: Felső-Domonyán vizbelult, Perecseny- ben kitett gyermek, ugyanitt elgázolt egyén, Lyután hevenyszeszmérgezés következtében elhalt egyén, s végül Pálóczon cséplőgép által szétszaggatott egyén hulláin. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a szelmenczi községi iskolát f. évi szeptember hó 1-ével állami kezelésbe vette, a huttai állami iskola építésére 4886 irtot engedélyezett, s az ungvári állami iskolai építkezés ügyében a Tüchler- féle telekre vonatkozólag a szerződést megkötötte. A m. kir. államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint az ungvar uzsoki állami közúton az 5., 185. és 215. számú hidak újbóli építése engedélyeztetett. A kir. pénzügyigazgató jelenti, hogy augusztus hóban befolyt: állami adóban 51,231 Irt 67 kr. (az előző évinél — 692 írt 94 krral): haddijban 322 trt 73 kr. (— 243 írt 12 krral); bélyeg- és jogilletékben 9263 trt 03 kr. (+ 3887 Irt 53 krral); fogyasztási és italadóban 47,584 trt 57 kr. (+ 6683 trt 39 krral); dohányjövedékben 20,764 Irt 76 kr. (—256 trt 37 krral). Tudomásul vétetett á földmivelésügyi m. kir. miniszter leirata, melylyel Ptruksa községet azon kérelmével, hogy a Lalorczán önálló halászatot gyakorolhasson, elutasította. Kis Gejőcz község lakosai a községi közmunka ügyben közvetlen panaszt adlak be a közigazgatási bírósághoz, mely elbírálás végett a közigazgatási bizottsághoz leküldetett. A bizottság a panaszt elutasitandónak határozta, mert a közigazgatási bizottságnak 1897. évi határozata egy éven túli időben felebbeztetvén, az elkésett. Kail Ödön poroskói segédjegyzönek a poroskói anyakönyvi kerületbe h. anyakönyvvezelővé leendő kinevezése iránt a belügyminiszterhez felterjesztés intézése határoztatott. A kir. tanfelügyelő javaslatára a közigazgatási bizottság utasítja a vármegyei számvevőséget, hogy a jövőre az állami iskolák és óvók csekély birtokaira útadót ne vessen ki. A vármegye házi és gyámpénztárának julius és augusztus havában váratlanul megejtett megvizsgálásáról szóló alispáni jelentések és vizsgálati jegyzőkönyvek tudomásul vétettek. Nyisztor István volt ungvári közkórházi gondnok özvegyének nyugdíj megállapítása iránti kérvénye a vármegyei nyugdíj-választmánynak adatott ki véleményezés végett. A csicseri körjegyzőségben szervezendő segédjegyzői állás rendszeresítése iránt a belügyminiszterhez telterjesztés intézése határoztatott. Csertősz község határában az elszaporodott vadsertések kiirtása czéljából a hivatalos vadászatok elrendeltettek. Dubrinics községet a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete folytán a bizottság újból felhívni határozza, hogy az állami iskola épület jókarban tartását és tűzkár elleni biztosítását vállalja magára, mert különben a község záros határidő alatt két tantermes községi iskola és két tanítói állás szervezésére fog köteleztetni. Az adók késedelmes és pontatlan behajtása miatt a felelősség kimondatott a vinnabankai körjegyző, a vinnabankai és sztrajnyáui községi biró, — a szolyai körjegyző, a szolyai, kosztrinai, domasinai, knyabinai és sztricsavai községi biró, — a sztavnai körjegyző, a sztavnai és uj-sztuzsiczai községi biró, — a nagy bereznai körjegyző, a nagy-bereznai, roszt.-pásztélyi, záb- rogyi és orosz-mocsári községi biró, — a nagy-kaposi körjegyző, a nagy-kaposi, csepelyi, nyarádi, kelecsenyi és veskóczi községi biró, — a kis-bereznai körjegyző, a kis-bereznai, zauszinai, koszt.-pásztélyi, beg.-pásztélyi és mérései községi biró, — a daróczi körjegyző és da- róczi községi biró, — a horlyói körjegyző, a horlyói, csertészi, kis-szlatinai és anlalóczi községi biró, — Ungvár város polgármestere, — a szobránczi körjegyző, a szobránczi, osztroi és kereszti községi biró, — a,.putka-helmeczi körjegyző, a p.-helmeczi, p.-komo- róczi, denglázi, nagy-lázi, hlubokai és nagy-szlatinai, — a csicseri körjegyző, a csicseri, beési, kérészi iskei, vajáni és mokcsai községi biró, — a dobó-raszkai körjegyző, a dobó-ruszkai, n.-szelmenczi, p.-komoróczi, budaházai, palágyi és kis-szelmenczi községi bírók, — a pálóczi körjegyző, a palóczi, bajánházai, és mogyorósi községi biró, — a pályini körjegyző, a pá- lyini, nagy-szeretvai, kráskai és rebrini községi biró, — a csapi körjegyző, a csapi, ásványi, salamoni, záhonyi és győröcskei községi biró, — a mátyóczi körjegyző, a mátyóczi, báttai, pallói, vujkóczi és gálocsi községi biró. — a szürthei körjegyző, a szürthei, kis-ráti, nagy- ráti és téglási községi biró, — a poroskói körjegyző, a poroskói, a t.-polenai és t.-bisztrai községi biró, — az iglinczi körjegyző, az iglinczi, köbléri és b.-gajdosi közs. biró, — az eőr-darmai körjegyző, az eőr-darmai, lakárti, botfalvai, tarnóczi, sislóczi és konezházai községi biró, - - a szerednyei körjegyző, a szerednyei, dubró- kai és valkajai községi biró, — a turja-remetei körjegyző, a turja-remetei, rákói és turja-panikai községi biró és a a tibai körjegyző, a tibai és vajnalinai községi biró ellen. Ungvár és Nagybánya. Ismeretes dolog, hogy egy nagy nevű festő, Hollós Simon, aki különben a müncheni hires festőiskolában tanár, a nyári időszakot lányi tványaival pár év óta Nagybányán tölti és ott a természet szabad ölén folytatja nagy sikerrel tanításait. Nagybánya városa szívesen pártolja ezt a vállalkozást, mert mig egyrészt maguk a festő tanítványok ott tartózkodása hasznot nyújt a városnak, másrészt sok idegent vonz oda, a minek gazdasági iránya is félreismerhetetlen. Mindezt pedig Nagybánya városnak kies fekvése, szép tájai érték el, valószínűleg magát a mestert más kötelékek is fűzték épen a városhoz. Hogy azonban most itt időzik Margittay Tihamér festőművészünk, tőle tudjuk, hogy Ungvár városának fekvése, környéke sok oly részletet rejt, melyek méltán versenyre kellhetnek Nagybánya tájaival és semmivel sincs hátrányban e másik várossal szemben. Nagyon közel fekszik tehát a kérdés, miért ne volna kivihető, hogy mi is ily művész-tanyát fogadjunk kebelünkbe, miért nem élvezhetnők egy ily mesteriskola erkölcsi és anyagi előnyeit. E kérdés annál is inkább felvethető, mert Ungvár városához több hírneves festő közel esik; az itt időző Margittay anyja részéről ungmegyei és itt rokonainál tartózkodik ; Roskovics Ignácz is a mi szülöttünk, itt végezte iskoláit és itt nyerte első oktatását a rajz és festésben; Heverdle Ferencz itt tanárkodon 30 éven keresztül, lehetetlen, hogy időküzönkint ne vágyódnék közénk; a fiatal Karvoly, ki e sorok írójának Ungvárt iskolatársa volt, szintén itt fejlesztette ki tehetségét, e város szülőhelye; ép igy Weinberger Márk szobrász is ungvári ember. Ilyen művészgárda az, melyet Ungvár magáénak mondhat, de sajnos egyelőre csak nagy távolból és sajnos ezek, mint igen ritka vendégeket fogadhatja őket olykor-olykor. Nem tartoznék tehát a lehetetlenségek közé, ha e művészek megtennék együtt azt, amit megtelt Hollós egymaga ; egy kevés jóakarat kell csupán ehez, egy kis lokálpatriotizmus és olyan művész tanyát üthetnének fel nálunk, melynek hire menne ez ország határán is túl. Megvagyunk győződve még arról is, hogy ilyen törekvésüket úgy a megye, mint a város a legmesszebb menő határokig támogatná, ami különben is abból állhatna főleg, hogy a művészek részére nyári műtermet adna rendelkezésre és ez nagy áldozatokat nem követelne Szükséges volna azonban, hogy a megye és város vezető emberei ez eszmét magukévá tegyék, hogy a művészekkel érintkezésbe lépjenek ez iránt, esetleg a kultuszminiszternek jóindulatát is kikérjék erre nézve, kinek támogatása nem ütköznék nagy nehézségbe. Ajánljuk tehát e kérdést azok figyelmébe, akiket illet, megjegyezzük, hogy ez ép most aktuális, mert már most kellene a szükséges lépéseket megtenni, hogy a jövő tavaszszal már itt találhassuk a művész tanyát, melytől igen sok szépet és jót reményelhetnénk a megye és varos előnyére. Hogy beszéltek az ősök ? A „Magyarország“ e hó I3-án megjelent száma közli Szederkényi Nándor orsz. képviselő tollából az alábbi czikket. Mint minket is közelről érintő közleményt alkalmasnak látjuk olvasóinkkal is megismertetni. ♦ Az ősök ezer esztendővel ezelőtt, midőn e hazát megszállották, hozzávetőleges számítás szerint rr.ásfel- százezren, vagy lélekszám szerint a legtöbbet mondva négy-ötszázezren lehettek. Többen vagy kevesebben voltak: e fölött lehet vitatkozni. Mindegy, ha valamivel többen, vagy kevesebben voltak is. A történeti tény, a valóság az: hogy a megszállott földet nemcsak birtokukba vették, nemcsak intézményeikkel behálózva örök hazájukká tették maguk s utódaik részére, de arra faji és nemzeti jellegüket is reányomták elévülhetetlenül, minden más nép vagy faj jellege kizárásával. Miként történt a magyar faji s nemzeti jelleg bámulatosan gyors evolueziója a roppant birtokterületen ? A régi okmányok részleteiből érdekes következtetések vonhatók. De most nem ez irányban intézem szemlélődésemet. Inkább az eredménynyel, a nyilvánvaló ténynyel kívánok foglalkozni. Állításom az : hogy a honfoglalás után, az esetleg itt volt egy- vagy többféle népfajnak jellege teljesen eltűnt. Magyarrá vált nemcsak az intézményes szervezetben, de a községi és családi életben is. Ha volt, — a mint volt — itt más ajkú nép, az még nyelvileg is átolvadt a magyarba. Mivel lehet ezt bizonyítani? Az országos levéltárban nagy halmaza található a legrégibb tized- és úrbéri összeírásoknak. Nemcsak az ősi faluk nevei, de a tizedet és urbért szolgáltatók nevei is találhatók ott, az ország különféle vidékéiről. Előttem most csak az egri püspökség legrégibb tized- és úrbéri összeírása fekszik, mely Liber S. Joan- nis czim alatt az egri egyházmegyének ősi birtokkönyve. Ez a könyv az 1560—70-ik év között Írott másolat. Az eredeti nincs meg. De kétségkívül Szent István kora után, talán a Nagy Lajos idejebeli urbéri- ség rendezésével fogalmaztak az eredetit, mely a sokféle viszontagságok között elveszett. Ebben a birtokkönyvben az egri egyházmegyéhez tartozó országrész vármegyéi, varosai s falvai mind felsorolva vannak. Nevezetesen Heves, Borsod, Szabolcs, Zemplén, Ung, Abauj, Bereg, Sáros, Zaránd. 1550. után az egri vár védelmére fordittattak a tizedbe vételek s egyéb püspöki jövedelmek. De csatoltatott a váczi püspökség is, Nógrád, Solt, Csongrád és Szolnok vármegyével. Néhány egyházi javadalom is felsoroltatik itt, mint a Csanádi püspökség, aradi prépostság, pásztói és kácsi apátnokság. Tehát Ung, Sáros, Bereg felvidéki vármegyéktől, le Zaránd, Arad megyékig nyerhetünk áttekintést a községek felett. És mit latunk ? Az egész vonalon végig a pár ezerre menő falvak nevei a legszebb és legtisztább magyar nevek. Pedig ezek a falvak túlnyomó részben ős alakulások. Csak elvétve akadunk egy-két idegen hangzású névre. Ezek a falvak csekély kivétellel jobbágy-telkesek. A nemesek által lakottak külön vannak megjelölve. Ez bizonyítja, hogy a többi mind jobbágyok faluja volt. Találtak-e itt az ősök már szervezett falvakat vagy nem ? — e felett nem vitatkozunk. Az egri egyházmegye óriási területén is lehettek valamelyes lakott helyek. Milyen nyelvűek lehettek azok ? Vagy mily részt vettek a falvak s a jobbágy-telepek alakulásánál ? — e felett is lehet elmélkedni. .A tény azt mutatja, hogy ezek az esetleg itt volt embereK a községek képződésénél semmi nyomot nem hagytak hátra ; elmosódtak, s teljesen beolvadtak a magyarságba. Erre ugyan azt mondhatják, hogy a magyar nem zet, a faj tulajdonképpen a nemesekből állott. A jobbágyság, a földműveléssel foglalkozók, azok tulajdonképpen szolgák voltak: vegyes nép, mely különféle fajokat, különféle nyelvű embereket foglalt magába. Pedig ez volt a tömeg. Lehet, hogy igy volt. A tény azt mutatja, hogy ezeknek alkotó erejök nem volt, mert a falvak neveinél a magyar nyelv érvényesült, pedig akkor nem is gondolhattak névmagyarositó törvényekre. A falvakra a magyar nemzet, a faj ütötte reá bélyegét. Reáütötte faji erejével, mindent elnyelő képességével. A falvak magyar nevei azt mutatják, hogy ezen ős időben azokban a magyar beszéd volt az uralkodó. S ha a hóditó magyarok kevesen lehettek, akkor az itt talált népek magyarosodtak meg, mert különben lehetetlen, hogy Ung, Bereg vagy Zemplen- megyekben százával találhatók a legtisztább hangzású falvak nevei. íme az előttünk fekvő birtokkönyvben feljegyezve van t/ng'megyének vagy 130 volt faluja. Egy része ma is megvan. Csak néhányat jegyzünk ide: Haraszt, Csicser, Bajánháza, Tegenye, Bező, Szcretva, Pálócz, Mocsár, Zelemecz, Ruszka, Galócs, Bátfa, Daima, Bozos, Geren, Gejőcz, Szerednye, Szűrte, Bunkócz, Je- szenő, Tiba, Szobráncz, Csertész, Fekésháza stb. Találunk ilyen elnevezést: Orosz-Komorócz, Olasz-Pamath, Német-Purba. Ezek arra mutatnak, hogy orosz-német és olasz emberek is voltak itt, s nyomuk maradt az elnevezésben. Ennek nyoma van a zempléni falvaknál is. A Hegyalján olaszok telepítették a szőlőt. A szőlős vidéken ezzel.. névvel olasz, mindenütt találkozunk. Hogy képződött a taljánokra az az olasz elnevezés ? Pedig ősrégi szó, úgymint az orosz, oláh, rácz, tót, horvát, német elnevezés. Bereg és Zemplén falvainak neveinél ugyanazt látjuk, a mit Ungnál láttunk. A legszebb magyar faluneveket olvassuk százával. Beregben : Bodola, Mocso- lya, Bolcsu, Bagh, Musay, Borsova, Halobor, Getfalva, Újlak, Ardó, Salonk stb. Zemplénben: Agocz, Zomo- tor, Zerdahely, Longa, Csernyő, Koponya, Boly, Senye, Lacza, Sárkány, Leányvár, Csapa, Zuha, Deregnyő, Lebenye, Terebes, Dargó, Kereple stb. Abauj- és Sárosmegyékről hasonló mondható. Sárosmegyei falvak nevei igy hangzanak: Sebefalva, Zengető, Kapi, Hunfalva, Kőke-Mező, Orkutha, Harság, Demethe, Ternye, Nyárs, Szinye, Cselfalva stb. Heves-, Borsod- és Szabolcs vármegyék s a Kun- és Jászság falvainak neveiről nem is szólunk. Magyar nevek azok. Ideérthetjük Nógrád-, Pest vármegyék falvait. Palotás, Dengeleg, Horpács, Becske, Buják, Terenye stb. A Nógrád és Csongrád nevek kétségkívül idegen, kölcsönzött nevek. De falvai mind magyar nevüek voltak. íme Csongrád falvai: Halásztelek, Zeleves, Szentes, Kovasd, Berekegyhaz, Temerken, Szer, Serked, Sövin- háza, Mindszent, Tüke, Algyő, Geő stb. Arad vármegyei falvak : Lippa, Bacsa, Mikelaka, Veres, Kis-Kér, Bard, Varsón, Éles, Boros-Megyer stb. íme ezen az egész területen az Árpádok és a következő nemzeti királyok alatt képződött falvak nevei mind magyarok. Nincs ezeken nyoma sem a tótnak, sem a rusznyáknak, oláhnak vagy rácznak. Egy-két tótosan hangzó név fordul elő csak az ezrek között. Még Zaránd vármegye falvait kell bemutatnom. Felsorolva van vagy száz. Egyetlen oláh hangzású név sem fordul elő, épen úgy mint Aradmegyében. íme igy néznek ki: Kevermes, Meggyes, Ság, Otlaka, Botos, Kutas-Mácsa, Siklyój Barakony, Görke, Rekettye, Belök- falva, Magyar-Zaránd, Tót-Zaránd, Monyoros, Seprüs, Kis-Bátor, Erdőhegy, Szilas, Sántásháza, Tamáshida stb. E megyében oláhnak nyoma sincs. Tót-Zaránd és még Totfalu nevű van. Úgy látszik, itt tótok lakhattak. E vidéken oláhnak még akkor nyoma sem volt. Nemcsak a falvak nevei magyarok, de még a falvak lakóinak nevei is magyar hangzásuak voltak. A honfoglaláskor vegyes népek lehettek itt kétségkívül. A falvak alakulásánál azonban a magyar faj a saját nemzeti jellegét nyomta iá. A falvak magyar nevei mutatják, hogy Sáros, Bereg, Zaránd, Arad s a többi vármegyékben a magyar szó volt az uralkodó a köz- és családi életben is. Az idegen nép meg.nagyarosodott. Az elnemzetietlenedés korszaka a mohácsi vész után állott be. Elvérzett, később elnemzetietlenedett, úgy, hogy a rákosi szántó dala búsulva hangzik a század elején: „Hej maholnap a magyar szó, ritka, mint a fehér holló.“ Nem igy volt ez a mohácsi vész előtt. A Kárpátoktól le magyar szó hangzott mindenfelé. A falvak és a jobbágyok magyar nevei elviiathatatlanul bizonyítják ezt. Nincs nyoma se tótnak, se oláhnak, se rácznak ezekben. Szederkényi Nándor. Az Iskolai mulasztásokról. Most van ideje annak, hogy a fenti dologról egy kissé gondolkozzunk, igen időszerűnek tartom most az iskolai év elején az elemi iskolai mulasztásokról egyet-mást elmondani. Különösen a mi körjegyzőségünkben bevett s igen jónak bizonyult eljárást
