Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

Ungvár, 1899. julius 30. XXXVII. ÉVFOLYAM. 31. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyehái-tér 1. szám. A szeikesztőhöz intézendő minden köz- lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÖNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Széli Kálmán és Apponyi Albert gróf üdvözlése. Ungvár város közönsége részéről Széli Kálmán mi­niszterelnök és Apponyi Albert gróf orsz. képviselő és városunk díszpolgárához üdvözlő-lelira'.ok intézését hatá­rozta el a képviselőtestület abból az alkalomból, hogy a magyar kormány élére Széli Kálmán neveztetett ki mi­niszterelnökké s hogy Apponyi Albert grót, elveinek érvé­nyesülésével belépett a szabadelvű pártba. A képviselőteslülel ezen határozatából eredőleg a a tanács részéről s Mihalkovich Józsel közig, taná­csos áltál szerkesztett következő üdvözlő-iratok intéz­tének a miniszterelnök és Apponyi Albert grólhoz: Nagyméltóságu m. kiv. Miniszterelnök ur! Kegyelmes Urunk! Az év első időszakában a politikai élet terén befejezést ért ádáz barczok után, a pártok között létesült egyezés a nemzet jövőjében lápiáit hitün­ket megerősi tette. Nemzetünk a nehéz válság nyomasztó hatása alól felszabadulva, lelkes örömmel vette, midőn ő cs. és kir. apostoli Felsége Nagyméltóságodnak cs kormányának kezébe helyezte az ország ügyeinek vezetését. A köztudatot, hogy Nagyméltóságod és kor­mánya hazánk ügyeit bölcsen vezeti, megerősítette, hogy alkotmányunk-- épségben tartása mellett, az adott viszonyok kívánalmához képest létesült köz- gazdasági kiegyezést immár szentesített törvény biz­tosit ja. A pártviszály után létesült béke szülte uj korszakot, Nagyméltóságodnak és kormányának az ország ügyei vezetése körüli bölcsességét, ország­szerte örömmel és megelégedéssel üdvözölték. Ung­vár város közönsége is örömmel részt vesz ebben, és hazafias kötelességének tartja Nagyméltó­ságod előtt mély hálájának kifejezést adni, azon meggyőződéstől erősítve, hogy Nagyméltóságod ős kormánya a nemzeti élet uj forrásait megnyitva, a válságos idők után a törvény, jog és igazság fog­lalták el az országban uralmukat. Ungvári, 1899. julius hó 22-ik napján. A városi képviselőtestület megbízásából Ungvár város tanácsa nevében, mély tisztelettel: Fekésházy Miklós, Dr. Lüley Sándor, főjegyző. polgármester. Méliósdgos gróf ur! Hazánk jólétéért, alkotmányunk megerősödéséért hosszú politikai pályáján kifejtett önzetlen műkö­dése iránt Ungvár város közönsége változhatlan el­ismeréssel és tisztelettel viseltetik. Nemzetünk politikai élete terén nemrég ma­gasra fölcsapott ádáz harezok megszűnte körül kö­zelebb kifejtett hazafias ténykedése, Méltóságod iránt érzett tiszteletünket és szeretőiünket még in­kább fokozza. A pártviszály megszűntét, a béke helyreálltát elősegítette az 1867-es alapon álló két párt egye­sülése. Az önzetlen hazafiak szövetkezve, békejobbot nyújtottak egymásnak. Ennél is Méltóságod vitte elől a béke olajágát. Hazafias tisztelettel üdvözöljük ezért Méltósá­godat, kérve az ég Urát, hogy hazánk boldogulá­sáért való további hasznos tévékenységéhez Méltó­ságodnak erőt adjon! Ungvári, 1899. jubas hó 22 napján. A képviselőtestület megbízásából Ungvár város tanácsa: Fekésházy Miklós, Dr. Lüley Sándor, főjegyző. polgármester. Az 1898—99. tanév számokban. Előttünk fekszik nehány iskolai értesilő ; örömmel lapozgatunk benne; hiszen a jövö nemzedék kis törté­nete ez, — a számok üres tömkelegé a gondolkozó előtt sokat beszél, tanít és oktat, figyelmeztet és óv. De szóljanak hát az adatok. Az ungvári kir. kath. fdgymnasium értesí­tője ezúttal teljesen nélkülözi valamelyik tanléríiának dolgozatát, a mit bátran hiánynak nevezhetünk. Pár szóval megemlékszik Erzsébet királyné és Klamarik Já­nos dr. elhuny tárói, két oldalnyi szöveg után a statisz­tika veszi át biroda'mát. E szerint 26 tanár működött a kitűnő tanintézet­nél, az első 5 osztályban parallel osztálylyal, a mi a nagy számú tanulók miatt vált szükségessé. Beiratkozott ugyanis 635 tanuló, évközben elmaradt és elhalt 56, vizsgázott tehát 579. Ezek közül 161 róm. kath., 209 gör. kath., 1 gör. keleti, 46 ág. és evangélikus, 162 izr. vallá. u, nyelvüket illetőleg érdekes adat, hogy 12 kivé­telével magyar nyelvűek voltak. Végre érdekes kimuta­tás állítottak össze a tanulmányozási eredményre, mely­ből kitűnik, hogy az egész tanintézetben 34 volt min­denből jeles, 89 mindenből jó, 298 elégséges, 76 pót­vizsgára utasittatott, 82 pedig két és több tantárgyból bukott. Nagy érdeklődéssel vártuk az állami reáliskola jelentését, hol ezúttal már két osztály állott fenn. A majdnem 100 oldalra terjedő tüzet igen ügyesen van összeállítva. Előbb megemlékezik Szieber Ede főigazgató jubileumáról, majd Könnye Ferdínánd tanártól egy nyelvészeti tanulmányt közöl, végén Simsa Kornél volt tanárját parentálja el. Három rendes, 2 kisegítő és 4 hitoktató tanár működött e nagy reményekre jogosító intézetnél, melynek kél osztályába felvétetett 77 tanuló, vizsgálatot tett 7J ; ezek közül 40 izraelita, mindannyi magyar ajkú. Mindenből jeles osztályzatot 7, mindenből jó osztályzatot 10, elégségest 41 nyert; 8 pótvizsgára utasittatott, 2 ismétlésre. Ha fontolóra vesszük, hogy meglehetős gyenge anyag került ez intézetbe, az ered­mény igazán meglepően jó és kitűnő vezetésre mutat. Az ungvári gör. kath. éneklész-tunitóképezde értesítője Erzsébet királyné sikerült arczképével jelent meg, róla emlékezik meg az első czikk is. Tizenegy tanerő működik ezen intézetben, melynek 4 osztálya és két előkészítő tantolyama van. Az előkészítő iskolába beiral kozott 70 növendék, vizsgázott 60, a képzőintézet négy osztályába beiratolt 97, vizsgát tett 89. Ezek kö­zül 16 róm. kath. és 5 heivét valíásu tanuló kivételé­vel, mindannyian gör. katholikusok voltak. Anyanyelvre nézve itt már nem oly kedvező a kimutatás, mely sze­rint 57 nem magyar ajkú. Az előmenetel sem egé­szen kielégítő, mert csupán 4 jeles van jelezve, 26 elég­telen, 8 kimaradás. Kiállított az intézet 27 oklevelet, 15 kántor tanitói oklevelet, 12 tanitói, illetve tanítónői ok­levelet. A gör. kath. leánynevelő intézetben 9 ben- lakó és 13 bejáró tanerő működött A tanulók száma Kettőt szeret.*) — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Irta : "Walter Ferencz. Távolban dörgött a menny, a kékes szürke eget villámok rajzolták csodálatos ábráikkal tele, de már a vizcseppektől ragyogó lűszálak, a tolyton tovasiető tel­iegek, a Iák leveleit mozgató enyhe szellő, mind arról regéltek, hogy nagy vihar volt, mely csendben lefolyt. Csodálatosan tiszta és ózondüs volt a levegő, mely a kerti lak egyik nyitva feledt ablakán behatolt. Meg­csapta a beszélgetésben elmerült két ifjút is és gondo­lataikat másfelé terelte. János felállt és az ablakhoz ment és kinézett. A páva végigsétált a park nyirott, zöld tábláján és assan játszott tollazatával. Koronként hangzott a Gyöngytyu kellemetlen kiáltása és oldalt lüst oszlopok emelkedtek lel az égnek.’ A kertész lakását árulták el az oszlopok. — Nos, — kérdé Ernő — és azóta nem talál­koztál velők? János odaszoritá izzó homlokát az üvegtáblához. — Mégis, elbeszélnem azonban fölösleges, aligha log téged érdekelni. Hangja tompán hangzott, kiérzett belőle az elnyo­mott szenvedély. Majd hirtelen mozdulattal előhúzott egy taburettet és a szoba közepén diszlő pálmacsoport alá ült s belevágott a beszédbe. — A ki Á-t mond, ne restelje a B-ét is. Halld tovább. S mulatság után, mint elmeséltem, haza kisér­tem a lányokat. Ilona magas karcsú termetével, gyönyörű fekete hajával, classikus szépségű arezéle és észbolonditó szemeivel kezdettől fogva igen erős benyomást telt reám. Kísérőjével kaczagva ment előttünk és én húga Rózsival voltam elfoglalva. A leány kissé izgatott volt s többnyire Nagy László pajtásommal beszélt. Hangja *) Mutatvány a szerző: „Vasúton“ czimü sajtó alatt levő elbeszélő kötetéből. kellemesen érintett és egy perezre levéve tekintetemet Ilonáról, — ki már nagyon is előre sietett — szem­ügyre vettem a leányt. Nem annyira classikus szépség, mint inkább mind­járt az első pillantásra is tetszetős, megnyerő volt. Kicsin, szépen képzett lábacskái biztonsággal hordták nem nagy alakját, őzteremtéhez igen szép nyak és formás lej simult. Mozdulataiban több biztosság volt, mint hanglej­tésében és beszéde érzelemvilágának felette nagy tiszta ságát arulta el. Minderről később még jobban nyill alkalmam meg­győződni. — Úgy tehát, továbbra is ellátogattál a családhoz. — Igen! A kapunál, hogy elváltunk, erősebben szorította meg a kezem és én remegni éreztem a szivem. Fölkelt és ide-oda kezdett járni. A nap gyorsan haladt az égen, a teliegek koronként eltakarták és besö­tétedett az ég. Mielőtt tényleg lebukott volna a távoli hegyek mögött, utolsó sápadt sugarát beküldte a szobába és János tájdalomtól eltorzult arczának kísérteties lényt kölcsönzött. Ernő megtörte a csendet: — Ha jól tudom — kezdé halkan — holnap van Erdey Rózsikéval az esküvöd ... E szerint regényed hősnője lett a mennyasszonyod. Gratulálhatsz magadnak, regényed jó megoldást talált és én nem is értem kétség- beesésedet. Vagy talán — kérdé hirtelen felvillant gya­núval — menyasszonyod nem szeret? János a tejét rázta. — Oh a te nézeted szerint igen jól van megoldva a történet, — keserűen lelkaczagott — jobb megoldást nem is kívánhatni. A hős megszereti Ő-t, Ő viszont és egymáséi lesznek. Hisz ez oly mindennapi dolog, de én, — tévé hozzá suttogva — legkevésbbé se vagyok min­dennapi. Ernő csodálkozásában leejté szemüvegét: — Hogyan, menyasszonyod szeret és . . . — De még hogy, ha elhagynám megölné a bánat utánnam. Ezt teljes határozottsággal állíthatom . . . — Tehát kölcsönös a szerelem ? Egyesüléseteknek mi sem áll útjában ? Vagyoni viszonyaitok is kedvező ? — Igen. — Ügy hát a nyomor se zavarja boldogságtokat. És te most mindent lel akarnál áldozni egy báléj emlékéért. Behozták a lámpát. Ernő a kis márványasztalra helyezte és ténye megvilágította mindkettőjük arczát. Elővette a tealőzőt, alágyujlott és pár perez múlva az üstben zuhogott a viz. Jánost elfogta az erős indulat. Barátjához lépett, megszorította kezét, úgy hogy fájdalmában felkiáltott: — De az Istenért! szólj, mi a bajod ? Igazán meg- foghatlanul viselkedek Magyarázd meg, hogy értsem fel­indulásodat ? — Mond csak, — hallottál-e, vagy olvastál oly esetről, hogy keltőt szeretünk? — Kettőt? Azt hiszem igen, bár nem tudtam ak­kor mindjárt megmagyarázni magamnak, hogy hogy is értsem. Kettőre egyidőben, egyforma érzelemmel gon­dolni, előttem szinte hihetetlennek tűnt fel. — Tehát azt tartod, hogy érzéseinket, gondolatvilá­gunkat nem kötheti le, csupán egy objektum, azaz az agyidegeid nem jöhetnek rezgésbe egyszerre két tárgy megpillantásakor. — Ha már az agy sejtéinek működésére térünk át, (bár ez czélunktól messze elvezet), én is felveszek egy példát, mivel nézetemet megerősilhetem. Tudod, hogy a reczehártyán a szem működése csupán csak egy bizonyos tárgyra képes konczentrálódni, a többiek homá­lyosan, mintegy ködtátyolon keresztül látszanak, sőt lehetséges, hogy egyes pontok a macula ílavaka esvén, nem látszanak. Vagyis oly esetek is lehetnek hogy min­dig e macula flavával kénytelenitvén látni, nem látnak. Persze ez csak theoria, de azt nem tagadhatod, hogy nem mindenki logékony a szerelem iránt. A ki pedig JLapunk mai száma 6 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom