Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1899-01-22 / 4. szám

Ezután következett a tisztviselők választása. Meg­választattak : Elnökké : Tabódy Ida, titkárrá: Welt­mann Irén, pénztárnokká: Pásztor Ilona, könyvtár­nokká : Szoták Margit. Választmányi tagokká : Farkas Erzsébet, Fodor Éva, Fincicky Ida, Sirokay Anna, Pásztor Aranka, Torncsányi Márta, Kiss Berta, Mihalkovich Irén, Kranzthor Irén, Seidler Emmy, Zá­kány Ilona, Hódoly Erzsébet. Megválasztás után, a tisztviselők nevében Tabódy Ida a következőkben mondott köszönetét: Mélyen tisztelt Vendégek ! Tisztelt Közgyűlés ! Megalakult tehát, nemes czélu körünk s e kör megalakulása, hisszük, hogy kevés kivétellel, minden­kinél jóakaratra s a kezdet nehézségeiben támogatásra fog találni. Egy nő emlékére alakítottuk meg körünket, — oly nő emlékére, ki mindenütt és mindenben mintája volt az örök nőiségnek, ki mindig csak a szépet, jót s az igazat kereste. Királyné volt----------hazánknak igazi édes anyja. Egy nő gyöngéd szivével fogta fel népeinek helyzetét, enyhítette nyomorát, letörölte a szenvedők könnyeit s érvényre juttatta mindenütt az igazságot. Megértette a nyomort, megértette a más baját, fajdalmát, — mert igazi nő volt és mert ő is sokat szenvedett. Fejét királynői arany-koszorú ékesítette, — szivét a szen­vedés martyr-koszoruja fonta körül. Múlt év szeptember hó 10-én gyilkos merénylet­nek esett áldozatul a mi szeretett, szenvedő király­nénk. —-------Az emberi gonoszság legalacsonyabb fokáig lealjasodott emberi szörny — máskép nem ne­vezhetem — vetett véget drága életének, örökös gyászt borítva sziveinkre . . . De nem akarok tovább időzni e pontnál, a mely mindnyájunkra nézve csak fájdalmas lehel. Nyugod­junk bele Isten akaratába, a melyet megmásítani úgy sem áll hatalmunkban. Nyugtasson, vigasztaljon az a tudót, hogy jó királynénk nem szenved többé —-----­Ü megtalálta immár, mit a földön vágyóan keresett, — a nyugalmat. Halála után szeretetél bizonyítani, kegyeletét le­róni igyekszik mindenki. — Mi emlékére alakítottuk meg körünket, a melynek czélja már ismeretes Önök előtt. E kör elnökévé a közgyűlés bizalma en- gemet választott; e bizalomért úgy a saját, mint a kor összes tisztviselőinek nevében a t. Közgyűlésnek őszinte köszönetemet tejezem ki. Legyenek, kérem, meggyőződve, hogy igyekezni fogunk a kör emelke­dését, virágzását — tehetségünkhöz képest —- elő mozdítani. Halás köszönetemet fejezem ki a kör összes tagjai nevében a tb. Elnöknőnek s Elnöknek, hogy körünk vezetései elvállalták, mert csak az ő vezetésük alatt érhetjük el a sikert, érhetjük el körünk felvirágzását. Végül kösziinetepjot fejezem ki npinH«srol«v-'. korunkét mar eddig is pártolták, támogattak, — kerve, tartsak meg azt továbbra is jóakaratukban, támogas­sanak munkánk nehézségeiben, hogy elérhessük mind­azt, amit czélul tűztünk ki magunknak, hogy körünk meipó legyen >Erzsébet-kör“-nek neveztetni! Végül általános érdeklődés között Schürger Fe- rencz tb. elnök a következő beszéddel zárta be a köz­gyűlést : Mélyen tisztelt Vendégek ! Tisztelt Közgyűlés! Azon szép szavak után, melyeket t. elnöktársaim ajkairól hallottunk, nekem csak kevés szavam lehet. Feladatom nem annyira uj szempontok kiemelése, mint inkább a közgyűlésen felvetett eszmék összefoglalása lesz, még pedig három főkérdés alakjában. Az első kérdés: mi a kör czélja, feladata ? a második : van-e szükség ily ünképző-körre ? és a harmadik: megvan­nak-e azon előfeltéelek, melyek a kör czéljának elé­résénél elengedhetdenek ? Az első kérdsre könnyű a felelet, megadják azt a körnek immár elogadott alapszabályai. Ezek szerint a kör czélja felnőt leányainknak a tudomány, szép- irodalom, művésze: és női-munkakörök terén való tovább képzése. Ötként elesnek tehát azon aggodal­mak, melyeket azo: táplálnak, a kik körünkről azt hirdetik, hogy a háá üzhelytől idegenkedő, tudós nőket akar nevelni. Avagr csakugyan akadhatnak még oly elfogultak, a kik ax Íjiszik, hogy a magasabb művelt­ség és háziasság egymást kizáró fogalmak? A másik kérdés-e is igennel felelek. A műveltség nagy előhaladása, a mai kor szelleme, mely a nőknek az állami és társadami életben mindig nagyobbodó jogkört biztosit, feltételezi, sőt követeli, hogy a nők is a korszellem által megkívánt szelesebb szellemi látó­körre szert tenni igyekezzenek. A nőkérdésnek ilyen irányban való megadását látjuk nemcsak Ameriká­ban, hanem Europe összes kultur-állai-naiban is, ugyanazt látjv’ i is, hol már az egyetem kapui is megn előtt. A nagyot i, hol megfelelő iskolák, múzeumok, kö ’.házak, mütárlatok, kiál­lítások stb. k z önképzésre, a hol, azt lehet mondani ;ővel szívják magukba a művelődés különböző e.v- Jt, ott megengedem, hogy felesleges az ily irányt! önképzőkör, de nálunk, hol mindezen kultur-tényezőknek híjában vagyunk, hol az iskolából kikerült leány csak ritka kedvező esetben folytathatja önerejéből tovaképzését, csak örömmel és lelkesedéssel lehet üdvözölnünk leányainknak azon nemes törekvését, mely a megfelelő kultur-tényezők hiányát a társulás, az egyesületi erők felhasználá­sával akarja pótolni. A mi pedig azon kérdést illeti, vájjon megvan­nak-e a szükséges és czélravezető előfeltételek, e kér­désre, igaz, csak a jövő fogja a feleletet megadni; de már most is látunk e, yet-mást, mely sikerrel biztat. Ilyen az önképzőkör tagjainak lelkes odaadasa az ügy iránt. Nem felsőbb parancsra alakult az egyesület, hanem a tagok maguk pendítették és érleltek meg az eszmét. Aztán a nagy közönség meleg érdeklődése, melyet kezdettől a megalakulásig mindig tanúsított s reméljük, a jövőben sem fog a körtől megvonni. Igaz, hogy ellenségeink is vannak, kik támadnak bennün­ket. De kerdem, mi.•mm született meg egy, még oly üdvös eszme is, mely támadásoknak ne lett volna kitéve. Sőt nézetem szerint a kritika, mig az irodalmi illem határai között mozog, még hasznára van az ügynek Én remelem, hogy önképző-körünk, ha egy­szer működését megkezdette, feltüntetett sikere által még azokat is meg fogja nyerni, a kik most gyanús szemmel nézne* 1' ''1'v,,ulaca elé Midőn azi yben sze­mélyemet rész marui.iL, kívánóm, Hogy t a leg na gyobb siker kö tárgyában kiadott rendeletéi miatt, különösen azért is, mert a rendeletekkel egyes hatóságok nincsenek teljesen tisztában, de sőt maga a vármegyei mér- tókhitelesitő-hivatal sem úgy hitelesít, mikét,t az előírva van. Jelen sorainkkal czélunk vármegyénk vendéglő­seit és korcsmarosait a bírságoktól megkímélni s egyúttal kitanitani, miként hitelesíttessenek, illetve mily hitelesítést fogadjanak el a vármegyei mértékhitele.'im- hivataltól. Hogy ezt elérhessük, legelső sorban is közöljük, hogy a koronabélyeggel való hitelesítés nem ujitas. Ez még az 1890. evben elrendeltetett a kereskedelem ügyi m. kir. miniszter által. Ez időtől fogva látható az üvegeken és palaczkokon a következő bélyeg: A közgyűlésén nagy un autvm, be tag­nak, úgy, hogy a körnek már is igen tekintélyes számú tagja van. Az üvegpalaezkok és poharak hite­lesítése. Sok kellemetlenséget és meglehetős összegű pénzbírságot okozott már vármegyénk vendéglőseinek és korcsmárosainak, mikép az általuk kimérésre hasz­nált üvegek és palaczkok nem voltak kellőleg hite­lesítve. És ilyen kellemetlenségre és birságfizetésre most ismét alkalom mutatkozik, a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a koronabélyeggel való hitelesítés X. galicziai város vendéglőjében császári tisztek mulattak. Elvonult az orosz, amely bizony nem valami jó szemmel nézte soha szövetséges társát. Szabad volt a vásár, lehetett dicsekedni is Az asztalfőn ülő őrnagy geniális találékonysággal beszélte el, hogyan kerítette be s telte tönkre egy zászló- aljával a honvédség egész ezredét. Egy buldogg képű hadnagy, nagy tüzzet beszélte, hogy sikerült neki egyetlen csapással két honvédet harczképtelenné sebesiteni. Folyt a szóáradat s a jo magyar bor. Összekoczczantak a poharak. — A buldogg képű ekkor az átelleni asztalnál egy Szent Bazil-rendü szer­zetest pillantott meg, aki szerzete számára koldulván, betért a vendéglőbe s épen egyszerű vacsoráját költé el. A hadnagy kissé borosán, kedvet kapott a pappal kötekedni; teletöltött egy poharat, fitymáló arczczal tépett a szerzeteshez s igy szólt: Ugyék, szent atyuskám, jó bor, a kutya magyarok tokaj iából való !«• A szerzetes a németül mondott (elhívásra, Iran- cziául feleié :>Köszönöm, hadnagy ur, nem iszom.* — Hogyan Ön barátocskám ért németül s francziául válaszol, miért nem felel a kérdés nyelvén, mi? e sza­vainál oda tartá kellemetlen arczát a szerzetes arczához kihívóan. A pap csendes, de nyomatékos hangon felelte: mert nem rokonszenvezem Önökkel. — S miért nem? hál? kérdé a hadnagy kiállhatat- lanul kellemetlen orrhangon. — Mert százezer muszka katona jött be az Önök segítségére, Önöknek emberei voltak megbízva az élel­mezéssel, s ezt oly jól teljesítették, hogy a nyers termé­nyek evésére képyszeritett szegény oroszokból, többet ragadott el a pestis, mint ölt meg annak a derék magyar seregnek fegyvere . . . — Bagázs! otromba ficzkó! kiáltá képéből kikelve a hadnagy; ha kard volna oldalán, máskép bánnék el veled, te a rongyos pap, de igy reverendád miatt csak ezt az elégtételt veszem hazug szavaidért, — s ezeket mo >dva, — pohara tartalmát oda öntötte a pap ar- czába ... A Bazilita kiegyenesedett. Nem volt már többé jámbor szerzetes, harag villáma csillant ki szemeiből, odalépett a többi tiszthez s kardot kéri tőlük, hogy elégtételt vegyen a sértésért röktön. A tisztek mulattak a barát felfortyanásán, — a minek haragját minősítették, — valamelyik átnyujtá neki kardját; hirtelen széttolták az asztalokat, székeket s összeállították az ellenfeleket. Érdekes párbaj: csillogó uniformis és reverenda purbaja.*) Vezényszóra megvillantak a fegyverek s összecsen­dültek a pengék. — Pár másodpercz múlva aztán a hadnagy, a ki állítása szerint két honvédet tett egy csapásra harczképtelenné, óriási prim-vágást kapott a fejére s hangos jajkiáltással esett hanyatt .... A Bazilita leeresztő kardját, oda lépett az őrnagy elé s igy szólt: mielőtt a szent Bazil-rendüek szerze­tese lettem volna, Miklós czár kapitánya voltam; nevem: Paulow Iván. Szomorúan zúgtak a harangok . . . Tisztet temet­tek: párbajban esett el ... • Ugyanakkor a debreczeni collegiumban sebhelyes homloku diák gondolt hálával egy muszka tisztre, a ki életét mentette meg s teljes szabadságát eszközölte ki a debreczeni veszteit csata után. A Baziliták zárdájának egyik czellájában pedig jámbor szerzetes imádkozott az elhunytakért, de külö­nösen egy ifjú leányért, a ki a moszkvai temetőben, myrlusz-koszoruval fején, menyasszonyi álmát álad ja soká .... örökké. Megtörtént lény. 36 illetve a korona alatt azon szám, mely a hitelesítést eszközlő hivatalt tünteti fel. Maganak a koronabélyegnek vaió használata azonban még nem elegendő ahoz, hogy a palaczk, vagy pohár egyúttal hitelesített is legyen. Nem pedis? azért, mert a kereskedelemügyi m. királyi miniszter 80,357—1890. számú rendeletében határozottan elő­írja. hogy úgy a palaczkoknál, mint a poharaknál a mérték jelzése (mennyiség és jelvény pl- 0‘5 L ) a vonás alatt maradandólag és elválaszthatatkí­nul fel legyen jegyezve. E vonásoknak pedig, melyeknek használata Ung- varmegyében általában nem szokásos, palaczkoknál legalább is 1 cm., poharaknál pedig legalább is 2 cm. hosszunknak kell lenniük s a jelzés és az edény között levő térségben az újabb rendelet szerint legfeljebb 0'7 liter mennyiségnek szabad elférnie. Ezek a fő alapintézkedései a koronabélyeggel való hitelesítésnek. Alább fogjuk közölni az ide vonatkozó miniszteri rcndeleteket, közöttük azt is, mely a fenn ismertetett s módosított koronabélyegzés kötelező használata ügyében kitűzött határidőt az 1899. évi julius hó 1- i-t meghosszabbítja s melylyel együtt rámutatunk Ung- var város rendőrkapitányának azon nem időszerű in­tézkedésére, mely a módosított korona-bélyegü hite­lesítést már most elrendelte. Mielőtt azonban a rendeleteket ismertettünk, esetleges tévedések elkerülése végett már itt hangsú­lyozzuk, hogy üvegeket és poharakat csakis a ven­déglősök, korcsmárosok s egyéb oly nyilvános hely tulajdonosak, mint bodegások, borozók és mulató-tu­lajdonosak tartoznak hitelesíttetni, a kik közönségesen bort, vagy sört mérnek. Bortermelők, a kik saját termésű boraikat honatjk forgalomba bedugaszolt és lepecsételt palacz- kokban, azok luteíesitetlen üvegekben mérhetik boraikat. Most tehát lássuk a rendeleteket: Az első, a mely a koronahitelesitést rendeli el, a következő : 80,257. szám 1890. jan. 6. Hitelesíthetők olyan 2 literes, 1 literes, 0'5 I., 0-3 1., 0-2 1., 01 1., 0 05 1., 002 1. és 001 literes üveg-palaczkok, a melyben az űrtartalom határa a palaczk nyakan egy vízszintes, legalább is 1 cm. hosszú vonással maradandólag van jelölve, ha az űrtartalom eltérése 2 I. és 1 ütemei az egész 1/4oo-résznél, az O'ö 1., 0‘3 1. és 0'2 liternél az egész 1/2oo-résznél, az OH-tői lefelé tartalomnál pedig az egésznek Vioo-részénél nem nagyobb. A palaczk szája és a jelzés közt legalább is 3 cm.-nyi-tér legyen. (Ez az intézkedés módosítta­tott. Lásd az alább közlött 31,482/VI—1897. szánni rendeletet.) Hitelesíthetők végre olyan 1 1., 0-5 1., 0 3 1. és 02 1. poharak, a melyeknek oldalán a mértek ha­tára egy vízszintes, legalább is 2 cm. hosszú vonással van maradandólag megjelölve, ha a pohár átmérője ott, hol a mérték határának jele van, leg­feljebb 7 cm. átmérővel bir és ha az eltérés az 1 I. pohárnál az egésznek V400, az 0 5 1., 0-3 1. és 0'2 1. pedig az egésznek V200-részénél nem nagyobb. A pohár széle és a vonás közt legalább is L5 cm. távolság legyen. (Ez az intézkedés is mó­dosíttatott. Lásd az alább közlött 31,482/V| —1897. számú rendeletet.) Egy és ugyanazon poháron a fentebb említet­tek közül több mérték is megjelölhető. Úgy a palaczkoknál, mint a poharaknál, a mérték jelzése (mennyisége és jelvény pl. 0 5. L.) a vonás alatt maradandólag és elválaszthatatlanul fel legyen jegyezve. (Kitűnik ez intézkedésből az, hogy ha a mér- tékhitelesitő-hivatal rossz anyagot használ a jelzés­hez, az esetben a hivatal az uj jelzést és bélyegzést ingyen tartozik újból teljesíteni. Czikkiró.) Az üvegek bélyegzésére fluor hydrogén-sav alkalmazandó. A hitelesitésidij maximuma a palaczkokra, mint a poharakra nézve űrtartalom-különbség nélkül 4 kr.; mig a poharaknál, ha azokon több méiték van föl - jegyezve, minden egynél több mérték megvizsgálá­sáért külön még 2 kr. fizetendő maximal-dijképen. Ezen rendelet által az 1876. évi 2162. szám alatt a vendéglőkben és korcsmákban használt pa­laczkok es poharak megjelölése tárgyában kiadott földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri rendelet nem érintetik. * # * A kereskedelemügyi m. kir. miniszter az 1897. évi augusztus hó 2l-én 31,482/Vl, szám alatt, a Lut

Next

/
Oldalképek
Tartalom