Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-06-04 / 23. szám
esetről-esetre igénybe veendi. Miről czimedet tisztelettel értesíteni van szerencsém.“ Budapest, 1899. május hó 18-án. Kétli s. k., a klinikai bizottság elnöke. Kávéitalunk, amely nekünk oly nélkülözhet- lennek látszik, avalóságban csakadivatésmegszokottság készítménye, amelyet történelmileg követnünk elég érdekes. Mint ismeretes, a törökök a „fekete italt“, mely náluk az eltiltott borélvezet pótléka volt, hozták be a Nyugaton és az Párison és Bécsen át a tizenhetedik század végén lassankint divatba jött. De csak lassan- kint, mert ezen főzet sokáig ^ nem Ízlett, sőt eleinte „visszataszítónak“ találták. És mit nem visz keresztül a divat! és végre is az idegizgató kávé élvezetéhez való hozzászokás nem volna olyan sajnálatos, ha — fájdalom — rövidesen nem mutatkoztak volna annak nagyon szomorú következményei. Már a mull század közepén a hírneves orvosok a babkávé hatásaképen az ideg- és szívműködés bénulási jelenségeit mutatták ki; és mióta 1820-ban a coffeint felfedezték, biztosan tudják, hogy ezen jelenségek a habár csak kis adagokban rendszeresen a kávébabbal bevett kávéméregre vezethetők vissza. Azonban daczára minden orvosi, gyakran a legsürgősebb óvásoknak, a rendszeres ká- veivas szosá>ja mind jobban elterjedt, főleg bizonyára azért, mert a már kéznél levő izlet-szokás helyett nem tudtak teljes értékű pótlékot nyújtani. Ez csak a legnagyobb eredménynyel kisért Kathreiner-féle Kneipp- malátakávé bevezetésével történt, és mondhatni az em- qeriség általános javára és valódi áldására. Ugyanolyan ize és illata van, mint a babkávénak, annak az egészségre ártalmas tulajdonságai nélkül. A Kathreiner-féle malátakávé most még többnyire a babkávé mellé pótlékul használtaik, amelyhez félig vagy azonfelül is adható. De ha egészen tisztán isszuk, erősen elkészítve, akkor is kitünően ízlik a Kathreiner-féle Kneipp-malátakávé és egy családi asztalnak sem lehet elég sürgősen és melegen ajánlani. De csak a „valódi Kathreinert“ használjuk az ismert eredeti csomagokban és óvakodjunk a csekélyebb értékű utánzatoktól, valamint a „nyitottan kimért“ árutól. Irodalmi értesítő. Pillanat.*) Vidor Mór. ki ezelőtt két évvel Hangok czimü verses füzetével lépett a nyilvánosság elé, a napokban Pillanat czimen ismét egy tüzet verset adott ki. Az apró versek a szerzőnek mulékony fellángolásait, boldog és boldogtalan szerelmi emlékeit tolmácsolják. Van köztük egy-két torditás, egy két visszaemlékezés az otthonra s a kötet végén nehány elbeszélés, a többi kizárólag a szerelmet zengi. Szerzőnk őszinte rajongással csüng a költészeten, mint a versek élére állított /má-ban áhítattal mondja: Ó szent költészet! Vedd fel berkeidbe, S tanítsd repülni sóvár telkemet, És eszméidnek fenkölt sátorában Áldd meg örökre hivő gyermeked ! Ha szárnyát bontja, hogy az égbe szálljon, Ne zúzzad porba vágyó szellemét . . . Büszkén daczoljon széllel és viharral, S a léget hasítva repüljön feléd. Nem műkedvelői időtöltés s nem a [eltűnés vágya sarkalja versírásra, hanem belső ösztöne, melynek sugallatát habozás nélkül követi: Ha jő tehát a pillanat, Felcseng az énekem . . . Egy dal elég, ha vig, ha bus, Más nem kell énnekem 1 Nem áll költői nagy czélok szolgálatába, a szív legegyszerűbb érzelmeit, mindennapiasabb fölhevüléseit énekli, hogy légbuborékok módjára szét ne foszladozzanak, hanem kedves emlékeiül maradjanak a szerelmi kalandokban és sikerekben gazdag múltnak. Lantom szerény. Nem bántja őt. Zaj, küzdelem ... a lét; De szerelem, a szív baja Megrezgeti szivét. Őszinte érzelmeinek őszinte kifejezésétől azt az eredményt és sikert várja, hogy másokban rokonérzést keltsenek. Dal, örökdal a világom Dal, mely elszáll messze tőlem, Dal, mely hirt visz én felőlem, S hü szivekben megpihen; Mint a lepke, ha elfárad, Nyugtot lel a kis virágnak Harmatágyas kelyhiben. A lepke gondatlanságával csapong a szerelem virágos kertjében, de ideáljának vonzóköréböl nem távoz- hatik, őszinte, tiszta lángolással vissza-visszatér az imá- dotthoz, kinek magasztását legszentebb leiadatának s legkedvesebb időtöltésének ismeri. Szép sorok a következők, melyeket örömmel írunk ide: Mosolyodnak sugarától A kikelet ébred ; Megújul a természet is, Virág nyílik néked; Szemednek egy pillantásán Ismét összefonnyad; Az én szivem fájdalmában Megint összeroskad. Ehhez hasonló részletek sűrűn találhatók a kötetben s írójuknak formaérzékét s tehetségét mutatják. Midőn Vidor Mór ez újabb verses füzétet az érdeklődők figyelmébe melegen ajánljuk, rövid ismérte fésűnk befejezéséül hadd álljon itt egy szép költemény : *) Vidor Mór. Pillanat. 1897 - 1899. Lévai Mór kiadóhivatala. Levelek. Rózsaszín papíron Egy levelelet Írtam, Fekete betűkkel Jaj de telesirtam. Fekete betűkre Hullott szivem vére; Piroslott . . . rátapadt Hütelen szivére. Hazudó ajkára, A csalfa lelkére . . . S ragyogó liarmatcsepp Lopózott szemébe. Rózsaszín papíron Válaszát megírta ; Megbánó könnyekkel Jaj de telesirta! Fülöp Árpád. Nyilttér.*) Nos-nak. Nagyon csodálkozom, hogy mindennapi szellem-idézése daczára, szellemessége a korcsmahőséig sülyedt, amennyiben még a holtakat se hagyja nyugodni, holott mint szentirást is ismerő embernek tudnia kellene, hogy a holtakról vagy jót, vagy semmit. így már csakugyan el kell hinnem, hogy W. H. igazat mondott, midőn ön az ipartestületi szellemről beszelve neki, azt felelte : — »János ! erről ne szólj senkinek«; — s az ön »miért« ? kérdésére folytatólag kijelentette: »mert akkor téged mindenki b ... . d-nak fog tartani.« Bolond emberekkel pedig a nyilvánosság előtt nincs mit beszélni. Criri-G-áré. Az „Ungvári Közlöny“-nek f. évi junius 1-én megjelent 22 ik számában a vármegyei közgyűlésről foglalt közlemény, midőn a törvényhatósági utakra vonatkozó vitáról referál, csak úgy hemzseg a téves és tendencziózus állításoktól. Nem áll, hogy én kiskorú s a megyén kívül lakó egyén volnék. Előbb Bátfán. aztán Tégláson — tehát a megye területén belül — laktam, jelenleg pedig Radvánczon van állandó lakhelyem. Nem nagyon „fáradságos“ lehetett tehát a tudósítónak utánjárása a reám vonatkozó adatok beszerzése körül. Mert ha valóban kissé komolyabban nézett volna utánna a dolognak, arra is rájött volna, hogy az én' atyám sohasem bukott meg, hanem mint becsületes ember oda adta önként 60,000 írt értékű ingó és ingatlan vagyonát a hitelezőknek, kiknek a a hosszú éveken át való folytonos rossz termések folytán adósa volt; rájött volna arra, hogy atyám egész életében nem található egyetlen egy oly momentum, mely a legszigorúbb kritikát is bátran ki nem állaná. A tisztességes szegénység pedig nem bűn, sem nem szégyen, sőt inkább jogos indok arra, hogy az ember becsületes munka s kenyér után igyekezhessék. Ez volt czélom, midőn a törvényhatósági közutakra vonatkozó kavicsvállalatra pályáztam. Ily törekvés megérdemli a támogatást minden oldalról. Ha azonban ebben az „Ungvári Közlöny“ részéről nem részesültem — s azt nem is kértem — jogosan elvárhattam azt, hogy koholt adatokkal és az ügyre vonatkozó tényállás elferdítésével, ok és alap nélkül meg ne sértsen. Fischmann ur legalább is oly szegény volt, mint én, midőn 8 évvel ezelőtt hasonló vállalatra pályázott. Akkor Weisz Kálmán tette le helyette a biztosítékot. Ő is gazdasággal foglalkozott azelőtt, mint most én. Ha tehát ő akkor pénz és szakértelem nélkül megkapta a vállalatot, miért legyen ez ma részemről akadály a vállalat elnyerésében, ami Fischmann urnái nem volt az? Én nem szorulok másra, le^ is tettem a biztosítékot idegen segítség nélkül. Es hogy meg fogok felelni a reám háruló kötelességeknek mindenben, azt majd megmutatom a t. tudósitó urnák a többek közt főleg azért, hogy szégyelje magát, amiért oly embereket, kik sohasem vétettek neki vagy másnak, a nagy nyilvánosság előtt ok nélkül pellengére állít, s hogy essék egy kicsit gondolkodóba a felett, hogy a színvonalon álló tisztességes sajtónak szabad-e, illik-e ekként neki rontani valakinek? Rosenblütli Sándor. Az „Ungvári Közlöny“ f. évi junius 1-én megjelent 22-ik számában a vármegyei közgyűlés lefolyásáról közölt tudósítás úgy emlékezik meg rólam, „mint a kinek megbízhatósága iránt általában kevés bizalommal vannak megyeszerte.“ Ez a része a tudósításnak egyenes valótlanság. Rólam az egész vita folyamán szó sem esett és ily értelemben nem is eshetett, mivel ón 24 éve lakom e megyében, ez idő alatt mindig nagyobb birtokban gazdálkodom s hosszú évek óta virilis tagja vagyok a törvényhatósági bizottságnak. *) E rovatban közlöttekért a felelősség a beküldőt terheli Méltó indignáczióval kell tehát a tudósitó ezen rosszakaratú közlését visszautasítanom. A sajtónak, ha feladatának meg akar felelni, ha a közügynek szolgálni óhajt, megánérdekeket propagálnia nem szabad, különösen nem mások legya- lázásával, a magánviszonyokba való beavatkozással. Ezt jó lesz a t. tudósitó urnák megtanulnia. Ungvár, 1899. junius 2-án. Weisz Kálmán. Felelős szerkesztő: LÖRINCZY JENŐ 2687—99. sz. Árverési hirdetmény. Az ungvári kir. jbiróság mint tkvi hatóság a munkácsi káptalan végrehajtató kérelmére az 500 frt tőke és járulékaiból álló követelés behajtása czéljából a Moskovics Ábrahárane sz. Riesenbacli Pepi f.-németi lakos végrehajtást szenvedő ellen, ennek a beregszászi kir. tvszék területéhez tartozó f.-németi község 22. sz. tjkvben A. I. 2., 8., 8—10. sorszám a. foglalt!anokra az árverést az 1881. LX. t.-cz. 146. §-a értelmében ezennel elrendeli és annak f.-németi községházánál Nehrebeczky György ügyvéd vagy helyettese közbenjöttével leendő foganatosítására jhatárnapul 1899. évi junius hó 14. napjának d. e. ÍO óráját tűzte ki, mely alkalommal az ingatlanok a kikiáltási áron alul is el fognak adatni. A kikiáltási ár 294 írtban, a venni szándékozók által leteendő bánatpénz-összeg pedig 29 frt 40 krban állapittatik meg. A vevő köteles lesz a vételárat az 1881. LX. t.-cz. 185. §-ban körülirt jogkövetkezmények terhe mellett három egyelő részletben és pedig az első részlet 30, a másodikat 60, a harmadikat 90 nap múlva a leütés napjától számítva 5 % kamattal együtt az ungvári kir. adó-, mint betéti hivatalnál befizetni, a bánatpénz az utolsó részletbe tudatván be. Az egyidejűleg megállapított árverési feltételek ezen kir. jbirós'ignál és f.-németi község elöljáróságánál megtekinthetők. Kir. jbiróság, mint tkvi hatóság. Ungvárt, 1899. márczius 20. JVLárczy s. k., kir albiró. Meghívás, Az ungvári ipartestületi betegsegélyző-pónztár múlt hó 28-ikára hirdetett rendes közgyűlése a jelenlevők csekély száma miatt nem lévén megtartható, tudomásukra adom a közgyűlés tagjainak, hogy a közgyűlés újabban f. évi junius 11-én d. e. 10 órakor fog megtartatni, melyre a közgyűlés tagjait azon figyelmeztetéssel hívom meg, hogy ezen újabb közgyűlés a múlt alkalommal kitűzött napirend tárgyai felett a jelenlevők számára való tekintet nélkül fog határozni. Ungvárt, 1899. május 28. Juhász János, az ipartestüle,: betegsegélyző-pénztár igazgatóságának elnöke. Alapítva 1866. Alapítva 1866. | t fej. Minden rendszerű gőzkazánokat, szesz- és viz-tartályokat | Ieaie4élt fiaikét» 1 Czefre-előkeverő-kádakat, | továbbá mindennemű & gőzkazán- és gőzinozgony-javi' 1 tusokat s egyéb kazánmuiikákat | a legszolidabb kivitelben és jutányos áron 1 szákit és eszközöl: I Fleischer és Társa, I gépgyára és vasöntödéje, Kassán.
