Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-15 / 3. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1899. január 15. 3. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-trr 1. szám. A szei keszlőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜNG YÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Nemzeti nevelés. Az embernek sokféle hivatása van. Már csak rendeltetésünk is különféle (eladatok teljesítésére liiv fel minket. Első sorban is az ég felé kell irányoznunk tekintetünket s mint a vallás híveinek szivünket az ihlet, az Istenség iránti véghetetlen szeretet, a benső hit s az erkölcs megdicsőit'» érzete töltse be. Az egyén továbbá egy hazának szülötte s egy társadalomnak tagja. Mint a ho;i szülöttének, hazafinak kell lennie s mint a társadalom tagjának, polgári erényekkel kell ékeskednie. A hazaszeretet s a polgári kötelességek buzgó teljesítése egyaránt feladata az egyennek, mint a haza szülöttének és a társadalom tagjának. A hazasze retet a honhoz való ragaszkodásban, a törvény tiszteletben, a nemzeti nagy czélok készséges fejlesztésében, a közügy szolgálatában s különösen a pol gári erények ápolásában nyilatkozik legórdemlege- sebben. Első és fő polgári erénynek, sőt, kötelességnek tartom a benső vallásosságot. Főleg hithideg korunkban van erre nagy szükség, mikor a mindenféle emelkedni törekvés botorul, sokszor még az emberiség legnagyobb jótéteményétől: az Istenhez való ragaszkodástól is meg akarja fosztani a hívői. Hazánk, nemzetünk a kereszténységnek köszönheti állami alakulását, megszilárdulását, kultúráját. És történelmünk lapjai' nyújtják is azon boldogító tudatot, hogy a magyar nemzet a maga egészében mindig hű fia volt egyházának, vallásának. Legyen ez igy a jelenben, maradjon igy a jövőben is, felekezeti különbség nélkül. A polgári erények sorában továbbá fontos a munkaszeretet. A mint csak az erős elhal ározásu és kitartó tevékenységű egyén ér el sikereket, úgy van az a nemzetek életében is. Az emberi tevékenység bármely terét tekintsük is, hogy egy nemzet nagygyá s a haza boldoggá váljék, általános munkaszeretetre van szükség. Ipar és kereskedelem, földművelés s a szellemi műveltség és minden más nyilatkozása az ember működésének, az mind törekvésnek, fáradalmaknak és kitartásnak az eredményo. Már ha kérdjük: volt-e általában erénye nemzetünknek a szorgos munkaszeretet csak a közelmúltban is: azt kell felelnünk, hogy nem egészen. Szomorú példája és bizonyossága ennek egész néposztályok elpusztulása, vagy tönkrejutása. Mig a művelt nyugat nagy nemzetei az anyagi és szellemi tevékenység minden terén való szabályozott haladás s különösen az ipar fölöttébb, nagy fejlődési fokra emelése által nemzeti közvagy onosoddst teremtettek, addig nálunk a stagnálás következtében nemcsak egy boldogabb jövő alapjait nem vetették meg, hanem egyesek is vagyoni jobblét helyett a tönk felé közeledtek, nagyrészt abba bele is estek. Hála azonban a nemzeti köztudat erős fellendülésének és annyi jelesünk ügybuzgó fáradozásának, a stagnálás kora részben már lejárt. Megszűnt a hivatkozás kora a múlt érdemeire, vagy kiváltságaira. Ma már nem rőf-s{ámra mérik az embert s a ki nem dolgozik, azt elsöpri a szorgalomtól nyüzsgő élet könyörtelen logikája. S mig csak egy-két évtized előtt az ipar munkásait alárendelt, mellőzött, sőt lenézett néposztályul tekintették, ma e fogalom: polgárság, immár tiszteletre méltó. Kiállításainkon büszke palotát emelgetnek az ipar alkotásainak, mely utóbbiak szerzik meg Magyarország kulturlevelét az európai nagy nemzetek versenyében. Szóval, a munka kezd ünnepet ülni nálunk is s a munkaszeretet kezd általánosabban erénye lenni nemzetünk nagy zömének. És ez már örvendetes állapot, nagy 'polgári erény. Hogy azonban a uemzettest egyszersmind munkabíró is legyen, már az ifjú korban gondoskodni kell a testedzés rendszeres módjáról. Nemcsak az iskola falai közt fektessen^ erre súlyt; fölöttébb ki\ánatos, hogy az iskolát végzett ifju-ember és a meglett férfi is folytassa a tornászat különféle nemeit. A klassikus kor felfogta és életbeléptette az üdvös elvet: mens sana in corpore sano; a modern nemzetek, különösen az angol nagy előszeretettel edzi gyermekkorától kezdve a késő férfi-korig erejét; vájjon mi magyarok, az egykor daliás, harcz- edzett vitéz hősök nemzedéke hűtlenek lennénk nemzetünk e soha el nem vitatott erényéhez? Pedig ez idő szerint aligha nem azok vagyunk. Ná lünk a torna-egyesületek száma aránytalanul csekély. Nem szabadna városnak létezni ilyenek nélkül. A testedzés igen-igen fontosadé rendszeres eljárás által érhető el. Szép növésű, szabályos testalkat, arányos tagok, egészséges szervezet, üde, ruganyos könnyedség a mozgásokban s a különféle éghajlati behatásoknak való sikeres ellenállás csak oly embereknél létezhetik, a kik testedző, de rendszeres gyakorlásokat folytatnak. 3 mennyire szükséges a testgyakorlás a művelt elemnek, mely hivatásánál fogva a szobai levegőre s ülésre van kényszerítve. És mennyi a görnyedt, az összeesett, a sápadt, az erőtlen egyén a hivatalok személyzete közt. Pedig mindezen könnyű segíteni. Edzeni kell a lestet. Test- gyakorlást kell folytatni minél többször. A jól fej lesztett testi erő épségben tartására egyrészről, másrészt az előszabott köteW.^JgA pontos teljesítésére nézve okvetlenül szükség«'?.., p>>gy «ekölcs “",»hály-tí!za tetteinket, erkölcs adjon erőt a nehéz feladatok véghezvitelére, szóval, hogy életünk erkölcsös legyen. Mértékletes életmódhoz és takarékossághoz, egymás iránti jóindulat- és kölcsönös gyámolitáshoz, vallá sós és honfiúi kötelességeink teljesítéséhez csak nemes erkölcsök által juthatunk. Erkölcs az élet igazi mestere, a minthogy vallás-erkölcs a nemzetek nagyságának legbiztosabb talpköve s az államok szilárdságának megdönthetetlen alapja. Azért ne feledjük nagy Berzsenyink örök-igaz mondását: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs.“ Legdrágább kincs a becsület. Ez azon absolut értékű tulajdonsága az egyénnek, mely valódi becset szerez az embernek. Kincs, jólét, vagyon, befolyás, magas tekintetek mind nem sokat érnek, ha birtokosuknak a megtűmadhatatlan jellemesség, a kifogástalan becsületesség, társadalmi tisztesség nem tulajdonsága; mig ellenben az, ki tetteiben nyilvánuló következetesség, mások iránti őszinteség, tisztelet és szigorú becsületesség által mások becsülését kiérdemelte, az olyat, ha sújtják is a balszerencse csapásai, vagy különféle viszontagságok, lelke tisztaságának tudatából és az őt környező közbe- csülésből erőt és megnyugvást merít az élet súlyos küzdelmeire. S mig az ilyen Istenbe vetett bizalom mai nyugodtan tűri sorsát szegényes kunyhójában, de ha megjelenik a társadalomban, fölemelt fővel járhat embertársai közt: addig a jellemében megfogyatkozott, az álnok, a becstelen ember, ha dúsgazdag is, termeibe kénytelen rejtőzni és kerüli a nyilvánosságot, mert a becsületes emberek sorában nem tűrik meg. Mert igaz az, hogy ökröt szarváról, embert társairól ismernek meg. Mindenki úgy irányozza tetteit, s úgy kötelességei teljesítésében, mint embertársaihoz való viselkedésében magatartását, hogy a legdrágább kincsét, a becsületet ne legye koczkára, sőt ellenkezőleg egyik ÍŐtörekvésünk legyen az egyéni becsületesség megóvása által mások becsülését is kivívnunk. — Mert valamint a becsület útjáról letért ember polgári halott, úgy a közbecsülés és a polgártársak megtisztelő bizalma a legjobb jutalom, melylyel az egyén ékeskedik. Hogy ezt kellő mértékben becsülni tudják a nemzedékek, arra az iskolában kell fogékonynyá tenni az ifjúságot. Köztudomású, hogy menuyire megkönnyíti nagyobb és nagyobb czélok kivitelét a társulás, az Lapunk mai száma 3 oldalra terjed. egyesületek alakítása. A mire egyesek korlátolt ereje határozottan képtelen, azt sokak közös akarata és együttes tevékenysége a siker biztos reményével kezdeményezheti és diadalra is juttathatja. Hogy csak egy esetet említsek: megbecsülhetetlen erkölcsi tekintélye és imponáló hatása vau egy-egy fontosabb kérdésnek eldöntésében, ha az iránt nagyobb számú tagokat számláló tekintélyes cestület jár közben s mennyire megnyugtató az egyesekre nézve tudniok, hogy az érdekközösség alapján valamely ügyben számosán, sőt mindannyian velők azonosan gondolkoznak s ha tenni kell, nem egyesek elkülönzött tehetetlensége szerepel, de már tekintélyes számarányánál fogva is figyelemre méltó, erkölcsi tekintélyénél fogva pedig figyelmen kivül nem hagyható egyesületáll a küzdelem terén. —Fej- leszszük tehát a társulási szellemet, alakitsuuk életképes egyesületeket. Csakhogy ezekben azután ne a manapság divatozó dilletans s\ellem honoljon, mely csakhamar unalmas szokásossággá alacsonyig a az oly fontos feladatok teljesítésére hivatott egyesületi működést, hanem abban igenis minden iránt élénken érdeklődő testületi szellem ereje lüktessen. Ne egyesek hivalkodása, vagy feltűnési visz- ketegje szerepeljen; ne is az önérdek hajhászására szolgáljon eszközül a társulatok által elérhető siker, de mindig a közügy szolgálása mellett a kitűzött egyesületi czélok elérése legyen a főczél. Merem Állítani, hogy a 18-ik szászad reform-törekvéseinek nagy korszakától a legújabb időkig elért hatalmas sikerek úgy a szellemi, mint az anyagi kultúra terén főleg a társulások által érték el gyors és általános elterjedésüket. Ezért tartom éu az egyesületi szellem fejlesztését fontos polgári kötelességnek, többet mondok: nemzeti szükségességnek. Csak az erők tömörítése által érhetünk el nagy czélokat, Pedig mennyi a tér hazánkban, mely parlagon hever. Mindenkinek édes polgári erénye legyen a Humanismus s általában a Jelebaráti szeretet gyakorlása. Ha volt idő, mikor szükség vala segíteni a szenvedő emberiség bajain, úgy az jelen századunk. Ha valamikor lélekemelő lehetett a kereszténység megalapítójának szelíd és fenséges tanítása a felebaráti szeretetről, úgy az most, az anyagiasság napjaiban kétszeresen az. Társadalmi bajaink számosak, a nép elszegényedése megdöbbentő; ily körülmények közt, kinek Isten többet adott, az segítsen tehetsége szerint azokon, kik kénytelenek igénybe venni a felebaráti szeretet adományát, az alamizsnát Összetartás, békés egyetértés, a pártos vi- szályicodás helyett az egyértelmű közreműködés nemzeti nagy czéljaink körül, szintén szükséges polgári erények. Takarékosság, józanság, a közügyek kés\séges és érdek nélküli önzetlen mun- hálása, a lelki műveltség mellett a társadalmi finom szokások és erkölcsök ápolása s minden tettünknek a haza jólétére irányzása legyenek az iskolában hirdetett s a tanulók lelkületébe csepegtetett további erények. Lelkesen működjenek tanítványaink majdan a tettek mezején mindenha a közjóért. A hazát népe teszi nagygyá, boldoggá! De a népnek vallásosnak, erkölcsösnek, műveltnek és hazafias érzelműnek kell lennie. Neveljük ilyenekké az ifjúságot, hogy férfi-koraikban előszeretettel ápolják az igazat, a szépet, a jót s készséggel áldozzanak a közügy oltárán. A nemzeti érzület hevítsen nevelő-oktató munkánkban minmagunkat is és tanítványainknak lelkületében is ez legyen a nemes zo- máuez, melynek tündöklő fényében tükröződjenek vissza a felsorolt összes nagy erények így emelhetjük szép hazánkat az anyagi és szellemi műveltség minél magasabb fokára. Dortsák Gyula,
