Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
nehézségeit szokták felhozni. S nem mindeu alap nélkül. Azonban mit tapasztalunk olyan egyeseknél is, a kik megélhetési gondokkal sohase, vagy már nem küzdenek ? Azok épen úgy égnek a pénz, az anyag iránti vágytól, ép úgy folytatnak kenyór- harczot, mint az a sárhoz tapadt szegény ember. Pedig a kinek rendes életmódja biztosítva van és pl. családról sem kell gondoskodnia, minek törekszik az minden azon, tehát jogtalanul is, másnak a kenyere után, embertársa életének megrontására. Ezek az esetek csak példák, de ha kutatni akarnánk, találni lehet konkrét adatokat is. Ilyen rétegekben kellene tehát más törekvésekkel szemben a purifikáció müvét megkezdeni. Az általunk felhozottak csupán élénk adatai a mai társadalmi viszonyoknak. Mindenesetre jellemzők a mi materiálista korunkra. S mindenesetre Pghangosabb szószólói ama jogos óhajnak, hogy a mai társadalmi, szocziális ab- normitások rendezésére gondolnunk kell. De vájjon az ungvári társadalom maga tett-e valamit ilyet! irányban?! Az ungvári orth. izr. hitközség válsága. Társadalmi viszonyaink kinövéseinek, sallangossá- ganak ritka példányairól beszélünk most, a mikor az ungvári orth. izr. hitközség kebelében kitört válságról adunk hirt. Derék izraelita polgártársaink több évi elégülel- lensége ugyanis jelenleg a főrabbival szemben erőteljesen és az igazság érzetének biztos tudatában nyilvánul meg, a mely a hitközség életében hivatva van olyan átalakulásokat véghez vinni, a melyek az egész társadalom, közélet tekintetében fontosak és figyelemre késztetnek. Arról van ugyanis szó, hogy a főrabbi miatt a hitközség életében a kettészakadás biztos jelei mutatkoznak. Minthogy pedig ez a nyilvánosság előtt nem közönyös dolog és nagyobb szerepet is fog játszani, kötelességünk a tényállást tárgyilagosan és igazságosan köztudomásra hozni. Löw Lázár főrabbi Ő Felsége a király születésnapja alkalmából tartott Istentisztelet elől elment a templomból. Hogy ezen a hívek felháborodtak, jogosan és helyesen tették. Kötelességük is volt, mert a rabbinak ilyen cselekedetei homályt és árnyékot vetnek a hitközségre és tagjaira is. Mikor e valóban mindnyájunk érzelmeit sértő cselekedet a nyilvánosság elé került, a főrabbi publikállalta magáról, hogy álmatlan és reumás és ezzel mentette, okolta meg a kérdéses esetet. Hat minek tetőzték a hazafiatlanságot ilyen nevetséges védekezéssel? De napirendről lekerült volna az egész ügy, ha a rabbi tovább is nem beszéltet magáról. Dicsőült Erzsébet királyné gyászünnepélyén a rabbi német beszédet mondott, de az ünnepély fényét nen: emelte, mert nem vette fel az arany érdemkeresztet vallási okokbó'. Pedig az érdemrendekről szóló alapszabályokban kötelezőleg elő van írva az ünnepélyes alkalommal való felvétel. A zsidó vallás törvényei tiltják szerinte a rabbinak a kereszt lel vételét, de akkor tiltották annak elfogadását is. Minek fogadta el tehát a rabbi s minek járt utána kieszközlése végett és még főleg a rendes utak elkerülésével. Ha azonban vallása ellenére mégis ellogadta, köteles azt viselni, mert csakis ezáltal van a kitüntetés megbecsülve. Ezután jött az u. n. reáliskolái dologEz esetről a következő tudomásunk van : »Löw lőrabbi mellett mint alrabbi Bródy Salamon működik. Ennek iskolaköteles fia tavaly a helybeli reáliskola első osztályát végezte. E miatt a főrabbi azzal fenyegette őt, hogy ha gyermekét ilyen iskolába járatja, az egyházi tunkcziótól el fogja tiltani. E miatt az alha a szultán lábaimnál egy csókomért esdekelt, elbódultam, a mikor a drága kő, az arany csillogott hajamban, nyakamon, karjaimon s szerettem volna az egész világnak megmutatni, ime Miriza, a szegény török leány, akinek testét eddig csak egyszerű csalán-szövet fedte s ma India legpompásabb selymei takarják s a legnagyobb ur birodalmának legszebb gyöngyei simulnak hozzá! Szerelem, — van-e nagyobb gyönyör, mint végig simítani a csodás fényű selymeket, mysticus suhogásuk szinte elbódit! — Van-e nagyobb gyönyör, mint a napsugarát fogni föl, a drága kő lényében ? — S most ez mind elmúlt! Te, — te Azraéla nézhetsz-e ilyen fájdalmas tekintettel, aki mindezt bírod ? — Szomszédunkban, mig otthon oltam, egy igaz hivő lakott, Ylfimnek hívták. Mikor atyám este ».a mecsetbe ment s a csillagok már kigyultak, átjött Ylfim s én, Azraéia, bízva az é| homaiyaban, levetém fátyolomat,— Allah legyen érte irgalmas! — S ő, Ylfim, beszélt nekem csodás dolgokat, melyeket én sem érteni, sem érezni nem tudtam soha. Egy olajfa alatt ültünk, én irigyelve néztem fényét a csillagok ezreinek s ő igy szólott hozzám: — Miriza, kegyellen vagy, mert megengedéd, hogy láthassam arczodat. mely szebb, mint az, melyet képzeletem alkotott! Te, az éjjeleim bülbülmadara, a te két szemed az én égő napom ! Parancsolsz vele a természetnek, egy pillantásod s a zivatar kibontja zugó szárnyait és sötét fellegeket korbácsol végig az égen! — S ha akarod, <gy pillantásodra elborul az ég s a villámok gyújtanak fáklyát a szörnyű vész éjjelében — — s egy szavad, oh Miriza, és mosolyog újra az ég, mint álmában a gyermek,— újra kigyul- nak a csillagok ezrei, melyek közölt nincs ragyogóbb a te két szemednél ! — Ajkad olyan, mint a nyíló rózsa, fogaid, mint a kelyhébe ejtett gyöngyök! Lelkedben ég él, lelkem Miriza, csak sejtem, mit tevéi velem, de nem kérdhetem meg senkitől! Vájjon visszatérhet-e a folyam forrásához, — úgy nem tudom telkemet visszaadni tisztán Allahnak! Érzem végemet es látom lzraíielt kihúzott pallosával fölöttem — — s te Miriza, hallgatsz? ~r —• rabbit folyton üldözte és Bródy kénytelen volt fiát tanulmányainak folytatásától megfosztani, hogy az egyházi tunkcziók végzése tilalmának gyalázatát elkerülje és kenyerétől a főrabbi vak fanatizmusa meg ne foszsza‘\ Így a tényállás. S mi csak azt mondjuk, hogy a vailás szerint is bizonyára összefér a főrabbi keresztjével az, hogy viszont az alrabbi fiát iskoláztatja. Melyik a valódi bűn? S vájjon a főrabbi nem a kultúra érdekében lett szolgálatokért kapta a keresztet? Ekkor jött közbe a főrabbi felfogása szerint az alrabbinak egy másik bűne, n wezelesen az, hogy az alrabbi a lőrabbi engedélye nélkül funkczionált egy egyházi esküvőnél. A polgári házasság után az anyakönyvvezető figyelmeztette a jegyeseket, hogy vallási kötelességeiknek még nem tettek eleget Vallási kötelezettségüknek eleget akartak tenni az alrabbi előtt. Az alrabbi törvényen alapuló kötelességet teljesített, mikor az esketést végezte. S ha volnának is — de nincsenek — egyházi szabályok, melyek szerint helytelenül járt el az alrabbi, az 1895. XLIII. t.-czikkbe be van iktatva, hogy „egyházi szabályok senkit sem menthetnek fel ilyen kötelesség teljesítésétől“. Mindezek folytán1 és daczára, a lőrabbi átiratot intézett az elnökséghez, a melyben értésére adta, hogy Bródy Salamon alrabbif állásától eltiltja és utasítja a községet, hogy az ő beleegyezésével helyettest állítson. Ugyanazon időben a következő sorok közlésére kérettünk tel: „Az ungvári aut. orth. izrael. hitkö/.ség elöljáróságától : Az ungvári orth. izr. hitközségnél, mint segéd.érabbi ideiglenesen alkalmazott Bródy Salamont, számos szabálylalansúgnák elkövetése következtében ezen állásától leltüggesztelték és ellene a fegyelmi eljárást megindították. Ungvár, 1898. IX/lü. Löw Jeromos.* Utána jártunk a dolognak és megtudtuk, hogy eme Löw Jeremos á'tal hozzánk közlés végett beküldött újdonság nem felel meg a valóságnak. Mert az elnökség egyhangúlag elhatározta, hogy a lőrabbi eltiltást nem veszi tárgyalás alá, hanem a vallási ünnepek utáni közgyűlés elé fogja terjeszteni. Az alrabbit pedig nem függesztette fel, mert főrabbi ezt nem teheti, lévén a felfüggesztés a hitközség szuverén joga. A tőrabbi önkényesen, szokása szerint, a hitközség jogainak megcsorbításával járt el, de ez egyszer az igazság győzedelmeskedett és a hitközségi tagok erélyén megtört Löw Lázár főrabbi bosszúálló-képessége. így tehát bennünket is félre akart vezetni Löw Jeromos, daczára annak, hogy a hitközségi elöljáróság nevében irt. Számos sok dolgot, cselekedetet lehelne még felhozni a rabbi terhére. Mi azonban őszintén akarjuk figyelmeztetni, ne csináljon komédiát, ne zavarja tel a kedélyeket, tartsa magát szigorúan vallása törvényeihez. Respektálja a hitközségi alapszabályokat. Ne hintse el itt is az elégedetlenség magvait, mint Ujhelyen, ahol miatta szintén kettészakadtak a hívek. A hitközségi tagokhoz szintén volna egy-kél szavunk. Bródy Salamon alrabbit a főrabbi vádjai alapján megbüntetni, felfüggeszteni nem lehet. Mert az alrabbi akkor, midőn esketésnél közreműködik, törvényben rendelt és az alapszabályokban előirt kötelességet teljesített. S mikor fiát iskolában taníttatja, polgári jogait gyakorolja. Az iskoláztatás törvényben eiőirt polgári kötelessége. Erre nézve pedig a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. XLIII. t.-cz. 4. §-a az irányadó, a mely igy szól : „Egyházi fenyíték ne in alkalmazható senki e'len abból az okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette, vagy pedig, mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta*. Ha tehát az alrabbi bárminemű büntetésben részesülne a hitközség részéről, akkor a hitközségi tagok számoljanak az országos törvényekkel, számoljanak azzal, hogy a törvények megsértése következményekkel — Látod, Azraéla, ő mondta ezt nekem, mielőtt ide hoztak. — És te mit feleltél erre, vagy mit éreztél, Miriza ? — Elfátyoloztam újra arczomat s azt mondtam: Mit ér a szó, mely elhangzik? Ha első is lennék asszonyaid között, mit adhatnál nekem, jó Ylfim? — Borostyánt, igaz gyöngy helyett ? Csalán-patyolatot, selyem helyett? Hordhatnák-e utánam rabszolganők a pézsmatálkát, felkötnék-e aranynyal hímzett saudáljaimat ? Csobog-e rózsavízzel teli szökőkút márvány-palota közepén, melynek tükrében, gyönyörködhetném arczomban? Ugy-e nem, jó Ylfim? Béke veled,— igy sz >lék s lassan eltávoztam tőle. Azóta nem láttam őt. Azraéla összeborzongott az elbeszélés alatt s aztán sajnálni kezdé Mirizát, aki boldogsága eszközeit menynyivel más világban kérésé, mint ő. — Miriza, mondd, boldog lennél-e újra, ha mindent visszakapnál? A megszólított föllélegzett, tágra nyitotta szemeit, nem felelt mindjárt; ha világosabb lett volna, Azraéla is észreveszi, mint torzította el arczát a bosszú s az ismét kielégített hiúság harcza. Fölvetette a fejét s inkább sziszegte, mint mondta : —- Ez lehetetlen ! Azraéla fölkelt, megnézte a nehéz selyem-lüggö- nyök zsinórjait, vájjon minden el van-e lüggönyözve! Remegve vonta össze schawlját; gyöngyeit, egy ezüsttel berakott mahagónila-szekrénykére tette, aztán közelebb ment Mirizához, egy alacsony tabourettere gugolt s lassan suttogva, beszélni kezdett: — Figyelj ide, Miriza! Elmondom neked élelem titkát, de előbb esküdj meg a koránra, hogy ajkadat el nem hagyja soha egy szó sem abból, amit most hallani fogsz ! Emlékszel-e még Ytfimre, mikor előtted szerelméről beszélt, vig volt-e, vagy szomorú? — Allahra! Úgy in:/"tt ki, mintha handzsárja hegye szivébe túródon volna ! Látod, Mima, az irántad való szerelme tette A „koresmárosok.“ I. Az »Ungvári Közlöny* 38. sz. nyiltterében Mosko- vits, Handelsztnann, Acker zmann és Mermelstein korcs- máros urak keresik a »Budapesti Hírlap* 200. számában a »koresmárosok*-ról megjelent czikk Íróját és repu- tatiójuk érdekében követelik, hogy az ellenükben felhozott sérelmes cseleket a ezikkiró taxatíve sorolja lel, mire alulírott kijelentem, hogy a perhorreskált czikk írója én vagyok, valamint én vagyok az a »bizonyos tanító*, kire a korcsmáros urak vastag szidalmazáson kívül, czikkökben foglalt vádjokat kiterjesztik. Mielőtt azonban Önöknek, uraim, a kellő választ megadnám, legelőször elősorolásába, majd czáfolatába bocsátkozom azon rágalmaknak, melyeket Önök ellenem felállítottak : 1. Hogy mint községi pénztáros a község pénzével be nem számolok; 2. hogy a községben minden tagtól 1 frt 20 krt tanítói járandóságomban húzok ; 3. hogy marhalevelet azon gazdának adok, ki nekem egy szekér trágyát kivisz a földemre ; 4. hogy a község, a büntető törvénybe ütköző jogsértés miatt elégtételt kért ellenem 5. hogy községi bikatartás fejében nyúzom a népet; 6. hogy tanítói kötelességemnek kényelem szempontjából nem teszek eleget. Az utolsó pontra azt jegyzem meg, hogy sem Moskovits, Handelszmann, Ackerszmann és Mermelstein urak, de még más urak sem illetékesek ítéletet mondani, vagy nyilvánosan véleményezni a felett, eleget teszek-e tanítói kötelességemnek, vagy sem? Ítéletet mondhat iskolai elöljáróságom és a kir. tanfelügyelő ur. Ezektől pedig teljes életemben nem kaptam még csak kedvezőtlen megjegyzést sem, hanem ellenkezőleg szerencsés voltam elismerésekben, dicséretekben és jutalomban részesülni. Illetékes véleményt fejezhetnének ki felettem tanitótársaim is; azoktól meg azon megtisztelő kitüntetésben részesülök, hogy már 8 éve mint az ungm. ált. tanítói egyesület — előbb al-, később rendes elnökének lettem megválasztva. 36 éve, amióta tanítok ; növendékeimből számos tanító, kántor, csendőr, városi rendőr, ut kaparó került ki, a katonaságból pedig egyetlen egy tanítványom sem jön haza altiszti jelvény nélkül. De ennél sokkal büszkébb vagyok azon eredmény re, hogy a kezem alól kikerült falu-népe ir, könyvből imádkozik és énekel a templomban. Néplapokat olvas, melyek kézről-kézre adatnak. így állván a dolog, a korcsmáros Moskovits, Handelszmann, Ackerszmann és Mermelstein uraktól elismerő-oklevelet nem kérek. Mint községi pénztáros, más községbeli Moskovits, Handelszmann, Ackerszmann és Mermelstein uraknak számolni nem tartozom, csak a zaricsói k. képviseletnek, melynek bármikor rendelkezésére állok. Ha van valakinek ellenem kifogása, tegyen jelentést, majd megfelelek magamért úgy, mint máskor is tettem. Arczátlan rágalom, hogy én minden községi tagtól tanítói járulékomban 1 Irt 20 krt huzok._Hisz ekkor 2000 Irtot kapnék. Tudják meg Önök, Moskovits, Handelszmann, Ackerszmann és Mermelstein urak, hogy nem minden tagtól, hanem minden háztól nekem 1 Irt őt bánatossá. Mindnyájan ilyenek, kik remény nélkül szeretnek! Miriza élénken félbeszakította : —Úgy hát te is szeretsz valakit, Azraéla, hiszen a te arezod is bánatos, szemed fénvét elfátyolozza a könny ! — Igen, igen, szeretek! Öt szeretem a szultán karjai között, őt foglalom napkeleti imámba, — az ő nevét súgom a tenger habjának, az ő szerelme összetörte az én gyermekszívem bábjátékait, de nem hagyta üresen, benépesítette eddig nem ismert örömökkel, — bűvös aggodalmakkal! — De esküszöm, Miriza, tiszta ez érzelem, mint a bérezek forrásvize, melyet még nem zavart meg a völgyek iszapja s mely még aranyfövenyét tisztán ragyogtatja, ha benne a napsugár tükröződik 1 Az ö hangja, az ég legszebb danája, azt hallom ébren, azt álmomban. Oh Miriza! meghalok nélküle, de vele a veszedelem, a kárhozat is boldogság! — És ki ez a halandó, akiért ideadnál minden fényt —-------ha lehetne? — Hogy ki ő? Csak az éj leple alatt merem megmondani, — azt hiszem, megfutok — nem tudja senki. S te, — te Miriza, vájjon nem árulsz-e el, mert ő, nem közülök való! — Éretnek ö, aki meggyujtá előttem a szerelem fáklyáját! Megbabonázta eszemet, nincs gondolatom, mely nem az övé lenne. Hányszor kértem, hagyjon el engem, a bús odaliszkot, aki csak a gyönyörök eszköze vagyok? Ö gazdag szülök gyermeke! S tudod-e, Miriza, mit lelelt erre? Azt mondta, — hagyd itt a csillogást, pompái, jöjj velem, rabszolgád leszek én —• te úrnőm, pararancsolóm! A hideg gyöngyök helyett, csókjaimmal borítom nyakadat, karjaidat, szeretlek — szeretni lóglak, mert szép vagy, legszebb rózsája keletnek, a hetedik éden legdicsőbb angyala! Hajad fénye, lágysága megszégyeníti a folyó aranyat s legpuhább selymet, — ajkad az ajkat vonzza magához,------jöjj — jöjj velem ! - Óh Miriza, s én megígértem, hogy követni fogom s eskümet megerősitém azzal, hogy egy szálat kitéptem hajamból és neki adtam. Tudod-e, mit jelent ez nálunk : »Üdv, vagy kárhozat, tied az egész életem* —* —* , (Vége köv.) jár. A mikor pedig Löw Lázár főrabbi ezért az alrabbit kenyerétől akarja megfosztani, barbárokhoz, nem pedig rabbihoz illő dolgot visz véghez De minthogy ezzel az ország törvényei ellen agitál és igy államellenes cselekedetet követ el, ellene alkalmazni lehet az 1895. XLIII. t.-cz. 15 §-ának rendelkezését, a mely igy szól : »Ha valamely lelkész (rabbi) oly államellenes magatartást tanúsít, a mely hivatalában való további megmaradását az állam érdekeire nézve veszélyesnek tünteti lel : a vallás- és közoktatásügyi miniszter annak hivatalától való elmozdítását követelheti*. így szól a törvény, magyarázat nem szükséges. Haladéktalanul alkalmazni kell a törvényt, mert a magyarság, hazánk érdekei és a kultúra vannak veszélyeztetve.
