Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-28 / 35. szám

Melléklet az „UNG“ 1898. évi 34-Ik számához.

Ungvár a régi. 3 év óta alig halad, alig épül. Még mindig a főgimnázium a legszebb módéin épülete és városháza legcsunyább egész keleti Magyarországon. Hogy egyetlen hasznavehető szállója a Korona (mert a Pannóniáról kár említést tenni), az égés után álalakit- tatoll s lahidját vasiaddal kicserélték — ez semmit sem változtat a város külsején, melynek girbe-görbe kapaszkodó keskeny utezák, zsidóboltok, kofa és szatócsüzletek, sülét, apró udvarok, piszkos sikátorok jellemzelességei. A szemináriumnak használt »vár», templomok emeltebb helyzetüknél fogva persze kivételek. Szép környéke pedig oly fonák ellentétbe hozza a várost, mint a hogyan a májfolt elcsunyitja a szép, üde arczot.

A zöld színben játszó üng vizének mentén dőczög vicziuálisunk. Utas társaink rettenetesen megrakva tolakodnak a kupéba. Egyik 3—4 kosarat, másik tököt, harmadik krumplis zsákot hoz magával, melyet az ülőhelyekre fektet, inig ő szívesebben eláldogál és a vidéket nézi, vagy brindzát (juhturó) eszik. Az orosz munkások nótára gyújtanak. Különösen a leányok süvöltenek és megéneklik a szerdecsko (szivecske) keserveit mennél hosszabb fináléval. A kalauzok, hivataluk lon- tosságálól áthatottan, folyton avval zaklatják az embert, megvan-e még a jegyünk ? — pedig ellenőr nem jár e viczinálison, mert az meg nem engedné, hogy kalauz

II. osztályú kupéban pipára gyújtson.

A pacska (pipa) füstjétől menekülendők, kidugjuk fejünket az ablakon. Mindig az Ungot látjuk, melyet jobbról-balról egyre magasodó hullámos erdős hegyek kisérnek. Neviczkénél várromot látunk. Ide járnak tán- czolni aug. 18-án az ungvári csinos lányok és csintalan legényemberek. Kemenczénél bepillantunk a völgy belsejébe és gyönyörködünk szép hátterében.

A völgy alján kukoriczás földek és kaszálók terülnek. A kukoricza még zöld, augusztus elején még nem csövezik, de a sok éles kúpban fölrakott szénaboglya azt mutatja, hogy az egész völgyben megindult a kaszálás. Az erdők bükk és tölgytakarója itt-ott éger- és nyárfával elegyedik. Sok az éger és fűz az Ung mellett, a melyeknek kacskaringós medrébe halászgatnak és rönköket úsztatnak. Az usztatás nyáron havonkint 2-3- szor történik, ha t. i, az Ung mellékvölgyeiben, p. o. a Lyutában, Tiszavölgyében felhalmazódott a rönk, Pere- csenynél egy óráig pihenünk s megnézzük a vegyi termékek gyárát. Belga pénzen belga üzletemberek csinálták e gyárat, mely a fából szeszt, olajt présel és kátrányt készít a vasúti slipperek számára. A munkások idegenek. Alig tudok bejutni a gyárba, mert a belgák attól félnek, hogy valami szemfüles kémikus ellesi gyári titkait és másik gyárat állít az Ung völgyén. A mi talán nem is lenne rossz vállalat, mert ha ez a belga gyár évenkint százezer mmázsa fát használ fel gyári czélokra és belga vaggonokon (Auxiliaire-Bruxelles) x üldözi gyártmányait idegenbe, miért nem próbálhatná meg ez üzletet magyar ember?

Nemsokára látjuk a kisbereznai bazilila barátok 3 tornyu temblomát. Kis-Berezna hires bucsujáró, melyet különösen lengyel gör. ka.h. látogatnak. Nagy-Berezna meg 2000 lakosú orosz község, 37 falunak góczpontja, egy kath. és egy orosz templommal, patikával, szolga- birósággal meg egy csomó zsidóbolltal. Népe harmadában tót telepes, a többi orosz nyelvű, és igy igen természetes, hogy a kaflános zsidók lekötelezettje, mert keleti Európában csak szlávok területén és szlávokkal kevert vidéken tud a zsidó megélni; görögök, örmények és németek között elpusztul.

Bereznáról kocsin Uzsok felé tartunk, megint az Ung völgyében, az egyre kisebbedő s nagyobb köveken csörtető Ung mellékig. Völgye csak helyenkint szép, nagyobbára kiszélesülö és kisebb helyektől beszegett horpadás. Itt olt p. o. a petroleum források körül (Viska) az ember nem is hinné, hogy Kosztrina, Viska, Szlavna falvak majd összeérnek. Egyszerre szükölni kezd a völgy, utunk nagyobb lejtőre kap, az Ung kisebb körökben teszi csavarodásait: Uzsok felé tartunk, hová este 5 órai kocsizás után megérkezünk.

Uzsok az 1012 m. Beszkid hegy oldalágazatán van építve. Faházait hirtelen ereszü magas tetők szorítják le a földbe. Ott kuezorog a ház előtt fehérbe öl- lözött asszony népe, játszik nehány meztelen és ugyanannyi üngös gyerek, inig a korezos gatyát, kurta inget viselő férfiak nagy nyugalommal füstölögn ;k. Legszembetűnőbb a férfi és nő viselet különbsége. Mig az utóbbiasj úgy alakra, arezra, ruhára, mint nehézkes mozdulataikra nézve közönséges tót típusok, a nők arcza, keble, alakja, megtartása csinos, mozgásuk élénk s az oláh látákéra emlékezető. Varrottas ingünkre fehér ránezos szoknyát húznak, lábukra csizmát vagy bocskort olykép, hogy a s/ürke harisnyát vékony fekete szijjakkal gyűrűzik körül. A leányok két ágban eresztik le varkocsu- kat, piros és zöld pántlikába fonják hajukat; az asszonyok pedig fejük búbján hímzett, pirossal és sárgával beszegett kis fejkötőt (cseperl) viselnek, melynek zöldespiros pántlikáit hátul övükön keresztül húzzák. Hüs időben szürke szinü, térdig érő, kallós kurta szűrt viselnek. Szerelik a guzsalyt, mikép az oláh asszonyok és oly félénkek, szemérmetesek, mint azok. Még szorgalom tekintetében is azokra emlékeztetnek. A lürdőhelyen engedelmes cselédek, otthon jó anyák.

A fürdő három terraszból áll; melyek között csermely csorog. A legalsón van a sétáló hely körülbelül 23—26 fával, elején egy, végén 3 forrással. Legkellemesebb a bejárat melletti kupolás László-forrás, mely könnyed vastartalmú savanyuviz. Hatása oldó, mig a többieké (Etelka, Mariska-forrás) obstrukeziót és a vér- tódulást okozó. A sétahelyen, a Merkur ülő szobra körül naponkint kétszer muzsikál az ungvári czigánybanda; de bizony kevés ember hallgatja. Ottlétemkor a sétáló publikum 10 — 14 szegényebb rendű zsídóasszonyból áliott. Talán azért ül a sétatér végében a szárnyas lábú és lülü Merkur, a kereskedők és tolvajok istene? Az egynéhány keresztény asszony odahaza ül a verandán

vagy fürdéssel, alvással tölti az időt. Férfit ritkán látni, azért nagy ára van itt a csinos embernek és jó tán- ezosnak. A második terraszon Herkules szobrát rejtették el a liget közepére. Itt már nagynéha keresztény asszonyt is lát az ember. Úgy látszik inkább szerelik a a sárkányölő, izmos Herkulest a karcsú Merkúrnál. A harmadik terraszon áll a hideglürdő, vendéglő és inter- veniens (ideiglenes megszálló hely) épülete. Itt lakik a lürdő orvos meg a korcsmáros. Az étkezés jó és aránylag olcsó. Mint minden fürdőhelyen, itt is a lakások a legdrágábbak (naponkint 180—240 fillér).

Kiránduló helyekben szegény még a lürdő. Meg kell elégednünk a lombos erdőkkel borított 500—600 in. tetők nézévével, miként húzódnak ej rajtuk a zabos és krumplis földek, hogyan kiséri a hegyszakadékot fenyves bokrozat, a vizszakadásos helyeket éger, fűz nyárfa cserjés? Legszebb kirándulás esik a Beszkidre, melynek kígyózó útja 623 m.—1024 m kapaszkodik. A hágó tetején fürészgyár van, a melynek deszka készletét Uzsokra szállítják. Innét 3 km. tavat találunk és Szán forráshoz juttunk (Szjanka), mig az Ung forrásához keskeny, nyirkos agyagos völgyön kell keresztül vergőd nünk. Valóságos hnyila járna, putredó, mondaná az oláh, rothadt, odvas, völgynek mondaná a magyar. Az Ung erre facsövön csurog a hegy oldalából és csakhamar több csorgóval egyesülten csermelyt alkot, mely nagy sebesen vergődik a sziklatuskók és nyirkos füvü pázsitos hegyold dák között lefelé, 2V2 órajárás után Uzsok mellett már malmot hajtó patak, az északkeleti Közép-Beszkidek legszebb folyója.

Dr. Vz. G.

SZEMLE.

— Egy rossz szokás. Körösi József dr., miniszteri tanácsos, a statisztikai hivatal vezetője s városunkban is ismert tudományos férfiú, egy könyvet adott ki, melyben a magyar nyelv határait igen szellemesen fejtegeti. E könyvet még kéziratban olvastuk, és láttuk, hogy hazánkban Ungmegye egyike azon szomorú megyéknek, melyben a tótság, a pánszlávizmus mindegyre kisért s a rohamos eltótosödásnak lehetünk szemtanúi. Bizonyítja ezt számos magyar nevű töt nyelvű család, mely magyar eredetét teljesen elfelejtette, pedig arra a néven kívül (pl. Németiben Kovács, Bérezik, Tót, Lukács stb. családok) még a dűlők nevei is mutatnak. Hogy ez megeshetett, az nagy hiba, de hát az a múltak bűne s mi megszoktuk — a fátyolt vetni ilyesmire. Mikor azonban a jelenről van szó, védelmezzük a magyarság ügyét, annál is inkább, mivel a legtöbb esetben egy rossz szokás lesz a tótosodás alapja és előidézője. így vármegyénkben ismert hely a Szobránczra vezető országúton fekvő Kájiolna- korcsma, mely nevét onnan nyeri, hogy a háta mögött fekvő hegyoldalon egy kápolna állott, melynek mintegy 120 négyszögölre menő területet jelenleg egy szőlőtulajdonos elbirtokolja. (Elég szomorú!) No, hát mi hallottunk beszélni Kapliczáról, de soha sem Kápolnáról. Ez hiba! Kérjük a közönséget, vess a jövőben végét e visszaélésnek, mert még megérj ük, hogy Ungvári Uugvarecz-nek fogják csúfolni, sőt nevezni, ha ugyan megengedi a pan miniszter.

*

— Kérelem városunk rendőrségéhez. E hó 16 án a Nőszabó előadása közben pánik tört ki a közönség közt, mit a kint álló rendőrnek hiú sipolgatása idézett elő. A jelenlevő lapszerkesztők és kritikusok csillapítására állt helyre a nyugalom. Mi ezen pánik közben tapasztaltaktól indítva arra kérjük városunk rendőrségét, hogy

I. Csak akkor sípoljon, ha baj van.

II. A színház mindkét oldalán levő kijárások közül egy-egyet hagyjon nyitva, vagy állítson oda őrszemet.

III. Álitson egy őrszemet a zenekari kijárathoz az első hat sorban (1—80-ig) ülők könnyebbségére.

Egyúttal a közönség megnyugtatására ki kell jelentenünk, hogy a városi köteles tűzoltóság őrsparancsnoksága küld a színházba őrsöt és egy uj fecskendő is mindig rendelkezésre áll.

#

— A kedélyes io oiyóra. Kis városokban minden kedélyes. Kedélyesek a tehenek s a bicziklisták, kedélyeskednek a katonák (a kardlappal), a rendőrök s kedélyes a nép. Ez még valami reminiszcencia a régmúlt időkre, az „alte guten Zeiten“-re. Hogy ne mondjuk a kedélyesség egyik mintaképe a toronyóra Ungváron. Értem a katholikus templomét (bár a g. kath. is jó humorú). Tudvalevőleg e sártekén mindenkinek parancsol egy íölötte levője, de azért nekünk legnagybb zsarnokunk a — toronyóra, mely csaknem mindnyájunk lelett van a magasban és meglehetősen lenézhet bennünket. Bár az időt regulázza, azt se veszi semmibe s hol egy negyed órát, hol egy fél órát siet, máskor késik az iparos tanonezok s boltoslegényeknek sokszor bánatara. Azért is azon kérelemmel fordultak hozzánk, tennénk valamit e dologban : írnánk ki az újságban (!), mert különben ők valami nagyot(!) tesznek. (Elmennek billiárdozni) Nos, mi eleget tettünk, bár a föld továbbra is forogni fog s az ungvári toronyórát se fogják megigazítani, mit mi nem is remélünk, ha különben el vámok.

*

— Képes és , képtelen“ levelező-lapok. Az az

ember, ki a képes levelező-lapokat feltalálta, bizonyára meggazdagodott. Boldog-boldogtalan vesz és küld képes levelező-lapokat, sőt egyesek már gyűjtenek is. így azután nem csodálhatjuk, hogy egy helybeli fény- „képezőis csináltatott a külföldön (!) Ungvár város latkepével levelező-lapokat, miket kiállítás szerint potom

4—5 kiért vesztegetnek. Ezzel tehát be lett igazolva, hogy Ungvár képes levelező-lapok készítésére is képes.

Már most azt hisszük, 4 és 5 krért elvűi haljuk, hogy egy ilyen „képes" levelező-lap képei s aláírásai ne tartalmazzanak képtelen dolgokat. Így kezünkbe vettünk egyel s láttuk a — tahidat. Mink, ungváriak örülünk, hogy már egyszer lebontották, (bár a vashid nem örvendeztetett meg bennünket), nem hogy idegenéit előtt kérkedni akarnánk vele. Ez egy. Továbbá olvasni lehet egy klekszográf kép alatt, hogy ez a hires: „ Ung vá r-vár“ (?). Wasz isz dús! Dasz kenni ni’! Ismerünk talán Drugeth várát, de Ungvár varát nem, mert maga a város nevét az Ung folyótól s a felette emelkedő vartól nyeré. Máskülönben is helytelen szóképzés. Óhajtandó lenne, hogy ha a levelezőlap-készlet elfogy, az uj megrendelésnél nemcsak ez, hanem még egy iráshiba is (ungvári gjnnnásium, helyesebben gimnázium) rajtok kijavittassék.

Színház.

Érdekes műsor, ez a múlt hét jellemzése.

Tiszaynak sikerült, mint azt előre jeleztük, a közönségben érdeklődést kelteni és telt ház nézi a sikerült előadásokat. De van is változatosság, újdonság, vendégszereplés, hogy nem is lehet többet kívánnunk. íme : a múlt szombaton Konli uj operettéje, a »Talmi her- czegnő» került színre; Tiszaynét ünnepelte a telt ház és valóban elragadóan bájos volt, szépen énekelt, remekül tánczolt ; — másnap a Márkus bohózatára került sor, mely mint újdonság, ismét nagy közönséget vonzott a színházba, de alaposan lelültünk a budapesti lapok kritikájának, mely ezt a darabot nagyon kiemelte, mi pedig csak boszankodni tudtunk az egészen ; de azért Tiszay helyesen cselekedett, hogy színre hozta, mert ezzel az irodalmi terméssel is meg kellett ismerkednünk.

Igen jó előadással mutatták be Feydean »Nőszabóját», mely a vígszínház kedvelt darabja és a franczia vígjáték-irodalom egyik vastagabb humora terméke. Mátray, Szepessy és Palágyi kezében voltak a főszerepek, kik azokat teljes mértékben és nagy hatással kiaknázták. Itt jut eszünkbe, hogy Nagy Vilma asszony, a társaság legtöbbet átsző tagja, ki úgyszólván minden este foglalkozva van és bár tagadhatatlan, hogy mindig jelesül megállja helyét, ki log merülni, miért kíméletét ajánljuk.

A király születési évfordulóját egy nagyon sikerült díszelőadással ünnepelte meg a színtársulat és vele a nagyszámban egybegyült közönség. A nagy műsor első száma volt az egész társulat által lelkesülten énekelt nemzeti dal, Isten áldmeg a magyart, melyet a közönség állva hallgatott végig; azután a lembergi >Bóján» dalos kör énekelte a szózatot magyar szöveggel, majd hangversenyük egyik legszebb darabját: »Kakukolt a kakuk madár». Gazdi Aranka Kiss József »Bab asszony» ez. balladáját szavalta el óriási hatással; ezután ismét a vendég dalárda énekeli. A Szép Galathea, Souppée soha meg nem vénülő muzsikája, jó szereposztással került színre. Tiszaynak Miydas kedvencz szerepe és ezúttal is nagy művészettel játszott. Kozma pazarul bánt hangjával, nagy ambilioval énekelt, mint a ki tudja, hogy Pygmaleon szerepe a tenoristák próbaköve. Hevesi Jankáról a legnagyobb dicsérettel kell megemlékeznünk, mert a Galathea nehéz coloratur ének részét tisztességes sikerrel vitte keresztül. Staud jól testett, de a Ganymed énekrészek nem fekszik hangjában és igy nem érvényesült, mint máskor.

Csütörtökön a Kék asszony, Varney szép zenéjü operettejében arattak sikert a társulat énekes szereplői, melynek kiállítása is szép volt.

A közönség fokozott érdeklődése szolgáljon buzdi- ■ lásul a derék színtársulat részére, hogy az előadások I továbbra is kellő színvonalon maradjanak.

Örömmel veszünk tudomást, hogy Ujházy Ede, a nemzeti színház legnagyobb művésze, három estére terjedő vendégjátékra lerándul hozzánk. A művész régi ismerősünk, kit mindenkor a legnagyobb szívélyességgel fogadtunk és ezúttal is hisszük, hogy a nagyközönség teljes pártfogásával fogja szereplését kisérni.

Külön kell és illik foglalkoznunk a lembergi egyetemi iljakból alakult »Bóján» daloskor hangversenyével, melyet csütörtökön a színkörben jótékonyczélra rendeztek. A daloskör kellemes képű urakból, jó hangú énekesekből van összeválogatva; az egyes darabok betanulása tökéletes és mintaszerű; a legnehezebb átmenetek egyik akkordból a másikba, biztossággal és zenei érzékkel történik; nyugodt fellépés, fegyelmezettség és együttérzés dicsérik úgy a testületet, mint annak zseniális vezérlő karmesterét. Az előadott darabok némelyike igen nehéz összetételű mű; és az összéneken kívül alkalom adatott egyes magán énekeseknek is tehetségük bemutatására. Néhány lírai tenor kellemes érezét, a basszus mély és erőteljes tónusát szólaltatták meg külön és kiváló sikerrel. Igazán mintául szolgálhat minden dalegyletnek az a pontos összének, a karmesternek minden zenei kifejezés érvényesítésére kiterjedő gondossága. Természetesen, az már az egyesek magasztalása is egyúttal, miként tudják a pianniszióig magukat fékezni és ebből a fortéba való átmenet minő mesterien, mint ha egy hangszert ütne meg vezetőjük, — sikerül n kik. A hatás, mit elértek, impozáns volt; ha tőlünk lügg, minden dalukat megujráztattuk volna. Hálás köszönet a nyújtott élvezetekért és’ hisszük, hogy jó emlékkel távoznak tőlünk, a testvér-nemzettől.

A daloskor pénteken este uj műsorral egy második dalestélyt rendezett, melyen ismét nagy sikerük volt.

*

Színházi műsor: Vasárnap, aug. 21 én, Ujházy Ede felléptével: Fslu rossza. — Hétfőn, aug. 22-én, Ujházy Ede és Náday Ferencz a nemzeti színház legkiválóbb művészeinek felléptével, mérsékelten fel- emeltt helyárakkal Pont-biquet család. Bohózatos vígjáték. — Kedden, aug. 23-an, Ujházy Ede és Náday \ Ferencz búcsú fellépteül: A megboldogult. Bisson