Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

Melléklet az „UNG“ 1898. évi 31-ik számához.

polgármesternek vagyoni biztosítéka. A maga részéről is ajánlja tehát (iaar indítványának a jogügyi bizottsághoz való visszaterjesztését. (Helyeslés)

Úgy is történt.

Lehoczky Béla h. anyakönyvvezető ismeretes kérvénye került ezután sorra, a jogügyi bizottságnak azon véleményével, hogy Lehoczky szerencsétlensége alkalmával tényleg nem volt sem önkéntes, sem kötelezett tűzoltó s a pénzügyi bizottság azon véleményével, hogy mégis méltányosságból adjon a város közönsége a tűzoltó-alapból újabb 550 Irtnyi segélyt. Több helyeslő és ellenvélemény után névszerinti szavazással 30 szóval 12 ellen az 550 Irtnyi újabb segély megszavaztatott.

Reismann Sámuel logyaszlási adókezelőnek régi és a jelenlegi óvadéka közötti különbözeié kifizetni rendeltetett, amennyiben az ez ügyben a törvényhatóság állal megrendelt pert a város elvesztette.

Az uzsoki útvonalra szükséges tört kő szakítása Reismann Leo, mint legolcsóbb ajánlattevőre bízatott, aki azt kupaczonkint 7 Irt 10 krért vállalkozott szállítani.

Mérő Vilmos Írnoknak a könyvelői teendők ellátásáért ez évre ismét 150 frtot szavazott meg a közgyűlés. E tárgynál tiaar Iván arra kérte a polgármestert, hogy jövőben ilyen külön megbízatásokat elölegesen jelentsen be a képviselő-testületnek s ne hozza a közgyük lés tagjait mindig kényszer-helyzetbe, amint lógja hozni ismét az ulmester helyettesítésével is, ami pedig tulaj- donképen a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Ulmester, még ha helyettesített is, szerinte csak az lehel, akit e munkakör betöltésére a közgyűlés választ s aki a hivatalos esküt a közgyűlés színe (.“lőtt teszi le.

Liiley Sándor dr. polgármester e kérdésre a választ a közgyűlés végén adta meg.

A bozosi (és nem mint a lejegyző ur szokta írni: Bozos-) utczában létesítendő kút túrása Bauer és Társa debreczeni ezég kútfúrási vállalatára bízatott.

Jäger Bertalanná kéményseprő újabb kérvénye került ezután sorra; ebben Jágerné kijelenti, hogy a kályhák után seprési dijat egyáltalán nem, a takareklüz- helyek után pedig leszállított áron 8 árt követel.

Hampel János a takaréktüzhelyek után külön díjazás megállapításához hozzá nem járul. Ajánlja az előző határozat f'entartásál.

Mihalkovich József közig, tanácsos ajánlja az egyezség elfogadását, mert annak el nem foga lása esetén a 35 és 55 kros dijak lesznek fizetendők.

Reismann Bertalan általános helyeslés közölt arra kéri Jagerné jelenlevő férjét, hogy a barátságos egyezség érdekében álljanak el a tűzhelyek után szedni akart dijaktól. Ha pedig ezt nem tennék, nem retten vissza attól sem, hogy az egész kéményseprési ügy a független és még a miniszter rendeletéit is felülvizsgálni hivatott bíróság elé bocsáttassék. Ez irányban indítványt is tesz, mert az ő teljes meggyőződése az, hogy a bíróság a város közönségének fog igazat adni,

Mocsáry Géza v. ügyész ajánlja az egyezség elfogadását; Berzeviczy István rendőrkapitány meg azt indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy hajlandó minden oly kémény tisztításáért, melyekkel a takarék! üzhelyek tisztítása is jár, 2 krral többet fizetni.

Farkas arra kéri Jäger Bertalant, hogy fogadja el Berzeviczy ajánlatát, mert az ő meggyőződése is az, hogy per esetén ez esetben a város fog nyerni.

Podlussányi Ottó egyáltalán kétségbe vonja, hogy a reál-jog a városra köteiezöleg fennállana.

csoport kötötte le, melyben a kavics-szállitó, felszerelő s öreg ur voltak.

Élénk diskurzus fejlődött ki e csoportban, még pedig a lelett, hogy hol jobb, a vidéken, vagy Pesten. Megjegyzendő, hogy majdnem mind Pestről jöttek.

A felszerelő szólalt meg :

— Én legjobban találom Pesten magam. Ha tiszta ruhát váltok, elmehetek akármilyen úri társaságba, pénzem-, keresetemnél fogva olyan ur vagyok, mint ők. A vendéglőben bármely nagy ur mellé leülök, a vidéken pedig kinéznének, sőt ki is dobnának !

Az öreg ur és a kavics-szállitó azon véleményben voltak, hogy ez csak a hiúság dolga, senki nálánál magasabb társaságba ne keveredjék stb.

A felszerelő elég ügyesen védte a maga állásp ml- jat s szójárásai, kifejezés-módja egy képzett, olvasott lőre mutattak.

Mini valami kis állomáson a társaság javarésze kiszállt, én magamra maradtam a felszerelővel és kérdezősködtem életviszonyai felöl.

Feleletei érdekkel bírtak rám nézve s mindig többet és többet kérdeztem.

— Mennyit kap, mint felszerelő.

— Heti bérem 18 lorint s úti pénz, azonkívül sok mellékjövedelem. Legközelebb meg is házasodom.

— Honnan van önnek mellékjövedelme?

— Mint deteklivnek. Én, kérem, végeztem a delek tiv-iskolát is. íme az igazolványom.

— És jól fizetik a deteklivekel ?

— Nagyon jól, de én utoljára is megutáltam e mesterséget, mely álöllözködésekkel s a gazemberekkel való czimboraságbanálls újabban, mint priyát-deteklivmüködtem

— De azért a rendőrség keblén belől ?

— Persze. A rendőrség mindig kész magánügyekben is eljárni, csak jól legyen megfizetve. Nekem sok ilyen esetem volt.

— Nem értem egészen tisztán. Mik képezik tárgyid az ilyen privát-deteklivezésnek.

— Vegyük a leggyakoribb esetet. Egy férj pl meg- fi yell ti nejét, hogy van-e viszonya. Hasonlót egy más nő férjével szemben lehet és . . . tovább. De nem itt van a mi lő hasznunk, bár ez is busás jövedelemmel jár.

— Hat hol?

Lüloy Sándor dr. polgármester ellenzi Reismann indítványának elfogadását, mert szerinte Ungvár városa oly szegény, hogy a kormány jóakaratu támogatására mindenkor rá van utalva (Közbeszólás: a kormány meg a városra!) s különben is bíróság elé nem, csak az országgyűlés elé lehet az ügyet vinni, minthogy a kereskedelemügyi miniszter ez irányú intézkedésének felülbírálása nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe.

Saáger Bertalan számvevő az iránt ad felvilágosítást, hogy Jägernönek az 1895. teljes és az 1896. év első felére való követelés: nem jogos, mert a város pénztára az akkori kéményseprőknek a nekik járó díjat behajtotta és kifizette.

Jäger Bertalan kijelenti, hogy ^Berzeviczy egyezségi javaslatához hozzájárul E szerint fizéTendőlesz : löldszintes műszó-kémény egyszeri tisztításáért 10 kr., emeletesért 15, kétemeletesért 20 kr.; földszintes henger- kémény után 12 kr., egyemeletesért 18,TöbITemeletesért 24 kr. Ott pedig, a hol a kéményekhez takaréktüzhelyek is vannak csatolva, minden seprés és kémény után 2 krral több.

/ A határozat az voiL_hogy a képviselő-testület által javasolt egyezsegnek^ákémén y seprő állal való elfogadása esetén az egyezséget a polgármester kösse meg.

A czeholnyai gór. kath. lelkész kórházi évi tiszteletdíja 200, az éneklészé pedig 45 írtban állapíttatott meg, mely összeg a kórház jövedelmeiben nyer fedezetet.

Az 1897. évi városi gyámpénztári mérleg tudomásul vétele után a polgármester tett két előterjesztést.

Az egyik a pénzügyőri laktanya lelkén levő anyagokra vonatkozott, melyre úgy határozott a közgyűlés, hogy egyelőre úgy maradjon, amint van, a telek maga pedig bekerítendő ; a másik pedig az volt, hogy a városi tisztviselők helyettesítési joga a tanácsot illeti, mert. a községi törvény e tekintetben nem intézkedik.

Oaar Ivánon kívül a még jelen volt 5—6 közgyűlési tag tudomásul vette a poigar nester ezen tör- vénymagyarázását.

Levél Nagy-Kapospól.

— julius hó.

A napokban akadt egy jó ismerősöm, akinek dolga volt Nagy Kapuson, de egyedül unalmasnak találta megtenni az utat s felhívott, kocsizzak vele az ungvármegyei Magyarország fővárosába.

Szívesen ragadtam meg az alkalmat, mert — szégyen, nem szégyen — még úgyse jártam Nagy-Kapósnak 3 kilométer hosszú utczáján soha; hej! pedig már többször vágyódtam oda, nemcsak azért a szép egyetértésért, melyben ott az emberek egymás közt élnek, de azért az > Egyetértés »-ért is, melynek kitűnő borait és a háziasszony csinos lányait az ottani ifjúság, no meg az öregebbek is folyton dicsérik.

Délután 2 óra volt, hogy elindultunk s majd négy óra lett, hogy odaértünk. Pedig ungvári fiakkeres lovai hüzták a kocsit.

Útközben jobbra-balra tekinthettünk, gyönyörködtünk a learatott és le nem aratott termésben, a haragos zöld levelű és sokat Ígérő tengeriben és bámultuk a természetet, mely annyi csapása után is többet juttatott ez évben a föld munkásának, mint az előző években csapás nélkül. De meg-m igakadt szemünk máson is. A községeket jelző táblákon, melyek némelyikén

— Abban, hogy a kémlelés alá vett nőnek, vagy férfiúnak megmondjuk, mi a szándékunk s ő külön megfizet bennünkel, csakhogy semmit el ne áruljunk.

— És ez elég gyakori ?

— Nagyon. Itt van mindjárt egy érdekes eset Laczi báróval.

Laczi báró * bárónak közeli rokona volt.

— Hogyan?

— Laczi báró jelentékeny összeget fizet nekem, hogy nagybátyja, * báró nejét megfigyeljem.

— Miért teszi ezt?

— Mert a vén báró házassága legszebb reményétől fosztotta meg: most abban fáradozik, hogy rábizonyítsa nejére a hűtlenséget.

— Ez nem fog Önnek sikerülni.

A felszerelő mosolygott.

— Dehogy, kérem. Magam láttam, hogy a nő és grófVikár Béla egyelőre megállapított helyen összejönnek.

— Lehetetlen.

— Bizony, úgy van. Sőt mi több, ők meg is fizetnek, nehogy a bárónak valamit eláruljak e felől. De legérdekesebb, mi egy hete történt.

— Beszélje el, kérem.

— Az öreg báró a kaszinóban volt s gróf Vikár mindent előkészített a szökésre. Kihajtalnak a déli vasul állomására, de már ott váriam őket kész elfogatási paranc ra, az esetre, ha csakugyan megszöknének. Sok ellenkezés után végre is visszahajtaltak s én 100 frtot kaptam, hogy el ne áruljak semmit.

— Tud erről az öreg báró?

— Dehogy. Mit se sejt.

A vonat lasistotta járását és S.-A.-Ujhely felé közeledett. A nap felmenőben volt s eiüzte az éji sötétséget. Mikor a vonat megérkezett, kiszállott a báró és neje s hozzájuk csatlakozott gróf Vikár Béla. A felszerelő mindenütt nyomukban volt.

A báró igen nehezen járt s rátámaszkodott nejére. Az angyali lélek, a ritka becsületes nő, híven támogatva. Jobbján gróf Vikár szellemesen csevegett.

A nap kibukkant az újhelyi hegyek mögül s vereses abrázatával emberhez volt hasonló, mikor szétvetette sugarait a társaságra.

Azt hiszem, nevetett.

még betűt sem látni, annál kevésbbé olvashatni le róla, merre vezet arra az ut . -. . . Bizony, rájuk férne egy kis javítás. El is határoztuk, hogy Kapóson felkeressük a főszolgabíró urat s felkérjük, hogy járás-atyai gondosságából eredőleg hívja fel a vármegye atyjának figyelmét, a táblák megjavításának szükségességére. De im, alig mondtuk ki határozatunkat, szemben jő velünk egy fogat, melynek tüzes négylábúi majd elsodorták a mi fiakkerünket.

Hogy ki ült a fogatban? Könnyű eltalálni. Nein más, mint a főszolgabíró, akinek két pejlova a legjobb futó egész Kapos vidékén. Nem szólhattunk tehát a jelzőtáblák érdekében, de mert azt nem tehettük, mégsem hagytuk egészen nyugodtan haladni utján. Kölcsönös üdvözlés után a tőle eredett hová ? kérdésre azt feleltük neki, hogy korteskedni megyünk .... Ezt mondani pedig sokat jelent mai nap, hát még ha az ember főszolgabírónak mondja.

Végre beértünk Kapósra. Az első, ami szemünkbe tűnt, a majd minden második házon levő gólya-fészek, bennük két-három fiókkal.

Szép termés, sok gólya! ez jelenthet valamit úgy általánosságban s csakugyan aznap volt vagy három keresztelő a városban. Megtudtam még azt is, hogy a keresztelő majd mindennapos dolog most Nagy-Kaposon.

A másik, ami szintén feltűnő még ungvári ember előtt is, az, hogy Kapóson majd minden iparosnak van czégtáblája, még pedig sokkal jobban olvasható ezégtáb- lája, mint a vármegye községjelző-táblái.

A szép egyetértést úgy kis betűvel, mint nagy betűvel írva, szintén megtaláltuk. Az elsőt legelsőbben a vármegyeháza udvarán, a Bernáth Zoltán szolgabiró által létesített lawn-tennis-társaságban láttuk összpontosítva.

A megyeház udvarán keresztül bejutottunk a járás- bíróság épületébe. Itt is bizonyosságot nyertünk arról, hogy az egyetértés a legnagyobb mérvben uralkodó plánétája Nagy-Kapósnak, amennyiben két jegyzői iroda is megfér egy szobában.

A járásbíróság épületében tett körültekintés után leikerestük a nagybetűs Egyetértést, melynek külön épületében van a kaposiak társasköre. Szép nagy terem — majd akkora, mint az ungvári Korona-szálló terme — ál! ott a tagok rendelkezésére. A tagok közül azonban még nem volt olt senki s ezt annak tulajdonítom, hogy a délutáni hivatalos órák Kapóson sokkal jobban betartatnak, mint betartják azt Ungvár r. tanácsú város írnok- és dijnokai. (A főtiszlviselöket nem is említve.) Csak egy szép lehérhaju plébános és káplánja fogyasztották a Gelb Márton ungvári kereskedő által szállított Dréher-féle sört, melynek ott különben kitűnő ke- lete van.

Mi is megkóstoltuk, elfogyasztottunk vagy három üveggel s ezzel útra keltünk hazafelé, mert már estele ett.

Alig érünk ki a vendéglőből, a nagy-kaposi czigány- banda rázendíti a Rákoczy-indulót, a prímás pedig nagy hajlongások között előadja, hogy őket valahogy ki ne felejtsük a korteskedésből. Olcsón fognak muzsikálni, mert most még drága a kenyér.

—- Miféle kor.eskedésből? kérdeztük egészen el- ámulva.

— Hát abbul, csókolom a kesiket, lábukat, amit a tekintetes tősolgabiró urnák tetsett említeni, azs utón, s amit a kocsi után kapaskodó Feri gyerek meghallott ....

No, szépen vagyunk! utitársammal összenéztünk s azután mintha egy torkunk lett volna, oly egyszerre kiáltottuk, hogy hajts János, az áldóját, mert még csakugyan azt hiszik, hogy korteskedni jártunk, már pedig mi nem akarjuk a nagy-kaposiak egyetértését megzavarni. —r.

Színházi jelentés és bérlethirdetés.

Van szerencsém Ungvár város és vidéke nagyérdemű közönségét értesíteni, miszerint jelesen szervezett dráma-, vígjáték-, népszínmű- és operette-társulatom- és saját zenekarommal előadásaim sorozatát szombaton,

1898. augusztus hó 6-án A varázsgyürü, Planquette remek zenejü operettjével megkezdem.

Szintársulati névsor: Nők: Biró Irén kardal- noknő és segédszinésznö, Borossné Mariska kardalnoknő és segédszinésznö, Gazdy Aranka fiatal hősnő és szende, Hevesy Janka opera-, operette coloratour énekesnő, Kovács Ilona kar- és segédszinésznö, Mikey Rózsika kar- és segédszinésznö, Molnár Mariska kar- és segédszinésznö, Mátrai Rózsi kar- és segédszinésznö, M. Várhidy Rózsika naiva és társalgónő, Nagy Vilma comika és anyaszi- nésznő, Náuássy Juliska kar- és segédszinésznö, Staud Margit operette- és népszínmű-énekesnő, S. Melczer Juliska kar- és segédszinésznö, Tiszayné Ilona operette- és népszínmű-énekesnő, Takácsné Lenke kar- és segédszi- nésznő, Virgay Boriska kar- és segédszinésznö.

Férfiak : Kozma István opera- és operette-tenorista, Mátray Kálmán boavivant és komikus, Palágyi Lajos szerelmes és jellem, Pásztor János apa és jellem, Sár- közy Lajos operette-baritonista és népszinmü-énekes, Sarlay Kornél komikus és társalgási, Szepesy Gusztáv apa- és jellemszinész, Tiszay Dezső operette-buffó és jellem-komikus, Báthory Vilmos, Boross Pál, Bállá Imre, Gondos Alajos, Kaposy Andor, Kiss Gyula, Nagy Gyula, Sátrány Vilmos, Vojnits Béla kardalnokok és segéd- szinészek.

HuberMiksa karnagy és 10 zenész, Markó Elemérsugó.

Itt működésem alatt következő újdonságok kerülnek színre: Arthur kalandjai, Államtitkár ur; Bohém élet, Borús szerelem, Niobe, Feri kisasszony, Csak párosán, Katonadolog, Éljen a kisiparos, Susan, Folt, a mely tisztit, Géléi kiskirály, Kék asszony, Trübyk (az aggszü-