Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
Melléklet az „UNG“ 1898. évi 51-ik számához. kesitő tevékenységgel egyesítve igyekszik nagygyá tenni e közös anyát, a szeretett hazát, mint Szieber Edét. O érte és szeretett családjáért emelem poharamat, szivem mélyéből kívánva, engedje a jó Isten, hogy a haza, a tanügy javára megelégedésben, boldogságban, példás lelkesedésével még igen sokáig működhessen, s ha élte folyamán a fényes nap sugara elé, mely még ma is ifjú lelkületét oly vidoran ragyogja be, borús felhők tornyosulnának, az iránta szivünkben mélyen érzett és őrzött őszinte szeretet és tisztelet legyen a vigasztaló szellő, mely azokat messze űzze! Éljen sokáig! (Hosszas, lelkes éljenzés.) E köszöntők elhangzása után ünnepeltünk emelt szót és szívhez szóló nyájas hangján, melyből az egykori tanár felvillanyozó atyai szavait hallottuk, a következő tartalomdús beszédet mondotta : Mélyen tisztelt uraim! A nem várt, nem remélt kitüntetésért és megtiszteltetésért, a melyben engem Ungvár városának nemes intelligentiája életem minden nevezetesebb momentumában részesített és most is, tanügyi pályám 40-ik évének betöltése alkalmából végtelen jóságban részesít, fogadja méltóságos püspök ur, fogadják mélyen tisztelt uraim és barátaim, megilletődött lelkemnek legforróbb, leghálásabb köszönetét. Ha visszapillantok pályámra, 40 hosszú esztendőnek édes és fájdalmas emlékei vonulnak el lelki szemeim előtt. Tanártársaim közül, a kikkel ezelőtt 40 évvel működésemet megkezdettem, kor- társaim közül, a kikhez az akkor kötött ismeretség és barátság édes kötelékei fűztek, vajmi sokan nincsenek már az életben és ez fájdalmasan illeti meg lelkemet, de egyúttal buzgó hálára és imára késztet, hogy a mindenható Isten e napot elérnem engedte. (Lelkeséljenzés.) Tovább előretekintve azonban, nemes, büszke öröm tölti el lelkemet, látva azt, hogy sokan, igen sokan azok közül, a kiket hosszú pályámon mint tanár, igazgató, főigazgató gondozni szerencsés valók, most már a társadalomban tekintélyes, előkelő állásokat foglaluak el és mint a vezérlő intelligentia hazfias, tevékeny tagjai és munkatársai, szeretett hazánk jólétének előmozdításán fáradoznak serényen és különösen e nemes város és vármegyében vannak sokan s ha körültekintek e mélyen tisztelt ven- dégkoszorun, talán legtöbbjei azok, a kiket egykoron kedves tanítványaimnak neveztem, (Ug3r van!), a kik most a közügyek terén előkelő vezórszerepet játszanak. És ha ezen uraknak, mélyen tisztelt barátaimnak, erkölcsi és szellemi kiképezteteséhez, hazafias érzelmei gyarapításához annak idején csak egy szemernyivel is hozzájárultam, a mire pedig mindenkor becsületesen törekedtem (Éljenzés.), akkor ezen gondolat most, midőn 40 évi működésemre visszapillantok, végtelenül boldoggá teszen, megnyugtat a tekintetben, hogy édes hazám iránti kötelességemnek a nekem kijelölt szerény, de fontos munkakörben csekély tehetsegemhez képest lehetőleg megfelelni iparkodtam ! (Éljenzés.) De vájjon nem ámitom-e magamat és említett megnyugvásomnak van-e valami reális alapja? Szivem azt sugallja, hogy igen, mert különben erkölcsi lehetetlenség volna, hogy Önök, uraim és kedves barátaim egy hivatali, társadalmi és hazafiui kötelességeit csak lanyhán teljesítő férfiút a nemes jóindulat, ragaszkodás és szeretetnek annyi és olyan félreismerhetetlen jeleivel halmoznának el, mint engem. (Éljenzés.) És azért engedjék meg kegyesen, hogy ezen boldogító megnyugvásban Önöknek az engem olyannyira megtisztelő, szivemnek jól eső végtelen jóságukért ezen ünnepélyes pillanatban is legbensőbb hálámat kifejezzem. Poharat emelve azt kívánom, hogy a magyarok Istene oltalmazza a nemzeti élet, a nemzeti lét 2-ik ezredévén is Ungvár derék városát, a melyhez éltem legszebb emlékei fűződnek és árassza el annak hazafias, lelkes közönségét, a melynek, uraim, Önök képezik kiváló tagjait és díszeit, a legbővebb áldással; magamat pedig továbbra is nemes jóindulatukba, nagyrabecsült barátságukba ajánlva, hálatelt szívvel éltetem Önöket, uraim és kívánom, hogy boldogul és sokáig éljenek mindnyájan. Mindnyájan sokáig éljenek! Mikor az ünnepelt beszédét befejezte, az ismételt éljenzés lecsillapult és mindnyájan kocczintottunk vele, dr. Ivántsy László ügyvéd kért szót a volt iskolatársak nevében; majd Laub Sándor kir. s.-tanfelügyelő éltette a népoktatás terén, tehát az azonos pályán működő tanítóság nevében. Felköszöntötte még Pap János szakiskolai igazgató, mint az agyagipari szakiskola egyik megteremtőjét; Nemes Emil kir. mérnök, mint az ifjabb nemzedék tanárát; Kaminszky Gézaképezdei igazgató, mint lelkes tanárát, mint a tanári pályán mintaképét. A valóban kedélye a hangulatban lefolyt bankett 12 felé ért véget. A vendéglős ezúttal igazán kitett magáért s Lányi Gyula is jókedvvel húzta a régi nótákat! Az állami reáliskolában. Az állami reáliskola tauár-testülete f. hó 12-én, hétfőn, a Szieber Ede főigazgató ur elnöklete alatt megtartott tanári tanácskozás befejeztével üdvözölte a szeretett és tisztelt főigazgatót. A mint t. i. az intézet megvizsgálásáról előterjesztéseit befejezte, Dortsá k Gyula igazgató a következő beszéddel üdvözölte a jubiláns főigazgatót: Nagyságos királyi tanácsos, tanker, kir. Főigazgató ur! Egy végső akkordot kívánunk megérinteni a j szivérzelmek ama hangszerén, mely tegnap délelőtt j fényes, előkelő és nagyszámú ünnepi vendégek je- lenlétében Nagyságod áldásos taníóríiui tevékenyéé-1 gének 40-ik évfordulója alkalmából Nagyságodban a lelkes, odaadó, buzgó tanárt, az egyaránt tapintatos és éppen úgy munkás, kötelességteljesítő és lelkiismeretes, mint tanítványai iránt atyai szeretető, kartársai irányában kollegiális és baráti érzületű igazgatót, nemkülönben ama főigazgatót ünnepelte, aki az élet- tapasztalatok s a lankadatlanul folytatott tudományos önképzés gazdag kincstárából bölcsességet és sokoldalú emberismeretet, jó szivéből nagy lelki jóságot és nemes emberszeretetet gyűjtve, mind e kiváló és megtisztelő erényeket tankerülete kormányzásában a tanártestületeknek s az ifjúságnak pazarul osztotta: ily férfiként, nagy érdemeihez mérten, méltóan, megható módon üdvözölték Nagyságodat és a szeretet, a ragaszkodás, a nagyrabecsülés és a hála érzelmeit oly szépen nyilvánították. Ebben a megható szép ünnepben mi is, reáliskolai tanárok szeretettel vettünk részt. Egybeforrott hálaérzetünk a testvérintézet hódolatával és hála- nyilvánitásával; lelkünk, szivünk együtt érzett a jelenlevőkkel az ünneplésben, ajkunk összezengett az éltetésben. Talán éppen nem mondható azonban önzésnek; ellenkezőleg; édes-kedves örömnek részünkről, hogy bár mint kezdő intézet, kik oszlopos csarnokok helyett még szegényes hajlékban áldozunk a magyar nemzeti közművelődés oltárán, állapotunkhoz mérten ugyan szerényen, de éppen oly szerető bensősóggel mi is odaállunk mint önálló intézmény a tisztviselők sorába, hogy egyrészről együtt örvendezve Nagyságoddal ez örömünnepe és élete e kiválóan fontos eseménye alkalmából, Nagyságodat szivünk, lelkünk hevével s teljes őszinteségével üdvözöljük, tiszteletünk, szeretetünk és ragaszkodásunk koszorúját átnyújtsuk; másrészről egyszersmind hálás szívvel megköszönjük Nagyságod atyai jóindulatát és szeretetét, fáradhatatlan és odaadó buzgóságát, melyet fejlődés alatt levő intézetünk ügyei iránt s egyben kis tanártestületünk összes anyagi, szellemi és erkölcsi javainak ápolása terén kifejteni kegyeskedik. Egy kérelemmel és egy buzgó fohászszal fejezzük be tisztelgő üdvözlésünket. A kérelem az, hogy tartson meg Nagyságod minket és iskolánkat továbbra is kegyes jóindulatában. A szív mélyéből fakadó és ajkainkra törő fohászunk pedig arra kéri az egek Urát, hogy Nagyságodat jelen örvendetes testi és lelki erejében, szép lelkének felette számos és mindig kellemesen összehangzó s mindenkoron áldásosán ható erényeiben s tündöklő tulajdonságaiban még sokáig tartsa meg, hogy édes megnyugvással legeltesse szemeit kerületünk szeretett és tisztelt vezéreként még számos évekig azon számosaknak üdvös munkáján, kiket Nagyságod nevelt fel s akik a nemzet értel- miségekénti működésükben a legbecsesebb erényeket Nagyságodtól tanulták s jó példaadásából merítették. Fogadja nagyságos jó urunk szivünk leghőbb jőkivánatait! 0 Nagyságát a jó Isten sokáig éltesse! Éljen! Lelkes éljenzés hangzott fel e szavak után, amely újólag kitört, amikor az ünnepelt vezér meghatottan és gyönyörű beszédben köszönte meg a tanárkar szives megemlékezését, buzdítva őket, hogy a nehéz körülmények között is, miként eddig, továbbra is lelkesen teljesítsék szép és nemes hivatásukat és kijelentve, hogy ily lelkes üdvözlésre nincs más válasza, mint az, hogy kérje a tanári kart, hogy irányában a jövőben még fokozottabb igényekkel lépjenek fel. A közigazgatási bizottság üléséből. — Decz. 13. — Ungvármegye közigazgatási bizottsága deczember havi ülését az elmúlt kedden tartotta Török József gróf főispán elnöklete alatt. Az ülés lefolyásáról a következőket adjuk : Az alispán jelentése a november havi vagyon- és személybiztonsági állapotot kielégítőnek mondja. A jelentés szerint a november havi tüzesetek 22,554 Irinyi kárt okoztak, melyből 10,499 irtnyi érték biztosítva volt. A t. főorvos jelentése szerint a november havi egészségi állapot nem volt kedvező, amit különösen a vörhenynek szokatlanul nagy számban és súlyos lefolyással járó fellépte okozott. Október hóban a vármegye területén született összesen 609 gyermek, elhalt 347 egyén, születési többlet 262. Orvos-rendőri boncz- vizsgalat és hullaszemle összesen 2 esetben tartatott és pedig Hunkóczon bányaomlás, Ördög-Porubán megégés következtében elhalt egyének hulláin. A kir. tanfelügyelő jelentése ismét fényes tanu- jele annak, hogy a varmegye tanügyének vezetése arra alkalmas, kitűnő kezekbe van letéve. A jelentésből közöljük, hogy Török József gróf, vármegyénk főispánjának eliMiierésre méltó közbenjárására gelsei Guttmann Izidor nagybirtokos 1200 négyszögölnyi területet ajánlt lel az állami iskola czéljaira, amiért a bizottság gelsei Guttmann Izidornak jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint november hó folyamán befolyt állami adóban 84,686 Irt 78 kr. (az előző év hasonidőszakánál 158 frt 32 krral kedvezőtlenebb); hadmentességi díjban 3657 Irt 83 kr. (+ 105 frt 90 krral); bélyeg- és jogilletékben 11.313 frt 01 kr. (+1321 frt 93 krral); fogyasztási és italadóban 33,988 frt 45 kr. (— 1860 frt 35 krral); dohány-jövedékben 20,626 írt 50 kr. (+ 1617 frt 22 krral). Jelenti egyúttal a pénzügyigazgató, hogy az eőri, dobóruszkai és mátyóczi körjegyzőségekben, valamint Csap, Záhony és Valkaja községekben az állami végrehajtás folyamatba tétetett. | Tudomásul vétetett, hogy a belügyminiszter a sztraj- 'nváni személyes jogú gyógyszertár-jogosítvány átruházását Wünschendorfer Kálmánra kivételképen és minden további következtetések kizárásával engedélyezte. Grünwald Adof bozosi lakos, Köröskényi Elek szobránczi főszoigabiró és Fekete Béla körjegyző ellen közvetlenül a belügyminiszterhez panaszos feljelentést tett. E feljelentési a belügyminiszter a közigazgatási bizottsághoz küldötte azzal, hogy a vizsgálatot ejtse meg. A vizsgalat folyamán nemcsak a vádak alaptalansága bizonyult be, de Grünwald Adolf határozottan megtagadta azt, mintha a följelentést ó irta, vagy arról egyáltalán tudomása lett volna, ennélfogva a további eljárás beszüntetését mondta ki a bizottság. Fegyelmi ügyek, felebbezések kerültek ezután sorra, melyből kiemeljük, hogy Mihalkovich József Ungvár városi tanácsos ellen elrendelt hivatalból való felfüggesztés, az általa beadott telebbezés folytán mindaddig függőben hagyatni rendeltetett, mig a felfüggesztése alapjául szolgáló ügyben jogerős ítélet hozatni nem fog ; — hogy Novak Valdemárné építkezési ügyében kiadott tanácsi engedély ellen Mittelmann Herman és társai által beadott felebbezés elutasútatott; — hogy a vármegyei kavics-szállitás ügyében beadott felebbezés hasonló sorsra jutott. Ungvár város adópénztára által a behajthatatlanná vált útadókról szerkesztett kimutatása elfogadtatott s ennek alapján 2081 frt 42 krnyi útadó behajt- hatlanság czimén leíratott. A csicseri g. k., a korumlyai g. k., a lakárti g. k., a dubrinicsi g. k. iskolaszéknek az első ötödéves tanítói korpótlék megadása ügyében benyújtott kérvényeik a vallás- és közoktatásügyi in. kir. miniszterhez pártolólag terjesztetnek fel. Ugyancsak ily határozat hozatott a domasinai g. k., a tichai g. k., a lakárli g. k., a knyahinai g. k. és a jászai g. k. iskolaszéknek az uj tanító választásának jóváhagyása és az engedélyezett segélynek az uj lanitók részére való kiadhatása ügyében beadott kérvényeikre. A kir. lan tel ügyelő előterjesztése alapján Bunkócz község arra köteleztetett, hogy iskolájánál egy uj tanterem és tanítói lakásról gondoskodjék. A jenkei r. k. iskolaszék elnökének megkeresése folytán elhatároztatott, hogy az ottani g. k. hívek egy régebbi megállapodás alapjan kötelesek a r. k. iskola 118 frt 52 krt tevő javítási költségét megtéríteni. A kir. pénzügyigazgaló javaslatára a közigazgatási bizottság Ungvár város polgármestere ellen, az állami adók késedelmes behajtása miatt a felelősséget kimondta és azon esetre, ha a nagymérvű mulasztások 15 nap alatt nem pótoltatnának, a kir. pénzügyigazgatóságot felhatalmazta, hogy a végrehajtást költségére állami végrehajtók áltál eszközöltesse. Fő indokul erre különösen az szolgált, hogy ez év november havának 30 ik napjáig csak 84,114 frt 17 kr. állami adó fizettetett be, a múlt évi 86,777 Irt 56 krral szemben. Hasonló sors érte a sztavnai, a szolyai, az uzsoki, a nagy-bereznai, a turja-remetei körjegyzőségekhez tartozó községek biráit is. Zoltsák János emlékezete. (1835-1898.) — A szatmár-egyházmegyei Irodalmi Kör f. é. november hó 17-én tartott közgyűlésén felolvasta: Dr. Fibiger Sándor. — (Folytatás és vége.) 1882. julius hó 1-én ünnepe volt a főgimnáziumnak és Ungvár városának. D. e. 10 órakor az intézet rajztermében a tanári kar, az összes ifjúság, a város és vidéke intelligentiájának díszes koszorúja fogadta őt s az ének- és zenekar alkalmi darabjainak előadása után Holosuyay Tivadar Vlli-ad osztályú tanuló lelkes beszédben méltatva érdemeit, az ifjúság hálás elismerése zálogául Z. J. monogrammal kivarrott díszes vörösbársony vánkoson ezüst babérkoszorút nyújtott át tanárának a következő felirással: »Zoltsák János szeretett tanárának 25 éves jubileumára az ungvári kir. kath. főgimnázium ifjúsága, 1882. < A serdülő nemzedék kegyeletadója után a múlt is meghozta az érdemnek hálakoszoruját. Alig ért véget az intézeti ünnepély, a negyedszázad alatt kikerült volt tanítványai jöttek az ünnepeltért, hogy mtghivják öt a megyeház nagytermébe, hol lelkészek, ügyvédek, orvosok, tisztviselők, mint egykori tanítványai voltak egybegyülve tiszteletére. Az ungvári dalárda ünnepi dalának elhangzása után Fincicky Mihály ügyvéd üdvözölte őt meleg szavakkal s művészi kiállitá-:u arany tollat és ezüst tintatartót nyújtott át elismeréséül, egyrészt volt tanítványai hálás visszaemlékezésének, másrészt méltatásául azoknak az érdemeknek, melyeket az ünnepelt negyedszázados munkássága által a tanügy és közművelődés terén szerzett. Az ünnepelt kezébe fogta az arany toliat s köszönő-beszédét e szavakkal végzé : »Engedjék meg, uraim, hogy e tollal Kölcsey, hazánk dicső költőjének szavait írjam fel először: A haza minden előtt !<• 130 teritékü fényes bankett zárta be az ünnepélyt s hogy nemcsak Ungvár városa és Ungmegye, hanem széles e hazában szétszórtan élő tanítványai és barátai is szeretettel gondoltak reá, bizonyítja az a körülmény, hogy több mint 120 üdvözlőtávirat és levél érkezett hozzá azon a napon s a szatmári sz. Alajos- társulat selyem-bársonyba kötött albumot küldött egykori alapítójának. így ünnepelték meg az érdemes tanári, ki egész életét a haza legféltettebb kincsének gondozására és a közművelődés nemes ügyének munkálására szentelé. A tanférfiu élete olyan, mint a gyertyaláng, mely mig másoknak világit, önmagát emészti fel. Negyedszázados tanári munka, az iskola fülledt levegője megren- diték Zoltsák testi erejét s asztma-bajt kapott, mely élete végéig gyakorta megújulva kínozta. Ezért megrongált egészségének gondozása czéljából vágyott a nyugalmasabb helyzet után s midőn tanári működésének 30-ik
