Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-02-06 / 6. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1898. február 6. 6. SZÁM SZERKESZTŐSEG : Megyeház-tér 1. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmen lesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza, A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. | Negyedévre 1 frt. Félévre . . . 2 » | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Város és vármegye. A legközelebbi nagy kaszárnya-vita alkalmával szembe került egymással ez a két fogalom: város és vármegye. A kik a kaszárnyának a vármegye által leendő felépítését ellenezték, abban a meggyőződésben cselekedtek azt, hogy a vármegye érdekét kép viselik, a határozati javaslat támogatói egyrésze meg azon a véleményen volt, hogy városi érdekűt támogat, a többség végre azt a felfogást vallotta, hogy a város és vármegye érdekei nem lehetnek ellentétesek, miként id. Nehrebec{ky György találóan kifejezte; a test és a fej viszonya áll fenn közöttük, a kettő teszen egy élő egészet. Ezt a harmadik felfogást valljuk mi is. Vármegye és város kölcsönösen egymásra vannak utalva; egyiknek boldogulása a másiknak boldogulását, hanyatlása a másiknak hanyatlását vonja maga után. A virágzó város kimeríthetetlen pénz-forrása a vidéknek. A városban és pedig az előnyös központi fekvésű városban értékesíti a vidék terményeit. A közeli város ipari és kereskedelmi foglalkozású lakossága legtermészetesebb és rendesen leghálásabb fogyasztó közönsége a vidék által termesztett leimi nemüek- nek és egyéb nyersterményeknek, melyeket másutt olyan előnyösen értékesíteni nem lehetne. Ezen kívül a város látja el kölcsön-pénzzel a hitelt igénylő vidéket. S végül, ha a vidéket, valami szerencsét lenség sújtja, a város az első, mely segítő kezét nyújtja a sújtottaknak. Teszi és" teheti ezt, mert a városi nép-elemekben a részvét érzülete rendesen erősebben ki van fejlődve s mert a forgalmi ponto kon inkább van a lakosságnak készpénze, melylyel mind* n pillanatban rendelkezik, megvalósíthatja a közmondást, hogy .kétszer ad, a ki hamar ad.“ És legvégül nem kicsinylendő hasznára van a város a vidéknek nagy értelmiségével, mely a vidék közéletének fellendítésére irányuló törekvésekben segítségére van a vidéki értelmiségnek. Már most nézzük, miket kap mindezekért cserébe a város a vidéktől? Tőle kapja ipari termékei és kereskedelmi árui jó részének vevő közönségét, az. emberi és állati munkaerők felfrissítését, a legjutányosabb élelmi szereket. Városnak és vármegyének (vidéknek) egymásra utaltsága, érdekeinek kapcsolatossága olyan nyilvánvaló, hogy annak bizonyítására több szót vesztegetni czéltalan dolog lenne. Számos példa bizonyítja, hogy a banyai b'i városnak vidéke is elsatnyul és viszont a vidéknek baját a város is élénken érzi. Minden kereskedő és iparos érzi, minő hatása van foglalkozására a tavaly nyári rossz termésnek. A vidéki népnek a betevő .falatja is alig^ teremvén meg, még a legszükségesebb ruhadarabokat sem veszi meg; előszedi a régi cíviseiteket. Hasonló túlságos takarékosságot tanúsít egyéb i zfikségleteinek beszerzésében is. Ennyire nyilvánvaló lóvén városnak és vármegyének kölcsönös egymásra utaltsága, akár város, álcái' vármegye a maga jól felfogott érdekében cselekszik, ha a másikat el nem nyomja, sőt ellenkezőleg, ha gyengének találja, erősíteni törekszik. Ezek után felmerül a kérdés, vájjon gyenge-e a jelen esetben Ungvár városa, hogy a vármegye támogatására rászorul e ? igen-e, Vagy nem ? Csak ez a kérdés, mert ha igen, akkor a vármegyének nem lehet habozni, hiszen érdeke, hogy Ungvár város virágzó legyen ! A ki Ungvár városnak évek hosszú sora óta oly sok, nem egyszer keserű panaszt keltett közviszonyait, az ezeknek megváltoztatására irányuló törekvéseket figyelemmel Kséri, az előtt tisztán álló dolog, hogy Ungvár város a jelenben segítségre szoruló kedvezőtlen helyzetben van. Polgársága szinte megdöbbentő mértékben elszegényedett, alig tengődik napról napra; a városnak, mint intézménynek nagy idósságaihoz inerten alig van valami vagyona. Ha nem is hanyatlik szemlátomást e város, stagnálása kétségtelen; hiszen népessége sem növekszik. A nyomasztó helyzet bűnbakjait keresgélni, czéltalan dolog volna. Számot kell vetni a tényekkel s a lehetőség határa között segíteni. Ezt cselekedte a vármegye törvényhatósági bizottsága, midőn a legközelebb múlt közgyűlésen a kaszárnya-ügyben ismeretes határozatát meghozta. ____ Az apáeza a daróezi szeretet- házban. Lapunk f. é. 2. számában a daróezi szeretet- házról közölt czikkünkben azon észrevételt tettük, hogy a létesülő szeretetház abban az esetben fog czéljának a legjobban megfelelni, ha a benne elhelyezettek szerzetesek, nevezetesen apáezák gondjaira bízatnak. Már akkor kiemeltük, hogy a gondozottak nem a szeretetház falai között nyernék iskolai kiké- peztetésüket, bejárnának a község elemi iskolájába. A szeretetház azt nyújtaná nekik, a mit tőlük a mostoha sors megtagadott: otthont, szeretetet, önfeláldozó gondozást, melyet a természet kötelékével gyermekéhez fűzött szüle után a szerzetes, az apáeza nyújthat leginkább. Közleményünk ezen részére válasz érkezett, melyet — Írójának szives elnézését kérjük — nem tehetünk kézzé. Nem azért, mintha barátja nem volnánk a szólásszabadságnak, hanem azért, mert a közleményben megnyilatkozott szellemtől és hangtól féltjük a humánus intézmény létesítése és felvirágoztatása érdekében annyira szükséges békét. Egyedül ez az oka, hogy a czikket szó szerint közzé nem bocsátjuk, hanem Írójának álláspontját röviden megérintjük s úgy őt, mint a vele netán egy véleményen levőket megnyugtatni igyekszünk. A czikkiró azt mondja, hogy a szeretetházban nemcsak testi, de lelki ápolásban és gondozásban is részesittetnek majd a társadalom elhagyottjai s miután apáezák nem nyújthatnak más irányú szellemi ápolást, mint a melyre nevelve vannak, gondozásuk szüksógszerüleg exclusiv felekezeti irányú lesz, a minek egy köztársadalmi factorok hozzájárulásával létesítendő intézetben nem szabad előfordulni. Értjük a czikkiró aggodalmait s abban neki igazat adunk, hogy egy köztársadalmi erőkkel létesülő intézetben exclusiv felekezeti érdekek szolgálatát megengedni nem szabad. Ezt mi sem akarjuk. Nagyon távol áll tőlünk, hogy e{ért kívánjunk apáczát a megnyitandó szeretetházba. Ellenkezőleg azért óhajtanánk oda apáczát, mert általános érdekű nagy czélokat kívánunk általa elérni. Az apáeza az emberbaráti intézetekben nem exclusiv felekezeti Palócz photographiá k. — Az »Ung« eredeti tárczája. — (Folytatás.) Fentebb a palócz-fur/angróitettem említést. Álljon itt egy érdekes és jellegzö példa bizonyításul. Még diáktanuló koromban hallottam magától a .cselekvő hős“-től. V. Ferdinand uralkodásának vége leié történi; de még a jobbágy-világ járta. Az én öreg palócz elbeszélőm lérfi-legény korát élte. Hogy, hogy nem. rövidséget szenvedőit a megyétől. Fogta magát, elsétáll („gyolcsingben- gatyábun“) Bécsbe. Furkós bottal, tarisznyasan addig- addig ólálkodott a Burgban, mig elvégre is a császár színe elé Eresztették öt. Elpanaszolta ügyes-bajos dolgát. A kegyes szivü lejedelem biztosította, hogy csak menjen nyugodtan haza, majd ő intézkedik. »Dpjszen, Felséges atyám, levél nélkül nem mehetek, mert volna dolga a deresnek, hogy im panaszban jártam meg Bécset.* Megtetszett a beszélő atyafi a jóságos királynak s újra biztatta, hogy csak békességesen induljon hazafelé, oly levelet is küld a megyére, hogy ne bántsák őt. A palócz még most sem mozdul. „Lassan jár mifelénk a posla,“ — lelel, — »m 'g aztán hátha véletlenül el is veszne az a levél; lenne nékie hadd el hadd. Azért csak kegyeskedjék ő felsége neki a saját kezébe adni a sza- baditék-levelet, majd ö odaadja a megyei uraknak.* Megkapta a nagy pecsétes levelet is és hűségesen a csuhája ujjába rejtette. Most meg >utravalóérl * esengetl a király előtt; mert — úgymond — pénzszűkével jött különben is; megami kevese volt, azt azoknak a strimp- lis, se bajusz-, se sznkáll-embereknek (lakájoknak) szétosztogatta, amig ide a felséges ur elé bocsátották.. Jót nevetett az alakon V. Ferdinánd s eláttatta gazdagon utravalóval a palóczot, aki nyugodalmasan el is indult hazafelé. Hál biz ő még a postánál is lassabban utazott, mert mire hazaért, a posta rég meghozta a megyének az — orrot Meg is orrolták alaposan a dolgot az urak s alig várták haza a — jó palóczol. Idéztetvén, flegmatice ballagott a megyeházára. (Zsebében volt a ‘szabaditék-levél!*) Készen volt a — deres. (A mo- gyorópálcza is a hajdú kezében.) Kezdi rángatni a palócz a szűrt. Azt hiszik, hogy a deresnek készül neki. Oda kiáltanak rája, hogy csak ugv szűröstül a deresre! • Mindjárt, rögtön, — felelte a palócz, — csak egy levelet hoztam a felséges atyátóh s erre elökeriti a nagy pecsétes levelet a szűr ujjáhól s átnyújtja az álniélkodó komissiónak. Volt is — apostolok oszlása. Azt is felemlítettem, hogy a palócz lölöttébb érzékeny. így hát könnyen sérthető is. És a sértést el nem lelejti s a hol s a mikor alkalom nyílik rá (néha évekig is elvár), akkor fizet meg érte. így hát nagymértékben bosszúálló is. S bosszúvágyát az idő nem csökkenti, a körülmények ki nem irtják. Nem gyér esel, hogy a gyermekkorában kapott sértést a meglett térti bosszulja meg. Erre nézvést egy megrázó katastrophát említhetek. Fuvarozás után betért a korcsmába két koros férfi s egy 22 éves legény. Ez utóbbinak az ital megoldván a nyelvét s megélénkítvén emlékezetét, az egyik korosabb embernek odamondja, hogy ez őt 8 év előtt megcsuíolta. S amikor amaz azt telelte, hogy igaz, a legény meg azt szólta volna vissza: hátha most megfizetnék érte? hát az öreg „jobb ha látjuk“ mondása még jótormán el sem hangzott, már is a székláb a legény kezében volt, melylyel oly erős csapást mért az öreg fejére, hogy az menten halva rogyott össze . . . S a falubeliek nem tekintették a legényt gyilkosnak, mivel >virtus*-ról volt szó. Mert a verekedés veleszületett, második természete a palócznak. Mikor aztán pár év múlva hazakerült a börtönből az emberölő, senkinek sem jutott eszébe őt becsmérelni és csinos lévén a legény, egy helyre teleséget is kapott a faluban, line, a palócz világnézet! (Ismertem személyesen ez egyént A börtönben asztalos mesterséget tanult meg s a szilaj, duhajkodó legényből tisztességes, komoly mesterember vált, kit józansága s komolyságáért mindenki becsült a faluban. Az asztalos mesterséggel azonban — tájdalom — csúzt is hozott a börtönből (ez persze nem volt a rabkönyvében leltározva)! Mint összetöpörödött súlyos, tehetetlen beteget láttam a rárós- mulyadi savanyuviz-fúrdőben. Az egykorjdélczeg legény — rom volt. Hű felesége ápolgatta pár hétig; végre is — elment az öreg után, aki egykor „megcsuíolta“ öl. Sújtó keze a nemezisnek, hogy bünhődés.e alatt szerezte meg a halál csiráját. Talán az orosz paraszt sem tud jobban füllenteni, mint a hogy esküdözik a palócz. Azt hiszi a jámbor, hogy az mind igazzá lesz és menten el is hiszik, amit esküvel erősít. S e mellé járul az átkozódás. Mindkettő egy versben következik egymásután. Ha t. i. az esküdözésre sem hiszik el a hihetetlent, akkor elkezdi magát átkozni a palócz és ilyenkor a *gyehenna tüzérül* sohasem felejtkezik el. (Ez ép úgy készletben van a palócznál, mint ungvári tapasztalatom szerint a ruthénnél a — „fráz Hogy mennyire babonás a palócz, azt szinte el sem képzelhelni. Ennél csak a pokoltól való félelme nagyobb. A vallási rendkivüliségeket is csodálatraméltóan szereti. Nem ismer fáradtságot, nem sajnál költséget, ha Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
