Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-30 / 5. szám
Melléklet az „UNG“ 1898. évi 5-ik számához. Több körjegyzőséghez tarlozó község 1< 98. évi köll- ségelőirányzata tárgyaltatott ezután. Az itt hozoli balaro- zalból kiemeljük, hogy habár a járási kézbesítői állások beszüntetése kimondatott is, de mert a lörvh. határozat a körjegyzők állal megfelebbeztelett, az ezek fizetésére felvett összeg a költségvetésben bennhagyulotl a/zal a kikötéssel, hogy a trvhatósági határozat jóváhagyása esetén az e czimen felvett összegek mint pénztári maradványok lesznek kezelendők. Némi módosítással jóváhagyatott Kis-Berezim házvételi ügye. Az alispánnak az állandó választmány véleményével benyújtott javaslata alapján a törvényhatósági bizottság elhatározta, hogy a Hosszumezőröl Putka-Helmecz télé vezető ut a vármegyei viczinális úthálózatba veendő tel s e határozatnak jogerőre emelkedése után az alispán az érdekeltségi tárgyalás megtartására utasittatott. A Jókai Mór elnöklete alatt levő népszabadságünnep országos rendező-bizottságának felhívása folytán a törvényhatósági bizottság a kitűzött hazafias czél megvalósítására készséges támogatását felajánlotta és az ezzel kapcsolatos intézkedések mégtételét a részletes terv tudomásra jövetelének idejére halasztotta. Pártoló felirat intézése határoztatott el Szaboles- váimegye azon, a m. kir. belügyminiszterhez intézett felterjesztésére, hogy a községi és körjegyzők az allami adóbehajtástól s az ezzel kapcsolatos teendőktől felmentessenek s a nagyrészt nevetlen népnek az államhata- lomjrészéről leendő védelemben részesítése czéljából pedig az uzsora és csalás büntette és vétsége a hivatalból üldözendő cselekmények sorába iktattassék. A torontálmegyei községi és körjegyzői szak- taníolyam igazgatóságának a törvényhatósági bizottsághoz benyújtott felterjesztése alapján a törvényhatósági bizottság a tanfolyamot a jegyzői palyara lépőknek a tőszolgabirák utján való ajánlását határozta. A kaposvári áll. siketnéma-iskola megkeresésének, hogy az iskola czéljaira a vármegye 'területén könyür- adományok gyüjtessenek, a törvényhatósági bizottság helyt adott. A Mensa Akadémia-egyesületnek löl Irt alapítvány szavaztatott meg. Az igy letárgyalt ügyek befejezése után Török József gróf főispán Nagy Béla dr. körórvost tiszteletbeli járásorvossá nevezle ki. Tanítóink és a társadalom. Mi tagadás benne, a tanítók hivatásának fontosságát országosan kezdik (lismerni. Egyik másik országgyűlési képviselő nem épen személyes érdekből kezd rájönni, hogy tanítóra föltét len szüksége van a társadalomnak. A koronás főktől kezdte lefelé az utolsó napszámosig mind a tanítóknak köszönhetik boldogulhatásuk előtöl- tételeinek javarészéi; a társadalmi fonákságok elbírálásánál meg a nevelés-tanítás szintén fontos tényezőnek van feltüntetve. Egy a megmagyarázhatatlan mégis, hogy a tanítók tekintélye, a tanítói szerep elsőrendüsége csak nagyne- hezen tör utat magának a társadalmi rétégek között.t Maradjunk vármegyénkben. Vizsgáljuk innen a tényeket. Országunk, eme szögletvármegyéje különben is úgy'földrajzi, : mint politikai, nemzetiségi s más szempontokból nagyon rászolgál, hogy az egész magyar haza képének kicsinyített alakját lemagyar^zhassuk róla. .Mondhatjuk ezt főképen vármegyénk történetére s mépünk társadalmi és politikai magatartására nézve. Még csak országunk s a magyar nemzet is e vármegyétől kapta idegen elnevezését. (Hungária, ungárok.) Álmos itt adta át a fővezérséget fiára. Árpádra. Dobó, a Drugethek, Bercsényi, Bocskay, a Bethlenek, Thököly és Rákócz.yak stb. nevei mind fényes betűvel vannak beírva vármegyénk történelmében. Ezeken kívül hány oly nagypevü főispánja, vagy főura volt e vármegyének, kik nemeseink és jobbágyainkkal együtt, a magyar nemzet ezer éves küzdelmeiből derekasan kivették részüket. Nem is lehetett ez másképen. Ahoz, hogy e;y ily árván álló nemzet, minő a magyar, ezer éves múlttal dicsekedhessék s az uj ezredév küszöbén reménynyel tekinthessen a jövőbe: szükséges, hogy minden egyes hozzátartozója osztozzék jó- és balszerencséjében. Vármegyénk tán az első hazánk azon vármegyéi között, melyek hazafiság szempontjából büszkén tekinthetnek vissza multjokra s megnyugtató reméuynyel nézhetnek hazánk sorsának jövő alakulása elé. Magyarázni is fölösleges Ián, hogy vármegyénk népességének igaz magyar hazafisága, a koronás király és a trón iránti törhetetlen hűsége és hagyományos ragaszkodása nem tisztán egyes vezéregyéniségek müvei. Társadalmunk értelmiségének valamennyi lagja közreműködött a vármegyénk népességét vezérlő irányeszmék kidomboritásában. Ámde ha szemügyre vesszük, hogy községeink szükiben v fiiak és vannak a született vezetőknek; a számottevő töldesurak, nagybirtokosok, tőkepénzesek, vagy műveltebb iparosok meg csak elvétve vállalkoznak a köznéppel való közvetlen érintkezésre a tanítót, mint az egészséges magyar közvélemény szó- csövél, a legelső tényezők közé kell, hogy sorolja a magyar társadalom. Azonkívül, hogy a tanító szemei előtt nő tel a község lakosainak csaknem minden tagja s ép azért a szükséges ismeretek és ügyességek olsajátitásáb tn, az emberi jellem kialakításában elsőrendű szerepe jut az iskolának: alig van egyeseket, vagy a községet érdeklő ügy, melynél a tanító közreműködésére szükség ne lenne. Sok helyt ő a felekezel énekvezére (kántor), községi közgyám, halottkém stb. A községi faiskolák kezelése, gyümölcsfa-tenyésztés, méhészet, állat-, selyem- és baromfi-tenyésztés, a gazdasági ismétlőiskolak, szőlőművelés, lejgazdaság stb. mind a tanítóra apellál ; de t.öle várunk legtöbbet a közigazgatás, igazságszolgáltatás, j közegészség, közbiztonság s több eléle ügyek megmagyarázása sa nép ludataba való átplántálása tekintetéből is. Mindezek szemügyre vétele után azon.kérdés tolul előtérbe: mit is ad hat cserébe a társadalom annyi oldaról igénybe vett tanítójának ? . . Erről már igen sok szó eshetnék, de annál kevesebb köszönet járna nyomában. Zab, tengeri, rozs, bab, csirke, liba, kácsa, bor, egy kis földjárandóság, legelő, fa slb. mind helyet talál > tanítói dijlevélben, hogy kijöjjön a 150, vagy 200 frt. Ez aztán legújabban pár forint államsegéllyel kiegészítve, papíron a végösszeg 300, néhol pedig 400 Irtot tesz ki. No hát ez nem oly összeg, a melyet a tanító sokoldalú munkásságához lehetne arányitani. Ebből, ha készpénzben szolgállatnék is ki, alig esik egy-egy napra 80 kr., vagy 1 frt. Bedig a napszámos ma már 1 írttól 2, sőt 3 írtig keres naponta, a földesur béresének kon- vencziója megüti a 300 írtől, a vasúti bakter 3—400 Irt fizetést húz, a kezdő irnokocska pedig 500 frtot vág zsebre évenkint. Világos tehát,.‘hogy a tanító munkássága még koránt sincs úgy dij izva, mint azt az osztó igazság megkövetelné. S hogy mindezek daczára a taniLók nem kérnek, midőn követelniük kellene, ennek oka önérzetükben keresendő. Megszokták már, hogy szép szóval és reménységgel táplálkozzanak. A mi nehezükre esik a nemzet napszámosainak, az a magyar társadalomnak az iskola és a tanítók iránt mutatott Közönyösségéből ma- gyarázódik ki. Jó iskolát kívánunk tőlük tanítási tervvel, melyben a feldolgozandó tananyag a tanítási év csaknem minden órájára elő van Írva. Miniszter, tanfelügyelő, iskolaszék (gondnokság) s a szülők mind azt hajtogatják, hogy az előszabott tanítási tervet egész terjedelmében keresztülhajtsák, de a tanulók rendes iskolába járásáról, a tanítási termek egészséges és czélirányos építése, berendezése és felszereléséről nincs, a ki gondoskodjék. Megkívánjuk, hogy községi laiskolákat szakszerűen kezeljenek s azokban a gyermekeket a gyümölcs- fatenyészlés minden csinja-binjába bevezessék, de alkalmas faiskola-területről, kerítésről, munkaerőről és a szükséges költségekről hallani sem akarunk. A gazdasági ismétlő-iskolák vezetését szintén tőlök követeljük, de a dotácziyról hallgatni szeret a krónika. Szívesen vennők a tanítótól, ha jó méhész lenne; iparkodnék az okszerű méhészetet és selyerntenyésztést a gyermekekkel és a néppel megkedvelteim, fajállatok és fajbaromfiak meghonosítása által az állat- és baromfitenyésztés jövedelmezőségét emelni, de csak úgy, ha a tanító saját költségén emel méhest, rendez be selyemtenyésztő helyiséget, vesz fajállatokat és lajbaromfiakat és szerez minden szükséges eszközt, vagy anyagot esetleg valamelyes háziipar betaníttatásához. Ez csupa lehetetlenség. A tanítónak elvégre is a mindennapi száraz kenyérre sem futja ki szűkös fizetéséből. Miképen eszközölhet ő még befektetéseket is Szent igaz pedig, hogy semmiből semmi em lesz. Mielőtt tehát megkívánnék a tanítótól, hogy minden irányban tegyen eleget a hozzája kötött várakozásnak : legyen gondunk arra, hogy az előfóltételek mi kívánni valót se hagyjanak maguk után. Legyen gondja a társadalomnak, vagy a törvényeket végrehajtó hatóságoknak arra, hogy: 1. A tanító dijlevelében megállapított járandóságait pontosan és készpénzben kapja meg, hogy ne kényszerüljön a gazdálkodásra fecsérelni el idejének javarészét, hanem hogy tisztán és kizárólag az iskolának szentelhesse minden pillanatát. 1 mérő zab, kukoricza, vagy rozs, 1 sonka, csirke, vagy kácsa, 1 liter bor stb. elvégre a szülőknek is ér annyit, mint a mennyire fel van becsülve a tanító dijlevelében. De meg a tanító föld illetményeit is ki lehet adni haszonbérbe. A rendes gazdálkodó ember gondos kezelése atatt úgyis háromszor annyi hasznot hajthatnak azok, miből jut is, marad is. A tanító pedig nem tartván attól, hogy évi összes termését elviheti az árvíz, leverheti a jég, elemésztheti a tűz: nyugodt lélekkel egyedül az iskolára fog gondolni. 2 A tanítási termek kifogástalan s a gyermekek létszámának s az egészség követelményeinek ineglele- lően épüljenek és rendeztessenek be. Minden szülő.csak a maga jól telfogott érdekében cselekszik s elvitathatlau természeti jogát gyakorolja, midőn az iskola (entarló- ságtól szigorúan megköveteli, hogy a tauitási-lérem közegészségügy szempontjából mi kívánni valót se hagyjon maga után. Egészségtelen, nyirkos, vagy dohos levegőjű, alacsony és szűk tanítási termek valóságos börtönök, hova nem tanulni, de testet és lelket ölő betegségeket járnak szívni magukba a tanító úgy, mint a gyermekek. 3. Kapjon minden faiskoiakezelö-tanitó a községtől egy jókora kiterjedésű s a czélnak teljesen megfelelő faiskola-területet. Ennek kerítése, talajjavítása s a szükséges eszközökkel való ellátása szintén a község gondja legyen. E kérdés sikeres megoldását annál inkább kell siettetnünk, mert egyfelől törvény kötelez reá, másfelől meg vármegyénk sajátságos földtani alakulásánál lógva a gyümölcstermelés- és szőlőmivelésben egyik legfontosabb közgazdasági érdekének letéteményeseit bírja. De komoly gondolkozást igényel e tárgy még azért is, mert a gazdasági ismétlő-iskola részint népünk anyagi helyzetének sanvarusága, részint pedig a nagyobbtoku érdeklődés hiánya miatt csak nagynehezen fog magának utat törni vármegyénk területén. Felette kívánatos tehát, hogy a m istani, névleg létező ismétlő-iskolák gyakorlati irányának fejlesztése czéljából a községi fa-, vagy szőlő-iskola legyen helyettesifője s áthidalója a gazdasági ismétlő-iskoláknak. Tanuljo i meg a gyermek legalább oltani, a lát, vagy szőlőt gondozni és szokjék a faiskolában gyakorlati munkák végzéséhez, az ok és okozatok fürkészéséhez s a faiskola oly nélkülözhetetlen ügyesség birtokába juttatja, mely egész életén át gyümölcsöző s a gazdálkodás jövedelmezőségére föltétien kihatású lesz. 4. Legyen minden iskola mellett méhes építve s az a legszükségesebb eszközökkel felszerelve, néhány kaptár méhcsaláddal együtt, adassék át a tanítónak. Erre azért vau szükség, mert a legtöbb tanítónak nem igen Lelik ki erszényéből a méhes állításának költsége. De ha tán kitelnék se épít méhest, nehogy állomás változás esetén, potom áron kényszerüljön túladni nehezen szerzett ingóságán 5. Úgy a községi la-, vagy szőlőiskola, mint az iskolai méhészkedés tiszta jövedelme a tanítót illesse meg, a gyermekek gyakorlati ügyességének elsajátítása körül kifejlett fáradozása jutalmául. 6. Nyújtson a község, vagy iskolafentartóság tanítójának alkalmai a gyűlések és szaktanácsozmányokon való megjelenésre; esetleg pedig gyakorlati kiképeztetését, faiskolák, vagy méhesek megtekintéséi stb. a szükséghez képest pénzsegéllyel is tegye lehetővé. Végre : 7. Hasson oda a társadalom, hogy a tanító, a .család, egyház, vagy állammal sohase jusson ellentétbe; vagy hogy az esetleg felmerült ellentétek ez idő szerint sok helyt szokásos kiélesitése helyett, azok tapintatos elsimítása legyen a főczél. Mert, hogy kedélyhangulattal, megnyirbált tanítói tekintet ylyei, egyes rosszindulatú szüle s mások áltál rosszhiszemüleg kovácsolt folytonos egyenetlenkedésekkel a tanítóban a hivatala iránt való szerete- tét, lelkesedést és ügybuzgóságot ne n fokozhatjuk, azt talán említeni is fölösleges. Mind oly kívánalmak ezek, melyekből első és fősorban a társadalom fogja huzni a hasznot; de közvetve a tanítók társadalmi állásának megtelelő kiépítésén, sőt anyagi helyzetüknek javításán is lendítenek, a nélkül, hogy a nép amúgy is sokoldalról igénybe vett anyagi erejét újabb oldalról terhelnék. Csak akarni kell és megy mindén ! . . . Marosi Pál. KÜLÖN FÉLÉK. * Személyi hir. Török József gróf főispán f. hó 29-ón a székes-fővárosba utazott. * Bérezik Árpád kitüntetése. Vármegyénk jeles fiát, a m. kir. 'miniszterelnökség sajtó-osztályának vezetőjét: Jaizói Bérezik Árpádot, a király valóságos miniszteri tanácsossá nevezte ki. Ez alkalommal a fővárosi sajtó a legmelegebben üdvözli Bérezi két, mint akit e királyi kegy valóságos érdemeiért ért. A Budapesti Hírlap igy emlékezik meg róla : Bérezik Árpád ma a hivatalos lapban szerepel, ő felsége Bérezik hivatalos érdemeit azzal jutalmazta, hogy valóságos miniszteri tanácsosnak nevezte ki. De a király elismerésének ezen sugara nem tünteti föl Bercziket uj és fényesebb világításban, csak azt a kedves alkalmat szolgáltatja számtalan tisztelőjének és barátjának, ezek közt nekünk is, hogy őt itt a' nyilvánosság előtt, a nélkül, hogy cs k meg is haragudhatnék érte, üdvözölhessük és emlegessük. Mikor nyílik erre egyhamar alkalom, mióta nem engedi meg nekünk, hogy egy uj darabján a színházban jól mulassunk, aztán pedig, hogy valamiképp részrehajlással ne vádoljanak, itt e lapban keményen megkritizáljuk? Hol „szerepel“ ő, hacsak nem ily kivételesen a hivatalos lapban ? Mindenki ismeri, mindenki szereti, a mi nagy szó, lévén ő hivatalában az a férfi, a kinek a sajtó izgékony, lobbanékony férfiaival kell érintkezni, — de mindenkiről írunk, csak Berczikről nem. Ha Bérezik a reggeli lapban olvassa, hogy valaki nagy nyomorúságban sínylődik, egy óráv 1 később már ott van az adománya, de ilyenkor nem szabad a nevét kiírni, még a jó példa kedvéért sem. Ilyen ő és még valamilyen. Derült, egészséges, harmonikus lélek, a ki magamagában találja súlypontját; mindenki örül, a ki látja, a ki olvassa, mert kedvessége mintegy kiátad a vele érintkezőre. Végre egy ember, a kinek talán még nincs ellensége, a kit nem is irigyelnek, ámbátor irig.ylésreméitó. Ezt talán mégis el szabad mondani róla az ő hivatalos örömnapján, amelynek mindenki örül. S minthogy örömet szerezni a világnak az ő régi kiváltsága és adománya, nem haragudhatik meg rank, ha ezt most szemébe mondjuk és azt kívánjuk neki: Viselje soká, aranyos humorával, testi és lelki jó egészségben. * Hám János püspök boldoggá avatásának ügye fontos lépéssel haladt előre. E hó 27-én az utolsó tanú kihallgatásával bevégződött az, aminek Szatmártt kellett ez ügyben történnie. Befejezést nyert az alapvető, előkészítő pur (processus informativus Ordinarius), melynek megindítására a püspök van hivatva, kinek egyházmegyéjében az, kinek ügye tárgyalás ala jön, a szentség hirénen elhunyt. Ez az alapvető pör 1896. november 11 én vette Szatmártt kezdetét. A papnövelde kápolnájában e napon tették le esküjüket az előzetes meghívásra összegyűlt tanuk a püspök jelenlétében. A következő napon .már megkezdődött a tanul-; kihallgatása. Kihallgattatott pedig összesen 31 tanú: 14 egyházi, 1 szerzetes, 13 világi férfiú és 3 nő. Tartatott összesen 54 ülés, mert egy tanú kihallgatása néha több ülést is vett igénybe s minden egyes, a port illető eset külön ülésben volt tárgyalandó. Minden egyes ülés átlag 4—5 órát vett igénybe. A püspöki házi kápolnában tartott üléseken mindig Meszlényi Gyula püspök elnökölt s az illető tanun. kívül jelen voltak : Kádár Ambrus kanonok, mint al ügyvezető (vice-postulatur causae), ki a Rómában megbízott fő ügyvezetőt (postulator), msgr. Virili Rafael praelátust helyettesítette; Binder András, theol. tanár és papnevelő-intézeti lelkiigazgató, mint ügyész (promontor fiscalis) és Hámon Róbert, mint jegyző (nótárius actuarius ad causam). Az utóbbi nehány ülésen a
