Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-23 / 4. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1898. január 23. 4. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 1. szám, I. emelet, A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitőt jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt. félévre . . . 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizeté ek. valámint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba, (S z é k e I y és Illés könyvnyomdájába) küldendőit. Nyilttér Boronkint 20 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UNG VÁRMEGYE ÉS ÁZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Polgári közszellem, hivatali közszellem. Városunkban, mint amely annyi sokféle hivatalnak székhelye, a legkülönbözőbb testületek vannak, tekintélyes számú tagokkal s a legkülönfélébb rendeltetéssel. Nem lehet a dolog természeténél fogva másként, minthogy ezek tagoltan, külön-kiilön a maguk sajátos ezéljaik szerint működnek. E czélo- kat nagyrészben törvény állapította meg, állami vagy közhatósági szervezések folyományai. Magától értetődik, hogy a minden rendű hivatali testületeknek első sorban az eléjük tűzött feladatokat kell lelkiismeretesen, teljes odaadással és úgy szolgálniok, hogy ezéljaikat elérjék, hogy az ő általuk képviselt ügykör érdekei érvényesüljenek. Ez hivatali kötelességük. De hogy aztán sem érd k- összeütközések, sem hatáskör-ellentétek ne támadhassanak; hogy egyik fél sem szenvedjen méltánytalanul rövidséget; hogy a tényleg egymástól merőben elütő jellegit hivatali foglalkozások között is meglegyen a\ összetartó kapocs, meglegyen nevezetesen annak tudata és egyszersmind kinyomata, mindannyian egyazon államnak, megyének, illetőleg városnak közügyei intézésére és felvirágoztatására hivatott tényező, kiknek az elválasztó pontokat gondosan kerülniük, az érintkezési tereket pedig keresni, ápolniok kell: ennek az ideálisán szép, de épen oly mértékben egyszersmind nélkülözhetetlen helyzetnek, állapotnak csak a fokozottabb arányú hivatali közszellem, a tisztviselői köztudat, a nemzeti lelkes érzület s az az élő tudat általános feléledése lehet létesítője, ha tettekben bizonyítjuk, hogy mindannyian e város polgárai vagyunk, kiknek mindnyájunknak szép hivatása közállapotaink nívójának emelése, bajaink sauálása és egymásnak a közügy fejlesztésében készséges támogatása. így a hivatali és a köztevékenységben egy jótékonyan ható üde frisseség támad, éltető légaram eleveníti meg a működés folyamatát s igy a közösség tudata a hivatali működés különböző tereinek és ágazatainak annyi különféle hatáskörében működöket egységes ezélért együtt fáradozók lelkes s ‘regévé csoportosítja. Amint a hivatali testületeknek, úgy a polgárMese az első bálról. (Emlékezés 18-ára.) — Az >Ong< eredeti tárczája. — Vakító fényben úszott a terein, a függő iviámpák fehér fénybe burkoltak mindent. Boldogan repültek végig a párok a sima parketten egymáshoz simulva, mint azok az édes hangok, melyek oly kellemesen fonódtak egy- gyé, kedves melódiában. Sokáig gondolkodva nézegettem a sürgő-forgó párokat, egy-egy perczig rajta feledve szemeimet valamelyik boldog páron. Oly néma boldogság fogott el, ha láttam azokat a reszkető kezeket, melyek oly félve szorongatták egymást, azokat a sokat mondó szemeket, melyek fényesebben ragyogtak itt a fehér fényben is, mint a hulló csillagok künn a fekete éjszakában. Sokáig üldögéltem ott egy csendes zugocskában, tépelődve azon, hogy vájjon miért nem ludok én is egy reszkető kézre, egy sokatmondó csillagra akadni. Tépe- lődletn — mondom —, de a megfejtés késett Valahányszor csak szabadulni akart képzeletem innen a fényes teremből, mindig vissza-visszacsalta egy-egy pajzán kaczaj, mely a ropogós csárdás akkordjaiból pattant ki. Pár pillanat múlva, legyőzve komorságomat, közelebb húzódtam egy kis angyalhoz, ki ugyancsak kivette részét a mulatságból. Vártám, inig tánczos nélkül marad s pár perez múlva karjaim közt tartottam a kis bakfist. Oh! azok a mamák mit mondanának, ha az ember más körülmények közt találna átkarolni egy kis leányt; igy azonban búidban nézik a féltett kis leányt . . . mert ez ellen szólam bűn volna! Hanem hát részemre meg volt a büntetés. Az az édes hang, mely csak az imént oly édesen Inmg'Olt fülemben, csak nem akart megcsendülni. Hosszú halogatás után végre sikerüli váltogatva cgy-ogy Agen*-!, egy- egy »nem»-et kiiopni azok közül a rózsás ajkak Közül. ságnak, mint egyetemnek ;s czólirányos köztevé- kenységre van szüksége, életképes czélokat kell maga elé tűznie és megoldania. Csak nehány komolyabb megfigyelés szükséges ahhoz s beláthatja mindenki, hogy polgárságunk mint testület csak akkor' felel meg feladatán.ik, ha czólul a közművelődésnek saját kebelében a polgári szellemmel karöltve emelését tűzi ki maga elé. Csupán az a város haladhat a korral s fejlődhetik úgy, hogv a fokozottabb igények követelte beruházásokat és kiadásokat fedezni képes mely folyton halad, javít, hat. alkot, gyarapit. És azt. hogy ez úgy legyen, a város, mely tűzhelyet ad édes mindnyájunknak, meg is várhatja. A verseny ma már oly nagy s oly felette rohamos, hogy a késlekedő, az ós liashoz ragaszkodó, az eleven lüktető, pezsdülő tevékenységre nem hajló s a gyökeres újításoktól tartózkodó, avagy rettegő egyének, testületek, néposztályok s egész városok felett nyomtalanul elrepülnek évek s évtizedek, s a inig életrevaló, a korszellemet megértő kicsiny helyek nagyranőnek, egyes nagyobb helyek, a melyek a korszellemtől s az azoktól természetszerűleg folyó újításoktól mereven elzárkóznak, tespedésbe merülik, elmaradtak. Hogy állunk mi a korszellem s a haladás dolgában Uugvárott? Kétségen felül, nincs okunk kít- sógbeesni Sok oly intézkedés öltött és ölt, testet városunkban s terjed kívánatos körben és arányban, melyekre megelégedéssel tekintünk. Oktatási viszo nyunkat nem egy nagyobb város irigyelheti. Két középiskola, papnevelő, felsőbb leányiskola, tanítóképző-intézet, oly számos felekezeti és állami iskolák, iparos-kereskedelmi oktatás nem minden 14 ezer lakosú városban akad messze-távolban! Kereskedelmünk élénk, piaczunk igen látogatott, fejlődő ipi- runk messze vidéknek központja. Nagyszámban vannak egyesületeink, fejlesztett s helyes irányú közszellemmel, tisztes igyekezettel, nyilvános, közéletünk eleven, ügyeink alkotmányosan intézteinek, szeretünk a magmik lábán járni. Hát mindezek kétségen felül örvendetes jelei városunk társadalmi ós közéleti jelentőségének, köz művelődési viszonyai íejlődöttsége — s haladottságának, ipar-kereskedelmi fontosságának. Ha még Hanem ez még nem nagy diadal; kis tánezosnőm csak nem akarta feledni az előbbi tánezosát. Hanem azért mégis csak sikerült kieszközölöm egy négyest, remélve, hogy azalatt majd csak megnyílnak azok a csókrater- mett kis ajkak. De repült az idő, megjött a négyes is. Hozzáfogtam újra az ostromhoz. És egek csodája, kis ellenfelem nyújtotta a békejobbot felém, az én aranyos kis tánezosnőm kezdte meg a beszédet. — Mondanék valamit önnek, ha megesküdne reá, bogy el nem árul. Megkérdezném magátol —, s itt lesütötte szeinecskéit s pirulva folytatta — hogy volt-e ön már szerelmes? Bámulva néztem a kis angyalra s meglepetésemben majd hogy fel nem adtam az ostromot. Égy szikrát akartam még hamarjába lopni abból a kaczagó szempárból, mely oly csillogva nézett reám, hogy megvilágítsam vele elmémet, mely bolondul odaejtette az »igen»-t — Oh ! igen, hát már nem is lehet akadni olyanra, ki nemet mondana e kérdésre? Ejnye, Ejnye! . . . Sietve igazítottam ki odavetett szavaimat s közelebb simulva a kis hamishoz, szent ábrázattal állítottam, hogy csak megszokás hozta a számra azt az >igen»-l, mert hat úgy olvastam én valami regénytélében, hogy erre a kérdésre azt szokás telelni. — No, ha igaz, úgy szívesen tecsegek magával, mert ki nem állhatom a szerelmeseket; annyi badarságot összebeszélnek az én árva tejemnek ............ és tudja, mindig másokról ;.............mindig csak más leányokról. Ahá! itt a bibi. Ezek az udvarlók mindig csak az ideáljaikról beszélnek ennek a hamis babának. Hozzáfogtam hát most én a munkához, beszéltem sok szépet a csillagos égről, illatos mezőről slb.-ről, s nehány perez múlva megcsendült ajkán az a pajzán kaczaj, mely után oly esengve vágyott az elébb lelkem. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. ehhez hozzávesszük, hogy városunkat a geographia fekvése a inagyarság-lakta terület szélére helyezte, városunknak kulturmissio tekintetében is kiválú fontossága szembetűnő. Éppen azért azonban nagy felelősség is terheli a polgárságot a miatt, nehogy hátramenjen, vagy az elért állapotokkal meg lóvén elégedve, a nyugalom édes, enyhének engedje át magát; hanem, hogy minden téren, minden lehető tényezők közre1 munkálásának megnyerésével törjön a haladás utján előre. Első sorban pedig komolyan érdeklődjék saját ügyei s a városi ügyek iránt. Mindenütt, a hol újabb időben gyorsabb ás lendületesebb haladás történt, kettős, tényező idézte azt elő; az egyik, az volt, hogy az illető városok ólén az ügyek lelkes viteléhez értő és erélyes s oly buzgó egyének állottak, kik a város érdekeit azonosították a maguk legjobb erejével s törekvésével s annak érdekében fáratságot nem kiméivé, minden lehetőt szives-örömest tettek meg; a másik ok volt, hogy a városi polgárság fokozatosan művelődvén, kebelében egy lelkes, nemcsak saját érdekeit mérlegelő, de a köz érdekei iránt is helyes érzékkel rendelkező vezető-elem képződött, mely az értelmiség propagálta újításoknak útját egyengette, azokat támogatásban részesítette, kivitelre segítette. A létesítendő iparos szövetkezet is ezt a szép és nemes czélt óhajtja szolgálni. Sokkal jelentősebb ez az iparos szövetkezet ügye, mintsem első pillanatra látszik. Nem kasztszerü érdekek ápolásáról van itt szó, hanem a polgárság egyetemének szervezéséről, közszellemének fellendítéséről. Mint ilyet, lapunk a maga részéről szívesen támogatta alakulásban és támogatni fogja retnényel- hetőleg rövid idő alatt bekövetkező létesítése után is. — A természetben folytonos a haladás. A haladásnak a törvényei a maguk utján haladnak. E törvények elé gátat vetni, vagy azokat utjokból kizökkenteni nem lehet Vannak eszmék és alkotások, melyeknek hiánya, vagy későn létesítése nagyon megbosszulja magát. Azért ki kell építeni minden tényező számításba vételével a fejlődós-követelte összes alapokat. E téren az elbizakodás öreg hiba lenne, a fólreállás bűn. Mert a közérdek kára egyszersmind És én, ki még soha életemben sem voltam szerelmes, hacsak valami regény-hősnőbe, nem beleszerettem ebbe a kaczagásba, ebbe az édes, pajzán nevetésbe. Örömmel csevegtünk ezután minden másról, csak arról nem, amit minden pillanatban el akartunk árulni. Eszembe jutott minden regény, a hol ily helyzetek com- binálódtak össze, de hiába minden, nem tudtam volna semmire sem menni, ha a véletlen oldalam mellett nincs. A villany kifogy s pár perez alatt egyptomi sötétség váltja fel a ragyogó fényözönt . . . Egy-két perez s újra kigyulnak a lámpák, hamis sugaraikkal illetlenül tolakodva a boldog perczek emlékei közé. A vakító fényárbon találtam két, még vakítóbb csillagra és — én, ki egy negyedórával azelőtt oly philosophus szemmel néztem a tánezot — boldogan ujráztam, hogy: . . . . . . Egy czicza, két czicza, száz czicza hajh! . . . . Hanem azért közös megegyezéssel konstatáltuk mindnyájan, hogy az a pár pereznyi egyptomi sötétség volt a 18-iki mulatság fénypontja. Zombory Dezső. Palócz photographiák. — Az »Ungt eredeti tárczája. — Szép, enyhe nyári éjjel volt. Fényes csillagoknak millium-ezre tündöklött az égen. A tereskei toronyóra éppen a tizenkettőt kongatta. Egy palócz sietve rohant a lelkészlak felé. Izgatottan kopogtatja a segéd-lelkész ablakát. »Keljen fel tisztelendő uram. Baj van nálam. Rettegek. Kisért a szobámban. Bizonyára lelkem-feleségem szelleme tért vissza a túlvilágról!«• — A káplán ur nem volt hiszékeny. Váltig bizonyítgatta, hogy az nem lehetséges. »De biz’ kisértet van ott,» — erősítette az atyafi. »Egész éjjel mintha mondogatná: Sinka gyere, Sinka gyere*...
