Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
rainisternek 1895. évi deczember hó 18-án 75,828. sz. alat! kelt rendelete folytán Ungvár város hatósága fel- szólittatolt, hogy az árnyékszékek, pöczegödrök és csatornák átalakítását haladéktalanul eszközöltesse s a többi hiányokat 1890. év tavaszának folyama alatt megszüntesse. Minthogy azonban Ungvár város közönsége ezen felhívásnak eleget nem tett, a közös hadügyministerium 1897. évi áprili hó 12-ről keltezve, 679. szám alatt a m. kir. honvédelmi minister úrhoz átiratot intézett, mire ez 1897. évi junius hó 16-ról keltezve, 37,026. sz. alatt Ungvármegye alispánját felhívta, hogy a fiók-laktanyát az 1895. évi XXXIX. t.-cz. 5. §-a értelmében vegyes bizottságilag vizsgáltassa meg. Ezen felterjesztések után következett az egész fióklaktanyának beható megszemlélése. A polgári bizottság tagjainak a megszemlélés eredményéről való nézete — a bizottság katona tagjainak nézetétől eltérő. A bizottság katonai tagjai ugyanis azon nézetben vannak, hogy bár az 1895. julius 26—28-án kelt bizottsági jegyzőkönyvben felsorolt hiányok egy némelyike megszüntettetett, a lényeges hiányok még mindig fenn- állanak. Az 1895. évi julius hó 26—28., illetőleg az 1896. évi ápril 18-án kelt bizottsági jegyzőkönyvekben javaslatba hozott munkálatok közül csak a következők lettek végrehajtva : A keleti és nyugati külső oldalon fedélcsatornák és eső levezető-csövek alkalmaztattak, továbbá ezen homlokzatokon végig kövezett csatornák létesitteltek s azonkívül az épületek ezen részének alzata kátránynyal bevonatott. Lehetséges, hogy ezen helyreállítások elősegítették azt, hogy a falakon mai napon nedvesség nem látszott, egyes helyiségekben a telszakitott padlózat nedvesnek nem találtatott s penésztelen volt. Azonban a bizottság katona tagjai meg vannak arról győződve, hegy ezen kedvező körülmények csak nyáron, meleg idő járáskor állanak fenn, mely meggyőződés a csapat képviselője áUal (a ki az egész év folyama alatt beható megfigyeléseket tett) azon megjegyzéssel erősittetik meg, hogy 1895., 1896. és 1897-ik években télen és tavaszival a falak tényleg nedvesek voltak. Különben a bizottság katona tagjainak nézete szerint a fiók-laktanya lényeges hiányai ezen helyreállításokkal megszüntetve nem lettek, s ezen bizottsági tagok csakis azon tényállást állapíthatják meg, hogy az árnyék- székek, pöczegödrök és csatornáknak átalakítása, mely haladéktalanul eszközlendő lett, volna, — megkezdve sem lett, — s ehez képest a még a katonaság használatában levő fiók-laktanya részek a legénység egészségének veszélyeztetése nélkül — beszállásolást czélokra nem alkalmatosak, miért is a bizottság katona tagjai indítványozzák, hogy ezen fiók-laktanya az 1$95. évi XXXIX. t.-cz. 5. §-a értelmében egészen elhagyandó lenne. Ungvár város képviselője jegyzőkönyvbe mondja, hogy a munkálatokat az okból nem lehetett megkezdeni, mert a m. kir. honvédelmi ministernek e tárgyban 70241. sz. rendelete csak 1896. évi novemb. hó 15-én adatott ki. A nehézség elhárítása, mely ezen kérdésnek a város általi elintézésénél felmerült, — valamint a szükséges pénznek folyósításához az 1886. évi XXII. t.-cz. szerint megkivántató engedély kieszközlése sok időt igényel. Jelenleg azmban a tervek és költségvetés készen vannak s a szükséges pénznek beszerzése czéljából folyó évi julius hó 13-ik napjára rendkívüli képviseleti gyűlés hivatott egybe. A bizottságnak polgári tagjai azon nézetben vannak, hogy a fiók-laktanyának az 1895. évi XXXIX. t.-cz. 5. §-a értelmében történendő elhagyására szükség nem forog fenn és pedig a következő okokból: és használhatóbb bojtárja nem lett volna a komondorban, mely Duna névre hallgatott, az egész bérét oda kellett volna fizetnie a károkért. E miatt aztán állandó volt á perpatvar a fiú és apja között s nem egyszer akadt dolga, hol a karikásnak, hol a görbe botnak. Miskán azonban még az ilyen >szép szó« sem fogott. Tehénre és borjura volt legkevesebb gondja, legfeljebb a Náczi nevű bika érdekelte; ez is csak akkor, a mikor haragos volt. Rendesen a hátára feküdt, órákig elnézte az ég felé törő pacsirtát, a prédára leső héját. Mikor ezt megunta, vad virágot szedett, vagy szöcskéket fogdosolt. Apja csak az étkezésnél beszélgetett vele. Akkor sem sokat. Rendesen e szavakkal adta ki sovány ebédjét: — Nesze, te naplopó 1 Hanem a Duna, az egészen más. Azzal elbeszélgetett. Nyilván többre becsülte Miska fiánál, a mi nem éppen csoda; hiszen Duna többet dolgozott, kevesebbet evett s nem kellett neki ruha. Az ilyen élet egyre mélyebb- és szélesebbre ásta az árkot az apa és fia között. A .»szép szó« egyre gyakoribbá vált, Miska egyre jobban gyűjtögette a szöcskéket. Egy reggel — alig pár hete - - igy szólt az apjához: — Apám ! én nekem nincs kedvem a pásztorsághoz. — Eredj püspöknek! — Valami mást szeretnék én, magam sem tudom, hogy mit. — Az olyan naplopó, mint te vagy, semmire sem való. — Hát jó, maradok még egy ideig a csorda mellett, de ha még egyszer megver, Isten bizony, elmésztem magamat. Csak rajta. Itt marad neken a Duna; ennek több hasznát veszem. A szerencsétlen fiút mélyen lesújtotta ez a megvető nyilatkozat. Elszomorodolt és gondolataiba mélyedt: — Marad neki a Duna? Hát a Duna többet ér mint én? Lehet . . . Maradjon hát neki a Duna! En- gemet ugyan nem lát többé élve . . . És rettentő elhatározását pár pár perez múlva szörnyű módon hajtotta végre. Megbújt egy őrház mellé, Nagy Ignácz kir. kultúrmérnöknek véleménye szerint a laktanya talaja — bizonyos munkálatoknak keresztülvitele után — az egészségre nem ártalmas hatású. Az udvar kavicscsal fel van töltve, tökéletesen vízszintes s minden irányban annyira csatornázott, hogy a viz lefolyhat. A fiók-laktanya nedves talajának viszonyai 1895. évi julius hó óta lényegesen javultak. A keleti és nyugati homlokzatok külső részén fedél-csatornák és levezető-csövek alkalmaztattak, továbbá burkolt csatornák létesittettek s ezenkívül ez épületek alzata kátránynyal bevonatott. Ezen rendszabályok következtében a mai vizsgálat alkalmával a padlózat alatti földréteg 4—5 centiméternyi mélységben száraznak találtatott. Mindazon bizottsági eljárások alkalmával, melyeknél polgári hatóságok képviselve voltak, a falak szárazaknak találtattak; megjegyeztetik továbbá, hogy a csavarok utánhúzása óta repedések többé nem történtek s igy ezen hiány egészen megszűntnek tekintendő. A keleti és nyugati részek utszéli homlokzatain alkalmazott fedél-csatornák, levezető-csövek és burkolt csatornák létesítése folytán a csapadék-vizek gyorsan lefolyhatnak. A bizottság polgári tagjai ehez képest meg vannak győződve, hogy az 1895. évi julius hó 26—28., illetőleg 1896. évi április hó 18-án kelt bizottsági jegyzőkönyvekben javaslatba hozott munkálatoknak végrehajtása után az egész laktanya, mint fiók-laktanya alkalmatosnak tekintendő. A város képviselője kijelenti, hogy az árnyékszékek helyreállítására vonatkozó munkálatok minden körülmények között végre fognak hajtatni, egyéb munkálat azonban — minthogy az ez idő szerint a csapat által szállásnak használt szobák ezen czélnsk megfelelnek és az eddig végrehajtott munkálatok az egészségi viszonyokat megjavították — foganatba nem vétetik. Azon esetben, ha a helyőrség létszámának további leszállítása czéloztatik, kéri a város azon helyreállításokat, melyek a déli és nyugati laktanya-részeken azon czélból szükségesek, hogy ezen épületek egy zászlóalj elszállásolására alkalmatossá tétessenek, — vele az okból tudatni, hogy a város határozatot hozhasson arra nézve, vájjon ezen tervezet, avagy egy uj laktanyának felépítése pénzügyileg előnyösebb-é? A polgári tagoknak az egészségügyi viszonyoknak 1895. év óta való megjavulására nézve tett felszólamlására a bizottság katona-tagjai kénytelenek kijelenteni, hogy az 1894. óta a helyőrség beteg-létszámáról tett jelentések szerint, Ungvárt az egészségi állapot, daczára az egészségügyileg legros-zabb szobáknak elhagyásával, — még rosszabbodott, a mi a Vl-ik hadtest egészségügyi főnökének ide mellékelt kivonatából is kitetszik. A déli és nyugoti részeken végrehajtandó munkálatokra nézve a bizottság katona tagjai azon nézetben vannak, hogy a bizottság polgári és katona tagjai között alapelvi kérdésekre vonatkozó nézetei eltérők. A bizottság katona tagjai a fiók-laktanyának az 1895. éviXXXIX. t.-cz. 5. §-a értelmében egészben leendő felhagyását javasolják, inig ellenben a bizottság polgári tagjai a fiók-laktanyát csapat elszállásolásra alkalmasnak nyilvánítják. Ehez képest a bizottság katona tagjai azon nézetben vannak, hogy legelőbb is ezen alapelvi kérdésben határozat lenne hozandó. Ezen bizottsági tagok továbbá azon nézetben vannak, hogy egyes laktanya részeknek állandó megjavítását még terjedelmes és költséges munkálatok sem fogják eredményezni,v s ebből azt következtetik, hogy ezen kérdés czélszerüen csakis egy a beszállásolási törvény alapján létesítendő laktanyának újbóli felépítése által oldható meg. hogy a mozdonyvezető észre ne vegye s mikor a vonat 10 lépésnyire volt tőle, a sínekre vetette magát. A teljes gőzerővel haladó vonat keresztül gázolt rajta, őt darabba szelte . . . A vonat megállt; a szerencsétlenség hire csakhamar végig futott az utasok között. Többen leszáltunk és tanúi voltunk egy olyan megrázó jelenetnek, a melyhez hasonlót még a tragédiákban is ritkán látunk és hallunk. Mikor az őr a gyermek testének darabjait a sínekről felszedte s egyenkint az utszélre rakosgatta, akkor már a szerencsétlen apa is ott volt. Bár nem látta, mi történt, ösztönszerüleg megsejtette a veszedelmet és oda rohant. Jajveszékelése valami borzasztó volt: — Hát itt hagytál? volt lelked itt hagyni a te nyomorék apádat? így kellett rajtam bosszút állanod? Fiam, fiam, mért hagytál el engemet ilyen szörnyű módon? Elhagytál? Nem hagytál el! Én kergettelek a vonat alá, én a nyomorult istentelen vén gazember! Engemet kellene száz darabra tépni; mert a Duna több volt előttem mint te, a fiam, az én egyetlen gyermekem, a kit anya nélkül annyi keserűséggel és gonddal neveltem fel. . . . így jajveszékelt a rettentő fájdalmában a szegény öreg ember, kiben életre keltek az apa természetes érzelmei, melyeket az élet mostoha viszonyai oly sokáig elfojtottak . . . Fájdalom, későn. A vonatvezetők felszólítására a kocsikba ültünk s a szörnyű eseménynyel foglalkozva folytattuk utunkat a főváros felé: Utitársaim csaknem mindnyájan a fiút okozták; lelketlenségét elitélték; mire egy kopottas öreg úr közbe szólott: — Tartózkodjunk a könyelmü Ítélettől uraim. A gyermek kétségtelenül szörnyű bosszút állott az apján, a ki vele embertelenül bánt; tettét igazolni nem lehet, de ki tudja, nem lehetne menteni? Én úgy vagyok meggyőződve, hogy lehet. A gyermekek bűne az apák és anyák bűne. Nem foglalkozunk a gyermekkel; nem igyekszünk a szívébe, a leikébe látni, hogy tehetségeit, hajlamait kiismerjük s a jóra vezessük. Ha egy kanári Ungvár város polgármestere végül kijelenti, miként szándékában van a vármegye törvényhatóságához abbeli előterjesztéssel járulni, hogy egy ezredtörzs, 3 zászlóalj gyalogság és 1 pótzászlóalj-keret számára Ungvárt egy első osztályú laktanyái építtessen fel. Erre Ungvármegye alispánja kjjelenti, hogy ezen újbóli építkezés ügyét a legközelebbi törvényhatósági bizottsági közgyűlésen szóba fogja hozni s az e tárgyban hozandó határozatot a m kir. honvédelmi ministerhez lehetőleg mielőbb felterjesztendi. A pénzügyi hatóság képviselője megjegyzi, hogy a helyőrség létszámának leszállítása pénzügyi tekintetből nagyon káros lenne és erre nézve szükségesnek mutatkozik, miként a laktanya kérdés akként oldassék meg, hogy ezen pénzügyi tekintetek figyelemre méltassanak, mert a helyőrségnek áthelyezése által — bizonyos jövedelmi források elmaradása folytán a közönség adófizető képessége nagy mértékben meggyöngiftetnék.« GAZDASÁGI TUDNIVALÓK. Hogyan trágyázzuk a zöldséges kerteket? A kertészeti termékek, nevezetesen a zöldség félék kelendősége újabb időben nemcsak hogy fokozódik, de azoknak finomságára is különösebb súlyt fektetnek, s főleg nagyobb városokban a finom zöldséget ellenben senki sem veszi, s igy minden kertésznek, a ki zöldség félék eladásával foglalkozik oda kell törekednie, hogy szépen fejlett, szemre is mutatós, a mellett zsenge, lazább sejtü és rostu zöldségféléket vigyen a piaczra. Az a kérdés már mostan, ellehet-e ezt egyáltalán érnie, s hogyan ? A felelet e kérdésre az, hogy igenis el lehet dús trágyázás által. A kerti termelés ugyanis még nagyobb mértékben hiányzik kívánja a vissza pótlást mint a gazdasági termelés, mert az erős trágyázás által növényeink fejlődését is sieteljük, miáltal minden zöld-:ég, a saláta, czel- ler, hagyma stb. értékesebbé lesz, mert a gyors növés következtében a növény zsenge marad, a sejtek lazábbak, vékony falúak s az egész növény izletesebbé lesz. Épen ezért a zöldséges kert rendkívül sok istálló-trágyát megtűr s ha nedvességben nincs hiány, nem kell félnünk hogy egyhamar túlságos istálló-trágyát alkalmazzunk. A zöldséges kertben rendszerint félig korhadt istálló-trágya alkalmazandó, mert ezzel a talajt lazító humusz anyagokon kívül növényi táplálékot is adunk a talajnak. Igen tanácsos azonban ezen felül még szuperfoszfátot is juttatni a talajba, a mennyiben az istállótrágya elegendő foszforsavat nem tartalmaz, holott éppen a talaj foszforsav tartalma serkenti a növényzet buja lejlődését. Ha tehát szuperfoszfáttal is megtrágyázzuk a talajt, ezáltal a buja fejlődést lényegesen előmozdifjuk, s ez által az olt termett növényzeti még zsengébb, még izletesebb lesz. Az oldható foszvorsavat tartalmazó szu- pertoszfát különösen a hagyma és zellerre van igen kedvező befolyással, s azok termését óriási módon fokozza. Még bujább fejlődést érhetünk el, ha a már ki kelt növénykékre kevés chili salétromot hintünk el, 2—3 heti időközökben. Az istálló trágyát, ha ősszel alkalmazzuk is, ne hagyjuk kupaczokban állani, de teritessük szét, ellenkezőleg buja foltok keletkeznek veszteségtől nincs miért tartani, mert az eső és hóié bemossa a talajba a trágya oldható anyagát, s azok a talaj által erélyesen absorbe- állatnak. Folyékony trágyát — főleg trágya levet — különösen olyan növények alá használjunk, melyek a friss trágyát szeretik, a melyek zsengesége gyors növésüktől függ, minők a saláta, kalarábé, a laboda stbi folyékony trágyát csak esős, hűvös időben használjunk, mert napfényes, száraz időben a gyökereknek ártalmára lehetne. madarunk van, azt bezzeg tanulmány tárgyúvá tesszük, hanem azzal, a kiben földi életünket folytatjuk, nem törődünk. Az a szerencsétlen öreg ember is bizonyára jobban ismeri a csákó tehén természetét, mint ismerte a fiáét ... Az a bűnös könnyelműség, melylyel gyermekeink iránt viseltetünk, vagy a majom-szeretet, melylyel őket rontjuk, jelentékeny oka annak, hogy az állati hajlamok igen sok gyermekből olyan elemi erővel törnek ki. — Igaz, igaz, neki ellen egy másik utitárs; de bár á mostani nehéz megélhetési viszonyok között nincs rá időnk, hogy a gyermekkel foglalkozzunk. Nincs, mert nem akarjuk. Haszontalan hiuságu dolgokra pocséko juk szabad időnket; igy természetesen nem jut belőle az egyetlen nagy ddogra, melylyel minden szülőnek foglalkoznia kellene. Életünknek egyetlen nagy czélja, hogy magunknál különb utódokat hagyjunk hátra s miért a nagy és nemes czélt holmi tizedrangu apró-cseprő dolgokért semmibe vesszük s még mi zúgolódunk, ha katasztrófák figyelmeztetnek bennünket az elhanyagolt nagy kötelességünkre. — De nem is tud. minden ember foglalkozni a gyermekkel: szakértelem kell hozzá s ezt a legtöbb szülének nincs alkalma, nincs módja megszerezni. — Kibúvó — vágott vissza az öreg —, ha az isteni Gondviselés — vagy ha önöknek jobban tetszik, a természet — akarja a czélt, eszközöket is ad hozzá. A legtöbb dolgokban minden apa és anya született nevelő ; apasága, anyasága teszi őt azzá. Ha aztán szeretettel végzi nevelői kötelességét, nem lesz nehéz nevelési ismereteit megfigyelés, olvasás utján kibővíteni. A faj-fentartás ösztöne sok minden jóra rávezeti az embert; csak ne engedje meg e nagy őserőnek elnyomását, elcsenevésze- sedését... A vonat megérkezett. Kiszálltunk. Nem tudom, ki mit gondolt az öreg emberről, — én azt gondoltam, hogy tökéletes igazsága van. Ember János.
