Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

annyi tanítónőt és tanítót lát itt megtordulni. Erre mint tudjuk, azon szempontból határoztuk magunkat, hogy a megye különböző pontjain lelköltsük a társadalom min­den rétegének a népnevelés iránti érdeklődését. — más- íészről pedig bevonjuk a munkásság terére mindazokat a társadalmi tényezőket, kiknek kell hogy részük legyen abban a nagy munkában, melynek végczélja: megterem­teni egy vallásos erkölcsű, mivélt egységes magyar nem­zeti államot. Ölömmel jöttünk ide, hogy az it‘ nyilvánuló köz- lelkesedés szenteljen meg bennünket a további munkára és erősítsen a valódi hazafias küzdelemre, hogy itt a kartársi szeretet tisztiló tüzében újra születve, buzgó apostolai és letéteményesi lehessünk édes hazánk második évezredes életének. Itt önkénytelenül fölmerül elménkben az első év­ezredből azon nagy honfiainknak és honleányainknak örök emléke, kik a régi idők nehéz próbáit szent türe­lemmel kiállották és e szép hazát az utókornak átadták. Ezeknek köszönjük, hogy a magyar nemzet él, mert ezek mindannyiszor a hányszor ellenségeink hirdették a vi­lágnak, hogy nincs Magyarország, nem engedték a magyar géniust a nemzetből kioltani, hanem teljes erejükből azon iparkodtak, hogy a magyar szellem, mint egyedüli biztosítéka a haza talpkövének, a nemzetben mindjobban kifejlesztessék. E nagy alakok, kedves kartársaim, szüntelenül le­begjenek lelki szemeink előtt. Azok a második évezred­ben ideálul szolgáljanak nekünk, hogy tanítványainkba korán becsepegtessük a haza iránti szerelelet, megta­nítsuk őket arra, hogy minőnek kell egy jó hazafi­nak lenni! Rajta k. kartársaim, törjük az általunk választott göröngyös utat. Egyengessük azt, hogy édes hazánk alap­jaiban erős és nagy legyen! Hiszen nem állunk egyedül, ott van a hátunk megett hazánk első tanítója : Wlassics Gyula kultuszminiszter ő nagyméltósága. Példát vegyünk ezen fáradhatatlan lángbuzgalmu férfiútól, ki egy magá­nak, a hazai tanító testületnek fiatal, üde romlatlan ere­jét akczió képessé tenni a második évezredre, hogy ál­talunk, minit általa elismert lelkes tábor által egységes magyar nemzeti eszme megvalósittassék. Ennek sikeres keresztülvitele szempontjából mint tudjuk, legelső dolga volt a magyar néptanító erkölcsi és anyagi erejének a javításáról gondoskodni. Ugyanis az állami tanítókat fokozatosan a XI. fizetési osztályba kívánja sorozni. A felekezeti tanítók fizetését pedig — a hol kérték — 400 frtig kiegészítette. Megadja a jövő évtől kezdve az ötöd éves korpóllékot évi 50 forinttal. Árváinknak, özvegyeinknek lehetőleg igyekszik könnyeit letörölni, és igy tovább szivének egész melegével hozzá fogott közoktatásügyünk javításának nagy munkájához. Továbbá, hogy az elméleti oktatásnak biztos sikere le­gyen, a theoriát kívánja a gyakorlati életbe átültetni. Ennek megvalósítása kedvéért, gondoskodott a gazdasági ismétlő-iskola behozataláról. Ezenkívül figyelme kiterjedt a tanterv revíziójára. A midőn pedig különösen a tanterv revízió képe- zendi mai közgyűlésünk tárgyát, e sarkalatos tételnek, és egyéb kulturális ügyeknek beható megvitatása végett ezennel a gyűlést megnyitotlnak nyilvánítom. Az elnöki megnyitó elhangzása után ő méltósága a vármegye főispánja az egyesület tagjaihoz hosszabb be­szédet intézett, mely a tanítókat úgy lelkes hangjánál, mint elismerő és buzdító szavainál fogva nagy örömre gerjesztette és ő méltósága iránti örök hálára kötelezte. Mondanom sem kell, hogy ő méltósága hozzánk intézett beszéde a helyeslésnek nem egy szavával, a lelkesedés­nek nemcsak egy éljenével lett megszakítva. Miután még az elnök ő méltóságának szavait megköszönte, a köz­gyűlés a napirend megállapítása után a folyó ügyek el­intézésére ment ál. Első sorban meghallgatta Takács László egyesületi főjegyző terjedelmes jelentését az egye­sület egy évi működéséről, melyet a közgyűlés egyhan­gúlag tudomásul vett. A főjegyzői jelentés előterjesztése után a számvizsgáló- és könyvtár-vízsgáló-bizottság elnö­keinek jelentései következtek, mely jelentések — a pénz­táros és könyvtáros jelentéseivel kiegé zitve — a szük­séges intézkedések elrendelésével lettek elintézve. — Az egyesület készpénz-készlete 120 Irt s nehány krajezár; követelése hátralékos tagdíjakból 350 Irt, lolyó évi tag­díjakból 150 Irt körül, — összesen 500 frt. A jelentések meghallgatása és elintézése után Marosi Pál antalóczi áll. isk. tanító »Purgatórium» czímü értekezését olvasta fel, a melyben az iskolai közegészséggel foglalkozva, a közegészség állapotának szomorú s talán nagyon is sötét képét festette, mely kép, ha itt-ott egy egy iskolában, vagy iskolaház környékén fe! is található, már manapság nem lehet általános jelentőségű. — Ezen értekezéshez, melynek határozati javaslatát különben az egyesület kér­vény alakjában a vallás- és közoktatásügyi ministerium- hoz fel fog terjeszteni, egyedül Takács László szólott hozzá, ki ezen ügyben szintén a mi véleményünkhöz hajlott s nyíltan kifejezte, hogy olt, a hol az iskolai köz­egészség állapota oly elszomorító, mint a milyennek azt a lelolvasó rajzolja — mi különben már csak ritkább kivétel lehet —, ott bizonyos halárig a felelősség a ta- nilót is terheli. — A közgyűlés második felolvasója Budai István zavatkai áll. iskolai tanító volt, ki »Az osztatlan népiskola tantervének módosításáról» értekezett. Ezen felolvasást a közgyűlés köszönettel-tudomásul vette. A felolvasások mégha Ugatása után (Révész József felolvasása elhalasztat Hl) az egyesület főjegyzője az egye­sület kebelében régebben megalakult »Segély-egylet» ügyét terjesztette elő; e tárgyban az elnök — a közgyűlés ha­tározata értelmében — külön akciót fog megindítani s a segély-egylet alapszabályait pedig egy helyi lapban ki lógja nyomatni. Ezután a főjegyző még egy előterjesztést tett a névmagyarosítás érdekében, — ennek elintézésével pedig a közgyűlés az indítványok tárgyalására tért át. Takács László indítványára elhatározta, hogy egy tétel­nek a kidolgozására (Mit tehet a néptanító a felvidéki •nép anyagi és szellemi jólétének előmozdítása érdeké­ben?) kél pályadíjat tűz ki. Marosi Pál indítványára pedig a közgyűlés ő méltóságának, vármegyénk főispán jának a kegyes megjelenésért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A közgyűlés utolsó pontja az általános tiszt újítás volt, mely az egyesület tagjainak élénk részvétele mel­lett folyt le. Különösen egy jegyzői állás betöltése keltett nagy érdeklődést; szavazás különben csak erre az ogy állásra történt, mivel a többi tisztség, valamint a választ­mányi tagság közfelkiáltással töltetett be. A tisztikar és választmány az egyesület következő tagjaiból alakíttatott: Tisztikar: Elnök : forma János. Alelnök : Oberle János. Főjegyző: Takács László. Jegyzők: Marosi Pál, Budai István. Pénztáros: Szabó József. Ellenőr: Wladi­mir János. Könyvtáros: Kotyó Márton. — Választmány: Andrejczó Mihály, Bacsó András, Bartakovics Andor, Csépes Tivadar, Dzsuppa Sándor, Ihnátovies Miklós, Ig- náczy János, Kaminszky Géza, Margarethen Izrael, Pa­nniin Péter, Púza Sándor, Révész József, Rőthy Kon­stantin, Schenkner Antal, Gábor János, Moncsák Gyula, Hegedűs István, Mandula Sándor, Grigássy Károly, Rostás Jenő, Kádár Ferencz, Fodoróczky Jenő, Szabó Jözselné, Kuplsikné-Komárovics A. Az általános liszt újítás megfejtése után az újból megválasztott elnök — megköszönve a lanügybarálok és egyesületi tagok meleg érdeklődését és türelmét — -a gyűlést berekesztette. * # * A közgyűlés lezajlása után az egyesület tagjai, valamint a gyűlésben résztvett tanügybarátok a fürdő vendéglőjében közös ebédre gyűllek össze, mely szintén sokban hozzájárult ahhoz, hogy az egyesület második vándor-közgyűlése — az elsőhöz hasonlóan — a tagok emlékezetében sokáig fennmaradjon. Az egyesület tagjait ez alkalommal is az a kiváló megtiszteltetés érte, hogy ő méltósága, vármegyénk főispánja a kir. fanfelügyelővel együtt a közös ebéden szintén résztvett. Szilágyi Lajos vendéglősnek jóhirü konyhája és bora, valamint Lányi Gyula muzsikája a hosszú asztalok körül helyet foglaló vendégek és tanítók kedélyét csakhamar oly jó kedvre derítette, hogy az asztalok körül mindenütt a legélénkebb élet és pezsgés volt észlelhető. Hogy ez alkalommal lel- köszöntökben sem volt hiány, az magától értetődik. A pohárköszönlők sorát Torma János elnök nyitotta meg, ki a negyedik fogásnál felséges urunkfiak, királyunknak és lelséges nejének, a királynénak egészségére ürítette poharát. Takács László főjegyző a közoktatás-ügyek ienkölt szellemű vezérére: Dr. Wlassics Gyula ő nagy- méltóságara, — Marosi Pál pedig vármegyénk szeretett s körünkben időző fejére: Gróf Török József főispán ő méltóságára emelte poharát s Danes Bertalan ung- vármegyei kir. tanfelügyelőt Budai István köszöntötte fel. A főispán ur ő méltósága is mondott pohárköszöntőt még pedig két ízben is; első Ízben az egyesület tagjaira emelte azt, másod Ízben pedig az egyesület nölagjaiért, kik a modern eszmék előhaladása folytán most már fórfiuk oldalán, velük együtt egy és ugyanazon eszmékért harczolva, érvényesíthetik erejüket. Ő méltósága pohár­köszöntői a már amúgy is lelkes hangulatot a legmaga­sabb fokra emelte. Felköszöntőt mondott még Szabó Jó­zsef, ki az egyesület főjegyzőjét, továbbá Marosi Mihály, ki újból a vallás és közokt. minisztert éltette. Meg kell még említenem, hogy a felköszöntök elején az egyesü­let elnöke az egyesület megbízásából Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez üdvözlő telegram- mot is küldött. A közös ebéd befejezésével a tagok egyrésze eltá- zott; a tanilók egy tetemes része azonban a gondos tu­lajdonosra valló fürdő megtekintése után még folytatta az ebéd alkalmával megkezdett mulatozást. Ezek — lei­kökben és szivükben a legkellemesebb emlékkel — már a késői esteli órákban hagyták el a lürdőt, s ezek közölt talán lege-legutolsó volt a magának mindenből részt kérő Preoeptor. A megrendszabályozott kerékpárosok. Gyakorta halljuk emlegetni, hogy a mai ifjúság azon ok miatt satnyul, mert vajmi keveset foglalkozik testedző dolgokkal. Az ifjúság inkább keresi fel a nyil­vános helyeket, minthogy a testét edző, nemesen szórakoz­tató dolgokkal foglalkozzék. Az ifjúság mintha meg- sokalta volna a folytonos korholást, hozzálátott a kerék­páron való járáshoz. Rövid idővel ezelőtt nemcsak a vidéken, hanem az ország fővárosában is megbámulták, ha valaki bi- cziklizett. Ez ma már annyira nem újság, hogy minden valamire való város fiatalsága egymással vetélkedik a bi- cziklizés dolgában. Azt, hogy a kerékpározás hasznos testedző foglal­kozás-e, a közegészséggel foglal <ozó szakemberek dolga eldönteni. Mi csak azt jelezzük, hogy fiatal és meglett korú emberek futkároznak a bic/.iklin. Vannak városok, a hol a kerékpárosok egyletté alakultak, alapszabály sze­rint szervezkedtek és számuk folyton gyarapszik Közel azon idő, a mikor ném a kerékpározás lesz újság, hanem az megy újdonság számba, iá valaki kerékpározni nem tud. A kerékpározás nemesi k kedvtelésre szolgáló mu­latság, hanem bevezelik kát mai szolgálatba, ipari alkal­maztatásnál, szóval olyan lelyekre, a hol gyorsan kell valamely ügyben eljárni. A kerékpárosok számának szaporodásával szemben, magok a ministerek is belátták, hogy a kerékpározást meg kell rendszabályozni. Epén ezért a balügyininister egy terjedelmes körrendele et bocsátott ki az összes törvényhatóságokhoz, mely a kerékpárosakat és a kö­zönséget közelről érdeklő körrendeletből a következőket közöljük : A körrendelet 1. §-a kimondja, hogy a kerékpár külömbőző alakjaiban és szerkezeteiben könnyű jármű­nek tekintetik s s. kocsiköz ekedésre nézve közutakon, utakon és tereken követen 1 i általán33 szabályok, a do­log természetéből folyó elt< résekkel, a kerékpárokra is alkalmazandók. A kerékpárral való közlekedést általában csak ko- csiutakon engedi meg és csak oly helyeken, a hol a kocsiutak rosszasága ezt lehetetlenné teszi, adja meg a helyi hatóságnak a jogot, hogy kivételesen a gyalog- utaknak e czélra való felhasználására engedélyt adjon. A kerékpárokat természetesen a jövőben is — mint e Idig — csengőkészülékkel és lámpával kell ellátni. Ka­pukon át, egyik utczából a másikba való befordulásnál, utcza keresztezéseknél, közutakkal határos telkekről ki­futás, vagy ilyenekbe befutásnál s mindenütt, a hol a kocsi-, lovas- vagy gyalog közlekedés a rendesnél foko­zottabb mérvű, csakis lassan, vagyis a gyalogos rendes sebességével szabad kerékpározni; sőt esetleg köteles a kerékpáros a szükséghez képest vagy a rendőrközeg figyelmeztetésére gépéről leszállva, ezt mindaddig kézen vezetni, inig az ultest ismét szabaddá nem lesz. A kör­rendeletén vörös fonálként hozódik át az az intézkedés, hogy a kerékpáros az útvonalaknak bal oldalára utal­tat ik. Majd szabályozza a kitérés kérdését, kimondván, hogy zárt sorokban menetelő katonaságnak, temetéseknek, nyilvános felvonulásoknak, udvari hintáknak, póslaloga- toknak, szereikkel mentésre siető tűzoltóságnak és men­tőknek, valamint a közutak föllocsolását végző jármü­veknek úgy az előrehaladó, mint a szembejövő kerék­páros, gépével kitérni köteles. Ha ezt a helyi viszonyok meg nem engednék, tartozik azok elvonulásáig megállani. Az ebeket a körrendelet rideg határozottsággal ki­zárja a kerékpár-sport gyakorlásából. Kimondja ugyanis, hogy tilos a kerékpárokhoz, vagy hasonló gépekhez ebeket zsinórral vagy egyébként okakötve futtatni, to­vábbá tilos kutyáknak a kerékpározók utáni uszítása, va­lamint a kerékpározó után iramodó kutyát gazdája vagy hozzátartozója visszahívni köteles. A rendőri közeg felszólításának s rendelkezéseinek a kerékpározók engedelmeskedni tartoznak, — úgyszin­tén kötelesek a rendőrközegek (elszállítására megállani s ezek kívánatéra magukat igazolni; a magukat igazolni nem tudó kerékpárosok kötelesek gépüket kézen vezetve, az illető rendőrközeget a rendőrhatóság legközelebbi he­lyiségébe követni. A körrendelet ellen vétők, vagy cselekvők rendőri kihágást követnek el és 100 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel, visszaesés esetében pedig 8 napig terjedhető elzárással és 2u0 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. A kaszárnya ügy. Az ungvári „Ferencz József“ fióklaktanya ügyé­ben újabb és a városra nagyon is szomorú fordulat állott be e hét folyamán. A mitől mindenki félt, a miről mindenki félve mert csak beszélni, nehogy tényleg bekövetkezzék, — immár egészen bizonyosra vehető : az, hogy a Ferencz József-laktanyát a beszállásolásra kikötött idő' után a katonaság elhagyja. E hó 2-án ugyanis ismét egy vegyes bizottság vizsgálta meg a kaszárnya épületeit, s ekkor a bizott­ság katonai tagjai egészen ridegen kijelentették, hogy bármennyit költsön is a város a Ferencz József laktanya javítására, újabb 15 évre a katonaság itt maradása biztosítva nem lesz. Hiába tudatta Kende Péter alispán a katonai kül­döttekkel, hogy ez az intézkedés Ungvár városát anya­gilag teljesen tönkre teszi, hiába volt az alispán figyel­meztető szava, hogy az ungvári kaszárnyának fiókként való építése éppen a hadügyminiszter kivánatára történt, a kinek akkor nem állott annyi összeg ren­delkezésere, hogy Ungvárott a normál-kaszárnyák u.án járó férdijakat fizesse, — hiába jelentette ki az alispán, hogy ha a kaszárnya néhány helyisége rossz, a hely, hova épült, pedig netán alkalmatlan, úgy ebben a katona i hatóságok ép oly hibásak, mint a kaszárnyákat épít­tető város, mert hisz semmi sem történt a katonai hatóságok tudta és jóváhagyása nélkül, — a bizottság katonai tagjai hajthatlanok maradtak, s folyton csak azt hangoztatták, hogy a megváltozott viszonyok folytán egy egész ezredet nem lehet egészségte­len épületben hagyni. Ezek után immár tehát bizonyos, hogy a kaszár­nyák két év múlva üresen fognak maradni s csakis a 66. gyalogezred egy zászlóalja fog Ungvárt hagyatni, a mit hogy szintén el nem helyeznek innét, annak tulajdonítható, hogy a 66. gyalogezred törzs-állomás­helye törvényhozásilag Ungvárra van megállapítva. A vegyes bizottság kiküldését a honvédelmi ró i- nister rendelte el a következő s Ungvármegye közön - ségéhez intézett leirattal: „Folyó évi április hó 5-ikéről 3750/ki. szám alatt kelt felierjesztésére vonatkozva, értesítem a megye kö­zönségét, hogy fontolóra véve az ungvári „Ferencz József“ gyalogsági fiók-laktanya jelentékeny hiányait és Ungvar város polgármesterének ezen ügyben folyó évi április 2-ikáról 1409/ki. szám alatt a vármegye al­ispánjához intézett jelentését, a cs. és kir. közös had- ügyminister úrral folytatott tárgyalás után arra a meg­állapodásra jutottam, hogy ezen fiók-laktanya az 1895. évi XXXIX. t.-cz. 5. §-a értelmében helyi vegyes b izottságilag meg vizsgáltassák. Felhívom ennélfogva a megye közönségét, hogy­annak megállapítása végett, vájjon ezen fiók-laktanyá­nak — a nyugati szárny és a pótraktár kivételével — való felhagyása szükséges-e, avagy sem, — a beszál- lásolási törvénynek végrehajtása iránt i895. évi aug. hó 2-ikáról 4275/eln. szám alatt kelt körrendeletemmel ki­adott utasításnak az 1895. évi XXXIX. t.-cz. 5-ik §-át magyarázó rendelkezései értelmében eljárni hivatott helyi vegyes bizottság kirendelése iránt a már meg- felelőleg értesített 6-ik hadtestparancsnoksággal egyet- értőleg mielőbb intézkedjék és az ezen bizottság által felveendő jegyzőkönyvet, annak idején hozzám terjesz- sze fel. Minthogy pedig ezen fiók-laktanya felhagyása ese­tében ezen épületnek más módon való értékesítése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom