Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-21 / 12. szám
XXXV. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Ungvár, 1897. márezius 21. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden köziéin íny, mely a lap szellemi részét illeti' Levelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyilttér soronként 20 kr. > ÜN6 VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A szegénység* *. A képviselőház földmivelési vitája, ha nem is valami erőteljesen, de elég érthetően adott kifeje zést a szegénységből eredő közelégületlenségnek. Az úgynevezett közvagyonosodás daezára is általános s hovatovább általánosabbá válik a szegénység. Ez a paradoxonnak látszó állítás világossá lesz előttünk, ha tisztába jövünk a szegénység fogalmával s azzal a ténynyel, hogy a közvagyonosodás nem egy jelentőségű a közjólétiéi. A szegénység viszonylagos dolog; régi és álta lánosan ismert állítás, hogy nem az szegény, a kinek kevese van, vagy éppen semmije sincsen, hanem az, a ki sokkal többnek szükségét érzi, mint a mije van. A milyen arányban növekszik a ki nem elégített birvágy, olyan arányban nő a szegénység. S minthogy a birvágy napjainkban, az anyagiság korában sokkal nagyobb, mint volt bármikor, világos, hogy a szegénység, illetőleg ennek érzete is nagyobb, mint volt valaha. A mozgó tőkének mai domináló korszakában, midőn a koczkázatok olyan nagy szerepet játszanak a tőke-képzésben, a bizonytalanság érzete még az aránylag jómóduakra is nagy sulylyal nehezedik s ha nem is kelti fel lelkűkben a szegénység érzetét, de annak sejtelme nyugtalanítja s több és több vagyon összehalmozására hajtja őket. Hogy mennyire viszonylagos dolog is a sze génység, kézzel fogható bizonyság erre az a tény, hogy az orosházi magyar paraszt szegényebbnek érzi magát, mint a mi orosz parasztunk! A szegénység azonban nemcsak mint viszonylagos dolog, hanem tényleg is nagyobb kiterjedést nyert. A 29 év óta felmutatható nagy anyagi vív Hiányok a mily mértékben növelték a közvagyono- sodást, olyan arányban szaporították a szegények számát. E jelenség magyarázatát a népesség szaporodása és a vagyonnak egyre aránytalanabb megoszlása okozza. Hiába több a vagyon, ha sokkal többen élünk belőle; hiába nagyobb a tőke, ha kevesebb embernek kezében egyesül; a napról-napra élő szegények száma sokkal nagyobb, mint a minő volna akár a népesség csekélyebb száma, akár a vagyonnak kisebb terjedelme, de arányosabb megoszlása mellett. Hogy a szegénység nagy arányú terjedése nem mesebeszéd, bizonysága ennek az a statisztikailag be gazolt tény, hogy 187-4. óta csaknem felényire apadt a képviselő-választásra jogosítottak száma. íme, ekként és igy nyer igazolást az az ellentmondó állítás, hogy a közvagyonosodással (a javaknak általános szaporodásával) arányban nőtt a szegénység. önmagában véve is szerfelett nagy baj a szegénység, mert az embert satnyitja testileg és lelkileg; kétszeressé válik azonban e baj, ha az emberek erősen érezik s e miatt a békétlenség szelleme tanyát üt a lelkűkben. Ha ez az állapot bekövetkezik, komoly bajok fenyegetik a társadalom egyik legfőbb javát, annak békéjét. Jelenségek mutatkoznak liaza- szerte, melyek a szegénységnek ilyen érzetéről tanúskodnak. Hogy e jelenségek általánosakká ne váljanak, a társadalom vezérlő elemeinek mulasztást nem tűrő kötelességük síkra szállani s a közromlás meggát- lása czéljából actioba lépni. Minden dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy vármegyénk e tekintetben már eddig, is megtette a tőle telhetőt. Cselekvésünk három irányban nyilvánul: védelembe venni, az eddiginél nagyobb támogatásban kívánjuk részesíteni a szegény beteget, midőn a közegészségügyet államosítani, a közegészségügyi adót egyenlővé tenni kívánjuk; gátat kívánunk vetni a fizikai és erkölcsi elzüllésnek, a társadalom biztonságát fenyegető elemek szaporodásának, midőn sze- retet-házat létesítünk; végül gátat kívánunk vetni a pauperisraus terjedésének, midőn munkát, keresetet biztositó vállalkozásokat sürgetünk. Mennyiben koronázza siker fáradozásainkat, erről ma még nem szólhatunk; a jelek azonban oda mutatnak, hogy törekvéseink nem lesznek teljesen eredménytelenek. A közegészségügy javítására irányuló törekvé sünk, az ál tálunk Novak dr. javaslatára megindított actio átment a közhangulatba; a szeretet-ház igéje kezd megtestesülni; olyan vármegyei emléke lesz ezredéves nemzeti létünknek, a minőhöz hasonlót kevés törvényhatóság fog felmutathatni; végezetre népünk sanyarú anyagi helyzetének javítására irányuló igyekezetünknek is csak meg lesz az eredménye; a jelek legalább oda mutatnak, hogy valami e téren is történni fog rövid idő alatt. Mi ezúttal a szegénység leküzdése, vagy legalább korlátozása czéljából tervbe vett actiok egyikére kívánunk rámutatni: a szeretet-házra irányítjuk olvasóink figyelmét. Múlt hó 26-án tartott vármegyei közgyűlésünk messze kiható fontosságú dologgal foglalkozott, midőn az alispánnak azon jelentését, mely szerint a daróczi kincstári belsőség és azon levő épületeknek a szeretet-háí czéljaira történő megvásárlása tárgyában hozott határozat alapján megkötötte a jogügyi igazgatóság kiküldöttével az adás-vevési szerződést, — jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel a minden tekintetben szerencsés telekvásárlással egy nagy lépést teszen előre az uugvár- inegyei szeretet-ház ügye: hogy azonban lehetőleg mielőbb testté váljék az ige, tennünk kell, siettetnünk kell a dolgot; a szeretet-ház ügyét társadalmi tevékenységű ik révén is gyám »Utánunk kell teljes erővel. A közigazgatási bizottság ülése. A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 18-án tartotta márezius havi ülését Török József gróf főispán elnöklete alatt. Az ülésen első sorban az alispán február havi jelentése olvastatott fel, mely szerint a vagyon- és személybiztonság február hóban rendkívüli körülmények által nem zavartatott. Tüzeset előfordult egy. Sólymos községben, a mi a biztositás-hiány miatt 160 frt kárt okozott. Törvényhatósági úti adóban befolyt 1175 frt 95 kr., hátralékban maradt 26,055 frt 47 kr. A tiszti főorvos jelentése szerint az általános egészségi állapot a múlt hóban kielégítő volt, mindazonáltal heveny-fertőző bántalmak is fordultak elő és pedig roncsoló toroklob és torokgyík 25 esettel, melyből 9 halállal végződött; vörheny 49 esettel, elhalt 14; kanyaró 1, vérbas 1, hasi hagy máz 8 esettel, elhalt 1 ; hökhurut 22 esettel, elhalt 6; álhimlő 4, gyermekágyi láz 1, trachoma 5 esettel. Születés a múlt hóban a vármegye Holtomig, holtodig. — Az »Un g« eredeti tárczája. — Irta: Morgen Mária. Elhangzott a Kirie elejszon ! A jámbor öreg lelkész ajka imát mormol, mig a koporsót beszenteli. Nem bírja elfojtani a belső felindulást, mely erőt vesz rajta s könnye lassan hull alá redős arczán. A tömjén illata átöleli a ravatalt s (üstfelhőjével láthatatlanná teszi a térdelök előtt, ünnepélyes, fájdalmas csend. A nagy tömegből, mely a halottat utolsó útjára jött kisérni, néha-néha elfojtott zokogás hallatszik fel szivetrázóan. A szertartás végeztével leszögezik a koporsót, a kalapács tompa ütése fájdalmas rezgésbe hozza a léget Egy-egy sóhaj, egy-egy jaj, itt-ott zokogás is jelzi, hogy megrendítő, fájó a válás. Halott halvány leányka meredt szemekkel bámul maga elé, nem látszik észre venni semmit, mi körűié történik, mig nedves szempillái sem mozdulnak, hogy befedjék azt az ég-kék szempárt, mely most oly kifejezéstelen! De néha-néha ajkának görcsös vonaglása mégis elárulja a belsőt dúló fájdalmat, remegésbe hozva egyúttal gyönge termetét is, melyet oly szépen foly körül a gyászfátyol, gyászkalapjáról. Résztvevő szemek aggódva nézik őt néma fájdalmában, de észre venni semmit sem látszik mind ebből. 0 csak egyet lát, a koporsót! Mikor aztán elhangzik az utolsó kalapács-ütés, s az öreg pap feláll székéről, figyelmeztetve a jelenlevőket, hogy »kisérjük a temetőbe öt«-; akkor — akkor eszmélni latszik a kedves élő-halott, kinek nyilván legnagyobb könytelen fájdalma, mert szivének legdrágábbja, egyetlen kincse az, kit e koporsó föd. Eszmél gyorsan. A bénító fájdalom utat tör az ajkakon s szivet rázó jajjal borul a ravatalra. »Atyám, oh édes jó atyám! Ne bántsátok őt emberek, hagyjátok nekem! Te nem halh ital meg drága jó atyám, hisz oly nagyon szeretsz, hogy nem hagyhatod itt árván gyermekedet ! Atyám, atyám !« Gyönge lelke nem bir tovább a fájdalommal, teste összeroskadf, szemei lecsukódtak! Leomlott haja incselkedve csókolgatta azt az érzéketlen halvány homlokot, melynek vidámságát tán örökre lecsókolta az a kedves, édes, az a kegyetlen halott, ki oly érzéketlen tud maradni egyetlen gyermeke siró, könyörgő szavára! Gyöngéd kezek segélyezik a támolygó leánykát, ki eszméletét visszanyerve, ijesztő gépiességgel követte a gyászkocsit a temető felé! Istenem, mily csudálatosak tetteid! Müy kiíürkész- hetetlenek utaid! De minden úgy van jól, a hogy bölcsességed intézi, és bár lelkemból szánom ez árva leánykát, ki atyja elvesztésével egyedül áll e világon, ez akarat a tied volt Istenem és az helyes, mindenek felett jó! * Kedves falusi lak volt N. falu végén Drágfi Lajos háza, hová csak pár év óta menekült a főváros zajából — mint mondá — feledni, megnyugodni és pihenni ! Még a fővárosban veszitetteel hü nejét, kit mindennél jobban szeretett s kinek halála végtelen, úgy látszott, elviselhetetlen fájdalmat okozott máskülönben a sors e ke- gyenezének, ki mindennel meg volt áldva a jó Istentől, mi emberi itt e földön boldoggá tehet. Jól lehet, régóta irigy szemekkel nézte ez édes boldogságot — fogjuk rá — a szeszélyes sors, s csak alkalomra várt, hogy egy halálos csapással megsemmisítse a lelki-testi nyugalmat, mely Drágfi házában eddig oly állandó volt! nem birt többé e helyen maradni, hol minden elveszett boldogságára emlékeztette. Lelkét a szenvedés megbénította és a még pár hét előtt élettől, boldogságtól ragyogó arcz, ijesztő halvány lön, híven vissza tükrözve lelki kínjait. Barátai, kik ismerték szeretetreméltó nejét, osztoztak fájdalmában, s tőlük telhetőleg vigasztalták, szórakoztatták. De mindez nem látszott hatni (a régi) Drágfira, ki eddig csak híréből ismerte a szenvedést, érthető hát gyöngesége és kudarcza, midőn az által ily merészen kihivatott! Többen tanácsolták neki, költözzék falusi birtokára, hol a rája várakozó változatosság lassankint feledteti bánatát. „Gondolj gyermekedre I“ mondá egyik ismerőse ! »Bűn, valósággal bűn részedről így átengedni magad e hozzád nem illő gyengeségnek, elhanyagolva gyermekedet, ki hetekig nem látja atyjának egy édes mosolyát, nem hallja szeretetteljes szavát. Ha egykor számon kéri hű nőd a rád bízott közös kincset, a kedves leánykát, kit ridegséged távol tart tőled, könnyeiben keresve vigaszt, mert nem oly gyermek már, hogy szivecskéje fogékony ne lenne az öt érő veszteség iránt, mit felelsz majd annak, kit úgy szerettél és kivel remélhetőleg találkozni fogsz. Anna 13 éves ha jól tudom, tehát még gyermek. A gyermeknek a vidámság napja kell. Mit gondolsz Lajos, érezni fogja-e melegítő sugarát ily körülmények közt?« — Nem, mondá Drágfi felállva és barátjához közelítve, hogy annak kezét megszorítsa. Tanácsod fogom követni Bálint, holnap reggel utazom N. faluba i Annus- kámtnal, hol ha lehet, helyre pótolom a mulasztást, megkötözött szárnyacskáit magam igyekszem feloldani angyalkámnak ; s repülését nem fogják remegő kezek támogatni. Megyek barátom feledni, megnyugodni és pihenni. Köszönöm jóindulatod Bálintom, ha távol leszek tőled, ne feledj, én gondolni fogok rád ; Isten veled ! Hangja nem remegett, alakja kimagaslott, mig ezeket mondá, kezével végig simitá homlokát, mintha a bu- felhőket akarná eltávolítani onnan örökre. S bár arcza még mindig halvány volt, e pillanatban eltűnt az ijesztő levertség onnan, mely ide s tova fél éve lakául választá azt. Elérzékenyülve tért magához meglepetéséből Mohácsi Bálint. Karjaiba zárta barátját s bár fájt az »Isten hozzád«: vigaszt lelt a tudatban, hogy jól cselekedett. * Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
