Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-07 / 6. szám
czéljából a juhtenyésztésre is gond fordítandó. Vetőmag- rat is kell adni a népnek. E megyékben óriásilag sok a fa és így a faipar is nagyon föllendűlhetne, sok a kö is es most a kőfaragást olasz munkásokkal végzik. Mind- i erre meg kellene tanítani a népet, a gazdasági szak- I oktatásnak ki kellene terjedni erre a vidékre, hol mos- 1 tan 400 községben egy vándortanitó van erre a czélra. 1 Pedig a rétmüvelés, gyümölcsészet, méhészet és tejgaz- ; daság, szövőipar meghonosítása által a bajokat véglege- i sen sanálni lehetne. Óriási az uladó is, valamint a hid- l vám. Ezekre kell lölhivni a miniszterek figyelmét. A nyo- < mór jelenleg óriási, a községekben a korcsmároson kívül 1 nem igen van ember, kinek aprómarhája volna ( Bartha Ödön általánosságban csatlakozott az előtte t szóló nézeteihez. A telvidék évtizedek óta teljesen el van hanyagolva és mit teit a kormány, ha az Ínség nagyobb mértékben kiütött? Egy alkalommal 5000 frtot utalványozott és igy egy családra körülbelül 15 kiló krumpli jutott. Hát ez segítség? Egy-egy szegény földmives, kinek nincs 80—100 frtnyi tekvő vagyona, közel 200 Irt adóhátralékkal tartozik 20 évre visszamenőleg. Ezért in- ‘ ditványozza, hogy öt holdnál kisebb birtokon öt éven ( telüli adótartozás törlendő és ez az öt évi megmaradt J hátralék is 10 éven belül volna törlesztendő. A nép el is van adósodva, és hogy az uzsorásoktól meneküljön, J a kormánynak tel kellene hívni az agrárbankot, hogy . olcsó törlesztéses kölcsönnel váltsa meg a népet. A gyümölcsészet fejlesztése érdekében tiz évi adómentességet kell adni az uj gyümölcsös kerteknek, azonkívül ingyen csemetéket, fel kell használni az erdők óriási bükk anya- ü gát, a vámokat pedig általában töröljék. Földműves iskola fölállítása szintén elkerülhetetlen. Török József gróf főispán albizottság kiküldését tartja szükségesnek. N-igy szerencsétlensége a rutén j népnek a korcsmák, ez az immorális gyülekező helye, . épp ezért be kellene csukni, vagy meg kellene rend- | szabályozni a korcsmákat. A szövetkezeteket úgy véli s létrehozni, hogy a megyék anyagilag és erkölcsileg pártolják őket. A munkaviszonyok mai állapotára nézve J legyen elég még fölemlítenie, hogy az ungvölgyi állami 1 munkát 1.400,000 munkás végzi és ebből csak 200,000 hazai rutén munkás. A munkát a néppel meg kell kedveltetni. 0 is sürgeti a fóldmives-iskolát és a * mintatelepet. 1 Lónyay Sándor orsz. képviselő, Beregmegyének volt löispánja a múltban való mulasztásoknak tulajdonítja a mai állapotokat. Ez Ínséges segítség nyújtása elenyésző volt. a vetőmagvakat pedig nem községeknek, hanem egyesek között kellett volna szétosztani. Az adóelengedés töltétlenül szükséges. A reál végrehajtások 1 száma megdöbbentő. Egy-egy paraszt 20 frt értékű vis- ' kója után 180 trt adóval is tartozik és ha ez végrehajtást szenved, a befolyó összegből az árverés költségei sem térülnek meg. A hitelért most óriási kamatokat fizetnek, az Agrár-bank kötelessége volna, hogy j ezen segítsen. Küldjenek memorandumot a miniszte- ; reknek. Firczák Gyula püspök szintén az adóterhek ren- ( dezését tartja a legfontosabbnak. A behajthatatlan adót engedje el a pénzügyminiszter. Az itteni viszonyok rendkívüliek, az eszközök is legyenek rendkívüliek. Szaplonczay Miklós vármegyék szerint 4 albizottságot óhajt kiküldeni és ezeknek külön és közösen tartott értekezletei után egy újabb bizottsági ülés ösz- szehivását kívánja. Ezután Szabó Albert beregmegyei pénzügyi igazgató szólal löl. A nép a galicziai bevándorlónak tür- tangját sínyli, ki van szipolyozva és ha nem tud megélni, hát miből fizethetne adót ? A galicziaiak bérlik a Schönborn grófi óriási uradalom kaszálóit és legelőit is. A népet nevelni kellene, de az állam az iskoláztatással keveset törődik és az egész teher a munkácsegyház- megyei püspök vállain nyugszik. Az adótartozás és a behajthatatlan adó óriási emelkedéséért a hibás adórendszert okolja. A nép II. osztályú adót fizet s megtörténik, hogy ámbár az adószámítás alapja 80 kr egyház után, 12 kr egy hold föld után, az állami, megyei adók 25 Írtra is tölmennek. Hát miből fizesse ezt az éhenhaló ? Az uzsoráskodás színhelye a korcsma, hol lerészegitik és igy (önjük be az embereket. A pénzügyi kormány a szeszmonopoliumot állami kezelésbe akarta venni, de mivel Ausztria bele nem egyezett, a kormány letett a tontos terv megvalósításáról. Nvegre László orsz. képviselő azt tartja, hogy sietni kell a cselekvés terén. Olcsó hitelt kell kapnia a népnek államsegitség utján, tenyészállatokat adjanak a községnek szintén állami kedvezményképpen, a földmives nép a II. osztályú kereseti adó alól felszabadítandó. A szövetkezetek felállítása szükebb körrel szintén nagyon üdvös következményekkel járna. Bartha Ödön a szövetkezetek eszméjét nem tartja keresztülvihetönek, mert ehhez tőke és intelligenczia kell. Nedeczey János megmagyarázza szavait, hogy ő nem hitelintézetek alapítását, hanem a paraszt gazdák szövetkezését, érti érdekeik megvédésére. A szövetkezet közvetítse az állam hitelét, a tenyészmarha, vetőmag kiosztását. Végül még a be- és kivándorlás megakadályozására a határszélen a csendőrállomások szaporítását javasolja. Indítványozza, hogy a bizottság maradjon permanens mindaddig, mig a kárpátalji földmives nép életviszonyain segítve nem lesz. Hegedűs Béla csatlakozik nagyjában az összes fölszólalókhoz. De kéri, hogy a bizottság csak egy albizottságot küldjön ki, csakhogy a bizottságban mind a négy vármegye képviselve legyen. Ez az albizottság állapítsa meg a miniszterekhez terjesztendő memorandumok szövegét. Firczák Gyula elnök összefoglalja a vitát, kiemeli főbb pontjait és elfogadásra ajánlja Hegedűs indítványát. A bizottság magáévá teszi az indítványt és az albizottságba Firczák Gyula elnöklésével a következő képviselőket küldte ki : Nedeczey János, Bartha Ödön, Lónyai Sándor, Nyegre László, Szaplonczay Miklós, Sztáray Gábor gróf, Hegedűs Béla és Pe- rényi báró országgyűlési képviselőket. Török József gróf kéri az elkészítendő memorandumot a négy vármegye törvényhatóságának is megküldeni. Balajthi főszolgabíró azt óhajtja, hogy az albizottság a memorandumot e bizottságnak beterjeszsze. Ezután Nedeczey János kös/.önetet, mond a sajtónak az érdeklődésért és kéri, hogy karolja fól az országos ügyet. Bartha Ödön a jelenlévő képviselőket figyelmezteti, hogy a parlamentban is vessék latba b ‘folyásukat, egyúttal köszönetét mond a minisztériumok megjelent képviselőinek. Szaplonczay Miklós meg Firczák Gyula elnöknek mondott köszönetét, aztan az elnök éltetésével véget ért a bizottsági értekezlet. Szükséges-e Ungvári a hegyközség I megalakítása? I Az ungvári szőlőtulajdonosoknak a hegyközség megalakítása czéljából m. hó 30-ára összehívott közgyűlése eredménytelenül oszlott szét, mert a mezőrendőrség és mezőgazdaságról szóló törvény végrehajtási utasításának ' 62. §-ában kitűzött 30 napi határidő az összehívásnál 1 nem' tartatott be, s mert az ungvári szőlőtulajdonosok pon- * tos névjegyzéke a birtokrészek kitüntetésével még nem ; készült el. így tehát az afeletti döntés, hogy legyen e Ungvárt ; hegyközség, ismét elhalasztódon, és pedig előreláthatólag : jó időre. Minthogy azonban a szőlőtulajdonosokat mindenesetre még egyszer összefogják hívni, s mert előre látható, hogy a hegyközség megalakításának barátai most | már teljes" erővel azon lesznek, hogy Ungvári is megala- . kittassék a hegyközség, — jónak látom e lapok hasáb- , jain felvetni a kérdést: szükséges-e Ungvárt a hegyköz- « ség megalakítása? | A kérdésre a leghatározottabb nem-mel adom meg , a feleletet, és pedig azért, mert az ungvári szőlősgazdákra nemcsak hogy előnnyel nem, de anyagi hátránynyal járna annak megalakítása. ( A mi viszonyaink között csak fölösleges kiadásokat és zavarokat okózna a hegyközségnek a törvény széllé- , mében való szervezése. Nézzük csak, mi iránt is kötelesek intézkedni a hegyközségek. Első sorban a közös őrzés és a hegyrendészeti szervezkedés, másodsorban a filoxera által elpusztított szőlők felújításának, vagy uj szőlők ültetésének, továbbá a szőlőpenész ellen való közös védekezésének előmozdítása, harmadsorban minden egyéb szőlőbetegség ellen való közös védekezés elősegítése, negyedszer: az okszerű szölőmivelés és szüretelés s‘ a szőlők jövedelmezőségének fokozása érdekében szükséges, vagy kívánatos közös gazdálkozási és kezelési szervezkedés iránt. Vegyük már most jól szemügyre a fenti ponloza- tokat, s azonnal ki tog tűnni, hogy azoknak egyrésze már amugyis gyakorlatban van, s a másik részt pedig gyakorlatilag keresztül vinni Ungvárt nem szükséges, de nem is lehet.1 így a közös őrzés, s a szőlőbetegségek elleni védekezés teljesen szervezve van; ugv, hogy az a hegyközség megalakítása esetén sem lenne jobb. A hegyrendészeti szervezkedés nincs ugyan úgy meg a hogy u törvény előírja. — de ennek olyatén szervezése jelenleg nem is kívánatos; minthogy az tetemes költséggel jár; daczára azonban annak, hogy a hegyrendészeti szervezkedés nem tökéletes, az utak eléggé tűrhető állapotban vannak; sőt egyes egyes helyeken azok (pl. a mély-ut lelsőrésze) valóságos minta-utaknak mondható. A mi pe Iig a fílokszera által elpusztított szőlők felújítását, vagy uj szőlők ültetését illeti, — e czélból — hála a Gondviselésnek — csakugyan el lehetünk a hegyközség nélkül is, mert Ungvár szőlőhegyeinek kötött és vadvizes talaja gátló okul szolgál a fillok- szera oly nagy mérvű terjedésének, hogy itt a teljes felújításról, vagy a hazai tajnak kiveszéséről lehetne szó. Erre nézve legjobb bizonyítékul szolgál az, hogy Ungvárt a fíllokszera által teljesen kipusztitott szőlő nincs, és hogy az ungvári szőlőhegyen a mindenütt teljesített permetezés folytán a szőlők ellentállókká váltak, sőt ott, a hol a kellő munkáltatásban é? trágyázásban részesültek, — szép termést is hoztak. A múlt év folyamán több helyütt látható volt ugyan a fílokszera garázdálkodása, de ez épen fentebbi állításom igazolásául szolgál, mert köztudomás szerint a múlt év nyara oly száraz volt, hogy még a kutak vizei is kiapadtak, tehát a vad vizek is elpárologtak, s igy a a szőlő-tövek gyökérzete ép a legnagyobb forróságban vesztette el a fíllokszera legnagyobb ellenségét: a vizet. Az ungvári szőlőhegyen nincs tehát szükség az amerikai fajok általános meghonosítására s e czélból a hegyközség megalakítására. A hegyközségek türvényszabta feladatai között a sorrend szerint utolsóra, „az okszerű szőlő művelés és szürelelés s a szőlők jövedelmezőségének fokozása érdekében szükséges vagy kívánatos közös gazdálkodási és kezelési szervezkedés“ elérhetése czéljából sincs szükség a hegybiróság megalakítására, annál kevésbbé, meri í ennek keresztül vitele csakis akkor történhetik meg a hegyközség kebelében, ha ezen czélból a hegyközség összes tagjai, vagy legalább egyrésze szöxetkezet- ! szerűen egyesül. Ezzel nem mondom azt, hogy az okszerű szőlőművelés nem képez szükséget az ungvári hegyen, — de i hogy épen csak ez egyetlen ókból felállittassék a hegy- - község és ezért bekövezzék a szőlőtulajdonosok nagy és a jövedelemmel arányban nem álló megterhelése, — ezt : azt hiszem mindenki felesleges buzgólkodásnak togja ) találni. t Az okszerű kezelés behozatalához nem hegyközség r alakulása, hanem szakértői vez;tés kell. És ha eziránt fognak s szőlőtulajdonosok egyesülni, ha a szakértő alkalmazása iránt fognak az óhajok felmerülni, magam is a legnagyobb örömmel fogom támogatni ez óhajtás teljesülését, mert tény az, hogy városunk környékén alkalmas és gyakorlati jártassággal biró szőlőmunkás kevés van. Hiába jönnek az alsó- és felső-domonyaiak s más községbelick évről-évre munkálkodni az ungvári hegyre, a munka, a mit végeznek, mindig csak napszámosmunka, - mert eddig még nem volt alkalmuk kitől tanulniok. Szükséges volna tehát, hogy az ungvári szőlőtulaj ionosok a jelenleg is fennálló hegybírói intézményt oly módón szervezzék, hogy a hegybíró egyúttal szakértő (tanult vinczellér) is legyen, a ki azután a szőlősgazdák oktatása mellett évenunt 20—30 arra alkalmas egyént a szőlő okszerű kezelésére tanítana, — a minek eredménye lenne azután 2—3 év múlva az, hogy minden szőlősgada alkalmazhatna egy-egy szakembert a sző- lőmiveléshez okvetlen megkivántató munkás-sereghez. Erre kellene törekedni tehát az ungvári szőlősgazdák azon részének, kik a költséges, és az emberi szabad akaratot nagy mérvben korlátozó hegyközség megalakításán buzgólkodnak, figyelembe nem véve azt, hogy az ungvári szőlőhegy az orzágban talán az egyedüli hely, mely sajátságos viszonyainál fogva a hegyközség megalakítását nem igényli. B—r. A villamos világítás kérdéséhez. Ungvár város hatósága által a Ganz és társával kötött szerződésben a többi közt látható hiba az is, hogy a lényeges dolgok nem lánczszemenkint folynak ki egymásból, hanem a sok paragraphus labirintusba szétszórva, — alig kikereshetők, pedig ez vitás kérdésekben nagyban fogja nehezíteni a döntést. Mindamellelt kívánatos, hogy ez a villamos világítás egyszer valahára valósuljon meg. E felszólalásra azonban engemet más tekintet késztetett, ez pedig az: hogy ma az electrotechnika és a vele kapcsolatos eleetro-világitás úgyszólván a fejlődésnek még csak első stádiumában van, de folytonos kísérletezésekkel fejlesztelik annyira, hogy nem lehetetlen, sőt nagyon valószínű, miként a mai villamtelepek szerkezete pár évtized múlva nagyrészben hasznavehetetlenné, illetve feleslegessé fog válni és a mai világítási árak tetemesen fognak devalválódni. — Felmerül itt tehát az a kérdés a városra nézve : nem lenne-e előnyösebb az, hogy ez a szerződés nem 50, — hanem, ha áldozattal is, csak 25—30 évre köttetnék. Andrejkovics Endre. TARKASÁGOK. Rigó János — Ungvárt. Rigó János, a hires czigányprimás, Chi may herczegné meghódítója, a mások ügyeivel foglalkozni szerető közönség ked- vencze, a czigányok ezigánya, — a kinek szerencséje irigylés tárgyát képezi még az ungvári p r i m á s o k-nál is, — mint a lapokból olvastam, a jövő hó elején városunkba érkezik és pedig nem szöktetési czélból, hanem hangversenyezni a gyermekbarát-egyesület javára. Millió ribillió ! — sóhajtottam föl e hír hallatára. Rigó János itt. — nálunk, — Ungvárt, — a mi közönségünk előtt, — melynek soraiban még tán Chimay herczegnénél is szebb asszonyok és leányok foglalnak helyet, — ez már mégis csak nagy csapás lesz — a féltékeny férjekre, a kik, mint sikerült megtudnom, nem is fogják közönynyel nézni Rigó János vendégszereplését. De hát azért Rigó János mégis közibénk jön, hogy művészetével előmozdítsa annak a hangversenynek eredményét — a melynek sikere különben is biztosítva van —; hisz azt a legnemesebb czél érdekében: a ruhátlan gyermekek felöltöztetésére rendezik. Szóval. Rigó János itt fog időzni köztünk, s minthogy arról semmi bizonyosat nem tudni, hogy a herczegné is vele jön-e, — tehát idejövetelének bevallott czélja daczára is megindult a férjek egyrészénél a mozgalom, hogy Rigó Jánosnak a hangversenyen való részvételén kívül vendégszerepe 1 - n i e alkalma ne legyen. így a féltékeny férjek testületileg fogják Rigót a vasúti állomáson üdvözölni. Üdvözlés után meghívják a vasúti vendéglőben tartandó dísz-ebédre, a melyen csakis férfiak vehetnek részt s ahol a megjelenők kivétel nélkül kötelesek fél-félóra hosszat tartó felköszöntőt mondani s az ebéd tartamát esti 7 óráig elnyújtani. Esti 7 óra után sétakocsizás a város utczáin, a mely napon a városi közvilágitónak tiltva lesz a mécsek meggyujtatása. A sétakocsizás befejezése után kezdődik a hangverseny, s mikor Rigó hegedűjét kézbe veszi, a Társaskör villamos lámpái felmondják a szolgálatot s a közönség mindaddig teljes sötétségben lesz. mig Rigó műsor-számait befejezi s a közönség lelkes éljenzése és a féltékeny férjek közrevétele mellett elhagyja a hangverseny-termet. Ezt követi a vacsora ugyancsak a vasúti vendéglőben, a melyen nők ismét nem vehetnek részt. A vacsora folyamata alatt a Csicsa czigány bandája fog szünet nélkül játszani, a mi Rigói annyira meg fogja indítani, hogy a hajnali vonattal vissza utazik Rudapeslre. a nélkül, hogy egyetlen egy ungvári nőt látott volna. Önként értetődik azonban, ha Rigó netán a lerczeg- névéi együtt érkeznék városunkba, úgy a féltékeny férjek fenti megállapodása módosulást szenved s akkor a féltékeny férjek nem Rigó ur. hanem R i g ó n é ő méltósága szolgálatára fogják idejüket feláldozni.*) Giri-Oáré. *) A féltékeny férjek előkészületei teljesen feleslegesek, mert a gyermekbarát-egyesület hangversenyén résztvevő hegedűművész Rigó ugyan, de nem János, hanem József. — márpedig a Józsefek, mint a bibliából is olvasható, inkább köpenyüket hagyják hátra semhogy a tízparancsolat ellen vétsenek. S z e r k.
