Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-30 / 22. szám
beforrt, úgynevezett irodalmi nyelvezettől menekülni < már többé nem képesek. 1 Legfényesebb bizonyítéka ezen állításunknak a ( Szí. Bazil-társul at kiadásában legközelebb megindult , néplap. A hány közlemény van benne, annyi a nyel- j vezet. Van benne foenetikus irányzat is, a régi irodalmi is képviselve van benne, a templomi ó-szláv is érezhető soraiban, csak a nép nyelve nincs ott, mert a kik írták: azok ismerik az orosz nyelvet, ! de nem ismerik a ruthént, mert megtanulták az orosz nyelvtan szabályait, de ruthén nyelvtant soha nem is láttak. A „Kelet“ 20-ilc számában megjelent közle- méuynyel egyetértve, rendszer-változást tartunk mi is feltétlenül szükségesnek a ruthén nyelv érdekében és csak üdvözölni tudnánk az ismertetett eszmecsere vezetőit, ha a múlttal szakítva, annak hibáit s tendenciáit félretéve, a helyesnek ismert irány művelésére egymással kezet fognának, egy uj irodalmi társulatot alakítanának, mert hiába, a Szt. Bazil-társulatra, mely ha a múlt emlékei mellett kitart, ha azokat dicsőíti, elmondhatjuk, hogy múltadban nincs öröm és épp azért jövődben nincs remény. Városi közgyűlés. — Május 25. — Rendkívül élénk lefolyású, és több Ízben nagyon is zajos közgyűlést tartott e hó 25-én Ungvár város képviselö-testülete Liiley Sándor dr. polgármester el nöklete alatt, a mikor is az ülés megnyitása után első sorban Farkas Ferencz képv.-test. tag intézett interpellál iót a polgármesterhez a sertés legelő-ügyben hozott képviselő-testületi határozatnak a tanács által való mellőzése és a sertéslegelőnek e határozattal ellenkező bérbeadása miatt. A több Ízben zajos helyesléssel kiséri interpellalióra Liiley Sándor dr polgármester adta meg a választ, hogy t. i. a tanácsot a képviselő-testületi határozat mellőzésénél a város iránti jóindulat vezette, s hogy a bérbeadás azért történt, mert ezzel a scrtéslegellelés is, de meg a 132 írt bér nyerése biztosítást nyert. A közgyűlés azonban Mocsáry Géza v. ügyésznek a bérbeadást pártoló, Brenner József, Vágner Emánuel, Hevesi Mihály és Gaar Ivánnak a bérbeadást ellenző lelszólalásai, és az interpelláló Farkas Ferencz végszavai után névszerinti szavazással 17 szóval 11 ellen nem vette tudomásul a polgármester válaszát, s egyúttal kimondotta a május hó 7-én hozott azon határozatnak lenlartását, mely a sertéslegelőnek bérbeadása ellen irányul. A második interpellál > Brenner József volt, a ki a savanyuvizi résznek kívánt nappalra legalább 2, éjjelre pedig legalább 3 őrszemet, minthogy most ott állandó őrszem nincs. Berzeviczy István rendőrkapitány adott válaszában kijelenté, hogy az interpelláló óhajtásának eleget nem tehet, mert kevés a rendőr, s állandó őrszem az egész városban nincs. Ő éppen az interpelláló szóbeli kérelmére úgy intézkedett, hogy nappal egy, éjjel pedig két mozgó őrszem legyen a savanyuvizi részen, s minthogy ez intézkedése elégségesnek bizonyult, kéri válaszának tudomásul vételét. Kerekes István dr. kevésnek tartja a savanyuvizi részre küldött rendőrséget, egyrészt az ott lézengő idegen koldusok nagy száma, másrészt a miatta botrányos állapotok miatt, melyeket nyilvánosan el nem mondhat. Brenner József nem hajlandó a rendőrkapitány válaszát tudomásul venni, mert szerinte nem kevés a rendőr a mit bizonyít az, hogy a Széchenyi-téri piacion az eladás ideje alatt 6-pt, sőt nyolczat is látni, a kik a tejet s vajat kóstolgatják, a mi pedig nem a rendőrség kötelessége. De szükség van a savanyuvizi részen rendőrre azért is, mert mig a tisztek a kocsi-ulon lovagolnak, addig a tiszti szolgák a gyalogjárón ficzánkoltalják paripáikat. A közgyűlés többsége azonban tudomásul vette a választ, s ezzel kezdetét vette a napirend. Mindenekelőtt örvendetes tudomásul vétel végett bejelentette a polgármester, hogy az ungvári kereskedelmi és iparbank még az 1871. évi február hó 26. napján tartott rendes évi közgyűlése az ungvári városi kisdenóvók alaptőkéjére 25 Irtot, a városi szegény-alapra, a városi szegény árva-alapra és a vasárnapi iskolákat látogató tanulók jutalmazására szintén 25—25 Irt alapítványt telt, melyek közül a kisdedóvó-alaphoz az 1872. évi közgyűlésen 100 frtot csatolt, s igy ez alapítványok 1897. évi január hó 1-én a következő összegig emelkedtek: a kisdedóvó-alap 442 Irt 83 krra, a szegényes a szegény árva-alap egyenkint 89 frt 56 krra, az iparos tanulók alapja pedig 88 frt 31 krra, összesen 710 Irt 26 krra emelkedett. A közgyűlés az alapítványok tételét lelkes éljenzéssel vette tudomásul s az alapítványokat tevő banknak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A polgármester indítványára azonban egyúttal elhatározta a kereskedelmi és iparbanknak az irányban való megkeresését, hogy a kisdedóvodák czéljaira tett alapítványnak necsak kamatait, de egész tőkéjét engedje át a majdan építendő városi kisdedóvodára, minthogy az óvodák fentartása amúgy is a város terhét képezik. Egyhangúlag beválasztotta ezután a közgyűlés a III-ad oszt. adókivető-bizottságba városi bizalmi férfiakul Farkas Ferenczet és Tüchler Salamont. Nagy vitát és zajt keltett most a kéményseprőügy rendbehozására irányuló szabályrendelet, úgy, hogy a másfél órai tárgyalás alatt csak az 5-ik szakaszig lehetett érni, s a díjak megállapítása s a szabályrendelet ovábbi szakaszainak letárgyalása ismét elhalasztódott, de elhalasztódon a kötelező-tűzoltóságról szóló szabályrendelet letárgyalása is. A felszólalók majd mind sokallották a javaslatba hozott díjakat s annyi különböző inditványnyal léptek e'ő, hogy mire dél lett, a közgyűlési tagok egyúttal külön indítványt tevőkké váltak. Így tehát, mint már fennebb jeleztük, a szabály- rendelet letárgyalásának befejezése elmaradt s az első öt pont letárgyalása után, melynek 2. § a a két kéményseprői kerület felállítását állapítja meg, — a közgyűlés szétoszlott. GÉBÉ VIKTOR nagyprépost. 1838-1897. Az egész közönséget mélyen lesújtó gyászhir futott végig városunkban e hó 26-án, a reggeli órákban Gébé Victor pápai praelátus és a munkácsi káptalan nagyprépostjának halálhíre volt ez, mely megdöbbentő volta mellett váratlanul is ért mindenkit, úgy, hogy a nagyprépostnak agyszélhüdés következtében még az éjfélutáni 2 óra tájban beállott hirtelen kimul- tát majd mindaddig kétségbe vonták, mig a vármegye és városházán, a kir. kath. főgimnázium, a róni. kath. parochia, a gör. kath. leánynevelő- és tanintézet, a kath kör stb. épületein ki nem tűzettek a fekete lobogók, jeléül, hogy a gyász tényleg bekövetkezett. A megboldogult haláláról egész reggeli V2 7 óráig senki sem tudott a püspöki palotában, a hol már évek óta lakott, s a halál bekövetkeztét a püspöki palota egyik inasa vette először észre, a ki a főpap ruháinak tisztogatását akarta teljesíteni s ezen czélból a lakosztályba ment; — képzelhető az inas meglepetése, midőn urát a pamlagra dőlve halva találta. A halálhír ezután gyorsan terjedt, s a halál kons- tatálására meghívott Levy József dr. azt még éjféli 2 óra tájban bekövetkezettnek véleményezte. A halál konstatálása után Firczák Gyula megyés püspök intézkedésére a püspöki palota nagytermében azonnal a ravatal felállításához láttak, a hol azután az e hó 28-án megtartott gyászszertartásig kiterítve maradt Gébé Viktor holt teste. Gébé Viktor haláláról, a ki csak nehány hete, hogy Firczák Gyula püspök közbenjárására elnyerte a pápai praelatusi czime. és méltóságot, a munkácsi káptalan a következő gyászjelentéssel emlékezik meg: „A munkács-egyházmegyei székes-káptalan mélyen elszomorodott szívvel jelenti szeretett kartársa MÉLTÓSÁGOS ÉS FŐTISZTELENDŐ GÉBÉ VIKTOR, pápa () Szentségének házi praelalusa. székes-káptalani nagyprépost, rochenilzi ez. prépost, általános püspiiki helynök, III-ad fokú íelebbezési biróság elnöke a lembergi érseki főegyházmegyére nézve, a középiskolai hittanári vizsgáló-bizottság elnöke, a pap- áíva-leánynevelő- és tanintézet és a püspöki iroda igazgatója, az ungvármegyei törvényhatóság bizottságának és Ungvár város kép- viselő-testiiletének tagja, az éneklósz-tanilóképezde segély-egyletének és az ungvári kath. köralapitó-tagja. sz.-széki ülnöknek stb. folyó hó 26-án, reggeli 5 órakor, életének 59-ik, áldo- zárságának 35-ik, Kanonokságának 15-ik és nagypréposti méltóságának 2-ik évében, agyszélhüdés következtében hirtelen bekövetkezett halálát Az Istenben boldogultnak hült tetemei folyó hó 28-án, délelőtt 8V2 órakor a püspöki palotában leendő beszentelés után a székesegyházba fognak átvitetni, honnan az engesztelő szent mise-áldozat bemutatása és a temetési gyász-szertartás elvégzése után a váralatti sirkertben fognak örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő sz. mise-áldozat az elhunyt nagyprépost leiki üdvéért pedig folyó hó 29-én, deielőtt 9 órakor fog a helybeli székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Ungvárott, 1897. évi május hó 26-án. Legyen emléke örök és nyugalma áldott! A munkács-egyházmegyei székes-káptalan.“ Életrajzi adatai ezek: Gebe Viktor született 1838. évi szeptember hó 12-ikén Nagy-Mogyoróson (Bereg m.) Elemi és középiskolai tanulmányainak a budapesti piaristák főgymnasiumában való sikeres befejezte után 1857. évi szeptember 1-én az ungvári papneveldébe vétetett fel. A theologiai tanulmányok befejeztével néhai Popovics Bazil munkácsi e. m. püspök a püspöki kápolnában 1862. október 21-én pappá szentelte s még ez évben Bubuliskára interimalis administrator- nak neveztetett ki. Innen hason-minőségben Orlyovára helyeztetett át, hol 1865-ig működött. — 1865—75-ig Gébé Viktort már az ungvári seminariumban mint lelkiigazgató s ezen állásával egybekapcsoltan 1869—75-ig az ungvári tanitó-képzőben, mint tanár működött. Ezen két állása mellett Gébé Viktor 1870—71-ben administra- tora is volt az ungvár-czeholnyai parochiának. 1875. évi szeptember 6-ikán szentszeki jegyzővé és püspöki iroda-igazgatóvá neveztetett ki. 1877. augusztus 28-án czímzetes, — 1882-ben pedig actualis kanonokka és állandóan püspöki helyettessé lett kinevezve. — Mint ilyen, a rochenitzi apát czímével lett kitüntetve. — A munkács - egyházmegyei püspöki szék - üresedés idején, Gébé Viktor 1891. évi ápril 11-től 1892. évi május 1-ig káptalani helyettes lévén, — az egyházmegye kormányzatát ő vezette. 1896-ban nagypréposttá, — ez évben pedig pápai praelátussá lett kinevezve. Tevékeny részt vett az irodalomban is. Több éven át kitünően szerkesztette a „CbLtt.“ czímü egyházi és társadalmi lapot; mintegy 20 éven át ő szerkesztette a sz. Bazil-társulat kiadásában megjelent naptárakat ; mint szentszéki jegyző és iroda-igazgató pedig az egyházmegyei schematismusokat. Ezenkívül a hajdú- dorogi fordító-bizottság tagja is volt és saját költségén adta ki a Melles Emil által magyar nyelvre fordított vasárnapi és ünnepi evangéliumokat. Mint a káptalan által kibocsátott s fennebb közölt gyászjelentésből is latható, Gébé Viktor a városi és vármegyei társadalmi ügyeknek is lelkes részese yolt, s ha e téren kifejtett működése nem áll arányban az egyházmegyei ügyek terén tanúsított tevékenységével, — önkéntelen magyarázatát nyerjük ennek abban, hogy mint pap első sorban is annak a nagy, és sok tapintatot, tudást, fáradtságot és erélyt igénylő munkakörnek akart és tudott megfelelni, mely az egyházmegyei és ezzel kapcsolatos ügyek terén reá várakozott. Gébé Viktor temetése e hó 28-án ment végbe óriási közönség jelenlétében. E hó 26-án és 27-én a temetést megelőző egyházi gyász-szertartások végeztettek, — 28-án, reggeli 8V2 órakor pedig Jakovics János kanonok fényes papi segédlettel beszentelte a holttestet a püspöki palota nagytermében, honnét a papnövendékek vitték le a koporsót a székesegyház hajójába. Az itt megtaitott gyászmisén, melyet Dolinay kanonok végzett s a beszentclésen, a mit maga Firczák Gyula püspök teljesített, megjelentek vármegyénk és városunk előkelőségei, testületéi és körei. Ott volt a templomban Török József gróf főispán, Kende Péter alispán, a vármegyei tisztikar, a városi tisztikar, Lüley Sándor dr. polgármester, a pénzügyigazgatóság hivatalnoki kara Vadász József pénzügyigazgató, a m. kir. posta- és távirda-hivatal küldöttsége Csűrös főnök, a főerdőhivatal Rónay Antal főerdőtanácsos, az ungvöl- gyi vasút üzletvezetősége Langer Bódog igazgató, a kath. kör tagjai Kebelein Károly prépost-plébános elnök vezetése alatt, Szabó Endre m. kir. honvéd százados, Nehrebeczky György sz.-széki ügyész, Bradács Gyula közjegyző, a grémiumi papság teljes számban, nemkülönben a vidékről nagy számban bejött lelkészek, a gör. kath. leánynevelő-intézet, a tanítóképző-intézet és a gyakorló-iskola növendék-serege stb. stb., mig a templom előtt sorfalat húztak a kir. kath. főgymnasium tanulói a tanári kar, a róm. kath. népiskolák növendékei tanítónőik, illetve tanítóik vezetése alatt. A gyászmise befejeztével, — melynek tartama alatt épp úgy, mint a beszentelés lefolyása alatt a székes- egyházi énekkar adott elő szebbnél-szebb gyászdalokat Zseltvay Emil karnagy vezetése mellett — kezdetét vette a beszentelés, melyet a kanonokok és a vidéki lelkészek segédletével Firczák Gyula megyés püspök végzett. A több mint két óra hosszat tartott templomi szertartás után a legidősebb esperesek vitték ki a holttestet a székes-egyház előtt várakozó négylovas gyászkocsira, s a székes-egyház, a r. kath. parochia, a cze- holnyai g. kath. és a nagy-utezai gör. kel. templom tornyainak, valamint a képezdé előtt felállított harangok zúgása között megindult a hosszú menet a Tanoda-, Nagy- és Képezde utczán át a vár alatti sirkertbe, a hol — a megboldogultnak óhajtása szerint 29 évvel ezelőtt elhalt édes anyjának sírja mellett — Jakovics János kanonok még egyszer beszentelte a koporsót s a holttest az anyaföldnek átadatott. A pápai praelatus és nagyprépost elhunyta a munkácsi egyházmegyét, a káptalant, sok jóbarátot és ismerőst sújtott, de légi rzékenyebb veszteség érte az elhunyt főpap rokonságát, a kiknek nevében a testvérek Góbé Ilona férj. Jenkovszky Ágostonná, Gébé Paula férj. Suba Györgyné, Gébé Mária és ifj. Gébé Andor theologiai tanár adtak ki gyászjelentést, a kik a fajdalom súlya és a veszteség nagyságának teljes tudatában vettek részt szeretett bátyjuk végtisztességén. Legyen emléke örök! Tanítók g-yülése. Az ungmegyei általános néptanító-egyesület szob- ránczi járásköre e hó 20-án Váralján, az ottani gör. kath. népiskolában tartotta meg ez évi tavaszi köri gyűlését, a tagok élénk részvétele és érdeklődése mellett. Hogy mi vonzotta a tagokat ily szép s mondhatjuk impozáns számmal Váraljára, a felett a gyűlés tagjainak egy kis töredéke, még a gyűlés megnyitása előtt, az iskolai kert egyik zugában, igen élénken vitatkozott. Egyik jeles kartársunk a népes összejövetelt egyenesen a gyűlés aktuális tárgysorozatának tulajdonította ; a másik, szintén jónevü collegünk, azt mondta, hogy a verőfényes és az igazán kellemes májusi idő csalt ki annyi tanítói a gyűlés színhelyére; a harmadik kartársunk, mely meilesieg megjegyezve, a szépnemhez tartozott: igazi okát a szép és regényes vidék vonzó-erejében és balzsamos hegyi levegőjében kereste. E sorok szerény írója, a ki szintén résztvett az élénk vitában, egyrészről igazat adóit az előtte szólóknak, de másrészről kinyilatkoztatta azt, hogy a kör tagjait főleg a szép egyetértés és az összetartás meleg érzetén alapuló forró kartársi szeretet hozta oly szép számmal a gyűlésre. E tudósítás írójának nézetét mindenki a legeliogadhatóbbnak találta és ez vált a kisded táborban meggyőződéssé. Mocskos Mihály váraljai érdemes kartársunk, kinek iskolájában a gyűlés lefolyt, ez alkalomra a tantermet és az iskola udvarát szép zöld lombokkal díszítette löl és az iskűai épületre magyar czímerrel ellátott nemzeti színű lobogói tűzött ki, mely a gyűlésre jövő tagokra igen kellemes hatást gyakorolt. A tagok egy kis része — felhasználva a kedvező alkalmat — még a gyűlés megnyitása előtt kirándulást tett a Váralja községhoz közel fekvő várromokhoz. A tagok zöme csak ebéd után akarta megnézni a romba- dőlt várat, — ezen elhalasztott szándékát azonban a hirtelen támadt záporeső miatt, mindnyájunk sajnálatára, nem valósíthatta meg. A gyűlés egyébiránt a következőleg folyt le : A gyűlést Budai István járásköri elnök nyitotta meg délelőtt 10 órakor. Megnyitó-beszédében örömmel üdvözölte a tagokat és a megjelent tanügybarátokat, — azután rámutatott azon szép haladásra, melyet édes hazánk népe a legközelebbi évtizedek alatt tett a művelődés terén. Majd arról szólott, hogy e szép haladás el érésében az iskolának és a tanítónak volt a legnagyobb szerepe. Végül hangsúlyozta, hogy a tanítói egyesületek t
