Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-03 / 1. szám
nagyon határozatlan fogalmak. Vannak emberek, a! kiknek kevés napi 24 ezer frt jövedelem és vannak mások, a kiknek elég havi 24 írt. Világos, hogy a ] ónz becse és értéke az igényektől függ; az igények pedig az emberek környezetétől függenek. A kinek nincs annyija, a mennyi társadalmi állásához szükséges, az szerencsétlen, boldogtalan. Hogy szerencsésnek, boldognak érezze magát, ahhoz nj jövedelemforrás szükséges. Ez nj forrás adja vagy szerzés, vagy megtakarítás utján a szükséges, vagy a mi a gyakorlatban egyre megy, a szükségesnek érzett pénzt. Szerezni lehet nagyobb szellemi és fizikai erő-kifejtés, vagy nélkülözés árán. Nagy dolog mind a kettő és számos egyénre nézve elérhetetlen úgy az egyik, mint a másik. Ha arra vállalkozik az egyén, hogy. „felfalja a világot“, előteremti minden áron az igényeinek kielégítésére szükségesnek érzett anyagot, a versenytársak egész légiójával találja magát szemben, a kik ugyanazt akarják, a mit ő akar. Nincs elég ereje az akadályok leküzdésére, ármányhoz, erőszakhoz folyamodik, hogy megküzdjön vagy az övénél nagyobb erővel, vagy az övéhez hasonló, bár más árnyalatú ármánynyal és erőszakkal. A küzdelem kíméletlenné válik; az anyagért folytatott borzasztó harczban könyörtelenül gázolunk át előttünk haladó embertársunkon, noha pillanatig sem vagyunk benne biztosak, hogy az utánunk jövők agyon nem tipornak minket. Ekként szüli az anyag hajszolása a legnyomorultabb bűnöknek, a képzeletnek is munkát adó aljasságoknak 999%-át. így fest a „szerzés“ a gyakorlatban. A másik pénzforrás, a megtakarítás, még nehezebb dolog; de egészen más természetű is. Lemondani bizonyos igényekről annyi, mint kiszakítani magunkat abból a társadalmi osztályból, melyhez tartozunk s V' magunkba zárkózni, vagy alantabb levő társai ; osztályba lépni. Az első lépéstől visszatartja az embert társas ösztöne, a másodiktól az ember-fajnak mindig uralkodó, eredendő bűne: a gőg. Könnyű a lemondást prédikálni, hajh de nehéz azt foganatba venni. Mekkora hősiesség kell csak ahhoz is, hogy naponkint egyetlen szivarral kevesebbet szívjunk, estére bort ne igyunk, hát még ahhoz, hogy az igényeknek egész légiójáról mondjunk le. Ehhez isteni s nem emberi erő kellene! Mit kell tehát tennünk, hogy boldogabb, vagy helyesebben mondva, kevésbbé boldogtalan uj esztendőt biztosítsunk magunknak? Azt kell tennünk, hogy kerüljük a végleteket különösen a szerzésben, mert a megtakarításban úgy sem vagyunk képesek végletekig menni. Biztosítsuk, a mi becsületes erőfeszítéssel biztosítható; a többit üsse kő! Végezetre az az érzés is valami, mely szivünket annak biztos tudatában eltölti, hogy embertársunkat élni hagytuk. A lemondás által is javíthatunk sorsunkon, az bizonyos. Szükségleteinket reducálhatjuk a nélkül, hogy társadalmi állásunkról le kellene mondanunk. Határozzuk el csak magunkat arra, hogy bizonyos, úgynevezett szükségletről lemondunk s annak pénzértékét férfias állhatatossággal rakjuk össze és hozzá ne nyúljunk a következő újévig, mintha csak maga mór ismét tenyegetőleg emelte lel kezét. Az élőhalottnak özvegye nem ijedt meg a fenyegetéstől; mert közel volt a segítség. Nagyobb lánykája már vasuli gyakornok volt. (Lak még két hónap és fizetést kap, lesz mire támaszkodnia a szegény családnak. Margitka azonban meghűlt a pénztár helyiség léghuzamos lülkéjében ; köhécselni kezdett. Mintha mindig reszelte volna valami a torkát. Mire kinevezték ágyba döntötte a köhögés, hat heti kínos szenvedés után elköltözött ; magával vivé a szegények minden remény - ségét. A lethargia, melybe Judit sülyedett, n m volt tartós. Dolgozni kellett a betevő falatért s a kisebbik lányért, Lujzáért a megújult életküzdelem megsokszorozta a szegény Judit erejét, dolgozott ismét a végkimerülésig. A jobb jövő reménye ismét felcsillant a lelkében: Lujza gyönyörűen fejlődött úgy testben, mint lélekben Kitünően végezte a képezdét; már csak állás- ulán kellett néznie. A sok szenvedés végét látták mind kelten a kitűnő diplomában; de a sorsüldözötLekre ez- ultil is rettenetes csapás következett. A zseniális, kedves szép gyermek apja szörnyű sorsára jutott; oda temették öt is atyjához, az elevenek sírjába. Mindenki azt hitte, hogy a szegény asszony nem éli túl ezt a végső csapást; de túl élte. Összeszedte erejének romjait és dolgozott tovább a betevő-falatért. Ez az ember árnyék békén tűri ezeket a csapásokat, melyeknek egyike is elég arra, hogy egy embert megsemmisítsen. Mi ad erőt egy embernek, hozza egy gyenge nőnek ilyen csapásoknak békén való elviselésére ? A hit, az erős hit, melyhez hasonló csak minden százezredik emberleikében él Hiszi, hogy viszontlátja majd övéit és pedig abban az állapotban, mikor boldogok voltak. Nem akar hozzájuk méltatlan lenni. Homo párvus. Belzebub ülne rajta. A siker, jellemünk erősödése önmagunkat is meg fogja lepni és a következő évben jellemünk egy másik fattyúhajtásának lenyeséséhez könnyebb szívvel fogunk. Az ember annyira gyenge, hogy nem okul a mások példáján; a sajátján inkább. Egyes, kivételes emberek nagy, sokszor teljes időleges önmegtagadásra képesek. Jó lenne, ha elszaporodna ez a faj s divatot csinálna! Ebben azonban ne reménykedjék senki. A lángelmék ritkák, hanem a nagy jellemek még ritkábbak. Mi, közönséges halandók sokat javítanánk helyzetünkön, ha az arany középuton maradnánk; azaz, ha értéke s\erim becsiilnők a pénzt. Könnyelműen nem bánnánk vele és nem szükséges dolgokra csak akkor aduók ki, midőn ezekre is telnék; de más részt az Istenség trónjára sem iiltetnők, hogy imádjuk ! Boldog újévet, azaz, hogy szerencsés újjászületést ldvánok! Ember János. Városi közgyűlés — 1896. decz. 30. — língvár város képviselő-testülete"mult évi decz. hó 30-án rendes közgyűlést tartott. A napirend előtt Hevesi Mihály intézett kérdési a polgármesterhez és tanácshoz, a hidontuli kémény- seprőség ügyében, melyre Mihalkovits József közig, tanácsos adta meg a feleletet, hogy az ungvári kéményseprő-ügy legközelebb befejezést nyer. Ezután a napirend tárgyalására került a sor, melyben az első pont a pénzügyi bizottság javaslata volt az 1896. évben a város háztartásában előállott hiány fedezetét illetőleg. A közgyűlés névszerinti szavazás utján 32 szóval 3 ellen elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatát, mely szerint az előállott hiányok fedezetére a város a szegény-alapból 1430 irtot, a IV. veka-alapból 1316 Irtot, az építkezési alapból 660 irtot, összesen 3406 frtot vegyen köles >n, a még igy hiányzó 3247 Irt 30 kr. erejéig pedig az fingvári népbank közreműködésével az Elektra részvénytársaság által befizetett és a város törzsvagyonát tevő 5001 frt aranyjáradék-érlékpapirból az osztrák-magyar banknál zálogba tegyen. A második tárgy ugyancsak a pénzügyi bizottság javaslata volt, a fogyasztási és Haladóknak 1897. év január 1-től 1898. decz. hó 31-ig terjedő időre a kir. kincstárral kötött szerződés jóváhagyása tárgyában. A szerződés szerint a bérösszeg 63,747 Irt 67 kr., tehát 4000 s majd 700 írttal kevesebb, mint az 1896. évi, a beszedési illeték pedig, a mit a város a kincstártól nyer, 2407 Irt 27 krt tenne. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag jóváhagyta. Az elíogadás előtt Gaar Iván szólott, a ki arra kérte a tanácsot, hogy a kezelés ügyében leérkezett ministen rendeletet minél előbb léptesse életbe (Ellenmondások : Nincs ministeri rendelet!), hogy a bérlet fokozottabb anyagi eredménynyel járjon. Lüley Sándor dr. polgármester a felszólaló szavaira kijelenti, hogy nincs semmiféle ujabbi ministeri intézkedés, azon pedig, hogy mind a négy fogyasztási adókezelő necsak a hivatalos helyiségben munkálkodjék, hanem kül-ellenőrzést is gyakoroljon, változtatni nem lehet, minthogy az szabályrendeletileg van úgy meg- állapilvá. A szavazás után felállott Molnár Mór dr. s kijelentette, hogy ha nincs is ministeri rendelet, de van törvényhatósági határozat, melylyel elrendeli a tvh. bizottság, hogy a mennyiben a város részére a fogyasztási adókezelésből remélt nagy haszon elmaradt, mert a 76,000 frtra előirányzott bevétellel szemben 73,740 frt 50 kr. kiadás van felvéve, — a város közügyéit önzetlenül szivén viselő független egyénekből alakítandó bizottságot küldjön ki a város képviselő-tes- lülele, a mely bizottság a kérdés beható tanulmányozása alapján figyelembe véve más városok fogyasztási adókezelési szabályrendeleteit, — oly újabb szabályzat- tervezetet dolgozna ki, mely szerint a kezelő-személyzet létszámának apasztásával s esetleg az alkalmazottak részére a készpénzfizetés helyett a jövedelem arányához mért jutalékban részesittessék, — a jövedelem fokozható legyen. S minthogy meg van ez a határozat, s minthogy a fogyasztási adók jövedelme tényleg nem kielégítő (Lüley dr. polgármester közbeszólt: De azért a pótadók nem emelkedtek !) felkéri a polgármestert, hogy a törvényhatósági határozatban jelzett bizottságot a határozatban foglaltak teljesítése végett mielőtt hívja egybe. A közgyűlés is ily értelemben határozott Gaar Iván a polgármester azon kijelentésére, hogy a pótadók nem emelkedtek, — azt a megjegyzést teszi, hogy %-ban kifejezve ugyan nem történt emelkedés, de tényleges pótadója majd mindenkinek többre rúg ez évben, mint 1895-ben, mert úgy a házosztály-adók, mint a 111. kereseti osztályú adók, a melyek a pótadó alapját képezik, — ez év folyamán nagyban megemeltettek. S igy van tényleges pótadó emelkedés, és tulajdonképen ez idézte elő azt, hogy a városi pótadót °/o-ban is emelni nem kellett. Három havi indemnitást adott ezután a közgyűlés a város tanácsának, mert áz 1897. évi költség- vetés még nem volt letárgyalható. Már-már befejezettnek látszott a közgyűlés, mikor felemelkedett helyéről Mihalics János s azt indítványozta, hogy a botrányosan rossz állapotban levő bérkocsik s az azok elé fogott lovak, szakértők közrevoná- sával havonkint hatóságilag megvizsgáltassanak, - - nehogy ismételten előforduljon olyan sajnos eset, mint Rátkay honvéd-őrnagy temetésénél, a mikor egy bérkocsi, melyen négy honvédtiszt ült, szétesett, a tisztek pedig a kocsiból kiborultak. Az indítvány elfogadásához az elnöklő polgármester is hozzájárult s az egyhangúlag el is fogadtatott Hevesi Mihály azon hozzáadásával,, hogy sem a hivatalos személyek, sem a meghívott szakértők vizsgálati díjra igényt nem farlhalnak. Novák Endre dr. terjesztette elő azután indítványát, oda irányulólag, hogy tekintettel ama körülményre miként a kormány még egy dohánygyárat akar oly vidéken felállítani, mely közgazdaságilag arra legjobban rászorult és hogy Ung vármegye törvényhatósági bizottsága is a legközelebb tartott közgyűlésén egy küldöttségmenesztését határozta el a minisztériumhoz a felvidéki Ínséges ruthén nép anyagi érdekei előmozdítása czéljá- ból: iUngvár város tanácsa tegye magát érintkezésbe a megyei küldöttséggel, csatlakozzék ahhoz, és a felvidéki nép érdekében az akcziót oda terelje, hogy a tervezett dohánygyár Ungvárt állíttassák fel, hogy e czélra a mostani városi kaszárnya használtassák fel és ennek sikerülte esetén Ungvár városában uj normál kaszárnya építtessék. < A közgyűlés berekesztése előtt Lüley Sándor dr. polgármester mondott tartalmas és elmélkedett hangú beszédet, visszapillantott az 1896.évre, mint a magyar nemzet ezeréves fennállásának emlékkövére, szép és lelkes szavakban buzdítva a képviselő-testület tagjait a magyar ha/a és városunk iránti szerétéire, a koronás király iránti hűségre, — megköszönve a képviselő-testület munkálkodását, s kérve annak úgy a maga, mint a város tiszti kara részére további jóindulatát, mire az ülést a képviselő-testület éljenzése közt bezárta. KÜLÖNFÉLÉK. 15 Kitüntetések. Erzsébet királyné, az országos vereskereszt-egyesület körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Firezák Gyula püspök és Heverdle Ferencz tanárnak sajátkezű aláírásával ellátott díszokmányt adományozott. * Újévi üdvözlések. Múlt pénteken, az 1897. év első napján számosán keresték fel jókivánatukkat vármegyénie főispánját, Török József grófot, s közéletünk több jelesét. A főispánnál a vármegye és város tisztikara nevében Kende Péter alispán adott kifejezést a főispán irányában nyilvánuló szeretet és tiszteletnek, mire a főispán nagy hatást keltet szép beszéddel válaszolt. Ezt megelőzőleg Kende Péter alispánt a vármegyének testületileg megjelent tisztikara nevében Tabódy Jenő főjegyző üdvözölle; s város tisztikarának élén pedig Lüley Sándor dr. mondotta el köszöntő szavait. — Lüley Sándor dr. polgármester hasonló megtiszteltetésben részesült a város tisztikara részéről. —- Fir czálc Gyula püspököt, a munkácsi egyházmegye főjét is nagy számban keresték fel az üdvözlők, kik között küfdöttségileg jelent meg az ungvári kath. kör is, He- belein Károly prépost-plébános vezetése alatt, mely küldöttség a püspöknél való tisztelgése előtt Hehelein Károly prépost, köri elnöknek fejezte ki köszönetét a kör iránti meleg érdeklődéséért.. * Firezák Gyula püspök jótékonysága. Firezák Gyula munkácsi megyés püspök, hazánk ezeréves fennállásának emlékére 10,000 koronás alapítványt tett a munkács-egyházmegyei papárvaleány- intézet javára. — A püspök ezt a nemes tettét a következő szövegű alapitó-levéliel tudatta a káptalannal: Nagyságos Káptalan! Főtisztelendő Szentszék! A millennaris év végéhez közeledik. Emelkedett lelki hangulattal tanúi voltunk azon monumentális alkotásoknak, melyek nemcsak az ország fő- és székvárosában, — de hazánk több pontjain is lélekemelő alakban kifejezést nyertek. — Egyházmegyénk szerény anyagi helyzete nem engedte azt, hogy az ezredéves ünnep megjelölésére nagyobb anyagi áldozattal járó emléket emeljünk; — azonban lelkünk és szivünk egész melegével részesei voltunk a közös öröm- és lelkesedésnek. Mi is buzgó imáinkkal hálát adtunk a gondviselő Istennek: hogy a szeplőtelen Szűz-Anyánk oltalma alatt álló magyar hazánkat és egyházmegyénket egy ezredéven át fentartotta. — Valóban csodával határos, hogy görög szertartásu katholikus híveink — any- nyi vész és balszerencse közt — nemcsak léteznek, de őseiktől nyert drága örökségüket: Isten és egyháza iránti hűségüket, — az apostoli király iránti ragaszkodásukat, — a magyar haza iránti szerete- tüket — és keleti szent rítusunk iránti törhetetlen ragaszkodásukat............. csorbítatlanul meg is őrizték. — Fő feladatom lévén e drága lelki kincseket megőrizni, azon meggyőződésben vagyok, hogy e magasztos feladatnak csak .úgy felelhetünk meg, ha a keresztény-katholikus oktatást és nevelést biztosítjuk; de e mellett egyszersmind a keleti szertartásunk iránti buzgóságot is híven ápoljuk. — Ezen czélból örömmel hozom meg részemről az áldozatot és a munkács- megyei püspöki papárva-leányintézet részére ezennel tízezer, azaz 10,000 koronát teszek le a Ftdő Káptalan kezeibe, mint alapítványt, — minden kikötés nélkül. — Ezen alapítvány a papleány-árvák törzsvagyonához tartozik. — Isten áldása és 'a boldogságos Szűz oltalma legyen velünk! — Kelt Ungváron, 1896.' deczember 29-én. Gyula, püspök. * Éljegtyzés. Dr. Formágyi Dénes m. kir. honvédelmi ministeri segéd-fogalmazó, múlt hó 24-én váltott jegyet városunkban Kiss Jolánka kisasszonynyal, özv. Kiss Ferenczné leányával. * Adakozás. Firezák Gyula munkács-egyházmegyei püspök az ungvár-ceholnyai g. kath. hitközség szegényei közt leendő kiosztás végett a hitközség elnökségéhez 50 frtot küldött, mely összeg a közelgő gör. kath. karácsonyi ünnep előtt fog az arra érdemes szegények között felosztatni. * Áthelyezés. Berzsenyi L. Béla kir. pénzügyi fogalmazó Ungvárról Eperjesre helyeztetett át. — Az ungvári társadalom ezen áthelyezéssel egy általános kedveltségben részesülő tagját veszíti. * Felolvasó-este. A katholikus kör ismeretterjesztő és kellemesen szórakoztató felolvasó-estéit, a melyek a múlt években oly közkedveltségnek örven■
