Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

volt. Mikor meggyőződött arról, hogy ä gróf alszik, az ablak alá állott, leliporva az ott diszlő petúniákat. De mert a kastély azon része a nedvesség eltávolítás miatt a tál alatt mintegy két méter széles árokkal van ellátva s igy a gróf lakosztályának ablaka alatt is árok vonul el, a gyilkos a helyet nem Jtalálta teljesen alkalmasnak, s viszszatért az udvarra, honnét deszkát vitt el, s ezzel az ablak alatt lévő árkot áthidalva, elkészítette magának jól a helyet, hogy gyilkos munkáját sikeresen hajthassa végre. Mikor azután úgy éjjeli féllizenkettő között teljes meggyőződést szerzett, hogy gróf alszik, puskájának csövét a salugáter legalsó lapjára helyezte, s czélba vette a legfeljebb tőle 8 lépésnyi távolra fekvő grófot. Elhangzott a lövés és a golyó a gróf felső balkarján behatolva átjárta mindakét tüdőt elszakítva a szív főerét (artéria) és a jobb karon jött ki, széttépve az ágy vánkosát s a falszőnyegen keresztül hatolva, a falban maradt. Hogy a lövés egy pillanat alatt kioltotta a grót életét, az alig vonható kétségbe. Magát a lövést a kastélyban senki sem hallotta. A szomszédságban lakó plébános hallotta ugyan, és ki is jött házából, de mert a gróf ablakaiból kisugárzott a lámpavilág, azon hiszemben tért vissza, hogy tán maga a gróf lőtt, valószínűleg kóbor kutyára.

Nem is tudta meg a gyilkosságot hétfő reggelig senki. — Az inas benézett urához reggeli fél hat órakor, de mert látta, hogy a gróf nem mozdul, ismét kiment, anélkül, hogy csak sejtelme is lett volna a borzasztó gyilkosságról. 7 óra tájban a grót által még vasárnap berendelt községi biró érkezett a kastélyba. Ez kérte az inast, hogy költse fel urát, s mikor ezt többször ismételte, vették csak észre, hogy Sztáray István gróf megszűnt élni, éleiét kioltotta egy jól irányzott lövés.

Elképzelhető rémülettel jött ki ura szobájából ekkor az inas s adta tudtára a szörnyű hirt a község birá- jának és a cselédségnek. A szintén értesült gazdatiszt az elhunyt gróf testvérét, Sándor grófot azonnal ment értesíteni Nagy-Mihályba.

Az elővizsgálat teljesítését még aznap megkezdette Ferenczy albiro, Füzesséry Tamás nagy mihályi főszolgabíró ; másnap kedden,' megérkezett Sztárára a csendőrhadnagy 14 csendőrrel, Illavathy József s.-a.- ujhelyi kir. ügyész és Keresztesy törv. biró, kik szakadatlanul eszközük a nyomozást és kihallgatásokat. Hiába hallgatták azonban eddig ki majd az egész falu népét, hiába helyezték vizsgálati fogságba az erősen gyanúsítottakat, az eredmény majdnem semmi ; ami egyrészt nem is csodálható, mert a gyilkosnak elég ideje maradt fegyverét elrejteni, saját magát pedig gyanútlanná teszi.

*

Sztárav István gróf haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki :

»Özvegy sztárai és nagymihályi gróf Sztáray Istvánná szül. muranyineczi báró Horváth Ilona mint neje, özv. sztárai és nagymihályi gróf Sztáray Victorné szül. szendröi Török Mária grófnő mint édes anyja, valamint Sarolta férjezett kölesei Kende Péterné, Sándor cs. és kir. kamarás és kapitány, Irma csillag-keresztes hölgy és Ő cs. és kir. Felsége, a királynénak udvari hölgye mint testvérei, megtört szívvel jelentik, szeretett férj, illetve fiának és testvérüknek sztárai és nagymihályi grót' Sztáray István cs. és kir. kamarás és ország- yülési képviselőnek élete 38-ik évében Sztárán t. évi julius hó 13-án váratlanul történt gyászos elhuny tát. A megboldogult hült teteme 189G. évi julius hó 15-én délelőtt 11 órakor Sztárán fog a családi sírboltba az

Egy néhány szó. . .

— Az >Ung< eredeti tárczája —

Irta : Balogh Irma.

Tárczámat úgy akartam elkeresztelni, hogy „Millenniumde attól tartok, hogy az >TJng< t. olvasó közönsége bele sem kezd az elolvasásába, ha ezt látja, hogy én is, szerény toliammal a kiállításról akarok Írni És mégis, arról logok ! Azt hiszem, tollforgató ember alig tehet egyebet, minthogy legalább néha napján arról Írjon, a mi lelkesíti és büszkévé teszi.

Soha sem fogom azon pillanatokat elfeledni, a mikor a mi ezeréves állam-életünk szimbólumát, a szent koronát megpillantottam. Érzésben, gondolatban, könyek- kel szemeimben szinte imádkoztam, föl gondoltam az Ur Istenhez. Nem tudom határozottan, hogy mit, miért, de imádkoztam ! Vagy mikor a történelmi csarnokba léptem s magam előtt láttam múltúnkat, azt a dicső múltat, melynek fénye gyakran elhomályosult ugyan, de soha ki nem aludt ! A magyarok haza szeretető benne van minden magyar vérében, érzésében, gondolatában ! Vagy mikor végig jártam a hatalmas, ízléssel összeállított iparcsarnokot s az egyes pavillonokat ! Láttam, hogy valóban nyugateurópai színvonalon állunk s fiatal bár, de kultur-állam vagyunk s előttünk a jövő 1

De miről is beszéljek voltaképpen, hogy egy tárcza szűk keretében még is elmondhassak valamit ? — Talán arról, a mi a kiállítás területén a legjobban érdekelt: a történelmi csoportról]

Korhűen, roppant fáradsággal és bámulatos ízléssel három csoportba van az egész osztva. Jobbra van a tiszta román stílben épült jaki templom, melyben szent István, illetve az Árpádházbeli ereklyék vannak elhelyezve. Ereklyéknek mondom, mert ama kornak minden patkószöge valóságos reliquia. Igen érdekes ebben a csoporban a két, üvegszekrényben elhelyezett, nyitott sir. A csontváz mellett ott látható a fegyver, lószerszám, csatok, zaboia, cserépedények sőt, egy ló fejének a vázzá is. A történelemből mindenki tudja, hogy

örök nyugalomnak átadatni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig f. évi julius hó 16-án, délelőtt 10 órakor fog Sztárán a kegyúri templomban az Ég Urának be- mutattatni. Sztára, 1896. julius 13-án. Áldás és béke hamvaira !<

*

* %

Sztáray István gróf temetése e hó 15-én szerdán ment végbe, óriási részvét mellett. Holtteste a kastéllyal szemben levő kegyurasági templom sírboltjában helyeztetett nyugalomra. A temetési szertartást Szkurkay homonnai apát-plebános végezte nagy segédlettel. A temetésen a családtagokon kívül képviselve volt Ung és Zemplénvármegye közönsége, ott voltak továbbá Török József gróf főispán, Kende Péter alispán, Hadik Béla gróf, Lippe gróf, Sennyei Béla báró, Andrássy Tivadar gróf, Dókus Ernő orsz. képviselő, Vladár Emil, Liptay Béla, Horváth Ferencz báró, Liiley Sándor dr ungvári polgármester, a környék nagyszámú intelligen- cziája s majd az összes sztárai lakosok.

A nehéz és diszes érczkoporsón számos koszorú volt, köztük az országos szabadelvű párté is.

*

# *

Sztáray István gróf erőszakos halála nemcsak vármegyénkben okozott mély részvétet, de fájdalmasan érintette a legmagasabb köröket is.

ö felsége a király Paar gróf főudvarmester utján fejezte ki részvétét, Erzsébet királyné Ö Felsége pedig, kinek Sztáray Irma grófnő (a meggyilkolt gróf nővére) udvarhölgye, saját maga küldött részvét-táviratot.

A családhoz már e hó 16-ig több mint 500 részvéttávirat érkezett, bizonyságául annak, hogy Sztáray István gróf mindazon körökben, hol megfordult, köz- becsülésben részesült.-*

* *

Hogy ki követte és miért követte el az orgyilkosságot, mint fennebb is jeleztük, még nem tudható. De azt határozottan állíthatjuk, hogy az orgyilkosság oka nem alapszik azon az állítólagos jogtalan birtok-szerzésen, mely a sztárai gazdálkodók megkárosításával járt volna. Mi úgy tudjuk, és biztosan tudjuk, hogy a meggyilkolt grófnak jogos követelése volt a zsellérek ellen, de minden jogos téren állása daczára sem vette igénybe a rendes bírói eljárást, hanem e helyett nagyrészben készpénzfizetéssel visz- szavásárolta tőlük a különben is jogos tulajdonát képező birtokrészeket, csak azért, hogy a zsellérek megkárosítottunk ne higyjék magukat.

Valószínűbbnek látszik az a gyanú, hogy az orgyilkosságot azok közül intézte valaki, a kik fogyasztási adó-bérlettel szoktak foglalkozni; a mire az a körülmény enged következtetni, hogy Sztáray István gróf ez évben három község fogyasztási- és italadóját vette bérbe.

A budapesti sajtó részéről még ezeken kívül más okok is hozatnak forgalomba. Alaposnak feltüntetett mende-mondákat bocsátanak szét hasábszámra lapjaikban, melyek hogy mennyire nem alaposak, s hogy mennyire csak a kíváncsiság kielégítésére vannak meggondolatlansággal Írva, kitűnik abból is, hogy egyik Nagy-Mihályt nevezte meg a gyilkosság helyéül, — másik a meggyilkolt gróf özvegyét a gyilkosság idején Budapesten tartózkodónak mondta, harmadik pedig Nagy-Bereznát beregmegyei községnek állította, negyedik pedig Sztáray Antal örökösének ót tünteti ki, holott Sztáray Antal örököse Sztáray Sándor gróf, cs. és kir. huszár kapitány. — Újabban pedig minden alap nélkül

közük a fővárosi lapok, hogy saját fegyverét használták volna ellene s hogyj a használt fegyver az orgyilkosságra következő nap reggelén a kertben találtatott volna meg. Ilyen alapossággal bírnak azok a hírek is, miket a gyilkosság állítólagos okául az utóbbi napokban elhitetni akarnak.

A grófi család a legnagyobb fájdalommal és megbotránkozással olvasta a fővárosi lapok azon tudósításait, melyek minden alaposnak látszó voltuk mellett sem egyebek mint rettenetes koholmányok.

Fel vagyunk a grófi család részéről hatalmazva annak kijelentésére, hogy az orgyilkosság okául a budapesti sajtó részéről említettek nem felelnek meg a valóságnak s nem egyebek, mint kiméletlenségnk az elhunyt gróf és családja iránt.

A család részérS Kende Péter alispán, az elhunyt sógora a tegnapi napon megkereste az összes fővárosi napilapok szerkesztőségeit, hogy e nyilatkozatnak lapjaikban helyet adjanak.

. *

* sfs

Sztáray István gróf ellen a hétfői halállal végződő lövés volt a második merénylet.

Az első 1895. április havában történt, amikor di- namit-patront dobtak be szobájába, mely azonban csak a bútorokban tett kárt.

Ez a két merénylet sem bírta azonban a grófot elővigyázóbbá tenni, megfélemlíteni.

Ha a merényletről említés tétetett, mindig az volt felelete, hogy nem fél senkitől.

Most, hogy a harmadik, és a gróf halálával végződő merénylet megtörtént, elfogták a dinamitot dobó, első merénylőt is, egy Amerikában járt sztárai lakost, aki anarchista hajlamairól ismeretes a környéken.

* *

Sztáray István gróf 1858. február 7-én született Sztárán. Atyja Sztáray Victor gróf, anyja pedig szendröi 'Török Mária grófnő, Török József gróf főispánunk testvére. Az elhunyt a diplomácziai pályára készült, s a keleti akadémia elvégzése után ki is nevezték alkonzul- nek Bukares.be, majd Szófiába. Később azonban lemondott e pályáról és haza jött. Firczák Gyula, akkor munkács-egyházmegyei nagyprépost és nagybereznai képviselő, 1891-ben munkácsi püspökké neveztetvén ki, a kerület Sztáray István grófot választotta képviselőjének s az 1892-iki általános választások alkalmával újra megválasztotta szabadelvű programmal. Sztáray az egyházpolitikai viták alkalmával a szabadelvű pártból kilépett és Szapáry Gyula pártjához csatlakozott ; az egyházpolitikai harezok lezajlása után ismét visszalépett a szabadelvű pártba. Vármegyénk közéletében mindig tevékeny részt vett, mint a törvényhatósági bizottsági bizottságnak állandóan, és úgy is, mint képviselővé választásáig a közigazgatási bizottságnak tagja. A folyó év január havában kelt egybe Horváth Ilona bárónővel, néhai Horváth Gida báró szabolcsmegyei nagybirtokos leányával.

A meggyilkolt gróf édesatyja, Sztáray Viktor gróf szintén tragikus halállal múlt ki 1879-ben. A fehérmegyei Seregélyen, nővére özv. Zichy Károlyné Sztáray Mária grófnőnél volt látogatáson, a midőn gyakrabban előforduló szédülései ismét megtámadták, s a kert tavának egy keskeny hidjáról a vízbe esett, s bár a viz igen alacsony volt, az erős szédülés miatt halálát lelte benne.

a régi magyarok lovastul temették el magokat, hogy oda át, a jobb hazában is — lovagolhassanak ! Továbbá ott láthatni egy térképet, mely Árpád hadainak útját jelzi. Valamint Szent István panonhalmi alapitó levele 1001-ből drága kövekkel diszitett rámában. Maga a jaki templom építészeti szempontból is rendkívül érdekes. Már a bejárat megragadja az embert, bent pedig az alacsony bolt ivek, kereszt folyosók érdekesek. De az egész nagyon komor, nyomott hangulatot kelt. Ha az ember kilép s megpillantja a ragyogó napot, az üde zöld fákat, szinte könnyebbüiten lélegzik föl. Szerelem a román stílust, de úgy, a mint azt most építik : magas boltívekkel, nagy ablakokkal, hogy a nap, a világosság mindenhová behatolhasson.

A jaki templommal szemben van a gotükus modorban, több részből álló épület csoport - ehhez van építve V.-Hunyad vára. Itt látható mind az, a mely az Anjouk, Hunyadiak és Jagellók korát jellemzi és teszi. Van itt minden, a mi a középkor háborús, harczias, nyugtalan voltára s művészetére emlékeztett. Fegyverek, sisakok, pánczélok, vértezetek, továbbá ott látható a tragikus véget ért II. Lajos vértezete is Ez a vértezet szomorú érzéseket kelt a szemlélőben : eszébe juttatja Mohácsot és a kétszáz éves török uralmat.. Azt is meg- birtuk, az is elmúlt felettünk Isten segedelmével ! Ugyan abban a teremben, nem messze II. Lajos vértezetétől van Zrínyi, a szigetvári hős sisakja — az ember meg- illetődve áll meg előtte Ott láttam egy jókedvű magyar parasztot, a mint hangosan leolvasta a jelző táblácskáról Zrínyi nevét.

— Tudja-e bátyám ki volt Zrínyi? — kérdém.

— Tudom ám ! Szép históriája van, olvastam a naptárban, de szép a Rákóczi Ferenczé is — az is derék magyar ember volt — válaszolt.

Ennek a kiállításnak, illetve csoportnak legértékesebb tárgya a hires Mátyás- éle kálvária, mely most az esztergomi káptalan tulajdonát képezi, csak biztosítva egy millió forintra van. Vasrác csal körül vett üveg- szekrényben áll. Soká kell nézni, hogy az ember tisztába jöjjön vele s lássa azon remek zománcz munkát, azon nagy drága köveket, melylyel az arany alap díszítve van. Miféle tanulmány egy müértő részére s miféle müérték ! Ugyan ott van Mátyás trónszőnyege arany alapon színes emisenekkel s egy Mátyás korabeli szoba berendezés kezdetleges, esetlen fa bútorzattal. A hires Corvinák is itt vannak. Egy Corvinának a megírása bizonyára egy szerzetes szemevilágába került !

A betűk oly aprók, s olyan egyformák, hogy szinte hihetetlen, hogy azokat emberi kéz irta — rajzolta. Tovább ott látja az ember az egyes székesegyházak kincseit — miféle inlulák, pásztorbotok, kelyhek, keresztek! Értékük számokban s müértékben egyaránt kife- jezhetetlen. Az egyik gyöngyökből varrt infula 12.000 forintra van biztosítva.

A Habsburgok korát a derült renaissance, a kedves rococo és a túlterhelt barrok-stilus jellemzi — bele olvadva történelmünk változatos kora : a reformatio, a törökök elleni küzdelem s végre szent szabadságharczunk — mindez fegyverben, képben bútorban — szóval mindenben ! Nem lehet mindezt leírni — csak látni kell, hogy az ember elbusulja magát — hogy szive megremegjen — hol a bánattól, hol az örömtől!

Nagyon érdekesek itt az úgynevezett Eszterházy szobák, továbbá Széchi Mária ágya s azon időbeli szoba- berendezés. Valamint néhány női és férfi díszruha. Igen szép Bebek Krisztina XVII. századbeli ruhája, sötét kék alapú, gazdag arany s ezüst hímzéssel. Ugyanott a hol a ruhák láthatók vannak az ékszerek, porezellán s üveg edények — néhány igen értékes darab ő felsége a király bécsi kincstárából.

Van ott minden — a ki csak teheti, menjen és • nézze meg ! És minden, de az egész kiállítás is olyan ízléssel .van összeállítva, hogy ez ízlésből következtetve azt lehet remélnünk, hogy úgy a művészet, mint az ipar terén nagyot fogunk a jövőben emelkedni — szóval utánunk egy dicső ezeresztendős múlt, előttünk a jövő — csak előre, édes magyar nemzetem 1