Ung, 1895. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
be van fejezve s az összes iratok határozat hozatala végett beterjesztve lettek. Ezek után úti- és ebadó leírásokat rendelt el a közigazgatási bizottság. Egry Elek őr-darmai és Szűcs Mihály kereszti illetőségű védköteles ifjak kivételes nősülés iránt beadott s kellően indokolt kérvényei pártoló vélemény- nyel lesznek a honvédelmi miniszterhez felterjesztve. Nehrebeczky István kis-bereznai gkath. lelkész panaszos feljelentésében, — mely feljelentésben Tom- csányi Kálmán kis-bereznai körjegyző és Csapulics György kis-bereznai községi birónak, de kiváltképen az előbbinek többrendbeli visszaéléseit sorolja tel, — a körjegyző ellen a fegyelmi vizsgálat elrendelését kéri; a közigazgatási bizottság nevezettek ellen a fegyelmi eljárást elrendelte s ezzel egyidejűleg őket fizetéseiknek felére való leszállításával hivatali állásaiktól fellüggesz- telte s a vizsgálat foganatosításával Kovássy Elemér szolgabiról bízta meg. A vádak súlyos voltára való tekintetből egyúttal elrendelte, hogy úgy a panaszos beadvány, valamint annak mellékletei a beregszászi kir. ügyészséghez tétessenek át. Ezek után az egyes szakelőadók által előterjesztett tárgyak nyertek elintézését s az ülés véget ért. Szinház. A színi évad napjai meg vannak számlálva ; még egy-két előadás és a szinkör kapui hosszú időre csukva maradnak. És mi sem bizonyítja közönségünknek a társulattal való megelégedését inkább, mint épen az, j hogy az előadások most majdnem minden este telt ház előtt folynak le. — „Az ember tragoediája“ pld. zsúfolásig medtöltötte az arénát, Nyuraynak jutalomjátéka pedig a legjövedelmezőbb volt e saisonban. Miután szándékunkban van a társulat távoztával jövő heti számunkban általánosságban tartott bírálatunkat közzétenni, — ezúttal röviden foglalkozunk e helyen, annál inkább, mert több darab megismételve lett, — és mert az egyes előadásokkal foglalkozva, mi is csak ismétlésekbe bocsátkoznánk. Sajnáljuk tehát, hogy Breznay jutalomjátéka nem volt jövedelmező és tapsokon kívül egyebet nem hozott számára, valamint hogy nem vonzott közönséget Jókai „Arany ember“-e, melyről nevezetesség számba megy, hogy fél 1-ig éjfélután tartott. Annál jobban örvendünk Nyáray anyagi sikerének; az igazat megvallva, mi nem voltunk képesek a kedélyesség ama fokára emelkedni, hogy a „Tékozló“ bohóságain mulatni tudtunk volna es csodálni tudjuk a németeket, kik Raimundnak e század elején irt meséjén még ma is elmulatnak. — A majdnem egy századot ért darabbal foglalkozni nem fogunk, az előadással is csak annyiban, hogy Nyárayt, a közönség kedvenczét, nagy lelkesedéssel fogadták és minden jelenetét, minden énekszámát kitartással tapsolták. Mindenesetre büszke lehet, hogy Ungvar város értelmiségét meghódította, s erőt meríthet belőle további pályáján ; — mi is csak gratulálhatunk! A még előadandó alábbi nehány érdekesnek ígérkező előadást kellő pártolásba ajánljuk. * * XMa, vasárnap „Szökött katona“ eredeti népszínmű. Holnap, hétfőn a kardalosszemélyzet jutalomjátékául : „Bukow, a székelyek hóhéra“ eredeti tört. színmű. Kedden, az összes vidéki színpadok megelőzésével, mérsékelten felemelt belyárakkal, itt először „A becstelenek“ legújabb nagyhatású színmű kerül színre. * * X A karszemélyzet jutalomjátéka. Holnap hétfőn, színtársulatunk segédszemélyzetének jutalomjátékául „Bukow, a székelyek hóhérja“ kerül színre. Ez I előadásra felhívjuk a müpártolo közönség figyelmét, kérve szives pártfogásukat, melyet az eddigi általános ) megelégedésből következtetve, a derekasan működő j karszemélyzet méltán megérdemel. A legfényesebbnek Ígérkező előadást emelik Zádor Juliska és Karacs Imre, kik az 1. és II. felvonás között magyar népdalokai kedveskednek. Az est piéce de resistance-je Béres Mariska táncza lesz, a ki a gyémántjairól hires Otero j grófné révén népszerűvé vált serpentin-tánczot fogja előadni a legfényesebb színváltozások és perczenként változó szimpompás világítási effektusok mellett. KÜLÖNFÉLÉK. * Kinevezés. Károly Lajos főherczeg védnökhelyettes ő cs. és kir. fensége Sztáray István gróf cs. és kir. kamarást, m. kir. 9-ik számú honvéd-huszár- ezredbeli tartalékos hadnagyot, s a nagy -bereznai kerület orsz. képviselőjét a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének megbízott helyetteséül kinevezte és őt mozgósítás esetére az önkéntes betegápolás királyi biztosához adlátusul beosztotta. * Személyi hir. Roskovics Ignácz, jeles festőművész, péntek óta városunkban időzik. * A villanj világítás ügye egy lépéssel ismét a megvalósulás felé közelgőt. A tanács ugyanis tekintettel azon körülményre, hogy -az „Elektra“ társulattal kötött egyezség megsemmisült, uj versenytárgyalást hirdet Ungvór városnak villanynyal való világítására. Az ajánlatok, melyek felett a képviselőtestület fog dönteni, julius hó 31-ig adandók be a polgármes- teti hivatalhoz. * Hivatalátadás. Bausch Ferencz, az ungvári vasúti állomás főnöke, hivatalát e hó 6-án utódjának: Bernáth Ferencznek átadta s családjával együtt uj állomáshelyére Debreczenbe költözött. * Farkas Ferencz rendőrkapitány fegyelmi ügye csak a jövő héten fog első fokon elintézést nyerni. Az elhalasztásra oköt azon körülmény szolgáltatott, hogy Farkas Ferencz a vármegyei tisztifőügyész vádiratára védelmi nyilatkozatát csak a tárgyalásra kitűzött nap délutánján adta be. * Az ipartestület elöljáróságának figyelmébe. Felkérettünk a következő sorok közlésére: »Az ungvári ipartestület innen-onnan már egy hónapja újból működik, de tudomásom szerint az elöljáróság eddig csak egy ülést tartott, a jegyző megválasztása czéljából. Vájjon mily okból volt tehát jó az ipartestület visszaállítása, ha a tanoncz- és segédlajstromok nyilvántartásánál nem fog többet a testület végezni. Hisz e lajstrom-vezetések eddig nagyon jó kezekben voltak, — csupán azért, hogy a munkönyvekben ne az iparhatóság, de az ipartestület pecsétje üttessék, — testületre szükség nincs. Jó lenne tehát, ha az ipartestület elöljáróságát az elnök többszörönkint összehívná, s megkezdené a komoly munkát. Itt volna mindjárt első „Ah, szegény kis hadnagy!“ Visszaemlékezés. — Az >Ung< eredetitárczája. — Éjfél után két óra leié járt az idő. A »Hungária» káveházban vig volt a világ, csillogott a poharakban a konyak s a beszédes szemű kassziros-leány mosolygott, Samu fürgén szolgált s a gazda is nyájaskodott. A lámpák világosságát nein sajnálta senki, a kassziros-leány trónusának tükre aranyosan ragyogott. Én fáradtan jöttem a postáról, hova leveleimet dobtam be, de a nyári éjszaka melege miatt is láztam hazamenni s igy keletkezett ez a mulatság, véletlenül találkozván még valakivel, a ki a szőlőkben nyaralt s neki korán volt oda ballagni, vagy későn volt. A Nagy-utczában éjjeii zene hallatszott, a mellék szobában kártyáztak s néha a főpinczér odakiáltott a kasszához: 20. »Első asztal 43.» ekkor egy pillanatra megszakadt az unalomból való udvarlás. XBizony észre se vettük, hogy a kassza másik oldala mellett a kis szőke hadnagy ül a széken s kimerültén, fáradtan, nehéz lélekzettel alszik. Ah, szegény, kis szőke hadnagy. Ö, a ki annyira fél tőlem egy-két hét óla, olyan kíváncsian beszélgetett velem, mintha mondani akarna valamit, mintha kérni akarna valamire. Sajátságos, hogy e tekintetből, e kifejezésekből megismertem az öngyilkosjelölteket. Egynéhánynál már tapasztaltam. Megsimogattam a szegény kis hadnagy fejét s ez érintésre mosolygott álmában, aztán felébredt. — Miről álmodtál ? Zavartan nézett rám. Aztán beszélni kezdtünk. Miről ? Egy kis szőke hadnagygyal, egy szép fiúval s éppen ő vele, kinek a sorsát ismertem, miről lehetne beszélgetni? A leányok szerelméről beszélgettünk s vigasztalgattam : — ügy gondolom — szóltam — hogy csak talpon kell lenni s a kit szeretünk, végre is érezni fog valamely rokonszenvet irántunk. — Ah, — szólt a kis hadnagy — száz leány igen, de egy nem s ha egy leányt szeretek, nem látom a százat. Aztán koczintott s belebámult a levegőbe. — Hat napja, hat éjszaka, hogy nem aludtam — szólt dadogva — vájjon mikor alszom már ? Még egy pohárkával ivo'ts aztán úgy ülve, karját az én székemre támasztva s odafektetve fejét, elaludt ismét. A kassziros leány egykedvűen nézte és nem is törődött vele senki, hogy miért nem aludt olyan rég, mért oly nyughatatlan az álma. Ekkor már elfásult az ő szive, a huszonkét éves fiú már nem volt a magáé. Mégis, ,t mikor a kávéházat csukták s a hadnagyot lel kellett kelteni, a kasziros leány hidegen mondott ennyit: — Ah, szegény kis hadnagy. * Tegnap délben, a feketekávénál, kezembe loptak egy kis cédulát: »A kis hadnagy az imént tőbe lőtte magát és meghalt.» Igen, a kis hadnagy fejének irányította a pisztolyt s két perc a'att vége volt. Öt perc alatt el is számoltak vele, tiz perc múlva protokolumban volt a rendőrségnél, a kaszárnyában s az újságokban : »A szegény kis hadnagy meghalt!» Bizony lején csúnya szakításokat csinált a golyó és a tizenegyedik percben találgatták — hogy mindez miért történt. Egy-egy negyedóra múlva széltében-hosszában beszélte mindenki, hogy a szegény kis szőke hadnagy reménytelenül szerelmes volt s ezért kellett meghalnia. Beszélték hangosan, kíméletlenül, hogy milyen nagyon ideális volt, hát meghalt. Vájjon igaz, vagy nem 'gaz. de ezerszer láttam, hogy méla tekintettel állott az utcán a jókedvű kis hadnagy s várta, hogy megláthassa imádottját és reszketett, ha másokat látott ő vele. De nem vette észre senki, hogy valami bántja, senkinek sem jutott eszébe, hogy felsóhajtson. — Ah, szegény kis hadnagy ! ❖ Aztán jöttek a vidám napok, az átvirrasztott, mámoros éjszakák, a viszonzatlan szerelem féltékenységével, végtelen lelkifurdalásokkal. teendőül az iparos-szálló ügye, mert a biz mégis szégyenletes dolog, hogy a városon nagyszámban átutazó iparos itjuság a szomszéd községek istállóiban kényt ;- len magának éjjeli szállást keresni, )s mi iparosok, ha segédre van szükségünk, kénytelenek vagyunk őket ott felkeresni. — Másik komoly teendője volna a testületek az iparhatósági megbízottak ügyének rendbehozása. Harmadik, s éppen nem kis fontosságú teendője lenne a testületnek az iparengedély nélkül mesterséget folytatók összeírása. Negyedik, no de nem folytatom tovább, mert azt hiszem, egyelőre elég volt annyit is lelsorolnom, hogy némi-nemüleg irányt adjak az ipartestület munkásságának. De ha szavaim meghallgatásra nem találnak, s ha az ipartestületi elnökség ezután is a fát fogja keresni, holott előtte áll az erdő, úgy a tek. Szerkesztő ur engedelmével ismét fel fogom emelni szavamat. Tisztelettel K. J. iparos.» — Midőn e felszólalásnak helyt adunk, sajnálattal látjuk a felszólalásaiból, hogy az ipar- testület működése az elöljáróság lanyha érdeklődése folytán nem oly irányban indul, hogy a működésnek sikerei legyenek. Kívánatos volna, az ipartestület össze tagjainak érdekében volna kívánatos, hogy e miatt több lelszól mlást közölni ne légyen okunk. Szerk. * Az ungvári kaszárnyák tehát még sem olyan nagyon egészsegtelenek, mint a minőknek az az utóbbi időben a katonai egészségügyi hatóság részéről konstatálva lett, s ami miatt azután azon félelemben voltunk, hogy a helyőrséget elviszik s a kaszárnyák ilt fognak áHani üresen. Mint múlt számunkban már említettük, a Bécsből itt járt Riedl Hermann altábornagyi rangban levő táborkari törzsorvos a kaszárnyákat a hadügyminiszter megbízásából szigorú vizsgálat alá vette s e vizsgalatnak eredménye az, hogy a kaszárnyában csak kisebb-nagyobb átalakítások és javítások lesznek eszközlend ik, maga a kaszárnya azonban teljesen megnyerte tetszését a táborkari törzsorvosnak Szép fekvése, egészséges levegője, s tágas udvara nagyban hozzájárultak azon véleményének kijelentéséhez, hogy az ungvári kaszárnyák ha nem is minta-épületek, de az ország legtöbb kaszárnyáival teljesen megállják a versenyt. Hivatalos értesilést ugyan nem sikerült nyernünk a vizsgálat eredményéről, de az ilyen körülmények után nem is csodálható. * Fellebezett határozat. A városi képviselőtestület azon határozatát, melylyel a függő-tartozások kifizetésére 67 ezer Irtos kölcsön felvétele mondatott ki, Brenner József és társai a törvényhatósági bizottsághoz megfelebbeztek. Fellebbezésükben különös súlyt fektetnek arra, hogy a k Jcsöu megszavazásánál csak 16 képviselő volt jelen. * A kereskedelmi kör nyári tánczmulálságát bizony elmosta az eső e hó 7-én. Annyira esett, aznap a most már óriási károkat okozó eső, hogy az elhalasztást hirdető s a remény színére készített falragaszok már a délelőtti órákban megjelentek a falakon, tudatni hogy a mulatság e hó 14-én tartatik meg. Ma tehát megtartják a tánrzvigalmat, még pedig úgy, hogy esős idő esetén az emeleti nagyteremben fognak lejteni a tánezos párok, * A felvidéki ínségesek részére a »Hazánk» czimü napilap szerkeszti sége által gyűjtött összegből az ungymegyei Ínségesek részére 31 írt jutott. A segélyadomány Máramaros vármegye alispánja u.án már megérkezel!. A kis hadnagynak pénze volt, a mi nem volt az övé és a pénz fogyott-fogyott, a mámor nőtt, erőt vett az idegeken valami iszonyú fásultság és kedélyébe beköltözködött a félelem érzete. Járta a kis hadnagy a mámor világát. Egyszeregyszer felébredt s kereste a pénzt, a mit helyre kell pótolni a becsület és a kardbojt miatt, kereste a jó barátokat, a kik segítsék s mindig, mindenkoron nem találkozott őszintébb baráttal és őszintébb segítővel, mint a pisztoly golyóival. Ezeket nézte, magával hordta három hét óta s kacagva beszélt róluk, hogy milyen jók lesznek ezek, hogy el fogják hordani az ő tartozását, bánatát. Hogy szerette a fegyvert. Emlékszem a télen egyszer, a mi felünk ellenében szekundáskodott, alig lehetett kezéből kivenni a pisztolyokat, mert úgy megtömte volna, hogy okvetlen halál lakjék bennök. — Ne féljetek — szólt a golyó igy is, amúgy is tudja, hogy mit csináljon. Van abban igazságszeretet. Ezért bízta most is reá magát a szegény kis hadnagy. * A halálhír után felkerestem azt, a kit oly nagyon szeretett. Hirtelenében mit is szólhatott volna, mint azt, hogy : — Ah, szegény kis hadnagy Ez a relrainje, szomorú viszhangja az ő fiatal életének. De koporsójára egy koszorú jön, nyugalmas, csöndes kis vidéki városból, egy koszorú, melynek minden szál virágján fájó köny sir: az édes anya jajongó könyüje. És minden könveseppben egy élet álma. reménye, büszkesége, a végtelen szeretettel való anyai szív bocsánata, mert a fiú meghalt a becsületért. S a ki látja majd a ravatal mellett azt a names öreg asszonyt: megváltoztatja a dal refruinjét : — Ah, boldog kis hadnagy ! Mert nagyon gazdag volt az édes anyja becsületes szeretelében. Bede Jób.
