Ung, 1895. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. szeptember 29. 39. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : .V.egyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e'. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ~ ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A végrehajtás küszöbén. Az úgynevezett egyházpolitikai törvények életbelépésétől immár csak egy pár rövid nap választ el bennünket. Hogy a törvényhez fűződő nagy remények megvalósuljanak, az aggodalmak pedig megszűnjenek, ez jó részben a törvények alkalmazásától függ. Nincs olyan jó törvény, melyet az észszerűben végrehajtás semmivé, azaz erkölcsi értékét és kötelező erejét vesztetté ne tenne, és viszont nincs olyan elhibázott törvényhozási alkotás, melyet erkölcsi tartalommal ne töltene meg a bölcseséggel, okossággal foganatosított végrehajtás. A végrehajtás dönti el az egyházpolitikai törvények sorsát R Ha a végrehajtásnál a nép, a nemzet tömege, azt tapasztalja, hogy rája nézve az uj törvények előnyösek, mert családi viszonyait rendezettebbé teszik s mert a törvények alkalmazása idejét és anyagi erejét nem emészti, csakhamar meg fog azokkal barátkozni, mig ha azt tapasztalná, hogy az uj törvények anyagi áldozatába kerülnek, idejét rabolják, szekatúráknak teszik ki, a természeténél fogva minden újítástól idegenkedő köznép hálás talajává lenne a „revisió“ jelszava alatt megindult izgatásnak. Nem túlozunk tehát, midőn azt állítjuk, hogy az egyházpolitikai törvények sorsa a végrehajtáson fordul meg. A köznép az uj intézmények erkölcsi értékének kellő méltánylására nem képes ; őt tehát nem az elvi, hanem a gyakorlati szempontok fogják ve- zóielni, a dolog megítélésében. Mi azt a reményt tápláljuk, sőt meggyőződésünk, hogy az uj törvények alkalmazására rendelt törvényes közegek megfeszítik minden erejüket, hogy az uj törvényeket a gyakorlatban a közönyös vagy épen idegenkedő köznéppel mindenütt megkedveltessék; a lelkek nyugalmát, békéjét helyreállítsák és igy közvetve nagy segítségükre legyenek az államhajó kormányzására hivatottaknak abban, hogy a programmba vett nagy kérdések medoldására irányíthassák az ország figyelmét. A mi az egyházpolitikai törvények legfőbbjét, a polgári házasságot illeti, e tekintetben a törvény végrehajtására hivatottaknak nemcsak az a kötelességük, hogy a népet a polgári házasság jelentősége és komolysága felől felvilágosítsák. Egyéb tekintetben úgy kell idejüket beosztanak, hogy a nép bárminemű anyakönyvi bejegyzés foganatosítására kéznél találja őket. Az állami anyakonyvvezetós némely helyeken nem olyan könnyen hozzáférhető, mint volt az egyházi, miután az állami anyakönyvvezetősógek kisebb számuak, mint a lelkészségek. Ezt azonban a népnek nem szabad a gyakorlatban éreznie; olyan beosztással kell ezeket az ügyeket ellátni, hogy a nép embere mintegy észrevétlenül menjen át a régi állapotból az újba. Midőn e pár szóban az alkalomból kifolyólag az egyházpolitikai törvények végrehajtására hivatott közegek kötelességeire rámutattunk, sorainkat ismételten azzal a reménynyel zárjuk be, hogy mindannyian hivatásuk magaslatán fognak állaní és a törvényeket a gyakorlatban teljesen igazolni fogják az idegenkedők élőit is. A Fillérbank feladatai. Az ungvári fillérbank, mint hitelszövetkezet nap- ról-napra több tért hódit ab’’ól a területből, melynek minden talpalatnyi része az egyéni haszon kizárása mellett a közjó előmozditásáia irányul. Ha az ember ezen inté et ügykörében segédkezik, minden hivalkodás nélkí! mondhatom, hogy megfeledkezik azon áldozatról, m t teljesen önzetlen munkálkodásával ez ügynek hoz Az a kis jól összeillő társaság, mely ügybuzgó elünkével, mint igazgatóság, ünnep és vasárnap önként összeül csekély igényű kis hivatalos helyiségében, melynek díjtalan bírásáért még igy is hálás elösmeréssel van, az embernek önkéntelenül eszébe jut a kereszténység ős ideje, midőn még szent gyakorlataikra katakombákba voltak szorulva az emberek. Bár magasabb szempontból, de őket is a felebaráti szeretet .terjesztésének alapeszméje vezette, ép úgy, mint minket, kik bár némi félénkséggel, de munkánk sikerének annál erősebb tudatában arra törekszünk, hogy legszűkebb hazánkban, megyénk e kedves székvárosában a lehető legolcsóbb hitel nyújtásával a jólétet magunk közt előmozdítsuk. Mint mondám, munkánkban kissé félénkek vagyunk, mert mi tűrés-tagadás^feladatunk elég nehéz, sokkal nehezebb, mint á" líasonczeíhak szolgáló falusi társegyesületeké, hol a hitel]: élvező lakosság 9/io-ed részben kisebb-nagyobb földbirtokosból egyöntetű gazdaközönségből áll. Ungvárt ez megfordított arányban van, itt a mi hitelünkre szoruló közönségnek 9/io-ed része fuvaros, iparos, kiskereskedő, kishivatálnokból kerül ki s csak Vio-ed része a birtokos osztály. E nehéz feladattal szemben nélkülözzük munkánkban intelligentiánknak épp azon részét, melynek e kérdésben több gyakorlata van. A három helybeli pénzintézet emberei valószinüleg kicsinyük működésűnket, de talán akadhat köztük olyan is, kit az önző féltékenység tart vissza tőlünk. A hivatottak legtöbbje azonban, mint a legtöbb dolog iránt, közönyös a mi feladataink iránt is; de talán legnagyobb azoknak a száma, kik minket egyszerű rajongóknak tartanak s már előre sajnálkozni vélnek azon kudarcz felett, mely működésűnket érni fogja. Hát attól az utóbbi eshetőségtől ne féltsen minket senki. A mi működési terünk annyira össze van forrva az élet legfontosabb szükségleteivel, hogy egy vagy más sikertelen kísérlet nem elégséges ahhoz, hogy azáltal üzleti életünk veszélyeztetve legyen. Az ily egyesületek épen az országos szövetkezeti szervezetekben, élükön a kormány által szubvenczionált központtal, oly hatalmas anyagi és morális erővel bírnak, hogy apró-cseprő üzleti megrázkódtatások veszélyétől mit sem tarthatnak; a melyek, ha be is találnának következni, a kitűzött feladatok elérését megkésleltethetnék ugyan, de a szövetkezetek életét tönkre nem tehetnék. Szóval mi vagyunk is, feltétlenül leszünk is. Kívánatos csak az lehet, hogy bárha minden községben hasonló szövetkezetek létesülnének. Az ungvári szövetkezet igazgatósága különben már eddig is tanujelét adta annak, hogy legalább is törekszik feladata magaslatára emelkedni. Igazgatósági határozat alapján munkálat alatt áll a huskérdés megoldása. E kérdéssel már eddig is többek foglalkoztak ; megoldása azonban a czélhoz szükséges pénz hiánya miatt lehetetlen volt. Ma a helyzet sokkal előnyösebbé vált. A pár év óta kitünően szervezett és vezetett fogyasztási szövetkezetünk egy a mi hitelszövetkezeti pénzforrásaink segélyével egész köny- nyen mogoldhatják a husfogyasztási szövetkezés egyébként nehéz kérdését. E fontos tárgygyal e helyen még külön kívánván foglalkozni, ezúttal csak annyit jelzek, hogy a tervbe vett husfogyasztási szövetkezés alapeszméje oly rpó- don leend irányítva, hogy a szükséges hizolt marha állománynyal gazdaközönségünk megbizhato része fogja ellátni közvetítők kizárásával a fogyasztókat. A húsfogyasztás ügye rendezésénél fontosabb alkotása leend szövetkezetünknek az iparosok áru és előlegező szövetkezeténél, megalkotása, mely kérdés tavaszig valószinüleg a megoldás stádiumába lép. Bar legifjabb, de legactuaüsabb eszme, melylyel még eddig csak magam foglalkoztam, valószinüleg a mai igazgatósági ülésben nyerend megoldást. Arról van szó, hogy a szerény és alig észre vett h. szövetkezet megtegye azt, mire a mai viszonyok között különben hivatott régi pénzintézeteink nem vállalkoznak ; módot kívánunk lelni arra nézve, hogy azon rendkívüli pénzügyi helyzettel szemben, melyben városunk jelenben van, a hitelnyújtás legszélső határa mellett mód nyujtassék arra, hogy a pillanatnyi pénzzavarban szenvedő vagyonosabb ép úgy, mint a legszegényebb, de keresetre képes vagyontalan polgártársaink hátralékos adójukat megfizethessék. E terv kivitele nem is oly complicált, mint sokak képzelték; sőt mondhatom nem is jár valami nagy koczkázattal. Tudom, hogy ez utóbbi gondolatban egy újabb novák-féle kivihetetlen idealismust látnak. De hát ez az én sorsom, hogy az én gondolataim az ideaüsmus légkörében szülessenek. A kérdés előttem tisztán áll s megoldását óhajtom — szivemből akarom ! Úgy vagyok ezen eszmémmel is, mint a filloxe- rás idő előtti időben a szürettel, midőn már a szőllő viritásakor szoktam örülni a szép termés ek. Mások, az úgynevezett realisták, azt mondták ilyenkor, ugyan már hogy lehet a medve bőrére inni. Én pedig rendesen azt szoktam ilyenkor válaszolni, hogy igyekezzék mentői hamarább és mentői többször örülni, mert a néha kikerülhetlen csalódás a kárba veszett örömök értékét távolról sem csökkenti. Most is, én már előre kérem a t. pénzügyigazgató urat, a szegény polgártársaimat különben is nem sokat érő ingóságait lehetőleg kímélje, mert ha az adósok nem, — mi mint hitelszövetkezet valószinüleg megfizetjük a restans adó nagy részét — csak egy kis türelem ! Es ha én csalódnám ? Akkor .... akkor még lesz idő a párnák elárverezésére. Novak dr Ember János. A mai napon egy igénytelen ember vészén búcsút városunktól. Tizenegy évig szolgálta közöttünk nem mindennapi tehetséggel, puritán becsületességgel a magyar művelődés és a haladás ügyét és most, mikor kezdett kitaposott lenni az út, amelyen férfiasán, az erősek nemes elhatározásával haladt, sorsa másfelé vezérli, más munkakörbe állítja. Távozik Ungvárról, melyhez a szive 11 éven hozzá nőtt, melynek érdekeit jobban a szivén viselte, mint sok száz »benszülött. V Ha nem is mondanók, mindenki kitalálná, hogy Ember Jánosról van szó, a ki mostantól kezdve a magyar művelődés, a magyar közélet fokusában fogja szolgálni a hazát. Jó helyre került. Tágasabb tér áll ott nyitva tehetségei számára úgy a tisztviselői, mint az irói pályán. Mi megvagyunk a felől győződve, hogy Ember János ott is a jobbak közzé fog tartozni, és lesz idő, a mikor önérzettel, talán büszkeséggel gondolunk rá, hogy Ember János együtt szolgába velünk a vármegye közügyéit. De ez a meggyőződés minket teljesen meg nem vigasztal ; bármi is legyen Budapesten a sorsa, a veszteség érzete nehéz sulylyal ereszkedik szívünkre, mikor arra gondolunk, hogy többé nem fogjuk őt ott látni Ungváron, a hol a közjó mellett férfias szóra, a közjó érdekében önzetlen cselekedetre van szükség. A jó barát vallja, az ellenség érzi, — mert hát hogyne volnának ellenségei az olyan embernek, ki az igazság egyenes utján szilárdan halad, —■ hogy Ember János távozásával szegényebbek vagyunk. Veszteségünk világosan áll előttünk, ha az ő munkás életére egy pillantást vetünk. Ember, mint ember nem tartozott az úgynevezett •»kedves«- emberek közé. A társalgás művészetében nincs talentuma. Semmiről nem tudott /beszélni semmit, de ha valami került szőnyegre, akkor már otthon érezte magát. Ilyenkor megnyilatkozott értelmi ereje, gyöngéd érzülete. A kik messziről nézik, azt hiszik róla, hogy tízig sem tud számlálni, de akik közelről nézték, felismerték értékét. Ember azon kevesek közzül való, kik annál többek, minél közelebbről nézi őket az ember. A kik vele gyakrabban érintkeztek, emlékezetükben az igaz ember képét őrzik meg róla. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
