Ung, 1895. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. augusztus 11. 32. SZÁM. SZERKESZTŐSE« : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ­DNG VARMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kibontakozás utján. i. Valamely községre nézve a lehető legszeren­csétlenebb helyzet, ha a kettős szegénység átka nehezedik rája. Ez a mi egyetlen városunknak, Ung- vár városnak a sorsa. Szegény először azért, mert polgárai szegények, az élet mindennnpi bajaival küzdenek, a megélhetés gondjaival bajlódnak, és szegény másodszor azért, mert mint intézmény va­gyontalan és fülig el van adósodva. A mely községet a kettős szegénységnek ez az átka sújt, ott egészen természetes dolog a stagná­lás, mely napjainkban a hanyatlással egyenlő. A szegény polgárság roskadozik nálunk a köz­terhek súlya alatt; pedig ezek a közterhek nem általában nagyok, hanem csak Ungvárra nézve azok, a hol nincs kereset, a hol nagyon gyarlón fizeti ki magát a munka. A szegény polgárság úgy ruhá­zatban, mint étkezésben és kényelmi csikkekben keveset, és selejteset fogyaszt ; már pedig egy vá­rosnak maga a város polgársága a legfőbb fogyasztó közönsége. A hol e\ a fogyasztó közönség erőtelen, hol e miatt a pénz kevés, ott a közjólétről szó sem lehet; ott a stagnálás a természetes helyzet, főleg, ha a község mint. intézmény is szegény, s az ele­venebb, a pezsgőbb élet kezdeményezésére képtelen. Az utóbbi esetben még jobban szenvedi a vá­rosi polgár nyomorúságát, mert elhagyatottnak is érzi magát s e miatt a kishitűség erősebben befész­keli magát a szivébe. Az el hagyatottság érzete kü­lönösen akkor vészén rajta erőt, ha a mellett, hogy a külső haladásnak, lakóhelye emelkedése tényeivel nem találkozik, megfelelő, a közjót szivén viselő elöljáróságba sem vetheti bizodalmát. — És igy volt s részben még ma is ez a helyzet Ungváron. Ennek a sanyarú állapotnak, ennek a kettős sze­génységnek lehet tulajdonítani; hogy bármerre jár­jon -keljen is az ember széles e hazában, mindenütt a haladást, a közjóiét emelkedését tapasztalja és sehol sem látja azt a inaradiságot, mely Ungvár várost jellemzi. Mennyire más a helyzet ott, a hol a viszo­nyok legalább annyiban kedvezőbbek, hogy csak az egyik tényező szegény; vagy a város mint intéz­mény, vagy pedig a polgárság. Az első eset Szat- máron, a második Munkácson fordul elő ; mindazon­által szemlátomást nő, fejlődik mind a két város. Szatmáron kétszer akkora adót fizet a polgár­ság, mint nálunk ; de fizeti nagyobb panaszok nél­kül, mert birja s mert ezen nagyobb adó nem csu­pán a város életének tengetésére való, hanem a fej lődósre, a haladás közintézményeinek biztosítására is jut belőle. Ott a város nő minden tekintetben, a fogyasztás hatalmas arányokban növekszik; ott az adó befektetés, mely a polgári jólét emelkedésének szempontjából is kifizeti magát Munkácson a városnak mint intézménynek van nagy hatása a polgárság önbizalmának ébrentartá­sára, munkakedv s ezzel a jólét fokozására. E gaz­dag város egymásután létesíti a közintézményeket; a város haladása szembeszökő. Emel teld) fejjel jár ott a szegény polgár is ; mert ha nem is használ hatja e szót az „enyém“, használhatja ezt a má­sikat, a „miénk“. — A hol a város mint intéz­mény gazdag, ott az adó kevésbbó nyűgözi le a polgárt; több erővel és nagyol)!) kedvvel élhet sa­ját egyéni jóléte előmozdításának. A mi Ungvár városunk bizony minden tekin­tetben szegény ; szegény a kibontakozás módjainak kijelölésére, az eszközök kiválasztására hivatott __ '• férfiakban is. Emlékezzünk csak vissza a közelmúltra, mikor polgármestert kerestünk! Ilyen körülmények között nem csoda, ha a kishitűség fészkeli be magát az emberek leikébe; ha a helyzetet sötótebb színben látjuk, mint a mi­lyen az tényleg. A kishitűséget egyébiránt nagyban növelte az a körülmény is, hogy az anyagi hely­zetről senkinek sem volt tiszta képe; nem volt elég a város különben desperatus állapota, az emberek még rémképeket is alkottak maguknak hozzá. Újabban Ungvár város helyzete határozottan javult; minden kétséget kizárólag a kibontakozás utján vagyunk. E javulást három nagyjelentőségű tény iga­zolja, az egyik az, hogy ina már tiszta képünk van a város anyagi állapotáról ; van alapunk, melyre számításainkat építhetjük, melyről jövő cselekvésün­ket irányíthatjuk. A javulás másik ténye, hogy a város ügye ma már nem egy-kát tollasodó ember és klikk ügye, hanem az egész város közönségének ügye. A kö­zönség érdeklődése úgy a tanácsban, mint a bi­zottságokban azon férfiak kezébe adta a vezetés gyeplőjét, a kik önzetlen becsületességgel állanak őrt a közérdekek mellett. Ennek lehet és kell tulajdonítani harmadszor azt az örvendetes tényt, hogy a közjöveüehnek le­hető legintensivebb kihasználása mellett immár a vármegye törvényhatósági bizottsága által is elfoga­dott 1S95. évi költségvetésben 62%-ról 34l/2 °/o-ra szállott alá a községi pótadó. Kétségtelen tehát, hogy a kibontakozás utján vagyunk és ha elég erősek leszünk arra, hogy róla le ne térjünk, pár óv múlva, mikor abban a hely­zetben leszünk, hogy közterheink egy részét a ha­ladás intézményeire fordíthatjuk, szebb napok virrad­nak reánk. Városi közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete folyó hó 9-én rendkívüli gyűlést tartott, melynek lelolyásáról az alábbi tudósítást közöljük : Első sorban a villanyvilágítás ügyében, a lapunk más helyén tüzetesen ismertetett ajánlatokkal toglalko- zott a közgyűlés. Az ajánlatokat, valamint a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslatát, mely szerint úgy a Ganz és Társa, mint az Egger és Társa ezég megbízot­tai szóbeli tárgyalásra hivassanak meg, mielőtt a köz­gyűlés érdemleges tárgyalásba bocsátkoznék, ellogadta a közgyűlés. Ember János szerint az Egger és Társa ezég ajánlala oly sokkal kedvezőbb, mint a Ganz és Társáé, hogy ha egyébként az Egger-czég föltétien megbízha­tósága minden kétségen felül áll, a város érdekében fekvő dolog volna ajánlatának elfogadása. Miután az ügy letol alaposabb tájékozottsága nincs, indítványt nem teszen. Mocsáry Géza tiszti ügyész azt a felvilágosítást adja, hogy a Ganz és Társa ezég a leglényegesebb en­gedményeket a tárgyalás folyamán fogja tenni s további engedmények a szóbeli egyezkedés esetén, az Egger-czég részéröl is kilátásba vannak helyezve ; ugyanazért a pénzügyi és gazdasági bizottság ajánlatának elfogadását javasolja. Erre a közgyűlés a pénzügyi bizottság javas- lalát egyhangúlag elfogadta. A fogyasztási és italadók biztosítása tárgyában tar­tandó tárgyalásra a képviselőtestület Lüley Sándor dr. polgármestert, és Mocsáry Géza tiszti ügyészt küldötte ki. Vitára adott alkalmat a tanácsnak a pénzügyi bi­zottság által elfogadott azon javaslata, hogy az 1896 évtől a város építkezési munkálatainak vezetésére 300 frt liszleletdijjal állandó műszaki közeget alkalmazzon. Rákosi János ellene van a javaslatnak, mert a város nein épit, nem burkol. A ini kis munka akad, ahhoz nem kell állandó mérnök, a képviselőtestületből önként vállalkoznak majd szakértők, a kik a kevés munkát díjtalanul lógják teljesíteni. Tücbler Sándor dr., elvben helyesli az állandó szakértő alkalmazását; csakhogy az alkalmazandó sze­mélyre vonatkozólag nem kívánná már most megkötni a képviselőtestület kezét. Ezen megbízást pályázat u(ján óhajtaná az illető szak-közegnek megadni. Mihalkovich József az állandó szakértő alkalma­zásának szükségét hangsúlyozzamert a városi munká­latok azt szükségessé teszik. Ezen szakértőt, miután ez nem lesz különállás, nem kell pályázat utján meg­választani. Mocsáry Géza szerint nem uj állás betöltéséről, csupán egy állandó jellegű megbízásról van szó. Erre tehát nem pályázat utján, hanem a javaslat szerint kell az illető műszaki közeget megnyerni. Ember János szintén szükségesnek tartja az állan­dó műszaki közeg) alkalmazását. Az elhibázott, megtelelő szakértelem nélkül foganatosított építkezések, melyek, mint a kaszárnyád, százezreket emésztettek meg, a felelős szakértő alkalmazásának szükségességét bizonyít­ják. Ezen okból az önálló tiszti állás szervezését is indokoltnak találná. (Ellenmondások.) Rákosi zárszóval élve, azt válaszolja mindezekre, hogy a városi építkezések vezetését és felülvizsgálatát teljesiti a kir. építészeti hivatal ; más szakértőre tehát nincs szükség. Mocsáry Géza szerint az építészeti hivatal ilyen munkálatok végzésére rá nem szorítható s mert külön­ben is nagyon el lévén foglalva, városi megbízásokat csak késedelmesen teljesíthetne. Reisirmnn Mór felfogása szerint a szóban levő ellenőrzési munkák vezetéséért fizeti a város Klein Andor utmestert. Egy munkáért dupla díjazás nem járhat. Lüley dr. polgármester konkrét adatok felsorolá­sával bizonyítja, hogy a városnak állandóan vannak építkezési munkálatai s hogy az állandó szakértő alkal­mazása nagyon is a város érkekeben fekvő dolog ; mire a közgyűlés az állandó szakértő alkalmazására vonatkozó javaslatot elfogadja. Glück Jakab és társai, fogyasztási adókezelők a szabályszerű biztosítékot letevén, a régi biztosítékukból elzálogosítod 1200 frtos regale-kötvénynak kiváltására és kiadására vonatkozó pénzügyi-bizottsági javaslat név­szerinti szavazással egyhangúlag ellogadtatott. Éhez ké­pest megbízta a közgyűlés a polgármestert, hogy a zá­log kiváltására egy 1200 frtos kölcsön-kötvényt állítson ki. E kötvény a felveendő kölcsönből lesz kifizetve. Erőn Mayernek vállalati összeg czimén 1754 írt­tal tartozik a város, mely összeg fejében a felveendő kölcsön realizálásig az összegből egy általa értékesítendő kölcsön-kötvényt kér. A pénzügyi bizottság javaslatához ; képest a képviselő-testület a kötvény kiadását elhatá­rozta. A kötvény után 1896. jan. 1-ig a kamatot Krön fizeti. Kacsul: Elek adóügyi tanácsnok, Papp Károly és Goics István írnokoknak a képviselőtestület 70—70 Irt segélyt szavazott meg. Majd a közigazgatási bizottság fegyelmi választmá­nyának, Farkas Ferencz városi rendőr-kapitányra vonat­kozó, lapunk egyik előző számában tüzetesen ismerte­tett Ítélete olvastatott fel, gyakori derültségre és közbe­szólásokra adva alkalmat. Az ítéletet a közgyűlés tudo­másul vette. Ezután ugyancsak Farkas Ferencz ügye követke­zeit. Miután >egészsége még nem állt teljesen helyre* (gúnyos nevelés) s mert fegyelmi ügye sincs végleg be­fejezve, újabb 6 beli szabadságot kér. (Felkiáltások: megadjuk ■— örökre !) A polgármester előadja, hogy a kért 6 hétből a tanács hatáskörében megadott 14 na­pol ; e többi négy hét megadására, vagy megtagadá­sára a képviselőtestület illetékes. (Zajos felkiáltások : nem adunk semmit ! pusztuljon ! akasztófát neki !) Nagy nyugtalanság és izgatottság közöli emeli szót Spitzer Sándor dr. Felfogása szerint akár jobbra, akár balra határoz is a képviselőtestület, a közóhajnak ele­get nem tehetünk. (Közbeszólás: nem bizony !) Ila meg­tagadjuk a szabadságot, Farkas elfoglalja hivatalát, mely cselekedete beláthatatlanul sajnos következményeket vonhat maga után*), ha megadjuk, a mostani állapotot hosszabbítjuk meg. A két baj közül válaszszuk a kiseb­bet, adjuk meg a kért szabadságot. Ember János abban a meggyőződésben van, hogy okosabbat nem tehet a képviselő-testület, minthogy a Spitzer dr. indítványát elfogadja. A szabadsági), egyéb­iránt e hó végéig javasolja megadni. Addig eldől a Farkas ügye és pedig olyan alaposan kigyógyul (derült­ség), hogy sohasem teszi be a lábát a kapitányi hivatalba. *) A szónok ill arra czéloz. hogy a polgárság erőszakkal készül Farkast hivatala elfoglalásában meggátolni. (A tudósitó.) (Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom