Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-12 / 19. szám
is kijelölhető volna. Nevezetesen elvül volna felállítandó, hogy minden község közös legelő-alapot teremtsen; azt minden erejével növelje s a szerzésre vonatkozó kedvező alkalmakat soha el ne mulaszsza. A hangoztatott gazdasági érdek mellett fontos culturalis — mely végeredményében gazdasági is — érdek is követeli a közös legelők biztosítását: addig mig megfelelő közös legelők nincsenek, a rendes iskolalátogatást a nép legnagyobb fokú zaklatásával sem lehet teljesen biztosítani. „ T A Gyermekbarát-Egyesület közgyűlése. Az ungvári Gyermekbarát-Egyesület folyó hó 5-én, azaz ma egy hete, tartotta meg évi rendes közgyűlését a vármegye háza nagytermében Tabódy Jenőné elnöklete alatt. A gyűlés első érdemleges tárgyát a pénztár megvizsgálására kiküldött számvizsgáló-bizottság jelentése képezte, melyet a bizottság elnöke, Zoltsák János olvasott lel. — A jelentéshez csatolt kimutatás adataiból megtudjuk, hogy az egyesületnak az 1894. év folyamán 33« írt 34 kr. volt a bevétele, 314 írt 47 kr. a kiadása, pénzmaradványa 23 írt 87 kr. ; alaptőkéje (alapítványi befizetett) dijak : 245 írt. A számvizsgáló-bizottsági jelentés alapján konstatáltatok hogy az eddigi pénztári kezelés, bár annak teljes megbízhatóságához kétség nem fér, alaki tekintetben sok kívánni valót hagy maga után; elhatározta ennél- logva a közgyűlés, hogy ezentúl a számvizsgáló-bizottság javaslata szerint rendezted be a pénztári ügyvitelt. Ugyancsak e tárgygyal kapcsolatban a közgyűlés a felmentvényt a volt pénztárnoknak, Tóth Kálmánnak megadta, neki — Nehrebeczky Györgyné indítványára — az egyesület felvirágzása körül tanúsított önzetlen buzgólkodásáért jegyzőkönyvi elismerést szavazott; valamint Zoltsák Jánosnak is az egyesület anyagi ügyeinek rendes és rendszeres kezelésére irányuló tevékenységéért. Az egyesületi pénztár további vezetésével Kotyó Mártont bizta meg a közgyűlés. Azután elhatároztatott, hogy ezentúl havonkint tartassanak a választmányi ülések. Majd Mazuch Ede olvasta fel itt egész terjedelmében közölt titkári jelentését : >Tisztelt Közgyűlés! A ki városunk társadalmi életén hacsak egy futó pillantással is végig tekint, örömmel tapasztalja, hogy az egyesületi tevékenység városunkban széles hullámokat vet. Városunk mindkét nembeli lakossága szívesen sorakozik a hazafias és emberbaráti eszmék lobogója köré. Lakosságunk meleg érdeklődésének köszöni léteiét az az egyesület is, melynek szerény munkásai mi vagyunk. Ez egyesület, mint neve is mutatja az elhagyatott és szegény sorsú iskolás gyermekek barátjaiból alakult. Hivatása a legszebbek és legmagasztosabbak egyike, melyet a társadalom maga elé tűzhet. Segíteni azokon, kik magukon nem tudnak segíteni, enyhíteni azok anyagi bajait, kik maguktól azokat orvosolni nem tudják, röviden anyagi segítséggel biztosítani a szegény sorsú iskolás gyermekek testi és erkölcsi fejlődését, mindenha a legnemesebb czél marad, melytől a nemesen érző szív soha el nem zárkózhatik. E magasztos czélt szolgáljuk | egyesületünkben már öt év óta; e nemes feladatnak I szenteltük munkásságunkat az elmúlt évben is. Ha végig tekintünk az elmúlt év egyesületi tévé- í kenységén, egy mozgalmakban nem nagyon gazdag évnek képe tárul elénk a »Gyermekbarát-Egyesület» körében. Mindamellett azonban, ha csendesebb mederben is, magas czélunkat mindig szemünk előtt tartottuk s igyekeztünk annak megvalósításán tőlünk telhetőleg munkálkodni. Az elmúlt évben boldog emlékű elnökünk helyébe Tabódy Jenőné úrnő őnga személyében lelkes vezetőt nyert egyesületünk. Tiszttársaink köréből Hollós Sándor jegyzőnk és Tóth Kálmán pénztárosunk, a kik egyesületünk megalakulása óta kiváló tevékenységet fejtettek ki, eltávozásuk folytán megváltak egyesületünktől is. Helyüket a múlt évi közgyűlés uj erőkkel töltötte be. Egyesületi tevékenységünk a múlt évekéhez hasonló keretben mozgott. A tagok gyűjtése mellett főgondunkat képezte a téli időszak beálltával minél több iskolás gyermeknek felruházása. E czélunkat buzgó tagjaink közreműködésével el is értük, a mennyiben 140 külöm- böző iskolákba járó fiú- és leány-gyermeket ruháztunk fel. E pontnál a legnagyobb hálával kell megemlékeznem fáradhatatlan buzgalmu alelnökünknek Wein- Héthársy Mária urnö ő ngának valóban lelkes tevékenységéről, a ki nemcsak átmeneti időben a legnagyobb tapintattal vezette egyesületünket, hanem a vezetése alatt álló leányintézet növendékeinek nemes szivéhez fordulva a ruhagyűjtés és kiosztás körül a leglelkesebb tevékenységet [ejtette ki s ezzel egyesületünket igazi hálára kötelezte maga iránt. Tagjaink száma 247-re emelkedett az elmúlt évben, a kik között harminczegyen alapitó tagjaink sorába tartoznak. Egyesületünk pénztári állása a következő képet tárja föl: alaptőke 245 írt, forgó töke 26 frt 90 kr., mindkettő takarékpénztárban elhelyezve, készpénzben 22 kr. — A választmány az egylet ügyeinek intézése végett két alkalommal ült össze az elmúlt évben. Társadalmunk az elmúlt évben is lelkesen karolta fel ügyünket s különösen helybeli pénzintézeteink nagyobb anyagi áldozattal is támogatni szívesek voltak. Fogadják ezért szegény gyermekeink hálás köszönetét, tizekben voltam bátor egyesületünk múlt évi tevékenységét röviden vázolni. E halvány képből is látható, hogy egyesületünk tőle telhetőleg munkálkodik kitűzött czélja elérésén, s hogy társadalmunk körében lelkes pártolókra talál. Szolgáljon ez mindnyájunknak buzdításul és fokozott tevékenységre serkentsen.» A közgyűlés a jelentést helyesléssel fogadta és tudomásul vette. Egy pár kisebb jelentőségű ügy letárgyalásával azután a gyűlés véget ért. Még1 egy pár szó a villanyvilágítás kérdéséhez. A villanyvilágítás kérdésében írott s az »Ung» f. évi 16. számában czikkemre a t. szerkesztő ur azt a megjegyzést tette, hogy a közönségnek érdekében állana tudni, melyik czég volna az, melyre a világítás kérdésének megoldását rábízhatnék. A kérdésre felelek, midőn kimondom, kogy a Jordán Albert, electro-technikai czég volna az, mely ajánlatát — tudtommal — Ungvár városnak be is nyújtotta. E czég április 21-én kapta meg a concessiót arra, hogy Abazia-Volosca fürdőbe 700 láng erejéig villamos világítást rendezzen be és a munkálatokat már is megkezdte ; tehát gyors cselekvése ellen nem lehet panasz. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy az üzem októberben megkezdődjék, sietnünk kell a tárgyalással, s mivel a város egy árva krajczárral sem járul a mü létesülé- séhez; sőt ellenkezőleg a vállalkozó rendezi be a városi lámpákat és minden lehető előny nyújt: nem állhat semmi sem útjában annak, hogy a város képviselőtestülete ezen minden tekintetben előnyös ajánlatot el ne fogadhassa. Ezen ajánlat előnyös voltának dokumentálására álljanak itt a következő adatok : a város élénkebb utczáin minden 30 méter távolságra lesz egy 16 gyertyafényü izzólámpa, a mellékutczákon, hol a forgalom nem oly élénk, 40—41 méter távolságban lesznek ily lámpák. Az összes lámpák száma a városi képviselőtestület határozata szerint lehet 160 vagy 200 drb 16 gyertya fényű izzóláng és 4 drb 1000 gyertyafényü ivlámpa láng. Hogy a bevezetendő uj világításról a régivel szemben fogalmunk legyen, fölemlítem, hogy a város eddig 120 6 gyertyafényü petroleum lámpával birt. Ezen petroleum lámpák naponta 720 gyertyafényt árasztanak*) 160 villanylámpa és 4 ivlámpa 6560 gyertyafényt áraszt, tehát a jelenlegihez képest 5840 gyertyafénynyel többet. A város fizet egy 6 gyertyafényü lámpáért a jelenlegi vállalkozónak 26.50 krt a mi évente 3200 Irtot tesz ki, a jelenlegi ajánlat szerint fizetne a város egy 16 gyertyafényü lámpáért körülbelül 20 frt átlagot mely összegből, ha a gyertyalángok számát arányitjuk a régihez, egy 6 gyertyafényü izzólámpára évi 402 forint esik ; tehát a villanyfény csak egy hatodába kerül a petróleum- fénynek. Az ügy előre vitel czéljából a következőket vagyok bátor az érdeklődőknek ajánlani: Az Elektra 1895. január 1-én kötelezve volt az üzemet megkezdeni s miután meg nem kezdte, ezen időtől fogva heti 100 frtot kellett volna birságként fizetnie. A képviseletnek jogában állott a szerződés értelmében egy fél, sőt egy egész évi halasztást adni; látván azonban a város képviselőtestülete, hogy az Elektra nem képes kötelezettségének eleget tenni, nem akarván magát hosszú időn lekötni, egy tél évi halasztást adott a társulatnak azon kikötéssel, hogy ha a társulat f. évi julius hó 1-én az üzemet meg nem kezdené, a letett óvadékot elveszti s a szerződés felbontottnak tekintendő. Hogy ez lesz a vég, most már bizonyos; mert az Elektra időközben felszámolt és megszűnt létezni. De ha az építkezést meg is kezdené, mi szintén egészen ki van zárva, a letett óvadék már ma a város tulajdona. A számadás alatt levő Elektra azon kérelemmel járul ma, majdnem a szerződés lejárta előtt, a képviselőtestülethez, hogy a város változtassa meg a szerződés legtöbb pontját. Ingyen telket, adómentességet stb. stb. kér. A város e kérelmeknek azért sem mehet a tárgyalásába, mert egy sokkal előnyösebb és minden garancziát nyújtó czég ajánlata lekszik előtte s a vállalkozó a szerződés aláírása után azonnal hajlandó a telep építését megkezdeni. A ma már nem létező Elektrának kérelmezgetésé- vel különben sem lehet más czélja, mint az, hogy ha a szerződés lényegesen megvál oztatik, sikerüljön neki a vállalatot más társulatnak átadni; mivel azonban az Elektra tervben levő átruházása csakis neki válnék hasznára, fel sem tehető, hogy a város a jelen esetben hajlandó lenne a szerződés másra való átruházásába beleegyezni. Mindezeknél fogva nincs rá semmi ok, hogy a város a most beadott ajánlatot tárgyalás alá ne vegye és esetleg ne fogadja; mert éppen a város érdekében áll a gyors tárgyalás és dülőre-jutás. Az uj ajánlat iránt nincs ok a bizalmatlanságra, mert hiszen a vállalathoz mi semmivel sem járulunk hozzá. Nagyobb biztonság kedvéért mindazonáltal felvehető lesz a szerződésbe ama pont, hogy ha a szerződés jóváhagyásától számított 2 hó múlva a vállalkozó a telep építését meg nem kezdi, letett óvadékát elveszti. A város tehát csak rövid időre köti le magát, a mivel nem vészit semmit. Ha azonban a vállalkozó a telep épitésé- befejezi, 100,000 frtot fektet e vállalatba, a mi mindent esetre elég garanczia. Különösen figyelmébe ajánlom a közönségnek azt a körülményt, hogy a villamos világítás telepét, mely gőzerőre lenne berendezve, direkte e czélia kell építeni, mert külömben sem elegendő viz vagy gőzerővel nem rendelkezünk. Hí tehát akadt egy olyan ajánlattevő, ki ily rövid idő alatt saját költsége és veszélyére létesíti Ungvár városának a villamos világítást, csak sa*) A mikor meggyujtatnak. Szerk. ember volt és mindenkihez tudott alkalmazkodni ; ez utóbbi tulajdonsága különösen előnyére vált. A kadét- izkolában tanárai nagyon megkedvelték és fényes jövőt jósoltak neki. Feleki Erzsivel, egy miniszteri tanácsos lányával, már régóta tartó viszony kötötte össze, mely nem hogy gyengült volna, de folytonosan erősbödött. Erzsit azonban elvitték Szt.-Pöltenbe, hol négy évet töltött, és igy a két szerelő szív ez idő alatt csak üze- i netek utján tudhatott meg egymásról valamit. Károlyt, kikerülvén a kadét-skolábol, egyik vidéki ezredhez helyezték és ott kelle hagynia szüleit. Ott értesült róla, hogy Erzsi, — ki a zárdában az utolsó évet tölti — karácsonyra otthon lesz. Ezért vágyakozott oly nagyon haza ; és a mily leverőleg hatott rá kapitányának előbbi viselkedése, annyira felvidította utóbbi biztatása. Károly belátta, hogy nemcsak kapitánya akaratán fordul meg j a dolog, hanem az őrnagyén és az ezredesén is; három fórumon kell szerencsésen keresztül vinnie ügyét, hogy eredményt érhessen. Úgy látszott, hogy kapitánya elfeledkezett Ígéretéről, mert nem szólt róla egy szót sem, j pedig a karácsony már közel járt; ő maga pedig nem merte előtte még egyszer felhozni. Azért cselhez folyamodott. A tisztikar nagy bált rendezett. Károly is megjelent, mert azt gondolta, hogy vidám társalgás közben ráczélozlmt kapitánya előtt a feledésbe ment szabadságra. De hirtelen sokkal jobb eszméje támadt. Felhagyott a jókedvvel, szomorú arczot vágott és odasompolygott kapitánya nejének közelébe. Ez észrevette a szomorú fiút és kérdi tőle: — Hát magát mi leite, hogy oly rósz kedvben van ? — Nagy bajban vagyok. — Ugyan mi nagy baja lehet magának ? Higyje el, szívesen segítenék magán, ha módomban állana, jegyzé j meg tréfásan a kapitányné. — Szabadságot kértem karácsonyra és nem akarják megadni, felelt busán a kadét. — Ki nem adja meg? — Kedves férje, a kapitány ur. — Na majd beszélek én vele. A kadét eltánczolt egy tourt a kapitánynéval. Később odamegy az őrnagynéhoz. Kérdezősködé- seire ennek is elmondja baját; ez is megsajnálja és kérdi : — Hát kitől függ szabadsága ? — Egyedül kedves férjétől, az őrnagy úrtól. — Igen? Akkor beszélek férjemmel érdekében. — Az őrnagynéval eltánczolt két lourl. — Meglátta az ezredes leányát is a mulatók között. Közelébe ment és szomorúan köszöntötte; ennek is feltűnt a különben vig fiú nyomott kedélyállapota és megszölitotta. Megint elmondta keserveit és a leányka meghatottan kérdezte : — Hát kitől függ az engedély megadása? — Egyedül a kedves papától, az ezredes úrtól, feleit a kadét. — Majd szólok a papának, ő bizonyára megengedi. — Szabad kérnem a második négyest ? Hálából az ezredes leányát is ugyancsak tnegtánczoltatta. — Másnap reggel magához szólítja a kapitány Kovács Károlyt: — Kadét hozzám 1 Meggondoltam a dolgot és ajánlani fogom az őrnagy urnák a szabadságolásra. Megjelent az őrnagy előtt is rapporton, ki mikor kérelmét előadta, igy szólt : — Kissé különösnek látszik előttem, de hát jó Önnek részemről megadom a szabadságot; meglátjuk, mit mond majd hozzá az ezredes ur. Eljutott az ezredes ebbe is kérelmével, ez pedig igy szólt hozzá : — Ugyan elvemmel ellenkezik, hogy fiatal kadé toknak szabadságot adjak, de Önnek kivételképen megadom. így jutott a kadét haza szabadságra, pogy mit végeztek otthon, az az ő titka volt, elég az hozzá, hogy visszatérve ezredéhez, alig maradt ideje a bucsuzásra, mert alig pár napra áthelyezték egy fővárosi ezredhez. Kapitánya érzékenyen vett tőle búcsút, és megigértette vele, hogy időnkint értesíteni fogja helyzetéről. Egyideig jött is egy nehány levél, de később abbamaradt. * * * * A hadgyakorlatok végső napján az a hr terjedi el, hogy a tiszthelyettes nagy bravúrt vitt véghez: egy szakaszszal kikergetett egy faluból éjnek idején két század lovasságot, mi által saját csapatainak előnyomulását annyira elősegítette, hogy az ellenség felett döntő diadalt arattak. A tiszthelyettes nevét nem tudták meg. A gyakorlatok lezajlása után pár hétre a fővárosi lapok a következő hirt közölték: »Kovács Károly tiszt- helyettes a hadgyakorlatok alkalmával tanúsított vitéz magaviseletéért soronkivül hadnagygyá lett előléptetve.» Hingler kapitány éppen a postára akart küldeni egy Kovács Károly hadnagynak czimzett gratuláló levelet, midőn szintén egy levelet kapott, melyben csak ennyi volt: Feleki Erzsiké és Kovács Károly jegyesek. Felbontotta a saját levelét és beleírta a második gratulácziót is. Popovics Szilárd.
