Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-04-21 / 16. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM Ungvár, vasárnap, 1895. április 21. 16. SZÁM SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e’. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEI: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendő k.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ügyvédeink mozgalma. Lapunk legközelebbi számában adtunk hirt ügyvédeink mozgalmáról, mely azt czólozza, hogy az a szellemi és erkölcsi erő, melyet e tekintélyes testület képvisel, magának a karnak és a helyi közéletnek javára érvényesüljön. Örömmel adtunk hírt a mozgalomról, de még nagyobb örömünkre szolgálna, ha a kezdetnek méltó folytatása volna ; ha a feléledt testületi szellem olyan tényekben jutna kifejezésre, a melyek gyakran színtelen közéletünkbe elevenséget, pezsgést hoznának be. Nem vádoljuk mi azokat, a kik a vármegyei köztevékenysógnek ez idő szerint elöljáró munkásai; hiszen ha ezt tennők, részben magunk alatt vág-- nók a fát. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy a köztevékenységben az értelmiségnek legfüggetlenebb elemei, az ügyvédek, állásukhoz és képzettségükhöz méltó helyet foglaljanak el. A mostani vezetőknek, a tisztviselőknek, hivatalnokoknak felfogása a dolog természeténél fogva sem lehet mentes bizonyos mértékű egyoldalúságtól; a független társadalmi osztályoknak, különösen pedig annak, melyet hivatása is köztevékeuysógre atal, a feladata, hogy az érem másik oldalát is felmutassa ; a jó ügyek diadalát a bennük rejlő igazság nagyobb fokú ki- domborítása által biztosítsa. Azt hiszszük, hogy a tisztviselők, hivatalnokok köztevékenységét gáncs alig érheti; ám ez a körülmény éppen nem teszi feleslegessé a független társadalmi elemek akezióját. A vármegye, a város közérdeke gyakran megköveteli, hogy egy és más ügy erőteljesebben jusson kifejezésre, mint a hogyan az állásánál lógva is teljes pártatlanságra, sokszor tartózkodásra utalt tisztviselő vagy hivatalnok kifejezésre juttathatja. Ilyen esetekben mindig készen kell államok a független társadalom vezetésre leghivatottabb elemeinek, az ügyvédeknek; szerepet kell hogy juttasson nekik hivatásuk és függetlenségük oda képesítheti őket, hogy e hivatásukat legbensőbb meggyőződésük szerint töltsék be. Az ügyvédek szabad elhatározásában és cselekvésében csak két hatalom korlátozhatja: a törvény és saját lelkiismeretének hatalma. Minél inkább e két hatalom alá rendeli az ügyvéd minden cselekedetét, egész egyéniségét, súlya annál jobban növekszik s megélhetésének feltételei is annál kedvezőbben alakulnak. Nincsen olyan társadalom e kerek földön, mely a törvény és lelkiismeret hatalma alatt működő ember tetteit anyagilag is ne jutalmazná. A függetlenség az ügyvédnél tisztes és elegendő kenyér. Van még egy hatalom, mely az ügyvéd szabad elhatározását korlátozza : a közönség, az úgy nevezett közvélemény ez, melylyel az ügyvéd csak a legritkább esetekben húzhat ujjat. De nem is szükséges, hogy ujjat húzzon ; mert e hatalom nem önálló hatalom, hanem a másik kettő érvényesülésének eredménye. A közvélemény rendesen a független elemek nyomán halad és csak akkor téved más tévútra, ha nincs utjának kijelölésére független ember, vagy ha nem tanusit az illető elég erőt és határozottságot ; a közhangulatnak, semmi sem imponál jobban, mint az erő. S hol van núgyobb erő, mint az, a melyet a törvény és lelkiisnlefet tfctalma biztosít a neki hódoló egyénnek ? Az ügyvéd, ha akarja, nem szolgája, de ura a közhangulatnak; hiszen senkinek sincs annyira módjában a közhagulat képződésére elhatározó befolyást gyakorolni, mint éppen neki. így gondolkozván az ügyvédi hivatás és állás természete felől, önként érthető, hogy örömmel értesültünk április 9-ón tartott értekezletükről és természetesnek tartja bárki is, hogy várakozással nézünk a megindult mozgalom fejlődése elé. A kezdet ígéretekben nem szűkölködik. Az értekezlet kicsinyesen indult, mikor egy jelentéktelen s hozzá nem tartozó ügygyei, az ungvári járásbíróság kezelő személyzetének ügyével foglalkozott; de a törvényszék ügyének felszinrehozatalával, különösen pedig a Fér derber indítványának elfogadásává elhagyta a sekély és szűk medret. Mi lesz az eredmény; megvalósulnak-e a mozgalomhoz fűződő remények ? Erre a kérdésre első sorban a vezetők buzgalma és kitartása van hivatva feleletet adni. Városunk villamos világítása. Nehány hét múlva az Elektra társulattal a villanyvilágításra kötött szerződés értelmében a határidő lejár s város a vállalat biztosítására letett 10,000 koronához jut. A dolog ide fejlődése már novemberben való- j szinü volt; mert az Elektra a novemberben tartott közgyűlésén kimondta a felszámolást, a gyár üzemét be- j szüntette s megszűnt létezni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a társulat szerződésbeli kötelezettségeinek eleget nem fog tenni. A villany-világítás szükségét érzi nem csak a város, de annak minden egyes polgára, követeli ezt a személy és közbiztonság mellett, különösen az ipar érdeke, melynek rendkívül előnyöket fog nyújtani. Nekünk várni s az ügyet késleltetni azért nem lehet, mert ha a tárgyalások csak julius vagy augusztusban veszik kezdetüket, már ez évben építkezni nem lehet, a dolog tehát egy teljes évvel lesz hátra-vetve. A villany-világítással foglalkozó czégek semmiféle érdekeltséget nem mutatnak ; de sőt bele sem mennek | oly városi központi telepek építésébe, hol azt a vállal- { kozó czég saját koczkázatával építi és rendezi be, mert az utolsó évben az ország több városában állítottak lel központi telepeket s azok jövedelmezősége az első évben nem sikerült; miután az első évben kevesen mutatnak hajlandóságot a berendezésre. A czégek azon terve, hogy a telepen túl adjanak, nem sikerült s igy most már ily telepek felépítésébe bele menni nem hajlandók. Mondani is lelesleges tehát, hogy ha arra bizakodunk, hogy vagy a város, vagy valamely czég egészen a saját költségén állítsa tel a telepet, úgy Ungváron soha sem lesz villanyvilágitás.Tudomásunkra jutott azonban jegy hírneves elsőrangú czég, mely kizárólag városi villanyvilágítás! telepek berendezésével foglalkozik. E czég a városra minden tekintetben oly előnyös ajánlatot tesz, hogy Ungvár város képviselőtestületének meg kell ragadnia az alkalmat ezen ajánlat elfogadására, mely esetben a | villany-világítás még ez évben meg lenne városunkban | s az ezredéves ünnepen legalább e téren mutatnánk I haladást. Tánezmulatságok Ungvári 200 évvel ezelőtt és ma. — Az »Ung« eredeti tárczája, — Szertefoszlott az ősi Unghvár régi fénye, régi gazdagsága mint egy napóleoni hadsereg, melyet széjjelszórtak az apró csatározások és az ellenséges elemek titáni ereje a nagy orosz síkságon. Eltűntek, porladoznak az ezredéves bástyák, melyek hajdanta párduczos Árpád diadalmasan száguldozó leventéit látták a Tisza télé elrobogni; elenyészett a régi dicsőség, elhalványult a csillogó lény, kihaltak a pompakedvelő dúsgazdag ősök, s a szerény utódok inkább elbúsultsággal, mint önérzetes büszkeséggel tekintenek vissza a dicsőséges időkre, a mikor Unghvár volt egyik legelső városa a tejedelméül Rákóczyt valló hős Magyarországnak. A magyar szabadságharczok legkimagaslóbb alakja, Békési gróf Berchényi Miklós volt Ungh ura, kinek nevét ma is sóhajtva zengi vissza a századokon kérész tül el nem némult dal: »Hejh Rákóczy, Bercsényi, vitéz magyarok vezéri, nemzetünk hírszerzői, fényes csillagi !« De hogy is ne zengené! A mi diadalt a kurucz fegyverek aratttak, a mi előnyt a dicső szabadságharcz kivívni tudott, az mind az ő nevéhez is fűződik. Nagy volt mint hadvezér, hires mint szónok, felülmúlhatatlan mint diplomata s mint ember maga vöt a sziporkázó szellem. Örökké vidám kedélye nem tudta sokáig tűrni az ünnepélyes vagy komor egyhangúságot s országos gondjaitól megszabadulva, kereste a vidám társaságot, melynek vigságát ő maga nem hagyta egy perczig sem szünetelni. Mint Magyarország egyik leggazdagabb löura s a fejedelem után a legelső ember, állandóan valóságos udvart tartott maga körül fejedelmileg berendezett ungvári várában, honnan sohasem fogyott ki a vendég, sohasem a százféle szórakoztató mulatság. Egymást érték Ungváron a nagy költséggel rendezett vadászatok medvére, farkasra, vadkanra, szarvasra, őzre, nyestre, fajdra, vidrára, hiuzra, melyek, még akkor bőviben voltak az unghi rengetegekben. Egy-egy ilyen vadászat napokig eltartott s a vadászatok után nemcsak a vendégek mulattak, de a hajtők is dús lakomát rendeztek a pazar vendégszerető tőur jóvoltából. Sohasem szakadt vége a várkastélyban a tényes vendégségnek, melyeken a házigazda szolgálatában, nemes aprodok, nyalka csatlósok, czilra inasok, szakácsok, lovászok, vadászok, kocsisok, fullajtárok s egy sereg más udvari szolga állott a nemes vendégek rendelkezésére. Már 1692-ben a mikor a 24 négyszög mérttöldnyi unghi uradalmat átvette, augusztus 20-án »Ungh örökös főispánjává«- való beigtatásakor fényes ünnepélyt rendezett, melyen a nemesek a vár »ebédlő palotájában« mulattak, s a népnek künn a kertben sütöttek ökröket, s vertek csapra nagy boros hordókat; de ez semmiben sem múlta felül azokat a hires bálokat, melyeket későbben rendezett a szép, fiatal deli four, ki rendesen aranyos, ezüstös, drága díszruhákban, bársonyban selyemben, nyusztprétnes köntösökben, párduczbőrösen, kócsagos kalpagokkal járt, hat lovas hintókat, — czaf- rangos délczeg paripákat, ' kopótalkákat, udvari vadászokat, peczéreket tartott, s pacájában minden drágaságot, élvezetet, szórakozást nyújtó ddgot összehalmozott, a mivel úri vendégeit csak mulattatni leketett. Mint a zenének nagy kedvelője, énekeseket és zenészeket is tartott udvarában. Unokaöcscse Forgáoh Simon írja róla: »Bercsényi bátyám is szereti, ha muzsikusai a tehénhus nóta mellett el tudják vonni, a »Rajta kurucz« tánczot.« Az állandó zenekar 8 ügyes zenészből állott, a kiket Cedron Imre képzett karmester vezetett, a kit Bercsényi később Rákóczi kérelmére a fejedelemnek engedett át. A vonó hangszerek mellett e zenekarban két hauboix-ista és egy czimbalmos is. Egyike a legfényesebb tánczmulatságoknak 1709-ben volt Ungváron, midőn a lengyel korona maréchal her- czeg Sienawsky neje szül. Lubomirska herczegnő á farsangot az iránta testvéri vonzalommal viseltetett fejedelem munkácsi várában töltötte, s Rákóczyval és nejével Munkácsról Ungvárra rándult látogatóba, s velük együtt a mágnások és főnemesség nagy sokasága pár- ducz és medvebőrös szánkók hosszú során, pompás nemesi testőrséggel és udvari seregekkel. El nem képzelhető az a tény és pompa, melyet a különben is pompakedvelő four fejedelmi vendégeinek tiszteletére kilej tett. A nagy ebédlő palotából a várban (ma a semina- rium nagy dormitóriuma) eltűnt az a roppant nagyságú virágos keleti szőnyeg, mely annak padozatát rendesen bevonta, csak a művészi kivitelű drága festmények, küztük harrninczhat régi magyar vezér és király nagyszabású álló képe, a falakat állandóan beborító selyem kárpitok, az ajtókat díszítő tafota-selyem és finom angol szövetű tüggönyök, a drága faragványokkal díszített falbatétek, aranyozott csillárok maradtak ott, s a szomszéd termekben a kristályos pohárszékek a tükörsima márványból; ében és pallizander fából készült aranyozott lábú asztalok, nehéz bársony és más drága kelméjü dús aranyhímzésű takarókkal. Hasonló fénynyel és elegancziával zöld és piros török lobogókkal volt díszítve a »Virágos kert« és egy - nagy »lombsátor«. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
