Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-04-14 / 15. szám
A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek az élelmiszerek és tengerinek kedvezményes szállítása tárgyában kiadott rendeletét s az «államvasutak igazgatóságának értesítését, hogy az ínséges területre szállítandó élelmiszerekre a díjkedvezmény fog alkalmaztatni, a bizottság tudomásul vette s az alispánt a szükséges igazolványok kiállításával megbízta. Laky József ungvári ev. ref. tanítónak az ungvári ev. ref. egyház ellen egyházbiróságilag megállapított 187 frt 50 kr. követelés behajtása czéljából kérelmezett közigazgatási segély megadása tárgyában a bizottság az alispánnak m. évi október 6-án 7175. sz. a. hozott azon végzését, a mely szerint a polgármester utasittatott, hogy Laky József tanító javára az egyház- kerület kögyülése által megítélt 187 frt 50 kr. követe lést az ungvári ref. egyháztól hajtsa be, feloldotta s i a hatósági segélyre irányuló kérelmet elutasította ; mert az iratokból ki nem tűnt az, hogy a követelés oly természetű lenne, a melyre a magyarországi ev. ref. egyház törvénykönyvének 5-ik §-ában foglalt rendelkezések alkalmazhatók lennének ; sőt inkább arról győződött meg a közig, bizottság, hogy Laky József követelése nem képez dijleveli járandóságot Kis- és N.-Geőcz községek elöljáróinak oda irányuló kérelmét, melyben a hosszumezői erdőn átvezető ut kiépítésének kötelezettsége alól magukat arra az esetre, ha az nem akkor foganatosíttatnék, midőn már községi ütjük a Latorczáig kiépítve lesz, felmentetni kérik, miután az alispáni határozatnak azon rendelkezése, hogy az ut kiépítése csak az említett közút kiépítése után válik kötelezővé, a 185. sz. határozattal érintetlenül hagyatott — a közig, bizottság irattárba tétetni rendeltetett. A dobóruszkai körjegyzőség területéhez tartozó községek közmunkaváltsagainak megállapítása tárgyában hozott képviselőtestületi határozatait a bizottság megváltoztatta s az igás napszám váltság árát 2 frtban állapította meg s utasította a községeket, hogy a kézi napszám váltságárait is pótlólag állapítsák meg. Minthogy pedig a bemutatott jegyzőkönyvek nem a vonatkozó szabályrendelet rendelkezései értelmében és nem képviselőtestületi közgyűlésből kifolyólag szerkesztvén illetéktelen intézkedéseket tartalmaznak s általában a legnagyobb felületesség és pongyolasággal vannak szerkesztve, a bizottság utasította a kaposi járás főszolgabiráját, hogy Kubovics Gáspár körjegyzőt gondosabb és lelkiismeretesebb munkásságra figyelmeztesse. Az útadó tárgyában benyújtott felszólamlások, valamint a pénzügyigazgató és államépitészeti hivatal főnökének előadmányai tárgyaltatván le, az ülés véget ért. A szeszmonopoliumról. — Bamberger Béla dr. egy előadásának kivonata — A múlt év október havában a magyar s pár nappal később az osztr. pénzügyminiszter odanyilatkozott, hogy a szeszadó reformját monopólium alakjában kívánja megvalósítani. E nyilatkozatok a közvetlenül érdekteleneknél nagyfokú nyugtalanságot keltettek és szélesebb körökben is meglepetést szültek. Miután monopolok rendszerint állampénzügyi zavarok megszüntetésére hozatnak be, érthetetlennek tartják a két államban uralkodó kedvező pénzügyi helyzet mellett monopoltero napirendre kerülését. Azonban helytelen volna e tervet pusztán ebből a szempontból elbírálni, mert itten nemcsak államfinanczialis rendszabályról, hanem olyan módozatról is van szó, mely az ipari, mezőgazdasági s egészségügyi érdekeknek az állam financzialis érdekkel utánra adtak randevút. Ásított, amellett reánk nézett kicsinylőleg, gúnyosan mosolyogva szótlanságunkon. Látja ilyenek vagyunk mi tiszturak. De akit aztán egyszer megszeretünk, igazán, azért készek vagyunk síkra szállni bárkivel szemben is. Legyen maga az enyém. Egyetlen szó, «még egy tekintet sem fogja sérteni soha — fogadom. S talán még jó útra is téríthet. Leszek engedelmes hű kutyája. Oktasson, tanítson, hive maradok. Hiszen imádom, s meghalok nélküle . . . ügy szaval, mint egy jó színész. Az asszony is talán inkább a hangját hallja, mint szavát. Egészen megbűvölte ez az ember. És szép, igézőén, bűvölőn szép. Fölhajtja fátyolát, hogy tisztábban láthassa. Most egészen szemben van vele. Már felelni akar, mikor kis lánya beszédét hallja. A bábujához beszél: 'Szeresd a papát, a jó édes papát. «■ Nem lehet. Őrültség. Nekünk válni kell. Akarom. Nekem kötelességeim vannak, férjem, gyermekem. Ön jó lesz és kerül engem. Talán nekem is lesz hozzá erőm. S ha valamikor rólam is előtörőül a szó közöttük, ugye védeni fog? Megmondja, hogy becsületes asz- szony vagyok. Hangjából kiérzeti a visszafojtott sirás. Könytelt barna szemei kérőn tapadnak a tiszt arczához. Az meg csak nézte őt néhány pillanatig szótlanul, megilletődötten. Az asszonyt készült elhagyni ereje a rászegzett tekintet súlya alatt. Kezei fáradtan hullottak ölébe. ’ Akkor elébe lépett a tiszt, katonásan tisztelgett s meghajtá magát: — Elmegyek, asszonyom. Ha előbb látom önt amint beszél, nem mondok annyi ostobaságot összevissza. Ha véletlenül hallom, amint beszélget valakivel s én nézhettem volna messziről, soha sem közelitek hozzá. Ön nagyon hasonlít az én elhalt Heléna nővéremhez, igy beszélve látva önt. Azt én nagyon szerettem. Az egyetlent talán életemben igazán. Anyámnál is jobban. És most biztos lehet felőle, ha egyetlen szóval való együttes kielégítését teszi lehetővé. A külföldi államoknak példája mutatja, hogy a szeszkérdésnek állammonopol utján való megoldása ezen szélesebb alapból indul ki. A német és franczia monopoltervek fontosabbak ránk nézve, mert a két államban a viszonyok sokban hasonlítanak a mi viszonyainkkoz. A mostani szeszadó rendszerében hátrányosnak bizonyult a szeszadó és a szeszitalmérési adó közt a kapocs hiánya. E két adónak egyesítése ugyan már magában véve nagy haladást jelentene, azonban nem volna tökéletes reform, mert csak a mostani szeszkontingens tetemes leszállítása mellett könynyitene a szeszipar helyzetén. Azon kívül nem volna még kielégítve az egészségügyi érdek sem; ha pedig finomitási kényszer mondatnék ki, az vagy keresztülvihetetlennek bizonyulna, vagy a nyers szeszfőzőket a magáníinomitók önkényének szolgáltatná ki. Ellenben egy állammono- polium, mely a belföldi fogyasztásra szánt nyers szesz beváltására és finomítására szorítkozik, az összes érdekeket legjobban elégíthetné ki. Egyszerűsítené, ruganyosabbá tenné az adókezelést, a nyers szesz beváltásával biztosítaná az ö-szes szeszipar jövőjét s a fino- mitási művelettel egészséges italt juttatna a fogyasztó közönségnek. A monopol berendezésének vannak ugyan akadályai, de ezek nem leküzdhetetlenek. A lisztes anyagokból nyert nyers szesz beváltása nem volna túlságos nehéz, mert az eddigi fogyasztási adó alá eső 474 üzemen kívül összesen csak 25 üzem esik eddigi termelési adó alá. Nehezebb már a gyümölcspálinkafőzés szabályozása ; ezen főzés a monopolon kívül állana, ennek meg az adómentes pálinkafőzésnek szigorúbb ellenőrzése illetve korlátozása, azonban szükséges lesz, hogy a monopol pénzügyi sikere veszélyeztetve ne legyen. A nagy üzemek, melyek a mostani szesztermelés 9/io részét végzik, a monopol elfogadásával anyagi áldozatot nem hoznak, sőt még tán elvit sem, mert >iparszabadságuk' a mostani kontingentálási rendszernél sem volt már meg. A piaczi ár helyett biztos beváltási árt fognak kapni, mely az előállítási költségeket fedezi és nyereséget ad. A mezőgazdasági üzemeknél különös előny lesz az, hogy biztosabb bevételekkel számolhatnak és hogy az eddigi adókedvezmények helyett magasabb beváltási árban részesülhetnek. Ilyen viszonyok közt a gyárak különös kártalanításáról üzletkorlátozás czimén szó sem lehet. A beváltási ár megállapításának nehézségeit egy maximalis és egy minimális ár szabásával lehet leküzdeni. A dohánybeváltás példája mutatja, hogy az lehetséges, pedig a dohánylevélfajták változatosabbak mint a szeszlajták. Kisebbek már a nehézségek a finomításnál és raktározásnál, sőt e két mivelet egyrészt uj gyári intézetek alapítását másrészt a szeszkereskedés helyesebb szabályozását fogja előmozdítani és igy köz- gazdasági haszonnal fog járni. A monopolnak legnagyobb árnyoldala, hogy sok "embert foszt meg szokott foglalkozásától és keresetétől, azonban a monopolnak nálunk tervezett formája mellett a mi concrét viszonyainknál a körülmények e tekintetben meglehetősen kedvezők. Szesznagykereskedés mint önálló kereseti ág, nálunk egyáltalán jelentéktelen, pedig ez érintetnék elsősorban. A regale bérlők osztálya szenvedni fog, de az nem a monopolnak, hanem bármiféle szeszadó reformnak következménye, mert a szeszitalmérési adónak mostani értékesítési módja csak mint átmeneti módozat volt tűrhető. Ezek volnának a szeszmonopolium alapvonásai. Sok függ a részletektől, de ennek daczára egy monopólium, mely az ecsetelt körben mozogna, nem látszanék aggodalmasnak. Az oly monopoljavaslatot tehát, mely az előbb említett érdekeket együttesen kielégíti és ápolja, bátran fogadhatánk el s a mellett nyugalommal tűrhetjük azon vádat, hogy az iparszabadság elvének megsértésével az áilamsocialismus útjait egyengetjük. Az egész pászka. Bábó egy töpörödött öreg tót asszony, a kinek orczáján és, homlokán nem hetvenhét, de százhetven a ránczok száma. A látása, hallása meggyengült, fogai kihullottak, az oldalába nyilai, a fél lába köszvényes, kezei reszketnek. Szóval, egy olyan százesztendős vén asszony, a ki minden tekintetben megérett a — pensióra. Sajnos, még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az ilyen magukkal is jótehetetlen öregek utolsó napjainak nyugalmat, békét biztosítsunk, őket a megélhetés gondjai alól felmentsük Ha tehát az öreg Kaszás szép szerével meg nem könyörül rajtuk, kénytelenek vagy a maguk emberségéből élni, vagy pedig eldobni maguktól az élet terhével együtt magát az életet is. Babó Istenben hivő buzgó lélek, a ki ilyen szörnyű gondolatokkal sohasem foglalkozik. Imádkozik és dolgozik; a maga módja szerint. A mióta reszkető keze, köszvényes lába felmondta a szolgálatot; a mióta nem tud varrni, mosni, súrolni, uj foglalkozást keresett: a szegények szegényévé lett. Pár esztendő óta ez az ő hivatala és megél belőle egyik husvéttól a másikig. S ezzel ő meg van elégedve. Ámbár tagadja. De hát e tekintetben nem ő beszét, hanem a — pászka. Babó nem koldul; ellenkezőleg mindig ő viszen egyetmást a szegény embereknek, a kiktől él. A nyár elején elzarándokol köszvényes lábaival a cseresznyetermő községekbe, honnan vagy Isten nevében, vagy pár krajczárért kap egyik-másik szomjas komámasszony- tól egy kosárka cseresznyét. Ezzel a kincsesei aztán besiet a városba. Sorra járja az ő szegény házait s az angyalkáknak (nálam bizony valóságos „ördögöcskék“) | kioszt öt-hat szemet az isteni csemegéből. Pénzért j nem adná a világért sem: oh, ő is volt gyermek (bizony nehéz elhinni; ha az ember végig néz rajta) ; tudja, milyen jól esik az ilyen kis ajándék. Az „angyalkák“ nem nagyon Anyások, szívesen veszik az ajándékokat; a mamákat meg meghatja ez a gyöngéd figyelem. Bábó ott ebédel, egy kis ócska ruhát, élelemnemüt kap. Egyik háznál ezt, másiknál amazt, sőt itt-ott bucsuzás alkalmával egy-egy 10 krost is a kezébe nyomnak, melyet a keblében hordott vászonzacskóban helyez biztonságba. Ha a cseresznye fogy, jön a veres szilva, meg a többi Isten áldása; végül a hideg őszön a szotyósodni kezdő vadkörte, a pompás vaczkor. Az én „angyalkáim“ ezt szeretik legjobban. Ha ilyenkor jön hozzánk Babó, jóelőre leül, nehogy az angyalkák a vaczkorért lerántsák gyenge lábáról. Hozzánk hozza az ősz legutolsó gyümölcsét, ezért aztán pár esztendő óta tőlünk kapja a tavasz legelső gyümölcsét a —- húsvéti pászkát. Most három éve‘kapta az elsőt. Nem egy pászka- darabot, hanem egy egész kis pászkát, melyet ő mint egy katholikus család megszenteltetett. A következő esztendőben nagyon rósz idők jártak szegény Bábóra. A hányszor nálunk megfordult (egy párszor egészen üres kézzel) mindig panaszkodott. Terhesnek találta az életet; sírva panaszolta: hány erőteljes fiatalember hal meg s csak ő rajta nem tud megkönyörülni a jó Isten. Most egy esztendeje szombaton eljött a pászká- jáért. Nem panaszkodott; vidám és megelégedett .volt. meri önt valaki bántalmazni, megbánja az az ember. Fogadom. Katonai becsületszavamra. . . . Elment. Akkor nyár volt még, szerelmet, érzelmet érlelő, forró napsugaras nyár. Most tél van, rideg, komor, hideg. Fázik az asszony nagyon. 'Elmegyek, ha belehalok is.«- Azóta is hallja szüntelen, s nem találja föl nyugalmát sehol. Van ereje kerülni őt, de élet nincs. Hervad napról-napra. Nem jutnak eszébe, csak hízelgő szavai, bűnében nem hisz. Azt a szép, leányos, fürtös fejét látja mindenütt, s összerezzen, ha férje aggódó jóságos arczczal hajol feléje. Azt a dallamos lágy hangot kívánja hallani és kedvetlenül felel urának kérdésére: mi baja? — Semmi, éppen semmi. Csak hngyjon kérem magamra. Egyedül legjobban szeretek. Fázom. S öszszébb vonja kendőjét vállain. Fázik. Az otthon barátságos melegét nem érzi, kedvetlenül tépdesi kendőjének bojtjait. Nap-nap után igy él. Ma legalább keveset zavarták. Férje elfoglalva látszik, s ennek örül. Vagy mit. feleljen uutalan kérdésére. H >gy nem szereti ? Nem bírja s nem fogja soha ? ! Hasztalan is próbálni: manapság nem történnek csodák ... Ajtócsapkodások riasztják fel, kis leánykája fut be hozzá. Valaki tartóztatja kívülről, de a gyermek nem engedelmeskedik. — Mamához akarok menni. Jön mindjárt a Jézuska. Aki jó gyerek és szépen imádkozik, mindem kap amit kér. Imádkozol mama te is ? Mindent kap amit kér? Feledést, nyugalmat? — Imádkpzom igen, oh igen! Éles csengetyühang sivit végig a szobábon. Még azt együtt mondják »de szabadíts meg a gonosztól' — haqem a következő pillanatban a mama egyedül van már. Újra betér a kis lány — no gyere már hamar, itt a karácsony. Sok száz apró gyertya világítja a hatalmas fát mit az apa szorgoskodó keze díszített. Örömkiáltás tölti be a szobát, a gyermek alig győz bámulni. Az apa meg nejét nézi, ezt a szép, szenvedő, örökké bánatos aszszonyt, kinek egy mosolyáért nem venné cserébe e nagy ! világ összes kincsét. Tekintetük találkozik. A férj szeme k rdezi: örülsz-e neki hát te is egy kicsikét? S az asszony megérti a néma kérdést. Feléje indul, s odaborul férje tárt karjaiba. Hozzásimul szorosan, beszél a szeme, halkan susog az ajaka is: — Boldog vagyok. Szeretlek. Szép itt minden s Te jó vagy nagyon. Vállairól lecsúszik kendője, mosolyogva utasítja el férje segédkezését. Köszönöm, nem fázom, igazán nem. Olyan jó itten . . . * Az »Alice' szálloda éttermében, vígan vacsorázik egy jókedvű társaság. Csupa katonatiszt. Élez, élezet követ, nevetnek kaczagnak jóízűen. Egyszer csak egy szőkebajszu kis hadnagy kiált az asztal túlsó végén ülő társáshoz. — Igaz, mi van a te nyári ideáloddal ? Elfeledted már ? Vagy még mindig tart az ismeretség ? Már rég láttam őt. Nos? — - Eh, hagyj nekem békét, beszélj másról. — Nini a Fredy haragszik. Csak nem utasítottak vissza? — De igen, — akarja mondani, hogy beváltsa Ígéretét. Feltűnt előtte a szép arcz könyörgő tekintete, s mintha hallaná is hangját, mintha látná előtte elhalt nővérét. Egy pillanatig tart az egész. A másik perezben csak pajtásai gúnyos, kérdő tekintetét látja. Felejtve van már minden. Szemtelenül hunyorít szemével, köhint is melléje, bemosolyog poharába s úgy felel. — De ilyen kérdést. Azt rég tudhatnád, hogy mink tiszturak ilyen eseteknél — diszkrétek szoktunk lenni. Összecsendülnek a poharak, é'jenzésbe tör ki az egész társaság: a szép asszony egészségére. Azalatt meg a nagy karácsonyfának árnyékában egy bohó asszonyka sírva, kaczagva gyónik férjének, aki tulboldogan simogatja felesége szép fehér kezeit s meg- hatottan csókolja reá a föloldozást. GaárMariska.
