Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-13 / 2. szám
perlekedő felek vagy a büntetésre Ítéltek terhére általuk megtérítendő díjtételek mellett, minden járásbíróság területén megfelelő számban államilag fizetett s alkalmazott és a járásbíróságnak közvetlenül alárendelt egyének által. • Ezek előterjesztése után azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulunk Nagyméltóságodhoz, - hogy kegyes figyelmére méltatva az általunk előadottakat, a kézbesítőkről szóló 1875-ik évi X. t ezikknek az általunk jelzett irányban való módosítása iránt az országgyűléshez mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni kegyeskedjék.“ Barabás Györg-y munkája. Laptársunk, az »Ungvári Közlönye erősen a személyes téren mozgó kíméletlen bírálatot mondott Barabás György miniszteri számvizsgálónak itt teljesített munkája felett. Mi kezdettől fogva megvoltunk győződve támadásnak igazságtalan volta felől s hogy mindjárt kezdetben nem adtunk annak kifejezést, ettől csupán azért tartózkodtunk mert hittük, hogy a közvetlenül érdekeltek körében is visszhangot kelt ez a kritika és ezt a visszhangot ami előzetes állás foglalásunkkal befolyásolni nem akarjuk. A várt visszhangot Kapeller Albán felszólalása képezte, mely az erős vádakat jelentőségünktől jó részben megfosztotta. Ezen felszólalás kiegészítéséül részint tudomásunk, részint illetékes forrásból nyert értesüléseink alapján a következőket látjuk szükségesnek az ügy kellő megvilágositására<elmondani: Első, a mit megjegyezni kívánunk, hogy Barabás György miniszteri számvizsgáló a megbízás teljesítésére alkalmas volt-e és megfelelt-e és miként, annak megbi- rálása tekintetében az illető felettes hatóságnak véleménye bírhat csak kellő sulylyal. Hogy Ungvári létes illetve itteni működése alatt mit végzett, mennyit dolgozott, az nem képezi gáncsolás tárgyát a szakemberek és azok előtt, kik nem érint- vék a vizsgálat kényes természetű eredménye által Ahhoz azonban semmi irányból sem férhet kétség, hogy az ünnepet is munkanapjává tevő számvizsgáló páratlan szorgalmat, buzgalmat fejtett ki és ennek valamint szakavatott jártasságának tulajdonítható, hogy a munka roppant nagy anyagát nem csak tanulmányozta és feldolgozta, hanem annak legkisebb részleteibe is behatolt. A tényállással ellenkező az »Ungvári Közlönyének amaz állítása, hogy a város tartozásait és követeléseit meg nem állapította ; mert a város tartozásairól részletes kimutatást szerkesztett és adott be, melysze- rint. a város szenvedőleges állapota 510007 frt 08 krt. tett ki. A tevőleges követelésektől szintén tételenkénti kimutatást mutatott be, melynek eredménye 74641 frt 20 krban volt kimutatva. Az ingatlan érték évről-évre a költségvetés mellé csatolt leltárban van kimutatva s az nem változó. Ezekkel kapcsolatban az ellenőrzési főnaplóban keresztülvezetett kezelési ágak eredményéről az 1889. évtől 1893. év végéig bezárólag szintén tüzetes kimutatást készített, mely kimutatás öt évi kezelésnek bevételét, kiadását, maradványát s az évenkénti túlkiadást tünteti elő. Ezek már magukbanvéve is tetemes időt igénylő munkák voltak. Ungvár városnak zilált és a múltba messze benyúló pénz és vagyon kezelését nem négy hónap, hanem egy év alatt sem lehetett akként megvizsgálni, hogy ahhoz szó -ne férhessen vagy kívánni valót ne hagyna fenn maga után. A szóban lévő esetben pedig, midőn a miniszteri számvizsgálónak működési köre, főként a folyamatba tett fegyelmi vizsgálathoz szükségelt anyagszerzés és szakvélemény megállapítására is irányult, — az általa felölelt és teljesített munka, miként az alábbiak is igazolják, oly terjedelmes melyhez gáncsolás nem férhet. Kifogásolja az »Ungvári Közlöny» azt is, hogy a pénztári személyzetet nem oktatta. Ezen állítás sem felel meg a valóságnak, mert tudomásunk szerint minden egyes felmerült esetnél sőt a kezelés és könyvelésre vonatkozólag általánosan is megadta arra a szakszerű útmutatást, hogy miként kell eljárni. Czélzatosnak tetsző valótlan állítás, hogy a miniszteri számvizsgáló a számadásokat nem vizsgálta meg. Mert 1889. évtől kezdődőleg vizsgálta nemcsak a számadásokat, hanem a naplószerüleg történt elszámolásokat is, és minthogy 1891-ig a számadások a vármegyei számvevőség által már észrevételezve voltak, az 1892. és 1893. évi kezelésre nézve pedig elkülönítetten részletes észrevételezést készített. Kifogásolja az »Ungvári Közlöny» a minisz. szám- vizsgálónak azt az eljárását is, hogy Kapeller Albán felfüggesztett pénztárnokot dolgoztatta. A számvizsgálónak — miként ezt Kapeller beigazolta — joga volt Kapellert és az ellenőrt mindannyiszor behívni, a mennyiszer az ő felvilágosításukra és mőködésükre szüksége volt. Egyébiránt a városi elöljáróságnak kötelessége is volt a számvizsgáló rendelkezésére az írásos vagy egyéb munka végzésére megfelelő egyént, vagy egyéneket bocsátani. Hogy Kapeller Albán pénztárnokot, mint a ki kivá - lóan volt alkalmas arra, hogy a pénztári naplókból és könyvekből a kívánat és magyarázat szerint kivonjon vagy leírjon valamit, egyideig mint Írnokot foglalkoztatta, teljesen szabályos eljárás volt. Mert ekkor már a vizsgálat túl volt azon, hogy Kapeller a vizsgálatnak ártalmára lehessen, a kihez külömben sem fért ilyen gyanú. Ennélfogva az elébeadott minták és utasításoknak megfelelőleg dolgozott úgy, a hőgy rendelve volt, sőt másolt igen sokat; mert a pénztári írnokok egyike sem volt alkalmazható. Midőn a számvizsgáló Ungvárra megérkezett, első teendője az volt, hogy a vármegyei számvevőség közreműködésével a legrészletesebb pénztári rovancsolást eszközölte. Ez alkalommal értesülésünk szerint, a fennálló szabályoknak megfelelőleg felhívta a pénzkezelőket, hogy minden, még eddig netalán el nem naplózott bevételt és kiadást naplózzanak el és minden pénzt helyezzenek be a pénztárba, és ama kijelentés után, hogy el nem naplózott tételek nincsenek, ejtetett meg a rovancsolás. Azt minden szakértő tudja, hogy a rovancsolás a naplók és a hol rendes könyvvitel van, a számfejtő könyvek alapján eszközölhető és ha a pénzkezelők akár fe- ledékenységből, akár rosszakaratból valamely tételt el nem naplóztak, vagy ei nem könyveltek, az a rovancso- lásnái fel nem fedezhető, hanem csak is a számadásnak czim és tételenkinti vizsgálatánál állapítható meg. Következésképen, ha a vágóhid 1894. év január havi jövedelme kihagyatott a naplóból, azt csakis az 1894. évi számadás vizsgálatánál lehet észrevenni, — miután a városnál sem számlakönyvi előírás sem utalvány nyilvántartás nem vezettetett. A gyámpénztár állapotát a rovancsolási leletben a tényleges állapotnak megfelelőleg a számvizsgáló kitüntette. Mint tudomásunkra jött, az akkor felvett értékleltárban tett megjegyzések kevésbbé fontosak, a mi pedig lényeges, az árvaszéki intézkedést igényel. Az árvaszék ügykezeléséről nyert megbízatásához képest Fehér Ákos vármegyei aljegyző az alispánhoz külön jelentést terjesz tett be. Egyébiránt a számvizsgáló többször hangsúlyozta, hogy a város anyagi ügyének számvitelében csak abban az esetben reménylhető szabatos eljárás, ha képesített számvevő alkalmaztatik. Ezt előmozdítandó azt is megtette, hogy a számvevő, részére szabályzatot és szolgálati utasítást készített.' Megjegyezzük még, hogy a rendőrkapitány pénzkezelésének 10 évre terjedő megvizsgálását a főispán rendelte el, ebből folyólag tehát minden iratot meg kellett nézni mi pénzkezelésre vonatkozott; hogy a szám- vizsgáló által visszatérítés mellett felvett előleg költségszámlája utalványozásáig szabályszerű tanácsi rendeletre lett kifizetve, és ezen előleg október hó 24 én Budapestről le is küldetett és hogy a miniszteri számvizsgáló munkájának befejezésére felsőbb helyről határidőt vagy épen ultimátumot kapott volna ; a tényállásnak meg nem felel. Annak a kérdésnek további tárgyalásánál, hogy a miniszteri számvizsgáló mit, miként végzett és miként eszközölte a vizsgálatot, tovább nem időzünk : az eddigiekben vázlatosan megfeleltünk reá; a tájékozatlanságból származó ezikknek minden részére kiterjedő czáfo ■ latába bocsátkozni pedig, különben sem találjuk szükségesnek, és pedig annál kevésbbé nem, — mert az a közönség, mely Barabással társadalmi téren érintkezett és ő bene a lelkiismeretes s buzgó tisztviselőt és szakembert, valamint a figyelmes s lovagias lelkületű férfit ismerte fel, — az az »Ungvári Közlöny» ezikkének értékével s keletkezésének okaival teljesen tisztában van. Szintláz Balog Árpád színtársulata egy hete játszik a »Pannónia» termében rögtönzött színpadon. Működésével azoknak, kik a múlt évihez hasonló gyarló előadásokat vártak, kellemes meglepetést szerzett a társulat, mivel minden egyes eddigi előadás a Halmay társulata által nyujtottaknak színvonalát mindenesetre megüti, ha ugyan felül nem múlja. — A díszletektől eltekintve, melyek a színpad kicsisége folytán meglehetősen szegényesek, úgy az ensemble, mint az egyes nagyobbára fiatal, de igyekező tagok a rendes vidéki mértékkel mérve egészen kielégítik a közönséget. A bemutatóul e hó 5 én előadott „Libapásztor“ operette kerek és összevágó előadásban került színre. Szigethi Lujza, a primadonna a czimszerepben mutatta be csinos színpadi megjelenését, pezsgő soubrette-vérét és kellemesen csengő, szabatos énekét. — E Kovács Ilka és Bérezik Margit magénénekesnők szép énekükkel szerezték meg a közönség teljes megelégedését. íme, a mire Halmaynál már évek óta nem volt eset, három női tagja van a társulatnak, a kik mint solo-énekesnők teljesen megállják helyüket. — A férfiak közül Német János olyan kitűnő buffo, a milyenre Tiszai óta nem emlékszünk. Balog Árpád pedig, a ki még nem nagy idő előtt, mint népszinműénekes, kedvencze volt közönségünknek, most mint komikus is teljes elismerést érdemel. Á drámai előadások közül a szerdán adott »Otthon“ Sudermanlól föltétien dicséretet érdemel. Elsősorban Szűcs Margitról, a társulat drámai primadonnájáról kell megemlékeznünk, a ki intelligens, jó felfogású, kitünően nuanceirozott előadással, kiválóan érdekes szép megjelenésével szerepkörét pompásan betölti; csak ereje hagyja el itt-ott. a hol nagyobb szenvedély kifejtésére volna szükség ; de reméljük, hogy ez csak múló jelenség és hogy idővel ezen követelménynek is kellő routin- nal fog megfelelni. Német János, mint Schwarcze, kitűnő partnere volt, szerepét egészen korrektül, a legkényesebb igényeket is teljesen kielégitőleg adta. Halmay Kornélia (Francziska) majdnem elfelejtette velünk Nikó Linát, pompás, verves játékával s eleven temperamentumával. Ezúttal egyszerűen remekelt. Hefterdinknek, a papnak gyönyörű szerepét, megszemélyesítője egészen elejtette, mert meg nem tanulta. Azonban még ez sem rontotta meg az előadás által okozott élvezetet. Vasárnap „Goldstein Számi“ fővárosi életkép, csütörtökön „Tüzérek gyakorlaton“ franczia bohózat, pénteken „Csókon szerzett vőlegény“, szombaton pedig „Kapitány kisasszony“ kerültek színre igen jó előadással. Az első hét után Ítélve, a társulat teljesen megérdemli a közönség pártfogását, mert működésük a hosszú téli estéken valóságos jótétemény. — Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Kézbesítek . . . A jó öreg S z i g e t y Józsefnek szintén jó és öreg széndarabjában, melynek titulája: »A csizmadia mint kisértet» van egy derék alak (gondolom Miska, de ha nem Miska, hát legyen Jancsi) a szerelmetes csizmadialegény, a ki kettőzött buzgalommal üti a talpat, midőn a tiltott szerelmeskedésen májsztramné asszony, a jövendőbeli anyós, rajtacsipi. Minél jobban pereg a majsztramné nyelve, annál erősebbet üt a szerelmes legény kalapácsa, hogy elnyomja az előlegezett kukli-predikácziót s ha e miatt a dühös asszony rá-rárival; ezzel vágja ki magát: lapítok ! Nem vagyok irigy ember ; Isten ember tudja ; nem is irigyeltem soha senkit ezen a képzeletbeli szerelmes legényen kívül. Ót sem azért irigyeltem, mert bő szivének dobbanásai viszonzásra találtak a Julcsa szivében. Oh nem ! Tetszenek tudni, vagy ha nem tetszenek tudni, hát tessenek tudni, hogy nekem e tekintetben sohasem volt okom az irigykedésre; hiszen szerencsében vagyok a - - kártyában. Hát nem a szerelem boldogságát irigyeltem én a szerelmes Jancsitól, hanem azt a szerencsés helyzetét, hogy a leendő anyós kellemetlen lármáját el tudta kalapálni s kalapálását elfogadhatóvá tenni azzal a helyzet magaslatán álló kijelentésével: hiszen, ha lapítok 1 Ezt irigyeltem ; egyedül ezt. Én édes Istenkém, gondoltam magamban, ha én azt a sok kellemetlen zenét, melyet 20-féle elöljáróm soha nem szünetelő parancsolgatása képez, melytől mindig olyan a fejem, mint egy véka, azzal a lakonikus kijelentéssel, hogy »lapítok«, elhallgattathatnám, nem volna boldogabb halandó Alsó-Domonyától Kamcsatkáig, sőt még azon túl sem. De hát -— oh én szerencsétlen ! — hiába nő a fejem hordónagyságnyira. nem mondhatom, hogy »lapítok.« Mert mi a menkőt is lapítok én ? Én semmit sem lapítok. Legfeljebb engemet lapít agyon a könyörületes guta; nehogy túlságosan megokosodjam a sok okos szótól. Hála a kézbesítési eljárásról szóló törvény végrehajtása ügyében újabban kiadott rendeleteknek s különöseu a Mocsáry Géza azon indítványának (melyet a törvényhatósági bizvttsághoz adott be), hogy a kézbesítéssel a körjegyzők bízassanak meg, most Jancsinak sem vagyok irigye; most már magam is elmondhatom. hogy »lapítok« ; azaz, hogy »kézbesítek«, a mi tulajdon- képe egyre megy. Ha vízkor, jégverés, tűzkár miatt ingyen körjegyzői teendőket kell végeznem, én nem érek rá : kézbesítek ! Ha ránk jön a kolera, difteria, kanyaró, skárlatin, vérhas, hideglelés és a többi gömbölyű, vagy hosszufejü baczillusos n ya- valya, engem ugyan otthon nem talál sem nyavalya, sem a közegészségügyi intézkedések foganatosítását szorgalmazó főszolgabírói rendelet : én kézbesítek ! Aratásnak és cséplésnek lészen ezentúl tőlem nagy bátorsága ; de a hombárt sem háborgatom ; nem foglalok, nem végrehajtok : kézbesítek ! Felőlem leéghet akár mind a 10 falum; én többé nem tüzrendőrködöm : kézbesítek 1 Essék bármi kár én népemnek vagyonában csalja akár 50 porczió pálinkáig Mózes gazda »Mihály gazdát«, én igazságot nem szolgáltatok, nem bagatell-bíráskodom : kézbesítek ! Libát őrizhet ezentúl én tőlem nemcsak a gyermek, hanem akár a tanító is papostul együtt, én senkit meg nem büntetek : kézbesítek ! Jöhit hozzám bármiféle-fajta rubrika, ón többé ki nem tölt- hetem, mert én : kézbesítek ! Hiába lettem pappá Wekerle ur ő kegyelmességének jóvoltából; bármiként óhajtanám is polgári szent beszéddel üdvözölni az ifjú párokat; hiába kívánnám kézbesíteni nyalka legénynek a takaros lányasszonyt, sikkes gavallérnak a bájos nagysámat, nem tehetem : én kézbesítek ! Száz szónak is egy a vége, boldog ember vagyok, mert lapítok, azaz kézbesítek. Halljátok meg urak én szómat és ne zaklassatok. Én őriztem eddig a világ fenekét, ezentúl állítsatok más embert oda (csakhogy azért nótáriusi salláriumomnak ne légyen bántódása !) és nekem hagyjatok békét, mert én : kézbesítek ! Nótárius. Hivatalos közlemény. Másolat. A kassai m. kir. pénzügyigazgatóságtól 31579/VI. 894. Tekintetes Alispáni hivatalnak Ungvá- ron. Özvegy Schlesinger Simonná kassai lakos, mint a Schlesinger Simon ezég tulajdonosának ezukorfogyasz- tási adó elleni kihágási ügyében megejtett vizsgálat során kiderült, hogy említett ezég az adó aluli kivétel igénybevételénél különböző fogásokkal az eUenőrzést igen megnehezíti, sőt csaknem lehetetlenné teszi, ennélfogva a nagyméltóságu m. kir. pénzügy minisztérium múlt évi július hó 22-én kelt 31551. sz. leiratával elrendelte, hogy a nevezett ezég minden mennyiségét, a melyre nézve az adó alóli kivételt igénybe venni óhajtja, tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses ezukor lOOklgrmot meghalad-e vagy sem, az elszállítást megelőzőleg 2 órával az adószedésre jogosított télnél bejelentsen, teljesítvén mindama feltételeket, a melyeket az 1883. évi V. t. ez. végrehajtása iránt kiadott utasítás 10. §-a 100 klgratnmot meghaladó mennyiségek tekintetében előír, világosan kijelentvén, hogy a mennyiben e feltételek egyes esetekben pontosan teljesítve nem lesznek, az illető esetekre nézve az adómentes leszámítás a havi leszámolás alkalmával igénybevehető nem lesz. Nevezetesen minden egyes mennyiség az adószedésre jogosított által a bejelentésről a fenntemlitetl utasítás 10. §-ához mellékelt 4 minta szerint kiállítandó igazolványnyal s ezen felül a kellő igazolványnyal ellátott adóbárczával is fedezendő, mely adóbárczára nézve összjátszásoknak ja jövőben leendő kikerülése végett a nmeit. m. kir. pénzügyminisztérium azi is elrendelte, hogy azok, a j mennyiben a ezukor Kassáról más község területére
