Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-03-17 / 11. szám
Melléklet az UNG 11. számához. III. A főgimnáziumban a lelkes iíjuság két derék tanárának, Medreczky Istvánnak és Mazuch Edének, a kiknek közérdekű munkásságáért nem lehet eléggé hálás az itjuság és közönség, vezetése alatt ünnepelt. A programra változatos és gazdag volt s minden pontja a jogosult várakozást teljesen kielégitőleg sikerült. Az itjusági zenekar megnyitotta és bezárta az ünnepélyt. Mazuch Ede a nap jelentőségét méltató megnyitó beszédet mondott. Az ifjúsági férfi-négyes a Hymnust, Boldis Nemzeti dalát és a »Szózat*-ot adta elő lelkesen és hozzáillő hévvel. Szavaltak: Gonda Soma (Talpra magyar!) és Hegyi M. (Márczius 15-én. Tóth Páltól) elismerést aratva mindketten. Az alkalmi beszédet Novak Jenő mondotta, igazolva a tehetségei iránt táplált jó véleményt. IV. Egyidejűleg a tanítóképző iljusága és tanári kara is ünnepelt. Az ünnepély a »Szózat* éneklésével kezdődött, melyet a képezdei ifjúsági énekkar szabatosan adott elő. "TÍ Ezután Teszlovics Sándor kép. III. é. n. lendületes alkalmi beszédet mondott. A »Talpra magyart* Bárány Dezső III. é. n. szavalta el igen sikerültén. Erre magyar népdalokat játszott a kép. ifjúsági zenekar. Majd Bodnár György kép. 1. é. n. szavalt, ki Sánta Károly » Mrczius 15-ke* czimü költeményét adta elő. Oláh Károly »Fohász*-át, melyben"a hazafias bánat érzelme a jobb jövő iránti óhaj hangjaival ölelkezik, kellő kifejezéssel adta elő az énekkar. Spenik Sándor III. é. n. (elolvasott a 1848/9-ki szabadságharczról. A »nemzeti induló* accordjai jelezték a szépen sikerült hazafias ünnepély végét. Az ünnepélyen, melyet Kaminszky igazgatónak beszéde rekesztett be, Fejér Emánuel egyházra, főtanfelügyelő is jelen volt. V. A Kossuth-asztaltársaságáltal este a >Pannonia*-szállóban rendezett társas-vacsorán sem vett részt nagy közönség, a hangulat azonban lelkes, emelkedett volt mindvégig. Ember János, a társaság elnöke volt az első szónok, kinek lapunk más helyén egész terjedelmében közölt beszédét a közönség nagy figyelemmel hallgatta s zajosan megéljenezte. Azután Tóth Jenő szavalta el a »Talpra magyar*~t hévvel, lelkesedéssel, hatással. Végül Fiilöp Árpád, főgimnáziumunk költő-tanára, olvasta fel »Márczius 15.* czimü, ezen alkalomra irt versét. A lapunk tárcza rovatában közölt, nemes eszmékben, gondolatokban gazdag, igaz hazafi érzéstől áthatott költeményt a közönség nagy gyönyörűséggel hallgatta s tapssal és szüni nem akaró éljenzéssel jutalmazta a felolvasó szerzőt. Felköszöntőket mondtak: Gaar Iván, Korláth Béla, Richter Lajos és Diószegliy Kálmán. Ember János felszólalására elhatározták a jelenlevők, hogy mindannyian tagjaivá lesznek a Kossuth- asztaltársaságnak. Ungvár város anyagi állapota. A múlt, 1894. évi költségvetési előirányzat tárgyalása alkalmával Dr. Spitzer Sándor, városi képviselő és gazdasági bizottsági tag, nagyszabású és nagy horderejű beszédéből kitűnt, hogy az 1894. évi előirányzat nem volt reális alapon szerkesztett költség- vetés. A város közönsége, ezen beszédhez nagy reményeket kötött és nem is csalódott, mert a következmények megmutatták és beigazolták azt, hogy a közbizalom, mely a magistratusba volt helyezve, rossz helyre volt letéve. Akkor konstatáltatott a 68 ezer forint függő tartozás, melyről a költségvetésben egy árva szó sem volt. Ezen függő tartozások realizásáról kölcsön által gondoskodott a város, mely összeg szerencsésen meg is érkezett és a midőn ezen 68 ezer frt elfizetetett, akkor tűnt ki, hogy a függőtartozások nem 68 ezer forintot képviseltek; de jóval felülhaladták a 100 ezer forintot is. Ma, az 1895. évi költségvetési előirányzat készítésénél ott áll a város, hogy fedezetlen függőtartozása nem kevesebb 90 ezer írtnál. Bámulatos dolgok ezek és valóban megáll az embernek az esze, midőn ezen rendszertelen dolgok felett gondolkozásba mélyed. Mert hiszen, Ungvár város magistratusa évről-évre költségvetési előirányzat szerint vezette háztartását, rendes számadásokkal zárta le bevételeit és kiadásait s mind e mellett, ily óriási függőtartozásokba sülyedt. Ez érthetetlen és megfoghatatlan állapot, itt egyéb bajoknak és más, nagy burokban rejlő okoknak is közre kellett hatniok az ily nagyfokú romlás előidézésére. Sokan, e bajokat a be nem folyt városi pótadó hátrálékban keresik, mely álokoskodással, viselt dolgaikról akarják a közvélemény figyelmét el terelni; ez azonban az igazságnak meg nem felel. Mert a hol 80 ezer frt állami adóhátralék van,rott 1894. évig 26 és 39"/o közt váltakozás mellett a 28 ezer frt városi pótadó hátralék mindig és minden körülmények között jogos tért foglal el. Már pedig, az 1893. évi állami adófőkönyv 100,000 frt adó és 28,000 frt városi közköltség hátralékkal záratott le. Tehát az arány a városi pótadóra nézve kedvezőbb volt, tekintettel a o/0-ra, mint az állami adóra nézve. És ha mégis talán némi ok ebben is rejlenék, úgy a függőtartozásoknak ajvá- rosi pótadóhátralékhoz kellene viszonylaniok. De itt a városi 28,000 frt pótadó hátralék sehogy sem áll arányban a 68 és 90, együtt 158,000 frt függőtartozással. Mások — a beavatottabbak — pedig azt mondják, hogy: jaj, hiszen e bajok régi keletűek és a régóta érő kelés csak nrost fakadt fel. Igaz, hogy régi keletűek és az is igaz, hogy minden újabb bérletnél és vállalatnál a becsapott értékpapírokat az uj bérlők és vállalkozók óvadékáival cserélték ki. Erre megjegyzésünk azonban csupán az, hogy : hát a pénztári rovan- csolások mire valók voltak ? És hogy mindezen megtörtént dolgokról a gazdasági és jogügyi bizottságoknak, valamint a városi tiszti ügyésznek is tudomásuk nem lett volna, ezt nagyon kétséges elhinni. Mert e két bizottságnak látnia kellett azt, hogy a kiadások túlhaladják az előirányzat mérlegét. Ezt tudva, elhallgattak, tehát anyagi felelőséggel tartoznak a város iránt. Legyünk csak őszinték és igazak, s valljuk be, mert hiszen titkolódznunk már úgy sem lehet, mivel városunk zilált pénzügyi állapotai úgy is országszerte ismeretesek, hogy nem a jogügyi és gazdasági bizottságok tárgyalják-e meg előbb a város dolgait és csak azután tálalják fel a városi képviselet elé, hol az előbbi megállapodásaikat hozzászólásuk által keresztül hajtják. Ebből önkényt az tűnik ki, hogy a város szomorú anyagi helyzetének előmozdításáért felelőség első sorban e két bizottságban, másodsorban pedig a képviseletben keresendő. Miért is a jogügyi és gazdasági bizottságok ellen a biztosítási eljárás, a magisztrátus és a városi képviselet ellen pedig a felelőség azonnal elrendelendő volna. —k —r. Tihanyi Domonkos. Közéletünknek ez ismert alakja s vármegyénk tanügyének vezetője hét évi itt működése után közoktatásügyi kormányunk intézkedése folytán vármegyénket nehány nap múlva elhagyja, hogy mint Tolnamegye kir. tanfelügyelője rendeltetésének uj körében fejtse ki hasznos és buzgó munkálkodását. Miután a távozó kir. tanfelügyelőben, a kötelességtudástól és pontosságtól áthatott tisztviselőben vármegyénk tanűgyének rendezőjét és telvirágozlatóját veszítjük el, távozását ősszintén sajnáljuk. Hét évvel ezelőtt, oly rendetlen és mostoha körülmények között vette át tanügyünk vezetését, hogy neki most, a midőn egy más vármegye élére állítja a közoktatási kormány, az aránylag rövid idő alatt elért sikeréhez csak gratulálhatunk. A nélkül, hogy vármegyénk tanügyének hét év előtti állapotát bővebben körülírni akarnék, csak egyet emelünk ki iskoláink életéből : azon rendetlen anyagi viszonyok egy néhány iskolánál oly általános zavart okoztak, hogy ezen iskolák működése teljesen megbénult, s az ezen iskoláknál működő tanítók hivatásuknak távolról sem voltak képesek megfelelni. Tihanyi idejövetelével ezen viszás állapot csakhamar megváltozott. Szakképzettségénél és fáradhatlan ügybuzgóságánál fogva a fennforgó bajokat mihamar észrevette, s erős kézzel hozzáfogott azok orvoslásához. Kitartó munkálkodásának és erős akaratának tudható be azon méltányolni való siker, hogy itt létének második évében már egyetlen állami vagy államilag segélyezett községi iskolája sem volt a vármegyének, melynek háztartása kellően rendezve nem lelt volna. S ez nem kis érdeme a most távozó kir. tanfelügyelőnek. De Tihanyi más tekintetben is bebizcnyitotta, hogy hivatását komolyan veszi, s hogy mindama feladatokat, melyek tőle várják megoldásukat a legrészletesebben ismeri. Belátta, hogy egyes községek földhöz ragadt szegénysége mellett népoktatásunk ügye csak azon esetben indulhat virágzásnak, ha az állam uj iskoláknak szervezésével a felvilágosodás igéinek terjesztésében egyes községek segítségére siet. Ez okból javaslatára a köz- oktatásügyi kormány a vidék számos helyén allami iskolákat és óvóintézeteket állított, melyek közül nem egy missiót teljesíteni van hivatva. Az állami iskolák elhelyezésének, mint a magyarosodás terjesztésének buzgó apostola, főleg az idegen ajkú lakossággal bíró községekre volt tekintettel; de azért a magyarság érdekeit sem hanyagolta el. Hogy uj Iskolák szervezésében, vagy már meglevő iskolák államosítása körül mennyit fáradozott, azt a következő száraz adatok igazolják, melyek hangosabban beszélnek minden dicsérő szónál. Uj iskolákat szervezett : Nagy-Kaposon (leány), Bályinban (leány), Anta- lóczon (leány), Orosz-Komoróczon (leány), Turja-Reme- tén (fiú), Dubrinieson (vegyes), Poroskón (leány), Székón (vegyes), Turja-Bisztrán (leány), Eőr-darmán (leány), még nem kezdte meg működését Baranyán (leány); államosította a szobránczi, minaji és antalóczi fiiskolát. Óvodákat szervezett: Dubrinieson, Kapóson, Őrdarmán, Szobránczon és Túrja-Remetén. A szervezés ezen munkálataihoz csatlakozik városunk állami iskolájának fejlesztése körül tanúsított buzgó munkálkodása is, a melyről talán első sorban meg kellett volna emlékeznem. Az iskolai gondnokságtól támogatva sikerült neki városunk állami iskoláját, mely az 1884/5-ik tanévben, tehát most tiz éve két tanerővel kezdtd meg működését, oly fokig fejleszteni, hogy ma ezen tanintézet 13 tanerővel rendelkezik, kik közel 700 gyermek szellemi táplálékáról gondoskodnak. Az ő tan- lelügyelősége alatt történt meg a Teleki-utczai óvóintézetnek államosítása is. Méltó befejezést nyert az ungvári állami iskol fejlesztése körül kifejtett törekvése azon eléggé meg nem becsülhető tényben, miszerint a »savanyuvizi* városrész iskoláinak állandó elhelyezése ügyében hosszú idők óta folytatott tárgyalásokat sikerült neki akként lebonyolítani, hogy a vallás és közoktatási minisztérium a Lehoczky-féle telek megvételéhez éppen e napokban adta meg hozzájárulását. Miután e telek úgy fekvésénél, mint nagyságánál fogva a logfokozottabb igényeket is képes kielégíteni, az ungvári allami iskola fejlődése és felvirágzása most már teljesen biztosítottnak tekinthető, annál is inkább, mert a »sastéri* iskola állandó elhelyezéséről részben már szintén gondoskodva van. Ennyiben kívántuk távozó tanfelügyelőnknek önzetlen munkálkodását azon oldalról megvilágítani, me'y maradandó alkotásaival szoros kapcsolatban van. Ha ehhez tekintetbe veszszük még azt is, hogy hivatalos teendőinek teljesítésében odaadó buzgóságot és ritka lelkiismeretességet tanúsított, hogy figyelmét a legcsekélyebb dolgok mikénti elintézésére is kiterjesztette, s hogy iskolalátogatásai alkalmával mindig szakembernek mutatta magát, minden fentartás nélkül kinyilatkoztathatjuk, miszerint, benne köztisztviselőink legbuzgóbb tagjainak egyikét vesztjük el. Eredménydus működésével maradandó emléket emelt magának közöttünk, úgy, hogy most a midőn körünkből távozik, városunk és megyénk közönségánek igaz rokonszenve s tanítóinak szerelete kiséri őt el uj állomásának helyére. Találja felerokon- szevet, e szeretet ott is mihamar, s hasznosítsa lankadatlan erejét és képességeit még sokáig kedves hazánk tanűgyének felvirágoztatása kövül. T T Anyakönyvi kerületek Ung-várme- g-yében. Ungvármegye közig, bizottsága folyó hó 12 én tartott üléséből tette meg javaslatát a vármegye anyakönyvi kerületeinek megállapítása, az alkalmazandó anyakönyvvezetők s azok tiszteletdija iránt. A javaslat szerint 42 anyakönyvi kerület lenne szervezve. A hivatalos állásban nem levő anyakönyvvezetők tiszteletdija 500 frt, a kivatalokban (más állásban) levőké s a helyettesekké 200 frt lenne. A hivatalos állásban levő önnálló anyakönyvvezetők társadalmi állásuk szerint a következőleg oszolnak meg: Polgármester lenne (Ungvári) 1 kerületben. Jegyző................................ 23 Községi biró ..................... 1 n Állami tanító ..................... 2 „ Felekezeti tanító .... 1 „ Postamester ..................... 1 n Összesen: 29 kerületben. Hivatalos állásban nem levő önnálló anyakönyvvezető hozatik javaslatba 13 kerületben. Helyettest javasol a közig, bizottság 26 kerületben. És pedig segédjegyzői állás rendszeresítése hozatik javaslatba 15 kerületben, 11-ben pedig jobbára tanítók lennének a helyettesek. A segédjegyzők díjazására 350 frt kéretnék a belügyminisztertől. Az anyakönyvi kerületek a következők (Az első helyen álló községnév a székhelyül szolgáló község neve): 1. Ungvár rendezett tanácsú város. Lélekszám : 11.793. 2. Ungvár járási anyakönyvi kerület: Ungvár székhelylyel, a melyhez A.-Domonya, Radváncz, Mi- naj, Ketergény és Homok községek tartoznak. Lélekszám : 2585. 3. Ó-Kemencze, F.-Domonya, Neviczke, Huta Lélekszám: 2539. 4. Karcsava, Korumlya, ‘P'.-Németi Petrócz, Hu- szák. Lélekszám : 2022. 5. Császlócz, N.-Gejőcz, Kis-Gejőcz, Hosszumező. Lélekszám : 3042. 6. Jenke, Tasolya, Székó, Alsó-Németi. Lélekszám : 1731. 7. Bező, Zahar, Pinkócz. Lélekszám: 3373. 8. Szerednye, Valkaja, Andrasócz, Orlyava, Dub- róka, Bacsava. Lélekszám: 4533. 9. Iglincz, Köblér, Gajdos. Lélekszám : 1951. 10. Horlyó, Antalócz, Lehócz, Csertész, Kis-Szla- tina. Lélekszám: 2973. 11. P -Helmecz, Ó-Komorócz, Nagy-Szlatina, Deng- Láz, Hluboka, Hegyfark. Lélekszám: 3431. 12. Darócz, Kereknye, Gerény, Baranya. Lélekszám: 3144. 13. Árok, Sztrippa, Rahoncza, Czigányócz. Lélekszám : 1498. 14. Szobráncz, Szobr.-Komorócz, A.-Ribnyicze, Hornya, Osztró, Porosztó, Szentes, Kereszt. Lélekszám : 3764. 15. Tiba, Ördög-Poruba, Orehova, Vajnatina, Ko- libabócz, Prikopa. Lélekszám: 2407. 16. Hunkócz, Konyus, Váralja, Benetine. Lélekszám: 1961. 17. Sztrajnyán, Verbócz. Lélekszám: 1754. 18. Vizsna-Banka, Tárná, Kalusa, Klokocsó. Lélekszám. Lélekszám: 2829. 19. Kis-Zalacska, Nagy-Zalacska, Lucska, Gézsény. Lélekszám : 2623. 20. Sólymos, Jesztreb, Csecsehó. Lélekszám: 2030. 21. Fekésháza, Ubrezs, Jósza, Kuszin, Hanajna. Lélekszám : 2437. 22. j F.-Reviscse, S.-Reviscse, Bunkócz, Gajdos, Zavadka, S.-Polyánka, S.-Remete. Lélekszám : 2503.
