Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-10 / 6. szám

A III. országos gazdakongresszus.

Ama mozgalom, mely Magyarország gazdaközönsége nyomasztó helyzetének javítása érdekében az utóbbi időben oly nagy arányokat öltött, hogy az (egész nemzet figyelmét magára vonta, egyre fokozódik és. úgy látszik, hogy mind addig növekedni fog, mig a mostani válságos helyzetből való kibontakozás eszközeit meg nem találja. Erre vall az a tény, hogy a gazdák a folyó év május havában orsz. gazdagyülést tartanak, melynek érdekében az Orsz. Gazd. Egyesület elnöke a következő felhívást bocsátotta közre :

> Magyarország gazdaközönségéhez !

Abban a nagy munkában, mely Széchényi István szavára a Kárpátok bérczei s az Adria között megindult, a melynek czélja volt egy vagyonban, értelemben és munkaszeretetben gazdagabb, érzelmeiben nemesebb Magyarországot állitni az elhunyó nemzedékek helyére : a magyar gazdaosztály is kivette részét.

Vizjárta rónákat hódított meg a kultúrának, nemesbiti állatállományát, igyekezett elsajátítani a müveit nyugat fogásait, hogy jobbá tegye tőkéinek borát, fáinak gyümölcsét, jövedelmesebbé kezének munkáját. E törekvésben nem csupán az anyagi haszon előnyei, hanem az a tudat is lelkesíti, hogy a helyzet javítására törve hazafias munkát végez, olyat, melyért egykor emlékét a nemzetnek ma még meg nem született millió áldani fogják.

Mind e mellett a haladó idők a nemzetnek éppen ezen osztályát nehéz válságba sodorták. A gyapjú ára leszállt, hegyeink világhírű termését elpusztitá a filloxera, végül a hanyatló búzaárak százezrek, sőt milliók erőfeszítéseit tették meddővé. A paraszt kunyhóiban s a birtokosok kúriaiban a sötét gond, a jövőért való aggódás ütött tanyát, megsemmisítve a nemzetfejlődésnek egyik legelőkelőbb tényezőjét, a gazdaosztály elégiill nyugalmát.

És a jövő, melytől sokan oly sokat várnak, ha a dolgoknak szabad folyást engedünk, a jelek bizonysága szerint, még sötétebb lesz a jelennél. Az árak nem fognak javúlni, a visszavonás, mely a föld urai s a birtok- nélküliek ezrei közt kitört, önként meg nem szűnik. Jöhetnek ugyan évek, midőn a föld dúsabban terem, de a kalászok dúsabb hozadéka nem lesz öröm a gazda szemében, mig az árak esése főitartóztatva nincs.

Annyi küzdelem után, melyet átélt, annyi föladat mellett, melyek megoldása reá vár, a gyorsan haladó idők egy újnak fölkarolását követelik a magyar gazdaosztálytól, hogy megmentse magát és így a nemzetet a jövő számára, saját magának munkája által.

Szervezkedjék úgy, a mint még eddig nem tudott egy életerős organizmussá és az erre irányuló kitartó és szívós munkában megnyerje azt, a mi még belőle hiányzott: az összetartást és a nagy czélok szolgálatában elsajátított fegyelmezettséget, mely a sikernek föltétele.

Az első lépés, melyet ez irányban tettünk, nem várt eredménynyel jutalmazta erőfeszítéseinket. A független magyar gazdák pártja múlt évi deczember 8-án tartott ülésén egyhangú és sokat Ígérő lelkesedéssel mondotta ki, hogy Magyarország gazdái a bajok föltárása és az orvoslás módjainak kijelölése végett ez év tavaszán tartsák meg a 111-ik országos gazdakongresz • szust (egy országos gazdagyülést). Ez a kongresszus Budapesten május 19-—23-áig fog megtartatni s a szervező-bizottság abban a reményben van, hogy munkája bár nehéz, de eredménytelen nem leend.

A lelkiismeretes munka, az önzetlen törekvés azonban sikerre vezetni csak akkor fog, ha a kongresszus úgy tagjainak számát, valamint ezek részvétét illetőleg is azon szinvonalon fog állani, a melyen annak, a szóban forgó kérdések súlyát és horderejét tekintve, állni kell.

E végből szavunk egész súlyával, törekvéseink egész komolyságával fordulunk a magyar gazdaosztály azon részéhez, melynek szíve a nagy nemzeti érdekek iránt dobogni meg nem szűnt, csatlakozzék azokhoz, a kik sorsát enyhíteni, vagyoni helyzetét javítani, politikai súlyát emelni s erkölcseit megtisztítani igyekeznek. Szebb, nemesebb, őt magát közvetlenebbül érintő czélok sz ú- gálatába nem állhat soha. És ne feledje, hogy a csomóra kötött vesszőket gyönge kéz szét nem töri, a megoldott kéve széthulló szálait pedig szétszórja, semmivé teszi a gyönge szél is.

Kelt Budapesten, február hóban.

A tll-ik országos gazdakongresszus rendező-bizottsága nevében

gróf Dessewífy Aurél,

elnök.«

Az okszerű méhészkedésről.1)

Mélyen tiszteli hölgyeim ! kedves méhésztársak ! Kedves kötelességet véltem teljesíteni, midőn az ifjú „Csap és vidéke méhészkor« első közgyűlésén felolvasást tartani vállalkoztam. Tudom, hogy van körünk 822) tagja között elegendő szakavatott méhész, kinek előadása jobban magán viselte volna a szakszerűség bélyegét és eredményeiben tanulságosabbat nyújtandók volna. Hogy e tudatban mégis vállalkoztam, tudassák be a méhészet meleg szeretetének és a közgyűlés azon jellegének, melyet m. P elnökünk a meghívókon is megjelölt, t. i. hogy e gyűlés ösmerkedő közgyűlés akar lenni.

Valóban t. méhésztársak csmernünk kell egymást, hogy egymásban az ügyszeretetei és lelkesedést hatványozhassuk, hogy ösmereteinket egymással közölhessük, hogy kifejlődjék nálunk is a kollegiális érzet azon nemes melege, melyet az «Erdélyrészi méhész-egyesület« tagjai között tapasztalhatunk, a mely érzetnek tettekben való nyilatkozása egyesületünk eredményes működésének egyik fő biztosítéka. Az ügyszeretet mellett, ezen kole- gialis érzés ápolását tüzzük ki egyik elsőrendű feladatul. Ha ezt tesszük, boldogulni fogunk. Lehetetlen, hogy annyi ember, ennyi méhész buzgalma, mint a mennyi körünkben rövid idő alatt összeverődött, eredményeiben ne válnék vármegyénk, sőt a szomszéd vármegyék pangó közdasági helyzetének föllenditő eszközévé! S ha ez igy lesz és igy kell lennie, akkor nyugodt öntudatta [ tekinthetünk működésünkre, úgy is mint méhészek, úgy is mint vármegyénk javát mánkáló polgárok.

Alkotmányunknak van egy rokon vonása a méhek alkotmányával. E rokon vonás a pragmatika sanktioban gyökerezik és a nőuralom lehetőségének statuálásában nyilvánul. Csakhogy kedves kis munkásaink alkotmányának sark tétele az, ami nálunk csak lehetőség, t. i. a «nőuralom.« —- A nőemanczipáczió lelkes.. hívei, kik a század szabad eszméinek hatása alatt a törvényhozásban is megpróbáltak propagandát csinálni a nőemánczipáczió- nak, elfeledték érveléseik közben a méhek alkotmányára hivatkozni, hol a férfi Siralom teljes kizárása mellett oly példás rend, szorgalom, jólét és béke uralkodik. És a mellett kis munkásaink egy cseppet sem szégyenük a papucs kormányt, mint mi férfiak sokan, hanem a háztáj és királynő lovagias és elszánt védői, még éltük árán is. Ragaszkodásuknak valószínűleg hasonló alakban adnak kifejezést, mint a magyar karok és rendek a hét éves háború előtt: «életünket. és vérünket királynőnkért« stb.

Ajánlom e példát a hölgyek figyelmébe, hiszen bizonnyal nincs messze az az idő, midőn a polgár-jo’) Felolvastatott a Csap vidéki méhészkor lG95-ik évi jan hó ‘20-án tartott első közgyűlésén.

2) Most már 110. A szerk.

I gok és kötelességekből részt követelendők, ismét kitűzik az emanczipáczió zászlóját.

A méhhölgyek erkölcsi világnézete azonban némileg külömbözik a mi hölgyeink felfogásától. Tudtommal egy általános hölgy-szavazás e kérdésben sem proponálva, sem végrehajtva nem volt, de — ha jól vagyok értesülve a hölgyek nézeteiről — pedig szeretek jól értesülve lenni —• akkor helyesen állítom talán, hogy a mi hölgyeink az egyférjüség mellett akként foglalnak állást, hogy férjeikre állandóan szükségük van, a méh hölgyek csak egyszer jelennek meg férfii társaságban egész életűkben s a kit férjül választanak, annak meg kell halni azonnal. Hát bizony nem gyermekjáték a királynő férjének lenni.

És hogy a nőuralom valóban keresztül legyen vive, vetélytársak versengése fel ne dúlja a birodalom békéjét és nyugalmát, a petéket kisebb sejtekbe rakják, hogy teljes kifejlődésüket meggátolják, s bizonnyal felsőbb parancsra, a méhek gyengébben is táplálják e peték nemzedékét, hogy azok ivarszervei ki ne fejlődhessenek s csak mézet gyűjteni, dolgozni legyenek képesek, de a méhbirodalom létszámának szaporítására s a méh gavallérok elhóditására alkalmatlanok. — A Darvin-féle kiválási proczessusnak t. i. hogy 3sak az erősebb, jobban fejlődött egyednek van léljoga s fajfentartási hivatása, mig az évek hosszú során a gyengébb elpusztul, a méhek elébe vágnak és mesterségesen teszik a faj fen- tartására képtelenné népük ezreit, hogy e munkát a sokkal jobban táplált, erősebben kilejlődőtt anyaméhnek, a királynőnek biztosítsák. Sőt a férjurakat is kiváló gonddal nevelik, azokat nemcsak fejlődésük korszakában, de már kifejlett állapotukban is kitünőleg táplálják, etetik s nem kívánnak tőlük egyebet, minthogy a királynő hűséges férjei legyenek. A görögök történetében találunk a Darvin elméletnek a méhek módjaként elébe vágó példát, a midőn a esenev-ész gyenge csecsemőket, kikből edzett erőteljes férfi hitük szerént nem válhatott, Tajgétosz hegyének magas szikla ormáról letaszították. Az igy megmaradt férfinemzedéknek babár éltüket szigorú törvények korlátái között folyton fegyverben és véres harczokban élték le, mégis sokkal irigylendőbb sorsuk volt, mint van a méhkirálynő férjeinek, kik a hűség fogalmával úgy látszik nem ösmerős királynő, a modern kék szakái példájára egyszerűen halálra ítél s minden évben fiatal férj várja az ifjú királynőt' — Az idős térjek felett kimondott halálos ítéletet a dolgozó méhek olyan példás engedelmességgel hajtják végre, a minő csak absolutistikus uralom alatt lehetséges. Bizony férj uramék az éléskamrától el lesznek zárva s éhen vesznek. Szerencse, hogy a méhek a nyilvános helyek fogalmával nem ösmerősök, mert külömben úgy tennének mint mi, t. i. betérnének egy pár kvaterkára és jó szóra, ha a feleség hazulról, valamely oknak miatta, kiadja az utat.

Megengedik m. t. hölgyeim és uraim, ha a méhek családi életéről, erkölcsi állapotáról többet nem beszéljek; bizonynyal vannak, kik alaposabban fejtegetik majd e témát, én azonban bensőbb családi titkok rejtelmeinek föltárására ezúttal nem vállalkozom. Hiszen megkedvelteim akartam önökkel a méheket és máris eléggé kompromittáló dolgokat hoztam itt föl. De remélem, hogy’ez — köztünk marad.

*

* *

A mi a méh külső életviszonyait, szükségleteit illeti, azokat talán minden méhész s nem méhész nagyjából ismeri. Nem állanak ezek egyébből, mint az okszerű kezelésből, ápolásból és a jó, vagy kielégítő méztájból. Ez utóbbiról bőkezűbben vagy mostohábban gondoskodik a természet; az előbbi, hogy meglegyen mindenütt, hol vármegyénkben s vidékén méhtenyésztéssel foglalkoznak, gondoskodni kell a «Csap és vidéke méhészkör«-nek.

Ezeket nem jó nézni, szédülök, másfelé fordítom tekintetemet. Ott közvetlen a czigány előtt busul egy fiatalember tánczolva és kurjongatva — arcza daczos — látni, hogy ő valakit bosszantani, ingerelni akar, talán amiért az imént kissé hidegen viszonozta kézszoritását a midőn hosszú távoliét után most látta először. Pedig bolondultak egymásért — de hajh! «a fiatalok terveznek, az apák végeznek.« «Ej hajh! Húzzad! Nem leszek asszony bolondja!« «Dehogy nem!« kaczag vissza tánczosnője. — »Azért sem !» — «Azért is !« és a jó kedvű asszony, mint egy tetszelgő pipacs-virág rezeg hajlong ide-oda. Mit neki a más baja ! (3 a zenét csak a csárdás kedvéért — a csárdást a zene kedvéért élvezi.

Nem az egyeseket, hanem az csoportot átnézve, olyan fura látvány ! Mintha valami léket kapott csol- nakban lennének a viharos tengeren s kétségbeesetten lobogtatnák fejők fölött kendőiket segítségért. De most a czigány hirtelen elhallgat. A párok mint álomból felocsúdva néznek körül és egymásra, — udvarias bókkal búcsúznak el — mintha csak éppen egy csárdást jártak

vo'na' Petrezselyem.

A kalikó-bál.

— Február 2. -Rég látott a Korona vendéglő nagyterme oly előkelő, fényes közönséget együtt, mint az ungvármegyei nőegyesület és a Fehér kereszt ungvári fiókja által e hó 2-án rendezett kalikó-bálon.

Már a jóval 9 óra előtt felhangzó kocsirobogások előre hirdették a mulatság sikerét. A rejtélyes álarczos hölgyek egyenkint szállingóztak ki a kocsikból és okos kiszámítással úgy rendezték az érkezést, hogy az apákat, férjeket és a gardedamokat jó előre elküldték, nehogy ezekről felismerhetőkké legyenek. A fenyőgalyak- kal ízlésesen feldíszített folyosón a rendezők állottak

, sorfalat, kik talán azt gondolták, hogy nekik hivatalos kötelességük megtudni, kiket vezetnek be, annyira igyekeztek mindenféle tréfás és nevettető kérdések által az érkezőket felismerni. A szép maszkok azonban ; ezen megróbáltatáson szerencsésen túlestek, a menynyiben túljárván a rendezők eszén, akaratukat vagy óhajaikat csak fejbólintással és kézmozdulatokkal fejezték ki, mi által egész mulatságos némajátékok játszódtak le a folyosón.

A teremben már 9 órakor nagy sürgés-forgás volt; az álarczos hölgyek nagy csoportokban jártak fel s alá. Azt gondoltam, hogy valami álomkép jelent | meg szemeim előtt, midőn beléptem a fényes terembe. Csak a fekete álarczok bírtak öntudatra hozni, csak azok józanitottak ki kábultságomból.

Szegény fiatalemberekre ütött a számadás órája. A ki valami rossz fát tett a tűzre, az el lehetett rá készülve, hogy ma megkapja érte a magáét, mert a fekete álarczok alól gyémántként kicsillanó szemekből ki lehetett olvasni, hogy nagyon is tudatában vannak annak, s most büntetlenül bosszulhatják meg. És a pajkos maszkok csakugyan felhasználták a'kedvező alkalmat, nemcsak szavakkal, hanem legyezőkkel és azokkal az aranyos kacsokkal is szolgáltatták az igazságot. Justitia istenasszony pedig ezen igazságszolgáltatásra szemein még jobban megerősítette a köteléket, s ráadásul még mosolyogva füleit is befogta.

A férfiak kíváncsian lesték a hölgyek minden szavát és igen érdekes párbeszédek keletkeztek. Persze csak addig, mig a maszk észrevette, hogy felismerték, akkor aztán igy szólt:

— El ne áruld, hogy ki vagyok. Sarkon fordult és eltűnt, hogy mással folytathassa incselkedéseit.

A csalóka játék annyira sikerült, hogy a nagy egyformaságban maguk a mamák sem ismerték fel leányaikat és á fiatal emberek segítségét vették igénybe.

Egy hölgynek kilétét azonban ravasz furfangga sikerült megtudni. Egyik fiatal ember hozzámegy és igy szól:

— Nagysád, a mama hivatja egy perezre.

A maszk nem értvén át a ravasz szándékot, a komoly megszólításra csakugyan anyjához ment, igy aztán a lesben álló fiatal emberek általános derültség közt ismerték fel.

így tréfálóztak egészen addig, mig Lányi rá nem húzott egy ropogós csárdást. A séták beszüntek, a maszkok karoncsiptek egy-egy fiatal embert és az egész tömeg a czigány elébe nyomult. Ettől fogva oly tűzzel járták a tánezot, hogy még az idősebbek is kedvet kaptak hozzá és fiatalos hévvel magok is neki láttak.

Nagy volt azután a meglepetés a leálezázás után, mert az inkognitónak az első négyes után általánosan vége szakadt. Némelyek hosszúra nyúlt arczczal, csa- 1 idottan néztek egymásra:

— Hiszen én nem ennek akartam szerelmet vallani — szólt az egyik.

— Hagyd el, én is alaposan felsültem az udvarlással — vigasztalja a másik.

A hölgyek arczain pedig diadalmas mosoly jelent meg és kárörvendve szemlélték az általok megsemmisített, vergődő áldozatokat.

A mulatság azután az előbbi fesztelen, vidám hangulatban folyt tovább. A kifáradhatatlan tánezosok a mamák nagy aggodalmára egy perczig sem hagyták nyugodni a hölgyeket, kik bár lihegve, mint a pely- hek repültek végig a termen. Élvezet volt nézni a jókedvtől sugárzó pajzán arezokat. Az arczokról visszatükröződő báj elbűvölte a szemlélőt. Jól esett nézni az egyszerű, de Ízléssel párosult elegancziát is, melylyel a hölgyek öltözve voltak. Az előre megállapított toilette, mely kevés kivétellel minn egyforma volt, fehér szerb vászonból készült. A vállukon két rózsaszin-csokor