Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-03 / 5. szám
ter iránt fennmarad. — Erre a képviselőtestület a polgármester jelentését egyhangúlag tudomásul vette. A tárgygyal kapcsolatban Ember János a függő tartozások mennyisége iránt intéz kérdést a polgármesterhez, mire azt a választ kapja, hogy az eddig kiderült függő tartozások összege 106 ezer forint, nem számítva ide az egyes városi pénzalapok követeléseit. Jelentette továbbá a polgármester, hogy a Csend- hely-utczai óvoda helyiségét a háztulajdonos, Horváth Jánosné felmondta. A képviselőtestület utasította a polgármestert, hogy az óvodának lehetőleg a szobránczi- utczában leendő megfelelő elhelyezése iránt intézkedjék. A számvevői tiszt ellátására vonatkozó szabály- rendelet Hehelein Károly felszólalására, ki a szabályrendelet-tervezetet jelen szerkezetében használhatónak nem tartja, újból való szövegezés végett a pénzügyi és gazdasági bizottsághoz s a számvevőszékhez uta- sittatott. A hivataluktól elmozdított tisztviselők ügyében hozott végérvényes miniszteri ítélet kihirdetése után a képviselőtestület a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslata alapján a városnak a tárgygyal kapcsolatos anyagi érdekeit biztosító határozatot hozott s utasította a polgármestert, hogy a megüresedett állomások betöltése iránt intézkedjék. A Fekete-sas ügye ismét hosszas vitára adott alkalmat. Az uj bérlők ugyanis vonakodnak aláírni a szerződésnek ama pontját, melyben ki van mondva, hogy a város semminemű javítást nem eszközöl ; arra hivatkoznak, hogy ez a kikötés nem volt az árverési feltételek között, viszont a tiszti ügyész képviselőtestületi határozatra utal, melynek értelmében a szerződésbe e pontot felvette. Tomtsicsék a rájuk nézve sérelmes pont kihagyását kérelmezték, egyidejűleg kárpótlást kértek az épület késedelmes átadásából származott veszteségeikért. A vitában részt vettek: Reismann Mór, Mo- csáry Géza, Ember János, Molnár Mór dr., Hevesi Mihály, Nehrebeczky György, Hehelein Károly, Reismann Bertalan, Ivántsy László dr., Zoltsák János és Stahlberger Mór. Az eredmény az lett, hogy a képviselőtestület a polgármestert egyességre utasította. Novak Endre dr. és társainak azon indítványa, hogy az uj házak bizonyos ideig községi pótadómentességben részesittessenek, az indítvány okának érdemleges hozzászólása után a pénzügyi bizottság javaslatához képest (névszerinti szavazással 30 szóval 6 ellen) akként fogadtatott el, hogy az eddigi adóalap fenntartásával az 5 éven belül épülő uj házak 10 évi községi pótadómentességben részesittessenek. Végül felhatalmazta a képviselőtestület a polgár- mestert, hogy Eőry Elek főjegyző helyettesítése iránt intézkedjék. Szinház Az elmúlt hét ismét csak régi kétes értékű operetteket, a drámai genreből pedig Schiller „ Haramiák “ját hozta. Ezzel voltaképen be is fejezhetnők e heti | elmefuttatásunkat, mert a társulat sem jobban, sem rosszabul sem játszott, mint egyébkor és műsorát sem élénkítette. De.meg kell emlékeznünk egy részéről, a kiről eddig — nem szándékosan — említést alig tettünk, és ez Balog Árpád, az igazgató. E héten minden nap láttuk a deszkákon drámai hős, bonvivant, kedé lyes apa, hősszerelmes, jellem és intrikus szerepekben; ez a bámulatos sokoldalúság némileg a Borszem Jankó Dicsőfy Lórántjára emlékeztet, annyit azonban el kell ismernünk, hogy minden alakításában szolgalmas és | tudás nyilatkozik meg, a mit a társulat többi férfitag- jairól különösen a szorgalmat illetőleg a legjobb akarat mellett sem állíthatunk; a direktor pénteken pláne meg- cselekedte azt a régi tréfát, hogy „Haramiák“-ban Moor Károlyt és Ferenczet (a szinlapon Moór állott) egymaga játszotta. Károlyt jobban adta, mint Ferenczet, mert egyénisége inkább a deklamáló szerepekre való. Az előadások látogatottsága napról napra csökken és ezen nem csodálkozunk. Egyetlen kis közönségünket a farsang báljai és hangversenyei szerfelett igénybe veszik és a műsor sebessége is hozzájárul, hogy figyelme nem fordul az egyébként meglehetősen kielégítő színi előadások felé. KÜLÖNFÉLÉK. * A kaszinó estélye. Ismét egy kellemes est j emlékeivel lettünk gazdagabbak ! Tegyük hozzá, hogy ritka műélvezetnek voltunk részesei. Műkedvelőink leg- jelesbje, egy valósággal routinirozott kis művésznő játé- J kában gyönyörködtünk. Novak Fekete Margit úrnő volt ezúttal az est hősnője és fellépésének a legfényesebb kaszinói estélyt köszönhetjük. A hogy ez az okos | asszony beszél, játszik, az már nem mükedvelés, az határozottan a hivatást árulja el; Muraynak >Matna<- czimü vigjátékában bevégzett művészettel játszott • egyetlen eszme vagy fordulat nem veszett el előadásá-! ból. Mimikája, mozdulatai öntudatosak, hűek és termé- | szetesek. A közönséget igazán elragadta elbájolta. A darabban játszott még Török Marianne grófnő, kinek lellépését a közönség türelmetlenül várta, de sajnos, igen kis szerep jutott részére és igy mi nagyon csalódottak-! nak érezzük magunkat. Hogy bátor és kedves megjele- | nését megtapsoltuk, az csak igen természetes. — Egy fárasztó hallgató szerep jutott ifj. Kulin Aurél urnák, kinek már e szerep elvállalásáért is köszönetét kell mondanunk. Dicsérettel kell megemlékeznünk megemlékeznünk két uj közreműködőről is; úgymint Widder Elza kisasszonyról, ki négy kézre zongorán kitűnő tanárjával, Pollák József úrral Auber örökszép portiéi néma nyitányát játszotta tisztán és csinosan (sauber); kellemesen énekelt néhány magyar nótát Ducsayné Felföldy Malvin; énekéhez a kíséretet Tabódyné Széky Berta urhölgynek a tőle megszokot ízléssel és discretióval szolgáltatta. Az első és utolsó számot műkedvelői zenekar szolgáltatta, megerősítvén magát igen előnyösen ifj. Lám Sándor flagolet és Kovalóczy Rezső' zongorajátékával, ekként nagyobb dinamikai erőt is fejthetvén ki. Passvogel farsangi nyitánya már nehezebb mü, de a nehézségeket derekasan legyőzték és megérdemelt tapsokban részesültek. A következett táncz- hoz Lányi Gyula játszott s ezzel minden meg van mondva, még az is, hogy az hajnalig tartott. Az igen nagy számú közönség ezúttal nem feledkezett meg az érdemes férfiúról sem, ki végtelen fáradsággal és buzgalommal hozza össze a kaszinói estélyeket, és derekasan megéljenezte Lám Sándor urat. * Régi műkincs, ügy történelmi, mint művészeti szempontból igen nagybecsű műkincse és ereklyéje az ungvári róm. kath. egyháznak az a régi szentségtartó, melynek fényképét Thaiy Kálmán nagynevű történettudósunknak — felkérésére — Novák Endre dr. a közelebbi időben küldötte el. A Rákóczi-Bercsényi kor mozzanatainak legalaposabb ismerője és fáradhatlan kutatója Novák Endre dr.-hoz intézett s velünk is közölt levelében e műkincsről a következőket mondja: A szegény haldokló Bercsényi Miklós végakaratából került vissza Rodostóból az édes hazába és speczialiter Ung- várra a nagybecsű ereklye, mely ő reá első felesége őseitől a Homonnai-Drugethektől szállott át. A szentségtartó gyönyörű csúcsíves stylje határozottan a XV ik, ha nem még a XlV-ik századra vall, a mikor a Dru- gethek már oly nagy urak valának, hogy a várkápolnájukban ily pompás és drága ostensoriumot tartottak, ígéri továbbá Tbaly, hogy a szentségtartót ismertetni és képben is közölni fogja; a mennyiben pedig az os- tensorium műrégészetileg annyira szép és történeténél fogva is olyan nevezetes, hogy nagyon megérdemli, hogy a millenáris tárlaton ,kiállíttassák, annak az óhajtásnak is kifejezést ád, hogy az illető egyházi hatóság e végből a bejelentést tegye meg. — Ez óhajjal kapcsolatban örömmel közölhetjük, hogy értesülésünk szerint annak teljesülése érdekében minden nemes ügyet szivén viselő Hehelein Károly prépost plébános részéről semmi sem lesz elmulasztva. * Felségsegélyezés. Sztaurószky János jeszenői tanító 15 frt felségsegélyben részesült. * Titkári jelentés. A >Csap vidéke méhészkor? január 20-án tartott első közgyűlésén Józsa Dezső titkár az egyesület alakulásának és eddigi sikereinek történetét tárgyaló jelentést olvasott fel, melyet helyszűke miatt csupán főbb pontjaiban közlünk. E szerint a csap- vidéki méhész-kör alakulását buzgó elnökének, Bácskái Sámuelnek köszöni, a ki a múlt év augusztus havában Erdély kedves méhészeivel s azok méhészetével bővebb ösmeretséget óhajtván kötni, felkereste őket a Szamos Újváron rendezett méhész-kiállitás m. Ott látva, mily nagyszerű eredményt mutathat fel néhány méhésznek körré alakulása, s egymásnak szeretettel tanítása állal, — az erdélyrészi méhészegylet vezérférfiai- nak buzdítására, s pártlogásuknak Ígérete által fellelke- sitve tért haza s a méhészkör megalakítására buzdította a csapiakat. A kör alakításához szükséges 12 tag csak— Vártalak ! válaszolá a férfiú. — Miért ? — Azt álmodtam, hogy te nagyon hamis vagy! — Milyennek szereted te a nőt ? — Ne legyen szent! — Hát van szent nő is? — Én ismerek egyet! feleié a férfiú mosolyogva. — Miért mosolyogsz? kérdé a calico. — Mert ennek a nőnek a férje is szent! — De hát hogy került össze ez a két szent ? kérdé a calico. — Nagyon furcsán. A nő, a ki különben szép és kedves, leánykorában egyszer a mint sétált, elveszített egy haj tűt. — Érdekes, kérlek folytasd. — Ezt a hajtűt pedig megtalálta a férfiú az óra- lánczán. — És aztán? — Egy pap kimagyarázta a dolgot! — Mit mondott? — Hogy a hajtü egy csodát szült. — Miként? — A női hajból az óralánezra hullott. — Ez véletlenül történt? — monda a calicó. — Dehogy, ezt a nő angyala vetette az óralánezra ! — feleié a férfiú. — Persze a pap igy magyarázta ki a dolgot? — Igen! — Tovább mi történt? — A férfi és a nő elmentek gyónni. — És azután? — Rövid idő alatt férj és feleség lettek. — Most aztán reméllem : hogy észretértek ? — Folytonosan imádkoznak! — Mond: tudnál-e te imádkozni? Kérdé a calico. — De csak te hozzád ! — feleié a férfin. — És miként kezdenéd ? — Szép angyalom : szeretlek! válaszolá a férfiú felmelegedve. — Lassan, megtalálja hallani a férjem, sutíogá a calico és óvatosan körül nézett. — Szeretem a lelkedet, a ragyogó tüzes szemeidet és úgy vágyom ölelni karcsú termetedet — folytatá a férfiú lángolóan. — - A calico forrón megszoritá a férfiú kezét és halkan suttogá : — Nagyon édesen esik a lelkemnek vallomásod. — Oh ! mond kedves, enyém-e a szived ? Szeretsz-e engemet ? - ^ — Szeretlek 1 tiéd vagyok ! válaszolá a calico reszkető hangon. Mondja aztán valaki, hogy nincs boldogság a földön. Ez a férfiú és ez a calico vagyis nő nem bcldo- gult-e ? íme a bálok regénye. De tegyük félre ezt a regényt, ezt nem szabad mindenkinek olvasni. A kik pedig olvashatják, azok az ily regényt már i át is élték. . . . . . Két calico beszél egymással a terem egyik sarkában: — Ez sikerült. Az a fekete bajuszu fiatal férfi j komolyan udvarolt nekem. Sőt képzeld, óvatosan meg is csókolta a kezemet. Latod kedvesem, hogy 50 évvel is lehet hódítani. Édes múltam egy perezre vissza lettél varázsolva! — mondá az egyik ábrándosán. — Az én kezemet is megcsókolta egy szőke férfi Mondtam ugyebár, hogy rideg életünk itt felderül egy pillanatra. Megvénültünk s elhagyott bennünket mindenki. Oly jól esik a lelkemnek, hogy egy fiatal férfiú csókot lopott a kezemre. Tudod, hogy én lecsókoltam a kezemről azt a forró csókot, suttogá a másik calico boldogan. — Nem haragszol reám, ha valamit bevallók ? — Dehogy! nekem is van valami titkom ! — Az én barna udvarlóm találkát kért tőlem! — mondá reszketve az egyik nő. — És te megtagadtad tőle, ugyebár ? — Bocsás meg, de én nem voltam elég erős arra, hogy boldogtalanná tegyem azt a kedves férfiul! — szólt boldogan a calico. — Látod kedves barálném, én is jószivü voltam és megengedtem a szőke udvarlómnak, hogy haza kísérjen, — mondá a másik calico is tulboldogan. Szegény két vén leány. Mégegyszer mosolygott felétek a boldogság egy röpke perezre, hogy aztán vége legyen részetekre örökre. Jertek velem és ábránduljalok ki. Az elmúlt időt nem lehet visszavarázsolni többé. A ki fiatalon nem tudott élni, az ne akarjon öregen fiatal életet élni. Két fiatal férfiú: egyik szőke, másik barna összetalálkoztak a teremben. — Barátom, mi rutul rá lettünk szedve, képzeld te is, én is egy-egy vén leánynak udvaroltunk ! szólt bosszúsan az egyik. — Hogy tudtad meg azt ? Kérdé a másik megűtődve. — Két calico bizalmas beszédét kihallgattam. — Na mi ugyan felültünk ! — válaszolá a fiatal férfiú, — no de kimenekültünk a hálóból! Távozzatok ti szerencsétlenek, a kiket a végzet a hervadás felé ragadott már, ne sírjatok a történtek miatt, hanem nyugodjatok meg a fölött, hogy a boldogság a fiatal szivek számára van fentartva. A zene elcsendesül, a terem kezd kiürülni, vége a bohóságnak, és ismét kezdődik a mindennapi élet, ezer gonddal, ezer küzdelemmel. Vége a mulatságnak és ezzel is jeliképezve van ama örök igazság: hogy semmi sem tart örökké ! Jól mondta egy szellemes férfiú: hogy minden mulatság hajnala a — kiábrándulás ! Aigner Ferencz. Eg-yéni védekezés a betegségekkel szemben. Felolvastatott az ungmegyei orvos-gyógyszerósz-egyesiilet 1894-ik évi decz. hó 22-én tartott közgyűlésében. (Vége.) Van egy igen köznapi bántalom, mely több emberéletet pusztít, mint az összes fertőző bántalmak együttvéve, melyek — mellesleg megjegyezve — vármegyénk területén, viszonyítva más vármegyékhez, még elég kedvező halálozási százalékot tüntetnek fel; elismerésül s dicséretére közalkalmazásban levő orvostársainknak, kik a ragályos bántalmak elleni küzdelemben tőlük telhető- leg s az adott viszonyokhoz képest lankadatlan buzgalmat fejtenek ki. Ezen bántalo n a tüdőlob. Mig — a belügyminiszternek az ország 1893 évi közegészségi viszonyairól szóló jelentése szerint — Ungvármegye területén járványos, hevenyfertőző bántalmakban együttvéve elhalt 433 egyén, addig magában tüdőlobban 628, tüdővészben s tüdőgümőkorban 635 ember pusztult el. Ha a tüdőlobra vonatkozó számadat nem is bir teljes és feltétlen megbízhatósággal, tény mégis az, hogy tüdőlobban igen sok emberélet — s ezek között gyermekélet — pusztul el; ezen számban ugyanis igen nagy contingenst képeznek a hurutos tüdőlobban, hörg- és hörgöcslobban elhalt csecsemők. De hogyis ne ! Hányszor látjuk faluhelyeken, hogy az anya a legcsikorgóbb hidegben, metsző szélben s esőben gubájába burkolva viszi csecsemőjét, — melyet igaz ! otthon nincs kire hagynia — a templomba, fonókába, szomszédba; talán még a szomszéd községbe is. Á csecsemő tüdeje —- szokásos vérbősége folytán — a kicsi test melegének legnagyobb részét foglalván magában, a belégzett jelentékenyen alacsonyabb temperaturáju küllevegö által meghűl és kész a betegség; hogy pedig egy egyszerű tüdőhurut is csecsemők
