Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-09 / 23. szám
szerint bemutatva, melyből sok hasznost és tanulságosat olvashat az érdeklődő. Hogy a jelentések tartalmából mindent elmondjunk, s teljesen megismertessük, szükséges volna azt egész terjedelmében közölni. Ezt azonban — könnyen érthető okokból — nem tehetjük, s igy csuk annak konstatálására szoriiko unk, hógy a kamaránál vármegyénk ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági ügyei ép oly érdeklődésben és támogatásban részesülnek, mint a kamara területén levő többi vármegyék. Ennek bizonyságául közöljük, hogy ungvármegyei pusztulni indult szőlőterületek megmentésére a jelentésben megújítja kérelmét a kamara, midőn a szüretre vonatkozó résznél a következőket Írja : »Kötelességünknek tartjuk e helyen azon kérelmet ismételni, melyet Ungmegye 2180 holdnyi, pusztulásnak induló szőlőterülete érdekében küldöttség utján terjesztettünk a nagyméltóságu íöldmivelési miniszter ur elé, kérve, engedélyezzen a miniszter ur az Ungváron létesítendő szövetkezetnek 30,000 torintnyi kamatnélküli kölcsönt, hogy a megye érdekeltsége megkezdhesse a mentő és ujjáteremtési munkát. Egyidejűleg kérjük ő Nagyméltóságát, kegyeskedjék oda hatni, hogy a szerednjei vinczellér-tant'oly am, melyre ezen kamara 10 évre évi 400 lorintot engedélyezett, még az 1895. évben létesüljön.» A gyümőlcstenyésztés és kereskedés fejezeténél vármegyénket érdeklőleg olvassuk, hogy a kamara népszerű útbaigazítások terjesztése által propagandát csinál a gyümölcsbor-tenyésztésnek és eddigi eljárásának eredménye- kánt jelenti, hogy — megfelelő termes esetében — Ung- vármegyében tekintélyes termelők hozzálátnak az alma- borkészitéshez. E végből kéri a kereskedelmi ministert, — hogy Ungvár városának és Szerednyének s vidékének egy Simon-íéle cider-malmot engedélyezzen. Minthogy a roppant primitiv szilva-aszalók folytán a bosnyák jó áru kiszorítja a gyarló hazai készítményt, ] ennek megszüntetésére ugyancsak a kereskedelmi minis- tértől Ungvár városának egy Casenille-lé\e franczia aszaló-kemenezét kér. A móhtenyésztés előmozdítása czéljából elhatározta a kamara, hogy vármegyénkben evenként 50 Irt értékű kasokat oszt ki a szegén y ebbe-községekben; ezen kiosztást 1894-ben már teljesítette is. Az ungvári tanoncziskola fentaj’lásához évi 300 forinttal, az agyag ipar-iskolához évi '600 Írttal járul a kamara s ezenkívül az 1894-ik évben a vasárnapi rajziskola költségeihez 200 Irtot adott. Jövő számunkban közölni fogjuk az összes adató kát, melyek Ungmegyére vonatkoznak — s azt hisszük, hogy ezzel nemcsak a jelentés ismertetését fogjuk fokozni, de jó szolgálatot teszünk azoknak, kik a jelentések birtokában nem lévén, — egyik-másik ügyben tájékozást óhajtanak nyerni. De mert az-adatok áttekintésénél már most azon tapasztalatra jutottunk, hogy azok nem mindenben felelnek meg a valóságnak, — a hibának feltalálhatása végett feltüntetünk itt egy-kettőt : A kamara jelentése szerint ugyanis a kamarai illeték-kivetési lajstromok alapján összeállítva: Ung vármegyében 1716 önálló iparos volt 1894-ben. Ebből magára Ungvárra 776 esett. Nem tudjuk, hogyan lehel ez, mikor az ungvári iparhatóságnál nyilvántartott iparosok száma alig haladja meg az 500-at. A részletes kimutatásnál a kamara egész Ung vármegyére 1, mond egy rézművest juttat, holott tudomásunk szerint Útig-, varon négy rézműves van. (Horovitz, Kuna, Huszth stb.) Szívesen láttuk volna a jelentésben a betegsegélyezés ügyének bővebb ismertetését is, annál inkább, mert az 1894. évi jelentéshez csatolt táblázat feltűnően nagy aránytalanságot tüntet elő kiváltképen az ungvármegyei pénztáraknál, s ez teljes jogot és okot adhatott volna a kamarának a magán-pénztárakkal szemben elfoglalt álláspontjának kifejtésére, s az egész betegsegélyezési ügy reformálására irányuló mozgalom indítására. Nem akarjuk ugyanis elhinni azt, hogy a kamara érdemes titkárának fel ne tűnt volna azon kiváló egészségi állajiot, mi az ungvári gőzmalom aikalma- zotlainál, illetve a pénztár tagjainál uralkodik. E pénztárnál t i. teljes három hónap alatt 60 munkás közül egy sem volt keresetképtelen beteg úgy, hogy 61 frt 89 krnyi három havi bevételből még 26 frt 97 kr felesleg is jutott, akkor, midőn úgy a kerületi mint az egyéb magánpénztáraknál feftünően nagy volt a betegek száma. És mit bizonyít ez ? Azt, hogy 60-70 taggal nem lehet betegsegélyző -pénztárt úgy fentartani, hogy a tagok jogaikat érvényesíthessék s teljes kielégítést nyerjenek a jogos igények. És mert az ily pénztárak további fentartása mellett az 1891. XIV t.-czikk jótéteményei az illető gyári vagy vállalati alkalmazottakra nézve csak „nesze semmi; fogd meg jól!» — ismételjük — szívesen láttuk volna a kamarának ezen ügyben, is kiterjeszkedő gondos figyel mességét. *\ 1 László a beregi általános tanitó-egyesület nevében üdvözölte a gyűlést. Korelnökké választatott Dapsy Kálmán, szeghalmi kisdednevelő. Letárgyaltattak az alapszabályok, melyek szerint az északkeleti vármegyék tanitó-egyesületeibe tartozó óvónők szövetséget, tanitó-egyesületeik keretén belül külön szák köröket képezenek. Ember János felszólalására kimondta a ^gyűlés, hogy az uj egyesület önálló, a Kisdednevelök Orsz. Egyesületével csupán morális kapcsolatot tart fenn. Ezután megejtettek a választások. Közfelkiáltással elnök lett: Láng Mihály, alelnök : Kozma László és Molnár Mária, főjegyző : Csontosáé Aczél Mária, jegyző: Vaary Irma (Ungból); pénztárnok: Porcsalminé. Majd Láng Mihály vette át ismét a szót és tartott a magyar szellem, magyar nyelv terjesztéséről egy olyan eredeti felfogással kidolgozóit minden tekintetben talpra esett előadást, a minőt erről a tárgyról még alig hallhattunk. Taps és szűnni nem akaró éljenzés jutalmazta érte. Délben a »Csillag» udvari fedett helyiségében 150 teritékü bankett volt. Felköszöntőket mondtak: Cseh Lajos, polgármester, Kozma László, Láng Mihály, Ember János, Bandrexler István és mások. Este fényesen sikerült hangverseny és tánezviga- lom zárta be az ünnepséget. A hangversenyen különösen kitűntek az eperjesi óvóképző növendékei a Thaisz Lajos losonczi zenetanár. A jövő évi szövetségi gyűlést Ungvárra tervezik. Színház. A múlt héten Alkalmunk volt a franczia és német dráma irodalom kétf úgynevezett hires darabjával megismerkedni. Előbb Sárdounak a „Haza“ czimü hatásos, kiállitásos történeti drámájával, utóbb Suderman társadalmi színmüvével fogunk foglalkozni. Ha kellőleg akarjuk méltatni a Iranrzia mester müvét, ösmernünk kell a körülményeket, melyek között az megtermett; tudnunk kell, hogy pár évvel ezelőtt Bernhard Sarah, a nagy franczia tragika színházat vett Párisban, abban, mint hősnő és igazgatónő szerepelt. Utóbbi minőségében színháza számára rendelt Sardounál, — ki neki darabjai sikere folytán nagy hálával tartozott, — egy színdarabot, kikötvén, hogy az hatásos, nagy kiállítású legyen és részére genialitásához mért szerep legyen megírva; röviden: kaszadarab. Tagadhattál), hogy a nagynevű szerző a megrendelés szerint kitünően dolgozott. A hősnő szerepe alkalmat ad egy művésznőnek, különösen franczia színésznőnek — kik ugyanis nagy páthoszszal deklamálnak -s*- művészetük csillogtatására, alkalmat ad fényes toilettekkel bámulatra ragadni a hölgy közönséget, és nagy kiállításával megvesztegetni a nagy közönséget. Mindez igy van a nagy színpadokon ; egészen máskép áll a dolog, ha ezt a darabot a vidéken nézzük meg, hol fényes kiállítás nem kápráztatja szemeinket, és önkénytelenül is. a színdarab belső értékéi, becsét keressük. .Es akkot reá jövünk, hogy a »Haza» csupa görög-tűz, és puska durranás, hatásos jelenetek halmaza, és Sardou egyik leggyengébb müve. Kellemesen csalódtam, a „nagyszabású beszédnek“ alig a fele volt spenótszihü; a többi még Munkácson is jó volt: S ez nagy szó, mc$t. Munkács a dikeziózás talentuma dolgában túl teszen rajtunk; utólérhetetle- nül, mivel hogy Munkács nemcsak prózában, de versben is dikeziózik. Miután a „magyar állameszmét“, meg a hazát megmentettük s egymást agyba-főbe dicsértük, felállt a kis termetű, de nagy talentumu Túlesik és felolvasott egy szép komoly verset a népnevelők hivatásáról. Alig hangzott el az éljen és taps, pielylyel már akkor a második porczió spenóton is tuHlevő publikum a költőt megjutalmazta, a fedett helyiség átellenes részében egy nyurga pápaszemes fiatal ember emelkedett fel és se szólt se beszélt, csak egy nagyot kiáltott, mondván: — Huh! Leve pedig erre a megszólításra nagy csendesség és a pápaszemes nyurga fiatal ember, a ki különben Halász Zsigának hivatik, el szavalta az alább egész terjedelmében reprodukált „Ódá“-t. „Óda Huh ! mily invázió ! mi Levita sereg, Mely Kárpátok tövétől Munkács felé ered. Kitellik belőle vagy tiz falu bölcse, Náluk van letéve hat megye erkölcse. Mért maradt magára a nagy Gönczy-tábla ? Mappa, számológép s mi még tudja kánya. . Tán baj van Köpeezen, vagy a muszka mozog ? Mert hogy itten vannak, biz az nem kis dolog, Óvatlanul maradt anyák féltett »princze«. Nyugalomba vonult a pedagog páleza, Nincs ki pernahajdert otthon szedne ránezba, Óvó néni, kosta, gyák, levita, tanár, Mind erre özönlik. hol az ország határ Tán mint Zichy Jenő a vas magyar keres? És nagy buzgalmában kirgizt fog, meg cserkeszt. Ne firtassuk soká. hozta isten »Sálem« Dolguk nagy haszon lesz. Istenucscse kár nem Mert bár közel hozzánk Klinecz. Matykor. Puhnyor, Magyar itt mindenki, orosz csak a bocskor.- S bár félvilág zsidója erre kerec Mekkát, Hol gerinezbe simul a beszkidi hegyhát S hol csodának rejti papját Sodagora Magyar a zsidó is. csak héber az orra. A ki magnak volt itt izráel és orosz, Magyarrá fésülte Sárkány,-Kozma. Orosz %e gitettek hozzá: Szalay. Reich. Túlesik*) Missio mókának igy már bizony fucscs itt. Nem fenyeget vésze többé kultur-hareznak, Magyarság .s/.ent ügye itt békén maradhat. Oldjuk hát' le urak a liarczi fringiát, Töltsünk, igyunk nagyot s kiáltsuk hogy — vivát!" Éljenzés, taps és „nagy derültség“ (hébe-hóba a közönséges halandóknak is szabad „derülni“, nemcsak a honatyáknak) jutalmazta a jóizü ötletes verselményt. "tovább folytatnám a hasonlitgatást a két város között, de ime kifogyok a papirosból. Kénytelen vagyok abba hagyni az írást, majd folytatom a jövő nyáron ; záradékul azonban még egy dologra kell kiterjeszkednem : Munkács varos páratlan vendégszeretetére. A város legelőbbkelő polgárai azzal a melegséggel fogadtak vendégeikül a népr.evelés igénytelen munkásait, a minővel csak azok a férfiak fogadhatják, a kiknél olyan kitűnő tanitó-testűlet végzi az elemi tanítás munkáját, mint a munkácsi tanítók testületé. Jövő évben nálunk gyüléseznek északkeleti Magyarország népnevelői. Remélem, mi is szívesen látjuk majd őket; ha le nem főzzük Munkácsot (mert biz az lehetetlen volna), gondolom, nem maradunk mögötte. Vékony Donga. *) Mind munkácsi tanítók. V. D. A dráma tartalma olyan kuszáit, hogy azt röviden elmondani nem lehet, azért, meg sem kisértjük; egy két körülményt mindazonáltal ide iktatunk. ♦ A cselekmény 1568-ban zajlik: 11. Fülöp, a spanyol katholikus zsarnok uralma alá hajtja a szabad, kálvinista német alföldet, és a rend tentartására kiküldi a borzasztó Álba herczeget. Hőse Risor gróf, ; flamandi nemes, a szabadság harezok szülte nagy-jellemek egyike, kinek igéje: a haza minden előtt! Innen Itt darab czime is. A hőst megcsalja imádott felesége, a porból kiemelt Dolores , megcsalja legjobb barátjával, kit egy Ízben a haláltól megmentett, Van der Noth kapitánynyal, és a meggyalázott nemes gróf nem gondol bosszúra, hanem kezet fog és egyesül gyáva barátjával a ‘{laza felszabadítására Dolores szenvedélyes, rossz lelkű nő, ki szerelméért feláldozza, a vérpadra viszi férjét, elárulja a haza megmentésére szőtt összeesküvést, mert nem tudja, hogy kedvese is tagja az össz^kjiivésnek. De midőn megtudja, hogy árulásávál szerelőjét is Álba herezeg bosz- szujának adta ki, elfelejt Istent, káromol az égre, kivetkőzik Wunden nőiességből, egy valóságos fúriává lesz. Van der Noth kapitány épenséggel nem jellem. Szivét, leikét behálózza a szép Dolores, és bármint harczol benne a hála megmentője iránt, — a becsületérzés, — nem birt ellentállani az asszony csábításainak, szeretője lesz, megcsalja legnemesebb barátját, és még akkor is, midőn megtudja, hogy ez a nő elveszítette saját férjét, — elárulta az összeesküvést, — még akkor is öleli a bűnös asszonyt ; megfeledkezik Risor grófnak tett fogadásáról, hogy megöli az árulót, bárki legyen is az; inig végre az elárultak halálorditása, a máglya tüze, a bakó-látása, megzavarja eszét és ezen öntudatlan állapotában szúrja le bűnös kedvesét, és veszti el önmagát is. A darab, miként mondtuk, nagy kiállítást igényel; úgy előadva, szegényes díszletekkel, érdeklődést nem kelt és egy-két jelenetet kivéve, zajtalanul esik le a függöny. Hősei közül Dolores megdöbbent romlottságával, sorsa szánalmat nem kelt; Van der Noth gyávasága és bizonytalansága érdektelen, a nemes Risor gróf a nagy történeti alakok iránt érezni szokott tiszteletet kelti fel bennünk, — a gyenge férjet nem tudjuk be hibájának. Ez a dráma egy tanúságot is tesz: azt tudniillik, hogy a közönség érdeklődése a történelmi eseményekkel szemben nem nagy, és ha a darab külömben silány, lelkesedést nem kelt. A vész-törvényszék borzalmai, a vallási türelmetlenség áldozatai, a spanyol barbarizmus egy magában véve nem mentheti meg a darabot, A ba herczeg mellbeteg leányának szinrehozataia, úgy, a mint A kisdednevelök munkácsi gyűlése. Északkeleti Magyarország kisdednevelői pünköst második napján nagygyűlést tartottak Munkácson. A gyűlésnek czélja egy'olyan egyesület megalakulása volt, mely az országrész^ kisdednevelóit közös munkára tömörítse. A czél szernpontjából kívánatos lett volna, hogy minden északkeleti vármegye kellőképen képviseltesse magát a gyűlésen, a mit azonban nem volt alkalmam tapasztalni. Márainarosból nem jött el senki, Szatmári egy szál ember képviselte, az is tanító volt, Ugocsából hárman voltak, Zemplénből kelten, Abaujbol hárman, Sárosból a növendékekkel együtt vagy 65-en. A legnagyobb conlingenst Ung és Rereg szolgáltatta. A beregi, különösen munkácsi kisdednevelők, tanítók nagy számmal voltak jelen a gyűlésen; azonban Ung sein maradt hátra, innen .9-en jelenlek meg. Ott voltak: Danes Bertalan kir. tanlelügyelő, Ember János s.-tanfelűgyelő, Budai István, Erdei György, Grigássy Károly, Hirschler Soma, Kosviczky Margit, Maszte- lyák Mihály, Masztelyák Pál, Panulin Tivadar, Révész József, Szabó József, Szoták Erzsébet, Szoták Margit, Takács László, Tomcsko Isiván Vaáry Irma, Z,aboray János és Zeffer Gizella. Pünkösd első napján este tél 8 órakor érkeztek meg a vendégek Munkácsra, hol nagy közönség élén Cseh Lajos polgármester várt reájuk es üdvözölte őket. Az üdvözlőre Láng Mihály, eperjesi áll. óvóképző intézeti igazgató felelt. Azután a város által rendelkezésre bocsátott kocsikon történt a bevonulás. Kiki előre kijelölt szállására ment, hol megvacsorált. Vacsora után volt a »Csillag» szállóban az ismerkedési estély, másnap a gyűlés ugyancsak a »Csillag» nagytermében. Gyűlés előtt az óvó és tanitóközönség sorba járta & keresztény templomokat. A „gyűlést Láng Mihály az összejövetel czéljait fejtegető szép és tartalmas beszéddel nyitotta meg. Azután '’az' üdvözlések következtek. Cseh Lajos polgármester Munkács város közönsége, Matavoszky Béla, bereg- vármegyei kir. tanfelügyelő a közokt. kormány, Kozma
