Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-26 / 21. szám
Ungvár, vasárnap, 1895. május 26. 21. SZÁM XXXIII. ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: Vegyehá/-ter I. szám, I. emelet. A .-zerkesztőtióz intézendő minden közle- mény. mely a lap szellemi részét illeti. Li-veiek csak bérmentesen fogadtatnak e . Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A ."p meyjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEI: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A humanitás ünnepe. A tegnapi napon ünnepet ült városunkban az ember-szeretet: a bába iskola megnyitásának ünnepét. Az ünnep nem tartozott a zajos ünnepségek közé; szép és előkelő közönség rósztvótele mellett folyt ugyan le, de az öröm kitörő nyilatkozataira alig adott alkalmat. S ez a jelenség egészen természetes. Egy bába-iskola nem tartozik a humanitás hangzatos alkotásai közé; hiszen hatása a jövőre irányul, inelylyel kevésbbé szoktak törődni azok az elemek, a melyek az ünnepségeket ,.lelkesek-“ké szokták tenni. A jövőnek dolgozó intézményekhez kevesebb köze van az emberi hiúságnak és önzésnek ; a hol pedig ez a két gyarlóság erősebben meg nem veti a lábát, ott bizony kevés a zaj. Annál több azonban a bensősóg, a szívnek igaz meleg érzése azoknak az embereknek lelkében, a kik az önzéstelen emberszeretet bár külsőleg kevésbbé hangzatos, de lényegileg nagyhatású alkotásait becsülni tudják. Ez a bensősóggel teljes igaz érzés hozta össze a tegnapi nap ünneplő közönséget; ugyanaz az érzés, mely annak a férfiúnak a keblét hevíti, akaratát nemes elhatározása buzdítja, a ki nagy feladatok megoldására hivatott intézményt életrehivta. Novak Endre dívnak minden nemes irányban aetióra kész tehetsége, melegen érző s/ive az emberszeretet munkáiba soha bele nem fáradó, a küzdelmet az életrevaló eszmékért mindig újra kezdő akarata s a vallás- és közokt. minisztérium nemes áldozatkészsége teremtette meg az ungvári bábaiskolát. Ugyanezen tényezők lesznek az intézet felvi- rágöztatői is. Az eszmét felvető és megtestesítő férfiú marad továbbra is az intézet élén, melyet — meg vagyunk róla győződve — akként fog vezetni, hogy a belőle kikerülő tanítványok igeu korlátolt műveltségű és sok tekintetben elhagyott szegény népünk között mesterüket kitüntető szere- tettelteljes gyöngéd szívvel és legalább a legszükségesebb ismeretekkel fognak forgolódni azokban a | válságos perczekben, azokon a válságos napok'-n, a mélyeken asszonyaink a fajfentartás nagy tartozását az irás szavai szerint „fájdalommal“ rójják le. A szakférfiak s azok a laikusok, a kik a köznép sorsa iránt érdeklődnek, fájó szívvel tapasztalják, milyen óriási károkat okoz az ember-életben az alkalmas bábák csekély száma, vagy éppen hiánya; mennyi sok bánatnak, gyötrelemnek, nyomornak válik forrásává az a sajnos való, hogy az ember épen akkor, a mikor legnagyobb szüksége volna reá, igen sok esetben, alig részesül különb bánásmódban, mint az oktalan állat. Ilyen viszonyok között nem csoda, hogy falu helyeken még akként pusztít a gyermekágyi láz. mintha Semelweis a világon se lett volna, ha a szülők egy része elnyomorodik s ha a gyermekek jórésze a czélszerütlen ápolás és táplálás miatt idő előtt elpusztul, a megmaradónak között pedig aránytalanul sok a „születésétől kezdve“ hibás, vagy épen nyomorék. A ma még széliében pusztító szeretetlenség és tudatlanság megszüntetése, vagy legalább is nagyon sziik térre korlátolása: ez a tegnap megnyílt bábaiskola nemes feladata. Isten áldása legyen munkáján! Képezzen mennél több, önfeláldozó, értelmes szülésznőt, a kik köznépünk közé szivárogva, derekesan betöltsék nagy- fontosságú tisztüket; mentsék az anyát és gyermekét, őrködjenek mindkettőnek épsége és egészsége felett addig, a mig ez elsősorban az ő tisztük, hogy gyarapodjék és értékében emelkedjék az ország legféltetebb kincse, az ember, s ezáltal nagyobbodjék, erősödjék a haza! Ügyvédi karunk. — Elsó' közlemény. — Az a hatalmas és nagyarányú reformáramlat, mely országos igazságügyünk terén Szilágyi Dezső I kezdeményezésére megindult, eltölti a hazai igazságügy egész mezejét. Csak az igazságszolgáltatás egyik hivatott s jelentős tényezőjét, a magyar ügyvédi kart részesíti — legalább eddig — mostoha elbánásban. Daczára annak, hogy az ügyvédség kérdésének rendezése, mint országos érdekű ügy, nemcsak a magyar ügyvédi kart, nemcsak az ügyvédi kamarákat, de a kormányköröket, sőt a törvényhozó testületet is foglalkoztatta már ismételten, sajnos azonban a kívánt eredmény nélkül: a nagyon is gyarlónak bebizonyult kamarai szervezet még most is fennáll s az itt közelebbről nem részletezhető jelen országos politikai viszonyok ennek a kérdésnek helyes alapon való rendezését egyelőre a jámbor óhajok sorába helyezik ! Pedig a majd 5000 tagból álló magyar ügyvédi kar által képviselt értelmi erő, kellő szervezet inellett, ha az ügyvédek anyagi helyzete annyira javíttatnék, hogy megélhetésük — ha szerényen is — biztosítva volna, hogy intelligentiájukat, képzettségüket, magasztos hivatásuk betöltésére fordíthatnák : ez nemcsak a magyar igazságügynek, hanem az általános köz- és társadalmi életnek is beláthatlan hasznára válnék. Ungmegye területén mintegy 25 ügyvéd működik, s ez a kis gárda mindig hivatásának magaslatán állott; habár széles e hazában sehol sem nehezednek oly sűlyosan a kedvezőtlen viszonyok az ügyvédi karra, mint megyénkben. Szegény a megye, nagyobb birtokosok nincsenek, a kereskedelem pang, az ügyvédi kereset tehát természetesen csekély, azok az igények pedig, miket a társadalom az ügyvédekkel szemben támaszt, aránytalanul túlhaladják az ungmegyei ügyvédi kar vagyoni viszonyait. Megkívánják, hogy az ungvári ügyvédség, a megye köz- és társadalmi életében tevékeny részt vegyen, hogy jótékony és culturális czélokra való adakozások alól ne vonja ki magát, hogy a megye s város területén működő jótékonysági s közművelődési intézményeket erkölcsileg, anyagilag támogassa, szóval ott kell lennie mindig s mindenütt; de hogy hol és hogy A létért való küzdelem.-- Eló'adatott Ungvári eló'ször 1895. május hó 18-án. — Daudet Alphonse, Francziaország egyik legnagyobb regényírója, újabban a többi mester ama divatjának hódol, bogy regényeit dramatizálja. Dumas, Ohnet stb. a franczia szellem képviselői alig hogy megírták regényeiket, már scenirozzák is. Természetesen szenved vele úgy a regény, mint a drámairodalom. Korlátozzák önmagukat az anyag kigondolásában, kidolgozásában, mert a iőczél: a mindenek rugója, a pénzérdek; mentői több pénzt szerezni. — Tagadhatlan, hogy egy sikerült színdarab többet hoz zsebüknek, mint tiz regény és ezért öntudatosan nagy jeleneteket Írnak regény helyett, és dramatizálnak sokszor eszméket, melyek a szűk szavú, pár felvonásos színmüvekben kellő kilejtést nem nyerhetnek, a közönségre bízzák a hiányoknak képzelő tehetségükkel való kiegészítését. Sőt a modern drámáknak gyakran befejezésük sincs, a mi legalább is szabály- ellenes. — A szabályok különben is elvesztették egykori hatalmukat. — Sophoklestől, Mollieretől, Sakes- pearetöl senki sem vesz ma példát. — A színdarab nem tanít többé; az ártatlan bünhődhetik, a gonosz bátran czélt érhet, mert azt mondják a tisztelt szerzők: ez közeledés a természethez; a valóságban is többnyire a gyengébb, legyen bár jó és nemes, — elpusztul, mig a ravasz felszínen marad. Nos! ez igaz lehet, de megnyugvást nem nyújt és a szerzők mentsége csupán az, hogy ők azt nem is keresik ; megelégesznek, ha érdekesek s ha darabjaikat mentői több színpadon telt ház előtt tapsolják. Astie Paul (Baghy Gyula) alacsony állásból daliás szépsége révén képviselő, államtitkár lett. Beleszeret ugyanis áz özvegységre jutott Padovini herczegnőbe (Cs. Almássy Julia) ki első lérje oldalán nem ismerte meg a szerelmei, a boldogságot. Még fiatal szive fellobban a teljes férfikorban levő érdekes megjelenésű jogtanácsosa látásán és az ügyvéd ur . . . a herczegné férje, G0.000 franc évi jövedelem urává lesz; majd ezek révén megnyílik előtte a politikai pálya, melyen biztosan halad. De a fény és gazdagság által elvakitolt (érj nagyon hamar belátja t védését, belátja, hogy a vagyon nem elégséges az ő boldogságához; — fiatal tüzes vére nem lalál kielégítést elvirull nője oldalán. A vagyonnal hamar elbánik és most már feleségén is túl akar adni. Ám itt ellentállásra talál, és mert neje a válásba bele nem egyezik, bűnnel akarja elveszíteni. De nem elég férfi hozzá: reszketve viszi nejének a méregpoharat és mielőtt az annak tartalmát meginná, gyávaságával, határozatlanságával elárulja gonosz szándékát. Nem bánja tettét, nem egy lelüfemelkedelt jóindulat tartja vissza a bűntettől: saját gyávasága álczázza le őt. — A herczegnő elirtózik ennyi nyomorúság láttára, elválik, hogy a szép báb egy fiatal parvenue-milliomosnőt, a bájos De Seleny Estért (S. Molnár Vilma) tehessen tönkre. De a sors másként határozott. Mert Paul ur a herczegné keseri- tésére és hogy őt az elválásra bírja, időközben egy kedves gyermeket, a becsületes Vailian (Breznay) postatiszt leányát, a szűzies, már-már menyasszony Lidiéi, (Mol-1 nár Hózsika) csábítja el, beszennyezi szeplőtlenségét és kergeti a halálba. De midőn már czélt vél érni, midőn a bájos de Seleny oda Ígéri kezét s a milliókat már markában érzi, a megbecstelenitett apa egy revolverlövéssel leteriti őt. Ez röviden tartalma Daudet legújabb színmüvének. És ha végig nézzük a darabot, elménkbe tolul egész csomó kérdés, kétely, melyekre hiába keresünk felvilágosítást. Milyen ember ez az Ostie Paul ? Rósz vagy romlott; az uj viszonyok demoralizálják, avagy gonosznak született? Midőn a színpadon megjelenik, már férje a herczegnőnek ; furcsa fogalmakat hangoztat a női becsületről, mely előtte legkevésbbé szent és már keresi az alkalmat a válásra. — Elég gonosz színben tűnik fel tehát, — bár lehet, hogy nem az. Önkéntelen gondolunk reá, váljon mi lett volna belőle, ha a herczegnő nem emeli magához? mert hogy a főúri parkett finom pora az ott idegen ember fejét képes megzavarni, — az hihető. Hogy tehát Ostie Paul, miután első telásége vagyonát szokatlan úri módon elpocsékolta, egy másik vagyont keres és hogy az akadályt elhárítani igyekszik, — feleségétől, kihez szerelem soha sem csatolta, elszakadni óhajt, hogy a többé nem gazdag herczegné iránt még nem is hálás, — mindez annál érthetőbb, mert elért magas politikai állásához a vagyon szükséges is, és a vagyonnak megkeritése igy látszik legegyszerűbbnek és ránézve legkellemesebbnek is. — Eltekintve tehát Ostie Paul tagadhatatlan gyávaságától, — egyébként elég érthetetlen jellem előéletének ismerete nélkül. Ép oly kételyt támasztó a kis Lidienak, a herczegnő kegyelméből felnevelt naivságnak botlása, a ki tudva lesz jótevője férjének kedvese és nem kíván egyebet tőle szerelménél. Később megtudja, hogy kedvese válik a herczegnőtől, hogy egy másik milliót kaparit- hasson meg, és ezért meg akarja mérgezni magát, pedig kedvese neki házasságot soh sem ígért, sőt erre nem is reflektált. E minden tekintetben következetlen alak mindazonáltal kedves, oda lehelt alak a darabban, rokon- szenvet kelt, bár nem világos előttünk : elcsábítva lett-e vagy oda dobta magát a szép férfiúnak. Van a darabban egy gyámoltalan alak : a Lidieke vőlegénye, a dadogó Antónin (Vidor Dezső). Szánalmas alak; megérdemelte volna, hogy elvegye menyasszonyát és viselje szarvait. Valószínű, hogy akkor ép oly nyugodt megadással vette volna tudomásul a valót, mint vette, mint vőlegény. — Ebben az alakban nincs vér, sem valóság. Annál meglepőbb Vailian ur határozott tellépése ; a megbecstelenitett apa, hogy a darab befejezést nyerLapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.
