Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-19 / 20. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. május 19. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e:. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap 20. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 írt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba {Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG YÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A járási mezőgazdasági bizottságok. II. A járási mezőgazdasági bizottságok ellenőrzési jogkörébe egytől-egyig igen lényeges dolgok tartoznak. E'e'; között sorrend szerint első a községi földbirtokok kezelésének ellenőrzése és a szükséges útmutatásoknak megadása. Hát bizony úgy az ellenőrzésre, mint az útmutatásra nagy szükség van ; mert a községi földbirtok a legjobb esetben is legalább félig-med dig a senki tulajdona. Ha a kezeléssel megbizotl saját privát érdekeit nem mozdíthatja elő a közös tulajdon gondozásánál, akkor nem törődik vele; ha meg törődik vele, magának igyekszik törődni. A bizottságnak lesz nem utolsó feladata, hogy lelkiismeretességet, önzetlenséget és szakértelmet hozzon be a községi birtokok kezelésébe. Milyen nagyhorderejű teendő annak ellenőrzése, hogy a közös legelők legelő állatokkal túl ne ter- heltossenek, erről csak "annak lehet fogalma, a kinek alkalma van a bajokat a helyszínen megfigyelni; a ki tapasztalta, látta, miként sanyarog, miként nyomorog egy-egy sereg állat nehány holdnyi szűk területen, miként válik gyökérevővó még a füne- mekben is válogatós szarvasmarha is, és miként kerül az istállóba bőr és csont alakjában az állat. Az apaállatok számának és fajának ellenőrzése szintén nagyon lényeges teendője a bizottságnak. Nagyon sok község inproductiv állattenyésztése egyenesen az apaállatok silány fajtájára és kis számára vezethető vissza S e tekintetben javulásra alig van kilátás, inig a községeknek a meglevő rosszhoz ragaszkodó népe megf-lelő vezetés és ellenőrzés alá nem kerül. A nép ragaszkodik a maga megszokott silány állatfajtájához s a nemesebb, jö- vedelmeseh) állatállomány biztosítására megvett, vagy ajándékba kapott apaállattal azt sem tudja, mit csináljon. Tudunk rá esetet, hogy a bölcs kupaktauáes az előbb agyon koplaltatok argaui bikát eladta a hizlalónak s az árán vett egy szép kis — harangot. Az intézkedési jogkör egyenesen az állattenyésztésre vonatkozik. A bizottság teljesiti a ló, szarvasmarha, sertés és juhtenyésztésről alkotandó szabályrendelet értelmében a tenyészállat-vizsgálatot, és intézkedik a hiányzó apaállatok beszerzése iránt. Mind a két teendő sok szakértelmet és erős kötelességérzetet követel; mert ezen intézkedési jogok gyakorlása által van módjában a bizottságnak helyrehozni azokat a hibákat, orvosolni azokat a bajokat, a melyeket az ellenőrzés alkalmával tapasztalt. Véleményem szerint a bizottság intézkedési jogának még egy dologra ki kellene terjeszkednie s ez : a tenyészállatok tartása. A közös tulajdont képező tenyészállatok sorsi igen sok helyen hasonló a közös birtokéhoz; egyformán el van hanyagolva mind a kettő — A községi tenyósz-állatot rendesen a község kosztolja. A községi szolgának van aztán rá gondja, hogy valamikép el ne hájasodjék, mikor tavassszal kikerül az ólból, alig bírja az inát; a hosszas bojt után csakhogy el nem fújja a szél. Az erkölcsi testületek rendesen rósz gazdák; az ő kezükben vész, pusztul különösen az olyan gazdasági tárgy, mely állandó gondozást igényel. Tanácsos volna azért a tenyósz állatokat „kosztba“ adni egyes tehetős gazdákhoz; a koszt árát jól megfizetni, de aztán meg is követelni, hogy tisztességesen el legyen látva az állat. Tanácsos lenne a test súlyát a kosztbaadás előtt és után megmérni. A járási mezőgazdasági bizottság annyiszor tart ülést, ahányszor azt teendői szükségessé teszik, féléven kint azonban legalább egyszer köteles ülést tartani; ugyancsak félóvenkint jelentést teszen működéséről s a felsőbb hatósági intézkedéseket igénylő dolgokról Feltétlenül szükséges, hogy a járási mezőgazdasági bizottság elnöke a szabályrendeletnek a szelleméhez s ue a betűjéhez ragaszkodjék és hívja össze mennél gyakrabban a bizottságot, mert ha csak fél - évenkint hívja össze, érdemleges munkát nem végezhet, a gazdasági fejlődést, haladást figyelemmel sem kisérheti, annál kevésbbó vezetheti. A félóvenkint teendő jelentésnek kimerítőnek, minden lényegesebb részletre kiterjeszkedőnek kell lenni, hogy a járás gazdasági állapotának képét mutassa s az egész vármegye gaz lasági haladásának előmozdítására irányuló szélesebb körű actiónak bőséges adatokat szolgáltasson. F T Közigazgatási bizottsági ülés. — 1895. május 14-én. A főispán elnöklete alatt megtartott közigazgatási bizottsági ülésben (elolvastatott az alispán ápril havi jelentése, mely szerint a vármegye területén a személy és vagyonbiztonság megzavarva nem volt; összesen 7 tüzeset fordult elő 11748 frt kárral, ebből azonban 6000 frt érték biztosítva volt. Az árvaszéki elnök, tiszti főorvos, kir. tanfelügyelő, államépitészeti hivatal főnöke és a kir. pénzügyig zgató havi jelentéseinek tudomásul vétele után a kereskedelemügyi in. kir. miniszternek a községi utak hálózata, azok fejlődése, állapota és kezeléséről szóló jelentés fel- terjesztése tárgyában kiadóit körrendeleté folytán az alispán ezen jelentésnek mielőbbi beterjesztésére uta- sitlatotí. A töldmivelésügvi miniszternek a hereféle magvak forgalomba hozatalának ellenőrzése tárgyában kiadott körrendeletét az abban foglaltakhoz való szoros -alkalmazkodás végett másolatban azzal az utasítással adta ki a bizottság a főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének, hogy az ellenőrzést kiválólag a tavaszi és őszi magvetés idején logonatositván, ennek megtörténtéről ezentúl junius és november hó 1-ig jelentést tegyenek; a miniszteri körrendeletnek az >Ung* czimü lapban leendő közlése is elrendeltetett. A közutak épitési, kezelési és fentartási kiadásairól, valamint ezen kiadásoknak fedezésére szükséges bevételekről az 1891. és 1892. évekre szerkesztett s az alispán alttal beterjesztett zárszámadás megvizsA Pipi madár.-■- Az »Ung« eredeti tárczája. — Nincs az a kanári, az a Mandy, melyért olyan igaz könnyek omollak volna, mint Pipiért. Pedig ez a Pipi nem volt kanári, nem volt lülemüle, nem volt csíz, j stiglincz, vagy czinke, sőt egy buksi lejü, apró fürge szemű veréb sem volt; csak egy igénytelen tyifocska volt. Egy kicsiny kis paraszt-tyuk, akkora, mint a fél öklöm. Hozzá még nyomorék és volt a szegény; jobb-! szárnyára béna. Hanem a taraja olyan volt, mint egy kis hónapos rózsa, tollazata pedig, mint arisztokratikus rokonáé, a gyöngytyuké. Egy szóval minden bénasága j mellett is helyre kis menyecske volt Pipi, a tyuk-nem- j zetségnek a köznéphez tartozó sokadalmában. Külső csinosságával versenyzett szellemi képessége Pipi nem volt aífajta közönséges tyuk-eszü tyuk. Akkora esze volt, mint egy kezes malacznak, mely lejen nő,j mindenféle ételmaradékon gömbölyödik, mely kiséri gazdáját, mint a hü kutya s nagy ambitióját helyezi abba, l hogy vele egy tálból egyék. Szakasztott ilyen kézes-malacz fajta kezes-lyuk voll | a szép Pipi. Folytonosan úrnőjét kisérgelte, azt a gyémánt- szemű, kedves Halai lányt, a kit bizonya Piáló tyúkjai | is szívesen elkisérgeliek volna. De hát ő csak Pipivel barátkozott. Ha az udvaron sétált, Pipi utána kullogott, mint valami kis kutya. Lesve-leste, nem hullajt-e részére egy-egy kis kenyér morzsát. S ha híjába kullogott némelykor, lógta magát, kis gazdasszonyának elébe vágóit, apró kerek szemeivel arczába nézett s egyet ka- ricsált; bizonyosan ezt mondta : Asszonyom ! Hol van liát az a jó kenyérmorzsa ? Es Irma. az ő kis gazdasszonya, mindig megértette Pipit és kielégítette. Ha Irma ebédelt, Pipi csaknem kinézte szájából a falatot, s ha azt tapasztalta, hogy kis gazdasszonyának j nincs hajlandósága őt megkínálni, addig-addig settenkedett körülötte, mig egy darabka kenyeret csíphetett. Ilyenkor ha Irma tréfásan üldözőbe vette, nem futott a zsákmánynyal messzire, hanem egyszerűen a földre lapult, különös hangokat hallatva, talán bizony azt mondogatta : üss no, hadd essem túl rajta, de a zsákmányt ne bántsd ! Pedig hát alaptalan volt Pipinek minden aggodalma, ha ugyan komolyan gondolt az esetleges ütle-1 gekre, mert úrnője annál jobban szerette, minél falánkabb lett: szerette nem ügyességéért, kedves csinnyjoiért, i hanem különösen azért, mert a Pipi jó egészségéhez, életéhez a múlt szép emlékei s a jövő még szebb reményei fűződtek. Erről a múltról és jövőről mindent elmond a Pipi története. Oh igen a Pipi története ; mert Pipinek története van. Nem olyan prózai közönséges történet az övé, mint a többi halandó lyuké, hogy kibújik a tojásból, mig kicsiny: köleskását, tehén-túrót, <kenyérmorzsát eszik s ha megnő, szót fogad annak az embereknek készült jótanácsnak, hogy kaparj kurta. Oh nem. Pipinek nem ilyen mindennapi tyuk-története van; hanem tra- j uikus története, melyből úgy maguk között bizonyára érzékeny és hatásos drámát karicsálnak ki a költői lef- külelü tyúkok. Es bizony ne vádoljuk okéi kicsinyeskedéssel ; meri az emberek jelentéktelenebb, gyakran csak képzelt esetből laragják >nagyhatású«' színdarabjaikat, j De hogy szeríelett lel ne csigázzam a várakozást, a dologra térek s a nélkül, hogy Pipinek születési titkait firtatnám, olt veszem fel az események fonalát, a hol a tragédia kezdődik. Pipi, akkor még nem volt megkeresztelve, egy szemét dombon rakta lefelé az examentet a kaparászat- ból; még csak amolyan rövid ruhás, azaz tollasodó négyhetes csibe volt az istenadta, de hát nem akart hátra-maradni. A mint javában vizsgázott, mikor tizenkét testvérének s kotló mamájának helyeslése mellett éppen egy termetes kukacz kiásásába vaía belemélyedve, egyszerre a mama átható jajveszékelése tölti be a levegőt, a testvérkék a jó anya szárnyai alatt keresnek s találnak menedéket, a halálra-rémült Pipit pedig éles körmei közé kapja s a magasba tör vele a héja. Keserves segély-kiállása : Pi, pi, pi, olyan megható volt, hogy még az ő szivük is megesett rajta. Ernő és Irma szintén várták a rablót; mert az Irma galambjait szokta dézsmálgatni. Vártak hát rá. Ernő töltött fegyverrel, Irma pedig vizsga tekintettel. Egyszer csak feltűnt a láthatáron és egyenesen Irmáék portája felé tartott. A fiatalok megbújtak, hogy Ernő a rejtekből sikerrel duplázhasson a zsiványra. Ez már-már lecsap a gyanútlanul keresgélő galambokra, midőn megpillantja az Irma piros tollas kalapját és gyorsan kereket old. — Mért nem lőtt rá? — kérdi Irma. — Maga az oka. Nem tudott csendesen maradni, kidugta a tejét s az éles szemű rabló észre-vette, hogy várjuk. A fiatalok kibújtak rejtekükböl s úgy nézték a rablót, a mint a fejük felelt kiterjesztett hosszú szárnyaival csaknem mozdulatlanul lebegett. — Ki akar bennünket bőjtölni —vélekedett Ernő, hanem azért sem megyünk, mig a szemhatáron látjuk. S akként cselekedtek. Nem sokat kellett várakozniok; a rabló hirtelen eltűnt, mintha a töldnyelte volna el. Már éppen beakartak térni, mikor tejük telelt hangzott az éles segélykiáltás : Pi, pi, pi! Irma vette hamarább észre. — Itt a rabló Ernő, egy madárkát hoz, lőjje le Ernő ! Ernő czélozott, lőtt. Ä héja egy buktenczet vetett a levegőben s azián zsákmányával együtt a lábaik elé zuhant. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
